Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-19 / 90. szám

www.ujszo.com | 2018. április 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Lapzarta Meddig mehetnek el, mennyit kockáztathatnak a szerkesztők? A napilapokra nagy nyo­más nehezedik a hír­versenyben, más médi­umok mellett elsősor­ban a hírportálokkal vetélkednek. Bár a nyomtatott sajtóval szemben alapvetően más elvárások vannak, olykor a napilapok is elcsábulnak és beszállnak a hírversenybe. A lap­zárta viszont olyan határvonal, amely után nincs mód frissítésre, javításra. Meddig mehetnek el, mennyit kockáztathatnak, találgat­hatnak a szerkesztők? A következő nap ugyanis az előző napi szalagcí­mek köszönnek vissza a standokon. Egy hónappal ezelőtt az Új Szó címlapon hozta, hogy július 7-én lehetnek a választások. Lapzártakor még a jelek ebbe az irányba mutat­tak, aztán pár óra leforgása alatt minden megváltozott, maradt a kormánykoalíció: a vezető hír a címlapon már megjelenésekor ide­jétmúlt volt. Ebben az esetben nem lehet azzal vádolni a szerkesztőt, hogy megpróbálta előre látni a jövő eseményeit és kockáztatott, hanem lapzártakor - a pártok kommuni­kációja alapján-valóban ezt tűnt a legvalószínűbb forgatókönyvnek. Minden bizonnyal a Chicago Daily Tribune (ma már Daily nél­kül) jegyzi az egyik legnagyobb sajtóbakit, emlékezetes az 1948. november 3-i szalagcím. Az 1948- as amerikai elnökválasztás befutó­ját próbálták megtippelni: kiderült, rossz lóra tettek. A közvélemény-kutatók már fél évvel a választások előtt a republi­kánusjelölt, Thomas E. Dewey győzelmét jósolták. A hivatalban lévő demokrata jelölt, Harry S. Truman népszerűsége nagyon mé­lyen volt tavasszal, majdnem min­denki elkönyvelte már, hogy új la­kója lesz a Fehér Háznak. Truman a tanácsadóira hallgatott, vonaton beutazta az Államokat, a több mint 30 000 kilométeres uta­zása során sok millió állampolgárt szólított meg. A közvélemény-ku­tatók azonban továbbra is Dewey-t hozták ki győztesnek. A pontatlan mérést később egy másik médium a telefon szórványos elterjedésével magyarázta, ugyanis telefonos fel­mérést végeztek, s Truman táborá­ban - állítólag - kevesebben sze­reltették még be a készüléket. Egy következő médium, a televízió felől nézve pedig ez volt az utolsó kam­pány, melyben a televízió nem vett intenzíven részt. A választások estéjén még nem volt meg a biztos betiltó, de a Chi­cago Daily Tribune-nél kockáztat­tak. Hittek az előrejelzéseknek és az egyik vezető elemzőjüknek, 150 000 példányban kinyomtatták a la­pot a következő szalagcímmel: Dewey legyőzte Trumant — a hatal­mas bakit csak az éjjeli kiadásban javíthatták. Óriási szerepe van még egy mé­diumnak, a fényképnek abban, hogy az eset még nagyobb figyel­met kapott. Két nappal a választá­sok után Truman a fővárosba tar­tott, és St. Louis-ban a vonaton va­laki a kezébe nyomta a vereségéről hírt adó újságot. Sok fénykép ké­szült az elnökről, kezében az új­sággal, amely kockáztatott, és vesztett. (Lubomír Kotrha karikatúrája) A Cuper-formula FINTAMÁRK A Ficogrini-kormányról eszembe jut egy régi videó, mikor Ján Cuper, a HZDS akkori képviselője egy akcióról hazafelé me­net két ezreléknyi alkohollal a vérében, mocsok részegen be­lehajtott egy parkoló autóba, majd egy ház falába. Aztán ki­szállt és vigyorgott, azt állítva, nem történt semmi, minden rendben van, és nem az ő hibája. A videón Cupertől a riporterek megkérdezik, ivott-e, ő pedig angyali mosollyal, akadozó nyelvvel feleli, hogy nem. Aztán kide­rül, hogy egy kissört mégis. Aztán azt is bevallja, hogy megivott két deci bort is, de az rendben van. És mikor az egyik riporter megkérdezi, ízlett-e, Cuper utánozhatatlanul felsőbbrendű fej mozdulattal és hanghordozással mondja: „Természetesen ízlett”. * A Ficogrini-kormány vezetése pont olyan, mint Cuper a videón - körül­belül annyira garanciája a stabilitásnak, mint az exképviselő azon a bor­gőzös estén, és körülbelül annyira magyarázkodik hitelesen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Tibor Gáspár rendőrfőkapitány menesztését övező kutyakomédia. A hétvégén Pellegrininek még esze ágában sem volt elismerni, hogy Gáspárt ideje lenne szélnek ereszteni, mert szerinte a kétes vállalkozói kapcsolatokkal rendelkező rendőrfőnök igazi profi. Aztán hétfőn a kiskutyatekintetü Tomás Drucker fogta magát, és lemondott - a vadabb változat szerint ez a háttérből bábozó Ficóék előre eltervezett tak­tikája volt, a hihetőbb változat azonban inkább az, hogy Druckemek elege lett ebből az egészből, és otthagyta ezt a díszes társaságot, mint Szent Pál az oláhokat. Tette mindezt egy se hús, se hal monológgal - azt állítva, hogy Gáspár menesztésére nem talált okot, miközben a következő mondatban a társadalom polarizálását emlegetve elismeri, hogy nagyon is van rá ok. És hogy mindez tényleg olyan legyen, mint egy Benny Hill-epizód, Pellegrini másnap betűre pontosan ugyanerre az érvre, a társadalom polarizációjára hivatkozva elküldi,minden idők legjobb főrendőrét”, Gáspárt. Ivott? Nem. ízlett? Persze hogy ízlett. Pellegriniék részeg érvelése egyébként sokkal veszélyesebb, mint Cu­­peré. Cuper balesete nem okozott túl nagy kárt, emberélet nem került ve­szélybe, és a képviselő pontosan tudta, hogy bármit mondhat, mentelmi joga mindentől megóvja. A Ficogrini-kormány és azon belül a Smer sok­kal nagyobb károkat okoz a társadalomban, mint Cuper valaha is tudott volna. És látszik, hogy Ficóék nem igazán tudják, mihez kezdjenek ma­gukkal: nem tudják, hogy mentsék-e, ami menthető, mert előbb-utóbb rá­juk omlik az egész pénznyelő gépezet, amit sok év munkájával építettek ki, vagy inkább kivárásra játszanak, és megpróbálják fenntartani a rendszert, abban bízva, hogy a nyilvánosság végül kifullad. Mert végülis az idő nekik dolgozik, az embereket nem lehet „üzemi hőfokon” tartani két éven át. A kulcskérdés márpedig az, a nyilvánosság tudatosítja-e, hogy a Smer borzasztóan nagy gondban van, és csak óriási szerencsével úszhatja meg, hogy rá ne szakadjon a plafon. Értik-e az emberek, hogy Kalinák és Fico távozása is csak színház volt, és Gáspár másfél hónapig tartó maratoni le­­lépése is csak színház. Értik-e, hogy abban az értelmezési tartományban, melyben a Smer a politikáról gondolkodik, mindenki valakinek az embere. Ez működteti a rendszert. Aki meg nem, annak pedig nincs meg a politikai hátországa ahhoz, hogy reális változásokat éljen el, és ott tesznek majd keresztbe neki, ahol tudnak. Ergo vagy egy második Gáspárt kapunk a nyakunkba, vagy egy tehetetlen figura kerül a sakktáblára, ahol még két évig folytatódik a játék. Csak lábjegyzetként, Ján Cuper egyébként az átala okozott baleset más­napján visszakapta a jogosítványát. 2007-ben megmászta a Kilimandzsá­rót. Aztán szépen lassan lecsúszott, és eltűnt a politikai süllyesztőben, Kotleba környezetében kötött ki, és manapság már csak a részeg videója miatt emlékeznek rá az emberek. így használják fel a facebookozók adatait Tudják, hogy hány évesek vagyunk, merre járunk, mit szeretünk, mit akarunk venni, kire akarunk szavazni. Többet tudnak rólunk, mint mi magunk. A Facebook-ügy miatt égetővé vált a kérdés, mit csinálnak a felhaszná­lók adataival a közösségi portálok és a keresőprogramok. Közösségi portálok Mindent gyűjtenek, amit a felhasz­náló leír a Facebook-oldalán vagy a közösségi portálon, valamennyi álta­la kiposztolt fotót, videót, lájkolását, minden megosztást, mindent, amit elolvas, a felhasználók személyazo­nosságát, akikkel kapcsolatba lép, il­letve a földrajzi elhelyezkedését. Ugyanez a helyzet az Instagrammal és a WhatsApp-pal, a Snapchattel és a Twitterrel, még ha e két utóbbin ki­sebb is a választék. Ha a felhasználó engedélyezi, információkat keres­hetnek azokon az internetes oldala­kon is, amelyeket a közösségi por­tálra belépve megtekint. A Facebook azt állítja, személyes vagy összesített adatokat nem ad el a hirdető ügyfeleinek. Amit kiszámláz, az a lehetőség, hogy a hirdető a Fa­­cebookon csak a célközönségét élje el, ami növeli a reklámkampány ha­tékonyságát. Amit megosztanak A közösségi portálok többsége ki­tárja az ajtaját a külső fejlesztők előtt. Olyan alkalmazásokat fejlesztenek, amelyek lehetővé teszik e hálózatok felhasználói adatainak felhasználá­sát. A Facebookon a nyilvános rész (egyeseknél a telj es oldal, másoknál a név, keresztnév, profilkép) felhasz­nálásához nincs szükség az érintett engedélyére. Kizárólag a Facebook rendelkezé­sére álló banki, illetve fizetési adatok tabuk. Abban a pillanatban azonban, amint az alkalmazások összegyűjtik az adatokat, kikerülnek a Facebook vagy más közösségi portálok hatás­köre alól. Ha egyszer valaki már hoz­záfért ezekhez, a Facebook nem tud­hatja, hogy mit kezd velük. Ez olyan, mintha valaki elküld egy e-mailt, és megkérdezné a címzettet, hogy mit kezd vele. Erről semmit sem lehet tudni. Keresőprogramok Gyűjtik a keresésekre, a földrajzi elhelyezkedésre és a megtekintett ol­dalakra vonatkozó összes adatot. A legfontosabb keresőprogramok, a Google, a Yahoo! és a Microsoft Bing keresőprogramja be van építve a szolgáltatást nyújtó internetes óriás­cégek rendszerébe. Segítségükkel a cégek pótlólagos adatokat gyűjtenek, amelyek a saját keresésekkel keresz­tezve még pontosabb képet alkotnak az internetezőről. Nem kell közölni a Google-lal az életkort vagy a nemet. Számos más tényező segítségével képes azt meghatározni. Amit eladnak Bevételük nagy része a reklámból származik. Nem adatokat árulnak, hanem a pontosan körülírt fogyasz­tóhoz való hozzáférést, amit a kere­sőprogramok által, valamint a Goog­le esetében leányvállalatán, a You­Tube videómegosztó portálon való összes keresés és megtekintett tarta­lomból kinyert adatok keresztezésé­vel kapnak meg. A Google a Gmail levelezőprogram segítségével elkül­dött üzenetek tartalmát is sokáig fel­használta, erről tavaly júniusban mondott le - nyilvánosan. Az USA-ban szinte nem is létezik olyan törvény, amely védené a kö­zösségi portálokról vagy a kereső­­programok segítségével kinyert ada­tokat. Kanadában és Európában kor­látozzák az adatok felhasználását, egyebek között az egészséggel kap­csolatos valamennyi adatot. A május 25-én életbe lépő európai uniós új Általános Adatvédelmi Ren­delet (GDPR) világosabban szabá­lyozza majd az adatgyűjtést. „Lakhe­lyétől függetlenül mindenkitől azt kéijük, hogy nézze át a Facebook adatkezelési gyakorlatára vonatkozó fontos információkat, és döntsön adatai titkosításának fokáról” - írta közleményében a cég. Az új irányel­vek szerint a Facebook-felhasználók a reklámokról, a harmadik féltől ér­kező információkról, politikai, vallá­si nézeteik és családi állapotuk meg­osztásáról dönthetnek. Emellett arra kérik őket, nyilatkozzanak arról: kívánják-e használni az arcfelismerő technológiát. Ez lehetővé teszi, hogy értesítsék a felhasználókat, ha valaki felhatalmazás nélkül képet tesz köz­zé róluk. A Facebook az uniós rendeletnek megfelelően korlátozza a kiskorúakat célzó reklámokat és a profiljaikon ta­lálható adatok láthatóságát. A 18 év alattiak az arcfelismerő technológiát sem használhatják, és egyes esetek­ben csak szülői engedéllyel férhetnek hozzá bizonyos információkhoz. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom