Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-17 / 88. szám

www.ujszo.com | 2018. április 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A menthetetlen minisztérium Drucker Pellegrinit is leleplezte: súlytalan és nem ő irányít SZALAY ZOLTÁN ombaton írtuk meg - T~W koalíciós forrása­inak m inkra támaszkodva M~A hogy Tomás Drucker belügyminiszter leváltaná Tibor Gáspár országos rendőrfőkapitányt, ám ebben Robert Fico és Robert Ka­­linák akadályozza őt. Fico és Kali­­nák? Hiszen ők már lemondtak, nem? Ez a mostani Peter Pellegrini kormánya, aki ugye szuverén, önálló miniszterelnök, senkinek nem bábja, a kormánya pedig a társadalmi kedé­lyek csillapításán dolgozik! Akkor hát mi történik itt?! Nos, éppen az, ami miatt vasárnap megint tízezrek voltak kint a tereken. Éppen az, amiért hetek óta követelik a tüntetők a radikális változtatást. Azaz: folytonosság van, Robert Fico korrupt, hiteltelen, maffiakapcsola­tokkal terhelt társasága irányít, és új­ra meg újra mindent megtesznek, hogy bizonyítsák: amíg a lehető leg­kisebb lehetőségük van rá, ragasz­kodni fognak hatalmukhoz és rezsi­­mük fenntartásához. Rezsimük egyik biztos pontja pedig épp az a Gáspár, akinek irányítása alatt a rendőrség nem derített fel egyetlen komoly bűncselekményt sem, amelyben ma­gas pozícióban lévő smeres politiku­sok érintettek lettek volna. A belügyi tárca minden kormány érzékeny pontja, Fico pedig ismét bebizonyí­totta, nem hajlandó csak úgy meg­válni tőle. Mert nem hajlandó csak úgy megválni a hatalmától. Peter Pellegrininek egy hónap sem kellett hozzá, hogy lelepleződjön: nem tartja kézben ezt a kormányt. Ha kézben tartaná, nem veszítette volna el belügyminiszterét ilyen villám­gyorsan. Márpedig a Pellegrini-kor­­mány legfőbb tétje épp a belügymi­niszteri poszt sorsa volt. Pellegrini­nek egy hónap sem kellett hozzá, hogy kudarcot valljon a legfontosabb területen, nem tudta biztosítani a sta­bilitást a belügyben, s hiába szerezte meg a sokak számára hitelesnek tűnő Druckert, megtartani már nem volt ereje. Pellegrini mérlege kormány­főként az első komolyabb csatát kö­vetően: súlytalan. A kormányválság most majdnem ugyanott folytatódik, ahova Kalinák és Fico távozása után jutott. Patt­helyzet van, mert a Smer csak két utat választhat: vagy olyasvalakit jelöl a belügyminiszteri posztra, aki végre­hajtja Fico és Kalinák utasításait, ám a társadalmi igényeket nem elégíti ki, vagy olyasvalakit, aki komolyan ne­kilát a helyzet rendezésének, így azonnal összeütközésbe kerül a párt­tal, amely jelölte őt. A Smer most annyiban lépése­lőnybe került, hogy Andrej Kiska már nem nevezhet ki hivatalnokkor­mányt, ha neki nem tetsző jelöltet választanak a belügyminiszteri posztra. így aztán F icóéknak ez a Drucker-féle közjáték tulajdonkép­pen megérte. Nekünk, többieknek pedig arra volt jó, hogy a kételkedők megbizonyosodhassanak róla: aPel­­legrini-kormány személycseréi nem hoztak valódi változást, Fico és Ka­linák akarata ellenére semmi nem történhet. így várhatjuk az új bel­ügyminisztert, de - bárki lesz is az - igazából várhatunk tőle bármit is? Mindenkinek ei kell döntenie, hova áll GÁLZSOLT V annak olyan idők, amikor kenyértörésre kerül sor, választa­ni kell két világ között, például Fico maffiaállama és kor­mánya, vagy a tisztességes Szlovákia között. Pont ilyen időket élünk. Szlovákiában sajnos egy tragikus kettős gyilkosságra volt szükség, hogy letisztuljon a kép, de most már jól látható minden. A Smer leginkább egy szervezett bűnözői csoportra, vagyis maffiára emlékeztet. Ha azt mondanák Ficónak, mutass már több mint három embert a pártodban, volt vagy aktív képviselőt, minisztert, akinek semmi vaj nincs a fején, nem lopott, nem csalt, nem fűződik hoz­zá semmilyen korrupciós botrány, nem üzletelt bűnözőkkel, nem nyom­ta be rokonait, ismerőseit állami funkcióba, akkor bizony országunk első számú vezetője (mert még mindig ő irányít) nagy bajban lenne. A Fico-kormányok olyan mélyre süllyedtek a törvénytelenségek, a korrupció, a bűnözés és persze az erkölcstelenség mocsarában, hogy nem találunk szavakat. Ez az ország odajutott, hogy a smeres maffia megvereti a saját földjeiken dolgozó gazdákat, megpróbálja megfélem­líteni, tönkretenni, ellehetetleníteni őket, tönkreteszi a termésüket, el­lopja, erőszakkal elveszi a földjeiket, jogosulatlanul felveszi rájuk a tá­mogatásokat, és Fico maffiaállamában a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok többnyire nem őket védik, hanem a gazembereket. De valami megváltozott: nagyon sokan azt mondták, hogy elég. Be­telt a pohár, leküzdöm a félelmemet, kiállók az igazam mellett, lesz, ami lesz, most már nem érdekel. Mostanára ennek köszönhetően elegendő információ van a birtokunkban ahhoz, hogy megítéljük, hova jutott ez az ország. Azért, mert három Fico-kormány ide juttatta. Támogatta, tűrte, nem tiltotta. A fertő oly hatalmas mértékű, és minden nappal to­vább dagad, hogy ezt már csak az nem látja, aki nem akarja. A nyomasztó teher mindenkit válaszút elé állít: nem lehet tovább su­­mákolni, úgymond „politikán felülemelkedve” félrenézni. Oda kell áll­ni az egyik vagy a másik oldalra. Az egyiken Fico és csapata, a tisztes­ségtelen Szlovákia. A másikon a tisztességes. Igen, ez ennyire egyszerű. Nem lehet a kérdést megkerülni, nem lehet előle elmenekülni. Aki nem akar beállni sehova, az a maffiaállamot segíti, mert vétkesek közt cin­kos, aki néma. Aki nem emeli fel határozottan a szavát a kormány ellen, annak gyakorlatilag mindegy, hogy gengszterkormány irányítja-e az országot vagy nem. Félreértés ne essék, az előrehozott választások nem a megoldást je­lentik. De ez a nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a szlovákiai poli­tikában elinduljon a megtisztulási folyamat. Aztán a választók kritikus többsége vagy él az eséllyel, vagy nem, ez már rajtuk/rajtunk múlik. Igen, a tisztességes oldalra is sokan tolakodnak most, olyanok is, akik finoman szólva nem patyolattiszták. De minden normális nyugati de­mokráciában a kormány azonnali távozásához vezetne csak a tizede an­nak, ami itt az elmúlt hetekben kiderült. Az egész kormány menne, és nem személyeket (bábukat) cserélgetnének. Viszont a posztszovjet tér­ségben az ilyen kormányok maradnak a helyükön, és megint odajutunk, hogy döntenünk kell, mi hova akarunk tartozni. Sajnos, a hidas politikusok az utolsó szálig (az egy Frantisek Sebej kivételével - bár az ő gesztusa is túl későn jött és túl kevés volt) úgy döntöttek, hogy meghosszabbítják ennek a rendszernek az agóniáját. Mondjuk ki nyíltan: újra, és immár úgy tűnik, véglegesen a maffiaállam mellett tették le a garast, Fico, Kalinák, Poéiatek, a Gáspárok, Kovácikok, Bastemákok, Vadalák, Troskovák és Roskovák oldalán. Mert a változásban hinni a Smer és az SNS mellett ülve egy koalícióban -puszta önámítás. Ezzel végképp kiírják magukat a „Tisztességes Szlovákiából”. Lelkűk rajta, kár érte. Sok sikert a tükörbe nézéshez! Túl radikálisnak tűnik, amit írok? Nem, kedves barátaim és ellenfele­im, az a túl radikális, ami ebben az országban megtörténhetett. Mert hagytuk. De nagyon sokan ezután már nem hagyjuk. Mert döntöttünk, hogy melyik oldalra állunk! Trump „orvosilag ugyan nem, de morálisan alkalmatlan” Az FBI tavaly menesztett igazgatója szerint Donald Trump morálisan alkalmatlan amerikai elnöknek. James Comey az ABC televízió­ban mondta ezt, a tévé ötórás inter­jút készített vele, ebből egyórányit sugároztak. Comey okosnak mondta Donald Trumpot, de úgy fogalmazott, „nem orvosilag, hanem erkölcsileg al­kalmatlan”, mert sorozatosan nem mond igazat, és úgy beszél a nők­ről, mint húsdarabokról. „A mi el­nökünknek meg kell testesítenie a tiszteletet és mindazon értékeket, amelyek alapvető fontosságúak or­szágunkban” - fogalmazott a volt FBI-direktor. Comey egyszer­egyszer csupán félmondatokkal sejtetett dolgokat, például nem mondta ki, hogy Trumpnak koráb­ban Moszkvában prostituáltakkal volt kapcsolata egy szállodában, de megjegyezte: „akár meg is történ­hetett”. Ha ez megtörtént, Trumpot zsarolhatják az oroszok. Hasonlóképpen sejteni engedte, hogy a 2016-os elnökválasztás kampányában lehetett összejátszás Trump és az oroszok között. Aho­gyan fogalmazott: valamennyi más amerikai elnök esetében határozott nemmel válaszolna az összejátszást firtató kérdésre, de Trump esetében nem mondhat egyértelmű nemet. Comey felidézte találkozásait Trumppal, és elmondta, benyomá­sa szerint uralkodni akar a környe­zetén. Tőle személy szerint lojali­tást kért, mire ő azt válaszolta: csak tisztességet adhat. Trump a múlt hét után most újabb Twitter-bejegyzésben támadta és hazugnak nevezte Comey-t. „Miért hozott nyilvánosságra titkosított információkat (börtön érte), miért hazudott a kongresszusnak (börtön érte)” - írta Trump. „Börtönbe vele" Trumpot feldühítették a könyv­ből már megjelent részletek. Le­szögezte, hogy soha nem kért loja­litást a volt FBI-igazgatótól. „Egy­általán, alig ismertem ezt a pasast”. Azzal jellemezte Comey-t, hogy „nem okos” és „a történelem leg­rosszabb FBl-igazgatójaként” ma­rad meg az emlékezetben. A köny­vét haszonlesőnek és hamisnak ne­vezte. Az elnök néhány munkatár­sa, köztük Kellyanne Conway ta­nácsadó és Sarah Huckabee San­ders, á Fehér Ház szóvivője inter­júkban hangsúlyozta, hogy Comey nem szavahihető.és nem megbíz­ható. Visszaüthet James Comey könyve és ennek eléggé erőteljes népszerűsítése megosztja az amerikai elemzőket is. Az amerikai közszolgálati rádióban sugárzott összeállításban Larry Sa­bato, a Virginiai Egyetem politoló­gusa úgy fogalmazott: a könyv nem­csak Donald Trumpnak árthat, ha­nem visszaüthet James Comey-ra is. Napvilágra kerültek ugyanis olyan információk is, amelyek azt tá­masztják alá, hogy az FBI berkein belül demokrata párti és Trump­­ellenes erők dolgoztak, és James Comey nem lépett fel a pártatlanság érdekében. Az igazságügyi minisz­térium például a napokban hozta nyilvánosságra annak a levelezés­nek egy részét, melyet az FBI két ve­zető munkatársa, Lisa Page és Peter Strzok folytatott még az elnökvá­lasztási kampány idején, és amely­ből kiderül az FBI-on belül létező, Trump elleni elfogultság. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom