Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-07 / 80. szám
8 I KULTÚRA 2018. április 7.1 www.ujszo.com A cigány család az űrbe megy Érdemes elengedni a realitást, a „mondanivalót", és egyfajta groteszk filmnovella-füzérként élvezni ezt a mozit LAKATOS KRISZTINA Nem kis téttel játszik Lengyel Belize első nagyjátékfilmje, a Lajkó - Cigány az űrben: a magyar humor áporodott mélyrétegeit (lásd: cigányozás, buzizás, ráadásképpen meg még az oroszok is) kapcsolja össze a groteszkkel. A végeredmény pedig egészen meglepő: ízlések és pofonok, de szórakoztató, szellemes, okosan építkező fekete komédia született egy ötletből, amely első pillantásra infantilis viccnek hatott. A történet - címben is jelzett - alapfelvetése az, hogyan is lett volna, ha Lajka kutya helyett Lajkó, azaz Serbán Lajos (magyar cigány) permetezőpilóta jut fel első élőlényként a világűrbe. (Nem első emberként, hanem első cigányként - ahogy azt Brezsnyev elvtárs megjegyzi -, hiszen az első embernek szovjetnek kell lennie, és őt Gagarinnak fogják hívják. Igaz, Gagarinnak is jut egy oldalvágás Brezsnyevtől: ő lesz az első törpe az űrben.) Lengyel Balázs forgatókönyvének és filmjének hőse tehát Lajkó, az ő életútját követjük nyomon, amint az egyszeri cigány legény sorsa jóval nagyobb léptékű eseményekkel ütközik. A csillagokért rajongó, kísérletező kedvű kisfiúnak egy véletlen baleset során a fabudival együtt sikerül Föld körüli pályára állítania az anyját; később éppen 56 októberében, a bevonuló szovjet csapatok feje fölött próbálja meg léggömbbel elérni a sztratoszférát, hogy aztán az AVH börtönéből és a halálsorról egyenesen Bajkonurba vigye a vonat. És bár rájön, hogy a szovjet űrkutatás központjában egy kutya élete még ér valamit, de a rend-Serbán Lajos kilövésre kész (Fotó: Vertigo Média) szerellenes baráti kozmonautajelöltek simán feláldozhatok, mégis mindent megtesz a kilövésért, hogy bocsánatot kérhessen a mamától... Van tehát egy lineárisan követhető cselekményváza a mozinak, akadnak felidézhető előképek - a rendező például többször emlegette A tanút, Bacsó Péter örök érvényű szatíráját -, a magunk részéről mégis arra szavazunk, a Lajkó - Cigány az űrbent nézve érdemes elengedni a realitást, mérsékelten komolyan venni a társadalmi, történelmi, politikai „mondanivalót”. Jobb hátradőlni, és egyfajta mesei elemekkel fűszerezett groteszk filmnovella-füzérként élvezni ezt a mozit. Lengyel Balázs legalább annyira Örkény köpönyegéből bújt elő, mint Bacsóéból: filmje hatásmechanizmusát tekintve mintha csak az egypercesekből fűzött volna láncba egy csokorra valót, epizódról epizódra próbára téve a belső iránytűnket, hogy hol is érezzük a határt emelke-FILMKOCKA Lajkó -Cigány az űrben ■ Színes, magyar fekete vígjáték, 2016, 90 perc ■ Rendező: Lengyel Balázs ■ Forgatókönyvíró: Lengyel Balázs, Lovas Balázs ■ Operatőr: Réder György ■ Zene: Balázs Ádám ■ Szereplők: Keresztes Tamás, Gyabronka József, Pálffy Tibor, Anna Böger, Fehér László, Beniuk Bohdan, Varga Zétény, Papadimitriu Athina A film előzetesét megnézhetik az ujazo.com-on. dett és közönséges, komikus és tragikus között, illetve az egymásnak ellentmondó esztétikai (és érzelmi) minőségek miként képesek - adott esetben- átvenni egymás szerepét. Érezhetően precíziós munka van abban, ahogy a film a humorral dolgozik, ahogy a helyzetből, a figurából, a vizuális megjelenítésből, a verbális eszközökből a gégék sokféleségét építi fel. Nem állítom, hogy minden működik, de ami működik, az meggyőzően kerekedik. Hogy ne lőjünk le poént, maradjunk egy olyan képnél, amely a Lajkó előzetesében is megjelenik: főhősünk a kilőtt hőlégballon nemzetiszín vásznának közepén tátongó, égett szélű körben bukkan fel (lásd: 56 szimbóluma, a kivágott közepű zászló). A köralak előjön a budiban is: Lajkó gyerekként az „ülőlyukon” keresztül alulról szemléli a világot, majd az űrből ugyanezen a lyukon keresztül tekinthet le a kék bolygóra. A nézőpont változott, a világ - és benne hősünk helyzete—viszont nem: a földet érés után a kazah parasztok is azonnal megmondják a tutit (ez csak egy cigány). Itt érdemes megjegyezni, hogy Lengyel Balázs pengeélen egyensúlyoz, de valamiképpen mégis úgy fordítja a jeleneteket, hogy nem a cigányozás (buzizás stb.) lesz a humor forrása - a humort most a groteszk felől értjük -, hanem a mögötte megbúvó előítéletek kapnak egy fricskát. Külön erénye a Lajkónak, hogy a szereplőit nem a mai magyar film agyonhasznált üdvöskéi közül válogatja, és mindenkinek megadja a maga emlékezetes pillanatát. Keresztes Tamás rezzenéstelen arcú, már-már arisztokratikus Lajkója éppúgy beleég a retinánkba, ahogy a budiban cigire gyújtó Papadimitriu Athina (az anya) arcjátéka, a cigány himnusz sorait (Nem loptunk mi csak egy szöget / Jézus vérző tenyeréből...) dúdolgató Pálffy Tibor képe (Flórián, az apa) vagy éppen Gyabronka József és Beniuk Bohdan (Karmazsin Jenő elvtárs, Lajkó mentora és Brezsnyev) romantikus kettőse. Már csak miattuk sem kidobott pénz a mozijegy ára. Másfél óra egy holt költő társaságában Tőzsér Árpád és Tóth László a könyvbemutatón (Nagy Erika felvétele) Pozsony. Forbáth Imréről az átlagember legfeljebb annyit tud, hogy avantgárd költő volt, esetleg kát-három versének címe is felrémlik a gimnáziumi tananyagbél. Megnyugtatásul eláruljuk, hogy a fiatal irodalmárok sem feltétlenül tájékozottabbak, ami valamelyest érthető, hiszen egy duplán hátrányos helyzetben alkotó csodabogárról van szó. Nyitrán cseperedett fel, de Csehországban élte le az életét, ezért sem az itteni magyar, sem a magyarországi, sem pedig a cseh irodalmi közeg nem fogadta be. Ráadásul alkatából kifolyólag sokáig nem is nagyon vágyott rá, hogy valahová tartozzon. Ez a hozzáállás élete vége felé változott csak meg, akkor viszont már késő volt - állítja Tóth László, aki egy hiánypótló kötetet állított össze Forbáthról. A cím - Bábel tornyában liftboy - az európai formátumú poéta egyik verséből való, és remekül érzékelteti Forbáth helyzetét, szerepét az irodalmi palettán. A kötetet a Pozsonyi Magyar Intézetben mutatta be a kiadói munkálatokat vállaló Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT). A kora délutáni időpont ellenére népes közönség gyűlt össze, sokan érezték úgy, hogy itt az ideje a hiányosságok pótlásának, egy jobb sorsra érdemes költő megismerésének. Forbáth Imrét (1898-1967) már életében ellentmondásos, megosztó személyiségnek tartotta a szakma és az olvasóközönség, azóta pedig - főleg kommunista elkötelezettsége miatt - még nehezebb őt „a helyén kezelni”. Nos, ebből a könyvből kiderül, miért tekinthetjük őt még mindig frissnek, izgalmasnak. És abba is belegondolhatunk, milyen nehéz lehet magyarnak maradni egy idegen nyelvi-kulturális közegben. Forbáth orvosként dolgozott, cseh nőt vett feleségül, gyermekei sem tudtak magyarul, távol került a beszélt nyelvtől, és a történelem traumái is közrejátszottak abban, hogy életének utolsó bő húsz évében nem írt verseket, csak esszéket, tanulmányokat, aforizmákat. Az őt személyesen ismerő Tőzsér Árpád szerint a költő elhallgatásának oka a nyelvi elbizonytalano-Forbáth Imre Bábel tornyában liftboy dás, a pályáját végigkísérő önbizalomhiány és a vers „társadalmi funkciójának” megváltozása mellett Forbáth kettős személyisége is lehet. Tőzsér a bemutatón elmondta, hogy fiatal költőként, avantgárd elődeit keresve figyelt fel Forbáth vadul lüktető, formateremtő verseire. Az Irodalmi Szemle szerkesztőjeként került vele munkakapcsolatba, 1966-ban, Forbáth halála előtt egy évvel pedig pár napot együtt töltöttek egy írókongresszuson. Tőzsérre olyan hatást gyakorolt idősebb pályatársa, hogy róla mintázta Mittel Annin figuráját, aki több versciklusának kulcsszereplője lett, a Mitteleurópából való kiábrándulás megtestesítőjeként. A Bábel tornyában liftboy című kötetbe 55 olyan Forbáth-vers került, amelyekről a szerkesztő úgy gondolja, kiállták az idő próbáját. Ez a mennyiség Tőzsér Árpád szerint bármely költő dicséretére válna, kevesen alkotnak ennyi maradandót, főleg olyan korban, amikor a párt agitátorokat nevelt a költőkből. A könyv két Forbáth-évforduló között jelent meg. „2017. május 16-án emlékez(het)tünk (volna) halálának ötvenedik évfordulójára, 2018. november 17-én pedig születésének 120. évfordulójára készülhetünk. Kötetünknek több okból sem lehetett célja, hogy Forbáth Imre életművét a maga teljességében bemutassuk; annak mérlegelésére, méltánylására viszont megfelelő alkalmat adhat”- írja a bevezetőben Tóth László. És mivel az irodalmi értékeinkkel való ismerkedést sosem késő elkezdeni, jó szívvel ajánljuk tanárok, diákok, irodalmárok figyelmébe ezt a kiadványt. Amely által bepillanthatunk Forbáth levelezésébe is, továbbá olvashatunk tanulmányokat tőle és róla. Quk)