Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-07 / 80. szám

www.ujszo.com I 2018. április 7. SZOMBATI VENDÉG I 9 Bécsben díjazzák az életművét Mészáros Márta: „A szocializmusnak volt egy politikai trendje, hogy a kultúrára pénzt kell adni. Ami jelenleg nincs." SZABÓ G. LÁSZLÓ Huszonhatodik játékfilmjével, a tavaly bemutatott Aurora Borealis - Északi fénnyel indul a moszkvai fesztiválra Mészáros Márta, akit a világ legrangosabb mustráin jutalmaztak. A napokban Bécsben kap életműdíjat. Túl a nyolcvanadik életévén azonban mér a következő munkája foglalkoztatja. A második világháború után ját­szódó családi dráma, egy asszony és (nevelt) lánya fordulatokban gaz­dag története, amely a hazugságok és elhallgatások lelepleződésének felszabadító erejéről beszél. A Bécsben élő, sikeres magyar ügy­védnő keresni-kutatni kezd anyja személyes dolgai között, s így buk­kan egy hatalmas titokra, amely új irányt szab az életének. Bár a ma­gyar filmkritikusoktól Pataki Évá­val és Jancsó Zoltánnal közösen Mészáros Márta nemrég a legjobb forgatókönyv díját vehette át a fil­mért, sőt különdíjat is kapott érte, valahogy mégis úgy érzi: a magyar közönség nem annyira szereti a filmjét, mint a külföldi. A hazai mozikban eddig 80 ezer néző látta ezt a fájdalmasan szép filmet, ami azt jelenti: megtalálta a maga közönségét. Ön mégis azt mondja: külföldön nagyobb elis­merésben, több megbecsülésben volt és van része. Igen, nekem nagy mázlim, hogy más országokban nagyon szeretnek. Lehet, hogy ha férfiként rende­zi meg ugyanezeket a fdmeket, máshogy fogadták, más szemmel nézték volna a magyarországi mozikban? Elképzelhető. Magyarország na­gyon furcsa ország. Itt van nagy iro­dalom, nagy művészet, filmművé­szet és a színházak is érdekesek, a ze­nénk világhírű, Magyarország még­sem szereti a kultúráját. Amióta én élek, nem volt egyetlen kormány sem, amelyikről az ellenkezőjét el­mondhatnám. Egyetlenegy sem. A Kádár-kormány sem. A szocializ­musnak volt egy politikai trendje, hogy a kultúrára pénzt kell adni. Ami jelenleg nincs. Bár most éppen ad­tak. De csak Andy Vajnán, a filmes kormánybiztoson múlott az egész. O elintézte. Tíz évig várt, engem is vá­rakoztatott, s bár okos ember, azt gondolta, hogy amerikai stílusú filmgyártást fog beindítani. Időbe telt, míg rájött, hogy ez itt nem fog menni. Nálunk nincsenek olyan ren­dezők, forgatókönyvírók, sőt még színészek sem, mint Amerikában, talán csak operatőrök, mert az tech­nika. De már Vájná is tudja, hogy ezt a vonalat nem érdemes erőltetni. Er­re nincs se pénz, se anyag. De hiszen a magyar színészek remekül játszanak, és a rendezők között is van több, mint például ön, akit világviszonylatban is a leg­jobbak között tartanak számon. Egyvalamit azonban tudni kell: a magyar színészek teljesen másképp játszanak, mint a lengyelek, az oro­szok vagy az amerikaiak. Nyilván ez a nyelvtől is függ. Én sok külföldi színésszel dolgoztam. Jan Nowicki például nemcsak azért játszott nálam több filmben, mert együtt éltünk, ha­nem mert a magyarok között nem ta­láltam hasonlót az ő korosztályában. Vagy vegyük Latinovits Zoltánt. Vele nagyon kevés rendező kísérle­tezett. A Szindbád kimondottan neki való történet, Huszárik Zoltán pedig bátor, különös tehetségű filmes volt. Sok más filmben lehetett volna még nagyszerű Latinovits, ha rá írtak vol­na szerepeket. De Kovács elvtárs, aki bejön a műhelybe, és arra biztatja a társait, hogy teljesítsék a normát, és legyenek tisztességesek - ez nem az ő szerepe! Az amerikai film lett vol­na neki való. Meg az angol. Ott bril­lírozhatott volna. A Szegénylegé­nyek nagy siker volt a szigetország­ban, Latinovits elment Jancsó Mik­lóssal egy kinti bemutatóra. Latino­vits nagyon el volt keseredve, mi­után hazajöttek. Ott jött rá, hogy szí­nészként rossz helyre született, mert az a világ, az a stílus lett volna neki való ott, Angliában. Térjünk még vissza ahhoz a megjegyzéséhez, hogy a magyarok nem szeretik a kultúrájukat. En­nek tényleg a nyelv lenne az oka? Nem akarok okoskodni, de szere­pe van benne. Ami aztán még köz­rejátszik ebben: a magyarok nagyon magányosak. A magányuk és a si­kertelenségük bele van építve a tör­ténelmükbe. Ez nagyon sok rosszat eredményez. Agresszivitást, passzi­vitást, rossz közérzetet, depressziót szül, mert nem hiszünk magunkban. Tessék, a szlovének! Kis ország, de mivel tengerrészük van és hegyeik is vannak, boldogok attól, hogy nyitott előttük a világ, és még síelni is tud­nak. Nem szomorkodnak. Nowicki­­nek sem volt soha komplexusa, pe­dig a lengyelen kívül nem beszélt más nyelvet. Kicsit oroszul. De mert szláv, egymilliárd ember megérti őt. A magyart nem értik meg sehol. Ön előtt is gyorsan megnyílt a világ, mert nyelveket beszélt. Az Öreg, Jancsó Miklós, akit azért emlegetek, mert a féljem volt, 45 fö­löttjárt már, amikor sikeres rendező lett. Franciául tudott valamit, de nem mert megszólalni. Én rosszabbul tudtam franciául, mint ő, de gyor­sabban fejlesztettem a tudásomat, ugyanis mertem beszélni. Ő késve lépett ki a világba. Én Budapesten születtem, a szüleim elmentek Ró­mába, aztán Bécsbe, majd a Szov­jetunióba, Kirgíziába. Ötéves koro­mig a fél világot bejárhattam. Ma­gyarország kicsi ország, szorítja az embereket. De mondhatnám azt is, hogy vízfejű csecsemő az ország. Itt van Budapest a nagy fejével, és van a vidék, ami teljesen más. A vidék mi­att győznek mindenféle kormányok, mert a vidék rájuk szavaz, és jön a szörnyű történelem. Ez így van, nem kell nagyon elemezni. A magyarok­nak évszázadok óta nincs sikerélmé­nyük. Most sem. Pedig még a sze­gényebb országoknak is van. Legújabb filmje az erőszak ellen szól. Szovjet katonák karjai közé kerül a magyar-osztrák határsáv­ban a szerelmével Nyugatra me­nekülő fiatal lány. A fiút lelövik, ő maga az áldozatukká válik. Már kész volt a film, amikor Ameriká­ban kitört a zaklatási botrány. Még Meryl Streep is megszólalt ez ügy­ben, hogy Dustin Hoffman a Kra­mer kontra Kramer forgatásakor - szerepén kívül - kétszer is meg­érintette a mellét. Privátilag azt hiszem: Meryl Stre­ep ezt azért mondta, mert nagy szí­nésznő, nagy sztár - és öregszik. Ki­állt, és hallatta magát. Salma Hayek is előállt egy hasonló történettel. Ő nem nagy színésznő, de Mexikóból került Hollywoodba, és egy francia milliárdoshoz ment feleségül. Nem forgat semmi lényegeset. Neki el kellett játszania a makimajom sze­repét. Meg fognak haragudni rám a nők, de ha csak arról van szó, hogy melyik férfi mit fogott meg, akkor én nagyon sok színészt és filmrendezőt feljelenthetnék. Tudnék olyan ren­dezőt is említeni, akinek az összes színésznője panaszkodhatna. Nem erőszak árán kapta meg őket, csak nem vagyok biztos benne, hogy minden nő akarta őt. Magyarorszá­gon nem védi a jog a nőket. Nálunk sokkal több házasság megy szét, mint bárhol a világon. Sok férfi veri a feleségét. Hazamegy részegen, megerőszakolja, és utána még meg is pofozza őt. Ez ellen kellene tilta­kozni, ezek mellé a nők mellé kel­lene odaállni. Ausztriában bemutatták már az Északi fényt? Mégnem. Pedig ők is érintettek a történet­ben, sőt közreműködtek a film lét­rejöttében. Az osztrákok pedig szeretik az alkotásait. Szeretik, de a producerem nem igazán ügyes, nem foglalkozik ele­get azzal, hogy eladja a filmet. A for­galmazó majd változtat a helyzeten. Az osztrákok egyébként nagyon konzervatívak. Nehezükre esik be­szélni a bántalmazott nőkről, azok­ról, akiket egykor szovjet katonák ejtettek teherbe. Nem szeretik azt gondolni, hogy nem védték meg a lányaikat, feleségeiket. Amikor a dokumentumfilmet forgattuk erről a témáról, nem is nagyon akartak je­lentkezni azok, akik ilyen „kapcso­latból” születtek. Jelen voltam egy összejövetelen, ahol hat-hét ember arról beszélt, hogy felnőtt fejjel tud­ták meg az igazat, de addig is érez­ték, hogy valami baj van velük, hogy őket nem szerették a családban, és nem tudták, hogy miért nem, mi a „bűnük”. Ezt senkinek sem könnyű feldolgoznia az érintettek közül. Az is trauma egy gyerek számára, ha elváltak a szülei. Hát még az, hogy ő az ellenségtől született, amit el­titkolt előtte a család. De vannak olyanok is, akik felkutatták az ap­jukat, és mert értelmesek voltak, másképpen álltak a tényhez, és új féltestvérekre, „rokon” családokra találtak. A mozifilm előtt doku­mentumfilmben dolgoztuk fel a té­mát, az osztrákok meg voltak rö­­könyödve rajtunk. Nem szeretik, ha mások beszélnek róluk. Ők nem _ azért kerülték ezt a témát, mert gyá­vák, mondták, hanem mert nem akarták feltépni a múlt sebeit. Az oroszok elé is tükröt fog tar­tani a film. Lehet, hogy zokon veszik majd tőlem. Nem tudom. Nekik ott van Zvjagincev, aki idén ott volt az Oscar-jelölt külföldi rendezők kö­zött. Ő is kemény filmeket csinál. Az ön alkotásai is eljutottak Amerikába. A Kilenc hónap és az Örökbefogadás ott is nagy feltűnést keltett annak idején. A Napló első részét a maga idejében a The New York Times az év leg­jobb filmjének tartotta. Az összes filmem bekerült az Amerikai Filmakadémia archívu­mába. Csak itthon erről soha nem írtak. A hetedik szobát, ami szerin­tem az egyik legjobb filmem, a ma­gyarok kimondottan utálták. Olaszországban nagy sikere volt, a pápa is szerette. A magyarok erről sem adtak hírt. A Kilenc hónapot Cannes-ban díjazták. Itthon egy sor sem jelent meg a kinti fogadtatás­ról. Az első Napló, ugyancsak Cannes-ban, a zsűri nagydíját kap­ta. A magyarok abból sem csináltak nagy ünnepet. Kevesen dolgoznak már az ön nemzedékéből. De akárcsak Szabó István, ön is új filmre készül. Cserháti Zsuzsáról akarok filmet forgatni. A Szép lányok, ne sírjatok! óta nem rendeztem zenés filmet. Annak nagy sikere volt, kivételesen szerette a hazai közönség. Cserháti sorsa nagyon megfogott. Zseniális énekesnő volt lenyűgöző hanggal. Tíz olyan dalt lehet elővenni tőle, hogy megáll a világ. Másrészt for­radalmi csaj volt. Gyönyörű, mint Marilyn Monroe. Minden főnök őt akarta, ő meg mindegyiket elküldte a francba. Be is zárult előtte sok aj­tó, mert az olyan világ volt. Amikor elkezdte élni a saját életét, még a ba­rátai közül is sokan elfordultak tőle. Hozzáment egy mérnökhöz, aki az­tán egyedül nevelte a gyermeküket. Cserháti Zsuzsa ugyanis tudta, hogy olyan rossz idegállapotban van, hogy csak elrontaná a fiát. Inkább egyedül élt egy albérletben, és éj­szakai szórakozóhelyeken énekelt. Aztán lebetegedett, nagyon meghí­zott, egészen más nő lett belőle, nem lehetett ráismerni, de a hangja még zseniálisabb lett. Voltam egy kon­certjén. Úgy énekelt, hogy ott meg­állt a levegő. Óriási egyéniség volt a nő. Jelenség. Ezt a filmet még meg kell csinálnom. Újalkotásáért két díjat is kapottá magyar filmkritikusoktól (Szkárossy Zsuzsa felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom