Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-27 / 72. szám
10 FUTBALLPOLITIKA FOCITIPP ■ 2018. MÁRCIUS 27. www.ujszo.com A góloktól a szavazatokig: a focipályán szerzett népszerűség a politikában is kamatozik Március elején Pép Guardiola 20 ezer fontos büntetést kapott az Angol Labdarúgó-szövetségtől (FA), mivel többszöri figyelmeztetés ellenére is viselte a mérkőzéseken és a sajtótájékoztatókon azt a sárga szalagot, amivel a katalán függetlenség melletti kiállását jelezte. Az FA szabályai szerint ugyanis semmilyen politikai megnyilvánulásnak nincs helye a pályákon, ugyanakkor nem Guardiola az egyetlen szereplő a labdarúgás történetében, aki aktívan politizál, sőt, szép számmal vannak olyanok is, akik még nála is tovább mentek a közéleti problémák megoldásának érdekében. A labdarúgás „gyakran mélyebb érzéseket kelt, mint a vallás, és a hagyományok tárházaként legalább ugyanannyira része a közösségi létnek. Franco uralma alatt az Athletic Bilbao és a Real Sociedad klubjai voltak az egyedüli színterek, ahol a baszk emberek anélkül fejezhették ki kulturális büszkeségüket, hogy börtönben végezték volna” - írja Franklin Foer: A világ fociszemmel című könyvében. Mindez a katalánokra is igaz volt, és igaz a mai napig, hiszen számukra az FC Barcelona az egész nemzet szimbóluma. Ám a katalánok már Franco előtt sem voltak az aktuális hatalom kedvencei: egy 1925-ös barátságos mérkőzés előtt a gránátvörös-kék szurkolók kifütyülték a spanyol himnuszt, Primo de Rivera tábornok pedig hat hónapra bezáratta a Barca stadionját, sőt, Joan Gamper alapító elnöknek menekülnie kellett az országból. Guardiola és a katalán függetlenség Azt gondolhatnánk, hogy a mostani helyzetben az FC Barcelona még inkább kiáll a katalán függedenségért, ugyanakkor nyíltan ezt nem teheti meg, méghozzá gazdasági okokból. A klub túlzott szeparatista törekvései ugyanis a klub külföldi rajongóit inkább elijesztenék, valamint az önálló Katalónia a spanyol ligából való kizárást is jelentené, így a hivatalos álláspont a diplomatikus csend marad. Persze a klub ikonikus alakjainak megnyilvánulásai sokat elárulnak a csend mögötti nézetekről, hiszen Pép Guardiola mellett Gerard Piqué is nyíltan kiállt a katalán függetlenség mellett, olyannyira, hogy felmerült benne a spanyol válogatottság lemondása is. Pép Guardiola, a Manchester City menedzsere aktív szerepet vállal politikai kampányokban, emiatt márciusban 20 ezer fontos pénzbüntetést kapott, amiért sárga szalagot viselt a meccsek alatt (Fotók: képarchívum) Libéria elnöke: George Weah Silvio Berlusconi 31 évig birtokolta az AC Milan tulajdonjogainak a többségét, míg végül tavaly eladta a klubot. Nézetei és tettei miatt lehet szeretni vagy gyűlölni, azonban karizmája, valamint a politikai tehetsége megkérdőjelezheteden. Talán ennek is az eredménye az, hogy játékosai közül többen is politikai pályán indultak el: George Weah és Kaha Kaladze ma is fontos tisztséget töltenek be szülőföldjükön, de Andrij Sevcsenko is belekóstolt az ukrán politikai életbe. Közülük kétségkívül Weah követte leghatékonyabban a mestert, hiszen ő is elnök lett hazájában, Libériában. Az 1995-ös aranylabdás csatár pályafutása befejeztével humanitárius szervezeteknél vállalt aktív szerepet, majd 2005-ben elindult a libériái polgárháború utáni elnökválasztáson, ahol a voksok 40,6%-val a második helyre szorult. Ellenfele a Nobel-békedíjas Ellen Johnson Sirleaf volt, aki a Harvardon diplomázott, majd a Világbanknál töltött be magas rangú pozíciókat, és a kampányban elsősorban Weah iskolázatlanságát és alkalmadanságát hangsúlyozta. Ám Weah tanult a vereségből, és két diplomát is szerzett ezután Londonban és Miamiban, majd Libériába visszatérve szenátor lett, épp régi nagy ellenfelének fiára, Robert Sirleafra mérve megsemmisítő vereséget, majd 2017-ben nagy többséggel megnyerte az elnökválasztást is. Hitvallása szerint harcolni fog a korrupció és az írástudatlanság ellen, megreformálja a gazdaságot, valamint javít az életminőségen is. Tbiliszi polgármestere: Kaha Kaladze Kaha Kaladze társadalmi érzékeny-Guardiola bár elfogadta az FA büntetését, és megígérte, hogy a meccseken ezután nem lesz látható a sárga szalag, hozzátette, hogy a sajtótájékoztatókon viselni fogja, tiltakozásul a jogtalanul bebörtönzött és elűzött katalán politikusokért. Am Guardiola függetlenségi látásmódja nem a tavalyi forradalmi eseményekkel kezdődött, hiszen már évekkel ezelőtt is kiállt a katalán önállóság mellett, valamint rendszeres résztvevője volt az ilyen jellegű gyűléseknek is. így nem csoda, hogy nyáron sem hiányozhatott a Katalán Nemzetgyűlés által szervezett demonstráción, ahol fel is olvasta a Katalónia elszakadásáról szóló kiáltványt. Az aranylabdás George Weah a politikai életben is nagyszerűen kamatoztatta tehetségét és elért eredményeit „Vajon lehet-e forradalmat csinálni meccsnapon?” A futball nagy politikatörténeti kérdését Umberto Eco tette fel, w Silvio Berlusconi játékosai közül többen is politikai pályán indultak eh Weah és Kaladze is fontos tisztséget tölt be szülőföldjén, de aktív Andrij Sevcsenko is. Sokan felismerték, hogy mekkora lehetőségeket rejt a futball a népszerűség növelésére, például az Árkán néven elhíresült szerb háborús bűnös, Zeljko Raznatovics a Crvena zvezda vezérszurkolójából lett egy fél hadsereg vezére, s az egyik legbefolyásosabb személy, akit hosszú bűnlajstromának ellenére ma is kultikus hősként tartanak számon, míg Silvio Berlusconi az AC Milan elnöki székéből ült át az olasz miniszterelnöki bársonyszékbe. Iránban csaknem forradalomhoz vezetett az 1998-as világbajnoki részvétel, így a hatalom egy darabig Duhajban „pihentette” aranylábú fiait. Mivel a labdarúgás hatalmas népszerűségnek örvend, egy-egy futballesemény kapcsán könnyen felszínre kerülhetnek égető társadalmi kérdések, mint legutóbb Brazíliában, s az adott hatalmak is gyakran használják propagandisztikus célokra ezeket. miszerint: „Vajon lehet-e forradalmat csinálni meccsnapon?” A belgrádi Crvena zvezda huligánjai segédkeztek Milosevics megbuktatásában, a Ceausescu kivégzését eredményező forradalom is onnan indult, hogy a román szurkolók elözönlötték Bukarest utcáit, amikor a csapat kijutását ünnepelték az 1990-es világbajnokságra. Hasonló keretek között bukott meg a paraguayi diktátor, Alfredo Stroessner is. Gerard Piqué minden lehetőséget megragad, hogy harcoljon a katalán függetlenségért
