Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-27 / 72. szám
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2018. MÁRCIUS 27. FUTBALLPOLITIKA H sége nem is annyira meglepő, ha rávilágítunk életének egy szomorú mozzanatára. Miután 2001-ben az AC Milánhoz igazolt, négy hónap múlva Grúziában elrabolták orvostanhallgató öccsét, és az emberrablók váltságdíjat követeltek a játékostól. Azonban apja hiába ment el a megbeszélt találkozóra a pénzzel, öccse már sosem került elő élve, annak ellenére sem, hogy még Berlusconi is minden követ megmozgatott az ügy érdekében. Kaladze 2012-ben hagyott fel az aktív játékkal, és még ebben az évben politikai pályára lépett, méghozzá annak érdekében, hogy az általa sokat bírált régi rezsimet leváltsa a leggazdagabb grúz, Bidzina Ivanisvili oldalán a Grúziái Álom nevű párt színeiben. Sikerük után Kaladze miniszterelnök-helyettes és energiaügyi miniszter lett. A korábbi sztrájkok és a sokszor bevezetett rendkívüli állapot után Ivanisviliéknek sikerült stabilizálni a belpolitikai helyzetet, így nem volt meglepő, amikor tavaly Kaladze a polgármester-választáson már Tbiliszi székéért indult harcba, és nyert. A BL-győztes védő programjában növekvő turizmust, egyszerűbb irányítást és közigazgatást, új villamos- és buszhálózatot, valamint a városi büdzsé növelését tűzte ki célul. Régi legendák a kormányban és a kormány ellen Brazília „Fekete gyöngyszeme”, Pelé annyi mindenbe belekóstolt már élete során (üzlet, színészet, könyvírás, UNICEF-nagykövet), hogy meglepő lett volna, ha az ő népszerűségével nem próbálja ki magát a politikában. 1995-ben nevezték ki sportminiszterré, ahol elsődleges feladatának tekintette a brazil futballt övező korrupció leküzdését, ám végül egy, az UNICEF-hez köthető sikkasztási botrány miatt lemondott posztjáról. Gianni Rivera szintén az AC Milan egykori játékosa, azonban az egykori aranylabdás nemcsak életkora miatt nem köthető Berlusconihoz, hanem politikai nézetei sem egyeznek az egykori miniszterelnökével. Rivera 1987 és 2001 között, négy cikluson keresztül szolgálta a balközép koalíciót, amelyben Romano Prodi kormányzása alatt a védelmi miniszter helyetteseként is dolgozott. Ezután pedig az Európai Parlament képviselőjeként is politizált 2005 és 2009 között. Sócrates nemcsak az 1982-es brazil válogatottnak volt a vezére a világbajnokságon, hanem a politikai színtéren is markánsan kiállt társaiért. Amikor a középpályás a Corinthiansban játszott, társalapítóként hívta életre a Corinthians Demokrácia nevű mozgalmat, amely a katonai kormányzat ellen lépett fel, kiállt a futballisták jogaiért, melyek sokszor csorbultak a hatalom által, valamint szélesebb körben is próbált a demokráciának utat törni, ezért a mérkőzéseken a „demokrácia” szót írta fel csapata mezére. 2 millió ember előtt felszólalt a szabad választások mellett, és kilátásba helyezte, hogyha nem lesz közveden nökválasztás, akkor Olaszországé igazol. ígéretét be is tartotta, íg) A futball óriási tömegeket megmozgató és eredendően - a neki szánt, társadalmi energiákat lekötőfunkciótól függetlenül - abszolút demokratikus játék; egyenlővé tesz mindenkit mindenkivel 1984-ben a Fiorentina labdarúgója lett. Futballisták, akik belekóstoltak a politikába Az előbb említett úriemberek mellett természetesen voltak más labdarúgók is, akik ilyen-olyan módon belekóstoltak a politikába, azonban annyira mély nyomot eddig még nem hagytak maguk után. A milanos vonalnál maradva meg kell még említeni Andrij Sevcsenko nevét, aki már aktív játékosként is nyíltan kiállt hazájában a szociáldemokrata Viktor Janukovics mellett, majd 2012-ben a szociáldemokraták utódpártja, a Hajrá Ukrajna! színeiben el is indult a párt listájának második helyén, de csúnya kudarc lett a választások eredménye, Kaha Kaladze a civil életben politikusként találta meg számításait így az aranylabdás inkább az edzőség felé fordult. Nem sokan tudják, de manapság Romario Brazília egyik prominens politikusa. Az 1994-es világbajnok 2010-ben a képviselőház Ronaldinho modernitást, boldogságot és egészséget ígér a braziloknak Silvio Berlusconi évtizedekig verhetetlenül elegyítette a sportot és a politikát az AC Milánon keresztül aki elsősorban a faji egyenlődenségek eltörléséért, valamint a társadalmi sokszínűség mellett harcol. A 2016-os választásokon szeretett volna indulni a londoni polgármesteri címért is, de a konzervatívok előválasztási versenyén elvérzett. Visszavonulása után, 2003 és 2005 között dolgozott a belga szenátusban Marc Wilmots, azonban rendhagyó módon felhagyott a politikusi karrierrel, mivel nem érezte magát elég jónak a közügyek alakításában. Lilian Thuram még nem töltött be semmilyen posztot a politikai életben, mégis komoly tényezőként kell vele számolni a francia közéletben azóta, amióta éles vitába szállt Nicolas Sarkozyvel egy tévés vitában, amikor a francia elnök söpredéknek nevezte a francia gettókban felnövő gyerekeket. Thuram elsősorban a faji megkülönböztetés, valamint az LGBT közösség jogaiért harcol azóta is, az azonos neműek házasságának egyik fő támogatójaként. tagja lett, majd 2014-ben a szenátusba is beválasztották minden idők legtöbb Rióban megszerzett szavazatával. Romario egyébiránt a FIFA egyik legnagyobb kritikusa is, és a szervezetet elsősorban korrupcióval vádolja. Nem akar lemaradni mögötte egy nála is nagyobb klasszis sem. A brazilok aranylabdás és világbajnok labdarúgója, Ronaldinho belépett a Brazil Republikánus Pártba (PRB), és elképzelhető, hogy az októberi választásokon is indul. „Nagyon örülök, hogy részese lehetek egy olyan programnak, amely a legjobb az országnak, továbbá modernitást, boldogságot és egészséget biztosít minden lakosának”- idézte a 37 éves Ronaldinhót a párt által kiadott közlemény. Vz AFP párton belüli forrástól úgy értesült, még nem eldöntött az, hogy a volt labdarúgó - aki januárban jelentette be visszavonulását - indul-e a következő, októberre tervezett választásokon. Visszavonulása óta a brit konzervatívokat erősíti az Arsenal egykori kőkemény védője, Sol Campbell, Az orosz választási viszonyokat hűen tükrözi Roman Pavljucsenko esete, aki noha a Tottenham játékosa volt a 2000-es évek végén, és Londonban élt, szülőföldjén, Sztavropolban mégis beválasztották a duma képviselői közé, amellett, hogy a helyi tanácsban már korábban helyet szerzett magának a Vlagyimir Putyin vezette Egységes Oroszország képviselőjeként. Ugyanígy jártak el Oleg Blohin esetében is Ukrajnában. Az 1975-ös aranylabdás hiába edzősködött az 1990-es években Görögországban, az ukrán parlament törvényhozásában is volt helye. Noha Hakan Sükürnek mint a „Boszporusz bikájának” esküvői vendége volt egykor Recep Tayyip Erdogan török elnök, ma már politikai üldözötté vált az egykori nemzeti hős hazájában, köszönhetően annak, hogy Sükiir a jelenlegi hatalom fő politikai ellenfele és bűnbakja, Fethullah Güllen mellé állt a politikai színtéren. Sükiir számára az sem volt túl szerencsés, hogy nyíltan albánnak vallotta magát egy egyetemi előadása során, így erős táptalajt nyújtott a hatalomnak arra, hogy elfogatóparancsot adjanak ki ellene, és így emigrációba üldözzék az egykori csatárt. Az egykor a Liverpoolban is megforduló Titi Camara 2010-ben hazája, Guinea sportminisztere lett, azonban csak két évig tudta betölteni a posztot, mivel a kormányt átszervezték 2012-ben. A szoros kapcsolat nem véletlen ,A futball óriási tömegeket megmozgató és eredendően - a neki szánt, társadalmi energiákat lekötő funkciótól függetlenül - abszolút demokratikus játék; ugyanis a szurkolókat a kedvelt csapat olyképpen egyesíti, hogy egyúttal egyenlővé tesz mindenkit mindenkivel, a bankárt a munkással, az egyetemi tanárt a diákkal. A stadionok népe, még az ellenfél szurkolóit is beleértve, közel azonos jogokkal és lehetőségekkel rendelkezik. A bankár és a gépkocsivezető, az igazgató és a zöldséges egymás nyakába ugrik a kedvelt csapat góljainál. Nem véleden, hogy az idősebb emberek még sokszor ma is úgy vélik; a stadionokban létrejött egy nem hierarchisztikus társadalom lehetősége. Persze csak virtuálisan. Hiszen a valóságban a futball - mint tudjuk - mégis sajátos leképeződése mindannak, ami a társadalomban végbemegy” - írja Krausz Tamás A játék hatalma: futball-pénz-politika című írásában. Villányi Gergely Sol Campbell az egyenlő emberi jogokért és Anglia sokszínűségéért küzd
