Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-08 / 56. szám
Interjú Olykor még a legjobb szülőnek, nagymamának is szüksége van egy kis nyugalomra. Ön egész életében kicsikkel foglalkozott. Nem fáradt még bele? Egyáltalán. Ellenkezőleg: a gyerekek a szó szoros értelmében feltöltenek energiával. Nagyon jó munkám van, és bár megöregedtem, a picik sokszor a nagymamájuknak néznek, egyáltalán nem érzem a saját koromat. Az, hogy egyfolytában fiatalokkal találkozhatok, engem is megfiatalít. A munkám a hobbim is. Kitűnő óvodában dolgozom, egy csodálatos igazgatónő áll az élén, aki az átlagot meghaladó ellátást és színvonalat akar biztosítani. Ha itt akarok maradni, tartanom kell a lépést a fiatalabbakkal. Úgyhogy egyfolytában képzem magam, töröm valamin a fejem, alkotok... Például? Legutóbb a maszkabálra készítettünk díszletet. Több estét áldoztunk rá, mert kitaláltuk, hogy a Jégvarázsból Anna és Elza világát, egy mesebeli jégkirályságot varázsolunk az óvodába. A díszek kristályból voltak, vagyis olyan áttetsző üvegből, tükörből, hogy minden csillogott-viI logott, az ágakról jégcsapok lógtak, játszottunk a fényekkel... A gyerekek el voltak ragadtatva! És ez a legnagyobb ajándék számomra: az a sok ragyogó tekintet! Egyébként is imádom a telet. Ha szépen havazik, órákig képes vagyok sétálni. Hógolyózni is szeretek, főleg a gyerekekkel, és angyalkát is szoktunk készíteni a hóban. Sajnos, az idén kevés hó van, ezért fehér papírgolyókkal tartottunk bent hócsatát. Bár megöregedtem, EGYÁLTALÁN NEM ÉRZEM A SAJÁT KOROMAT Csaknem 30 éve óvónő, imádja a munkáját, s noha már elérte a nyugdíjkorhatárt, nem érzi magát öregnek. Ugyanolyan aktív, mint pályafutása elején, sőt, mostanság annyira elfoglalt, hogy lassan már aludni se jár haza. Bozena Beníkovával beszélgettünk. Szabadidejében van türelme az unokákkal is foglalkozni? Hát persze! Nem vagyok otthonülő nagymama, hanem mindig tudom, mi zajlik a városban, hol lehet korcsolyázni, mit lehetne megnézni, meglátogatni. Mindig kitalálunk valamilyen érdekes programot. Ha jól tudom, bébiszitterként is tevékenykedik... Esténként, ha valakinek szüksége van segítségre, például amíg a szülők elmennek színházba, moziba, szoktam gyerekekre vigyázni. Egy kisfiúhoz rendszeresen járok, ő autista. Először kicsit féltem, tudok-e majd vele foglalkozni, de megszoktuk egymást. Néha azon nevetek, hogy reggel megyek és reggel jövök, egész nap otthon se vagyok, mindig csinálok valamit. Nincs időm unatkozni. Karácsony vagy húsvét előtt és ősszel alkotó kézművesműhelyeket is szervezek. Nagyon szeretek koncertre járni. Rengeteg tehetséges gyereknek voltam az óvó nénije, és óriási szerencsém van, hogy még felnőttként is megismernek, sokan meghívnak az előadásaikra. Én pedig örömmel megnézem, mi lett belőlük. Sokan nyugdíjasként azért dolgoznak, mert így akarnak javítani a bevételeiken. Ez önre is érvényes? Bizony egy óvónő bére nem sok. Mai világunkban minden cent jól jön, úgyhogy bár elértem a nyugdíjkorhatárt, azért sem hagytam abba a munkát, hogy nagyobb legyen a bevételem. A nyugdíjigényemet már benyújtottam, de a havi járandóságom összegét még nem számolták ki, úgyhogy egészen pontosan nem tudom, mennyit fogok kapni. Az előzetes számítások szerint a nyugdíj és a fizetés együtt csak annyi lesz, mintha a jelenlegi bé-0 Szenior 2018 • Március WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM remet kiegészítenék 100 euróval. Vagyis kizárólag a pénzbeli jutalomért nem éri még főállásban tovább dolgozni. De persze az a 100 euró plusz is nagy segítség, mert csak a nyugdíjból nem tudnék megélni. Magas életkorom ellenére ugyanis muszáj volt jelzáloghiteit intéznem. De nem panaszkodom, mert tudom, hogy vannak, akik nálam is rosszabb helyzetben vannak. Éppen ezért néhány ismerőssel csaknem 16 éve évente kétszer gyerekbörzét szervezünk, s amit nem sikerül eladni, elajándékozzuk. Jó érzéssel tölt el, hogy a fölösleges holmik nem a kukába, hanem olyanokhoz kerülnek, akik anyagi szükséghelyzetben vannak, vagy tragédia történt velük. Miért lett éppen óvónő? Ez jó kérdés, mert nincs is pedagógiai végzettségem. Elektrotechnikai iskolába jártam, de az nem tetszett. Az anyasági szabadság után a lányomnak próbáltam bölcsődét intézni, s az egyik helyen gondozónőket kerestek. Kipróbáltam, s megtetszett a dolog. Mindig is imádtam a gyerekeket, szerettem babázni, babakocsit tologatni. Úgyhogy lényegében egész életemben babázok, először gyerekként, aztán felnőttként. Miután megszűnt a bölcsőde, az oktatásügyben olyan helyet kínáltak, ami akkor nem felelt meg. Később az Iljusin utcai óvodába kerestek új munkaerőt, megszólított az egyik ismerősöm, hogy nem lenne-e kedvem kipróbálni. Azóta itt vagyok, csaknem 30 éve. Nagyon modern óvodában dolgozik, tele technikai vívmányokkal, számítógéppel, internettel. Az idősebb korosztályra inkább az jellemző, bogy az ilyesmitől idegenkedik, nem tudják kezelni. Önnel mi a helyzet? Muszáj volt megtanulnom, de csak annyira értek hozzá, amennyire ahhoz kell, hogy a gyerekeket is meg tudjam tanítani használni ezeket a dolgokat. Ha belegondolok, nekünk szinte mindenünk megvan. Van beszélő falunk, fémdetektorunk, robotméhecskénk, didaktikus mikroszkópunk, minden osztályban van interakítv tábla, számítógép, internet, vannak kameráink, fényképezőgépeink, mikrofonjaink. A napi foglalkozások során mindig valamilyen modern eszközt használunk. A gyerekek mondták, hogy skype-olni is szoktak a szülőkkel... Igen, de nemcsak velük, hanem van egy testvéróvodánk Csehországban, s a gyerekek az interneten keresztül szoktak kommunikálni, olykor még is látogatjuk egymást. Nemsokára megtartjuk a hagyományos kék napot, ez az autisták napja, és ez alkalomból meghívtuk pardubicei barátainkat is. Mivel a mi óvodánk a digitális segédeszközökre specializálódott, rendszeresen járnak hozzánk más óvodákból is ezekkel az eszközökkel ismerkedni, tanítjuk őket, hogyan lehet velük tanítani. Néhány kollégám módszertani könyveket is írt. Az óvodában autista gyerekek is vannak. Miben más a róluk való gondoskodás? Speciális igényeik vannak, egy tanító néni csak két gyerekkel foglalkozik, mindenkinek testre szabott programot készítenek. Korábban úgy integráltuk őket, hogy egy autista jött az egészséges osztályba. Jelenleg az egészséges osztályok járnak látogatóba az autista osztályba, s azok a gyerekek befogadnak minket, tudnak velünk játszani, együtt tornázunk zenére. Csodálatos pillanatokat élünk át, és az egészséges populáció is láthatja, hogy vannak másmilyen emberek is. Már pici korban toleranciára, a másság elfogadására nevelünk, segítjük egymást. A hipoterápiát is az autisták számára szervezik? Nemcsak a számukra, mindenki kipróbálhatja. A gyerekek imádják. Az óvoda udvarán havi rendszerességgel lovagolhatnak, és aznap hozhatnak az állatoknak valamilyen gyümölcsöt, répát vagy száraz kenyeret, megsimogathatják őket, próbálnak velük kapcsolatot teremteni, megtanulnak bánni a lovakkal. (sza)
