Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-02 / 27. szám
www.ujszo.com | 2018. február 2. KÓPÉ TARKA LEPKE, KIS MESE: Devecsery László: Egyszer Egyszer volt..., hogy’ is volt? Talán egyszer volt, hol nem volt! Ki tudja, hol volt? Ki tudja, hol van? Az üveghegyen innen? Az Operenciás-tengeren túl? Ahol a kurta farkú malac túr? Dehogy! Sem így, sem úgy! Völgyön innen, hegyen túl, hol sok szikla égbe szúr. Induljunk el messzire, messzire, hagyjuk el a völgyet, kapaszkodjunk fel magasra, nagyon magasra. Sok-sok hegyet, óriási sziklát kell elhagynunk, amíg elérkezünk a Hónapok hegyéhez. Ne kérdezd, merre találod a térképen, hiszen nem árulhatom el senkinek. Még teneked sem! Egyik hegy olyan, mint a másik. Miről ismeijük meg ezt a nevezetes helyet? Miről, miről..., különleges formájáról. Mitől olyan különleges? Fényképen vagy a valóságban láttál már hegyet és sziklát eleget. Magasak, hegyesek. Ez is magas, hegyes is. Igen ám, de az óriási hegycsúcs mellett tizenkét kisebb csúcs is emelkedik. Ráadásul, ha megérkeztél, s körülsétálsz a hegyoldalon, akkor egyik ámulatból a másikba esel. Előbb azt érzed, lefagy a fejedről az a formás fülecskéd, s hozzá fúj a szél és hull a hó, a másik pillanatban enyhe szellő simogat, majd váratlanul pirossá válik az orrod a tűző naptól, a nagy melegtől, azután hűvös szél és köd ölel körül, s a következő pillanatban ismét hóembert építhetnél. Mi ez a varázslat? Egyszerű a magyarázat: a tizenkét hónap négy évszakot varázsol körénk. Lakásuk körül is mindig ott a tavasz, a nyár, az ősz és a tél, vagyis az évszakok... Nézd, a TAVASZ erre jár: huncut, pajkos kicsi lány. Szoknya lebben, szellő száll, jót kacag - és meg-megáll. Ébresztgeti a Napot, kancsóból hint harmatot. Ezer színű lesz a rét: ráteríti köntösét. Virág nyílik, rügy fakad, minden él az ég alatt. Ajtó koppon, vendég jön: illendően beköszön! Meleget hoz NYÁR LEGÉNY, szelíd esőt hint a szél. Almát, körtét melenget, eperszemet szemezget. Aranytenger a vidék, hullámzik a messzeség. Búzaszemek megértek:- Munkára fel, legények! Patakparton víg a nyár, ki teheti, odajár. Fürdik játszik nagyokat, amíg az ősz kopogtat. Kedves apó ez az ŐSZ, ő is köztünk elidőz. Szőlőt érlel, szüretel, . emberekkel ünnepel. Ecsetet vesz kezébe, azt vette a fejébe, színt fest minden levélre, így megy a tél elébe. Hullanak a levelek, meg is szólal: — Elmegyek, mert a TEL már közeleg: nagyszakállú, ősz, öreg. Szakállábái hull a hó, fehér öröm: csudajó! A hóember nem fázik, lyukas pipán pipázik. A madámép didereg, egy picit sem csicsereg. Jégcsapok az ereszen: összebújnak hidegen. Csillog-villog a világ, s ablakon a jégvirág; a fák ágán dérlevél, hqvat hoz az esti szél. A tizenkét hegycsúcs alatt tehát a tizenkét testvér lakása rejtőzik. Január délceg, fiatal fiú. Odabent csupa-csupa fehér minden. Ablakán jégvirágok nyílnak, ereszén jégcsapok erdeje sokasodik. Ruhája fehér, arca piros. Kéményében hideg szelek muzsikálnak, s hófúvás kavarog háza körül. Február kedves, mosolygós, csípős nyelvű lány. Világoskék ruhát visel, szoknyája mellett szelek suhognak. A hófelhők mögül, melyek a csúcs körül laknak, néha már előbukkan a Nap. volt... Március leány sárgászöld színekkel díszítette szállását s önmagát. Intésére langyos, könnyű fény köszönt ránk, s az ágakra rügyek szaladnak. A szomszédságból mindig nevetés, rmóka, kacagás hallatszik. Április, akit a testvérei csak Ápri Julisnak hívnak, vidám és kiszámíthatatlan. Üde zölddel borít be mindent: házat, fákat, mezőt és rétet. A tavasz két leányát alig-alig győzi nevelgetni, tanítgatni fiútestvérük: Május. Ő már majdnem komoly férfiember, s ezt sötétzöld öltözetével is bizonyítani szeretné. Odébb a nyár: Június vidám sárgában, Július narancsszínnel, Augusztus pirosas sárgával, mindannyian a Nap ragyogásával. Ä három hegycsúcsot is mindig fény ragyogja be. A fény és a ragyogás mellett, kicsit odébb akomor ősz lakik: Szeptember, világos barnán, Október szürkén, ködbundában, November sötétbarna kabátban. Kit is felejtettem el? Senkit, most következik a vén, kedves, öreg apóka: December, mintha sötétkék kristályok csillognának körülötte. Havat, szelet, hideget és meghitt ünnepeket hoz nekünk. Az évszakok velünk laknak, s mi is ővelük. Illusztráció: Pinke Zsófia, 2. osztály, Perbete Kedves Kópé! Öt és fél éves vagyok. Ekecsen lakom, idejárok oviba. Nagyon szeretek rajzolni, festeni, ragasztani, építőkockákból é s legóból építeni. Ezt a rajzomat az oviban készítettem. Címe: A négy évszak. A nyári képen én szerepelek a kék fürdőnadrágomban a medencénk mellett. Fogadjátok szeretettel! Fekete Attila óvódás, Ekecs 117 ÍGY RAJZOLTOK TI Metzner Dóra, 10 éves, Rété Baráz Anna Lujza, 5 éves, Csákányháza Seókár Pitllk Dávid, 9 éves, Nagytúr KÓPÉSKODJ! Hány állatot tudtok összeszámolni a bárkán? Iiriatnlci" Levelet, benne élményeket, * * J * * meséket, történeteket, küldjétek rejtvényeket, rajzokat, bármit, ami Nektek tetszik! Megmutatjuk a többieknek is.
