Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-17 / 40. szám
8 KULTÚRA 2018. február 17. | www.ujszo.com RÖVIDEN Sztrájkhangulat a pozsonyi Operában Pozsony. Fellázadtak a munkakörülmények miatt a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának tagjai, akik közül sokan képtelenek megbarátkozni az újonnan bemutatott Rimszkij- Korszakov-opera, a Szadko díszletével. A színpadon ugyanis - a rendezői koncepciónak megfelelően - humuszos földet szórtak szét, amire sok szólista is allergiás, többen közülük köhögőrohamot kaptak a föpróbahéten. A jogvédett rendezést a pozsonyi színház az antwerpeni Flamand Operától vette át, a szerződés szerint tilos bármit változtatni rajta, a díszletet is beleértve. A művészek azonban megmakacsolták magukat, ezért csütörtökön műsorváltozás volt: a Szadko helyett Puccini Turandotját adták elő a pozsonyi Operában. Az intézmény vezetésének nyilatkozatában az áll, hogy nem értik a problémát, hiszen Antwerpenben sokáig műsoron volt ez a rendezés, és az ottani művészek nem panaszkodtak a díszletre. A felhasznált föld nem káros az egészségre, minősége megfelel az EU-s normáknak, erről a színháznak papírja is van. A napokban újabb analízist kértek, hogy megállapítsák, megfelelően tárolta és kezelte-e a műszak a díszlet kérdéses részét, Guk) Tilda Swinton a Kutyák szigete világpremierjén (Fotó: tasr/ap) Megkezdődött a Berlinale Berlin. Wes Anderson Isle of Dogs (Kutyák szigete) című animációs filmjének világpremierjével megkezdődött csütörtök este a 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale), a világ legnagyobb filmes közönségfesztiválja. A német főváros központjában álló Berlinalepalotában (Berlinale Palast) megtartott gálán részt vett a jövőbeli Japán kitalált helyszínein játszódó alkotás szereplőinek hangot adó világhírű művészek közül Bill Murray, Tilda Swinton, Jeff Goldblum, Bryan Cranston és Liev Schreiber, és a több mint 1600 meghívott vendég között ott volt mások mellett Helen Mirren és Wim Wenders is. A Berlinale most először kezdődött animációs filmmel, és a 2014-es Grand Budapest Hotel után négy éven belül másodszor kezdődött egy Wes Anderson-alkotással. Az amerikai rendező negyedszer szerepel a fesztiválon. Uj filmje 18 további alkotással indul az Aranymedvéért és a különböző alkotói kategóriákban odaítélt Ezüstmedvékért. (MTI) A győztes dzsesszlemez Tóth Viktor 12 éve zenél Orbán Györggyel, Hodek Dávid pedig 8 éve a tercett dobosa JUHÁSZ KATALIN A Tóth Viktor Tercett és Garreth Williams kollaborációjából született But Inside kapta a szakmától a 2017-es Gramofon-díjat, vagyis ez az óv magyar dzsessz-lemeze. Mi azért is örülünk ennek, mert az albumon a komáromi, pontosabban őrsújfalusi Hodek Dávid dobol. Nehéz szenvtelennek lenni, ha az ember személyesen ismeri a zenekarvezetőt, Tóth Viktor altszaxofonost, aki hosszú vonatutakra Weöres Sándor-összest cipel magával a hátizsákjában. Tóth Viktor az emberi faj azon ritka egyedei közé tartozik, akik lakóhelyüktől függetlenül képesek kilépni a folyamatosan pörgő, zakatoló világból, és saját mikrovilágukban tudnak létezni háborítatlanul, buddhista nyugalomban, nagyvárosi remeteként. Ez egy koncertlemez, Tóth Viktor 40. születésnapi ajándéka a Fonó Kiadótól. 2017 áprilisában rögzítették a budai Fonóban, amikor a trió egy világhírű brit zongoristával, Gareth Williamsszel egészült ki. Nyilván minden résztvevőnek izgalmas egy ilyen este, annak ellenére, hogy az így kvartetté bővült formáció Európa-szerte több koncertet adott az elmúlt évben. Ide kívánkozik, hogy manapság a dzsesszműfaj is egyre kiszámíthatóbb, patikamérlegen születnek a szerzemények, amelyeket a zenészek a színpadon igyekeznek minél pontosabban visszaadni. Semmi baj ezzel, elvégre a dzsessz is szórakoztatni akar, ha magasabb szinten is, mint a popzene, és emiatt eigyre ritkábbak a bevállalós, gondolkodtató, a hallgatóságot partnerként kezelő, földtől elemelkedett, merész projektek, mint ez itt. Gareth Williams eddigi munkásságát vizsgálva ugyanis egyáltalán nem volt evidens, hogy összepasszol az Orbán György - Hodek Dávid ritmusszekcióval, illetve Tóth Viktor szaxofonjátékával. Itt az történt, amire a vájt fülű közönség rendkívüli módon kíváncsi: az összes zenész kilépett komfortzónájából, hogy együtt alkossanak valami újat és izgalmasat. Az embernek első hallgatásra olyan érzése támad, hogy intim vallomásokat, kitárulkozásokat hall, hogy a zene itt csupán eszköz a szavakkal megfogalmazhatatlan mondanivaló közvetítésére. A számok címei persze nyújthatnak némi kapaszkodót azoknak, akik mindenképp kötni szeretnék valami konkrét képhez, érzéshez az egyes szerzeményeket, de én személy szerint a lemez felétől már nem is olvastam el a következő címet, mert nem akartam befolyásolni az érzékelést. Egy csomó koncertből lett remek album, az ilyen felvételek egyszerre nyújtanak vigaszt azoknak, akik nem lehettek ott a helyszínen, és csemegét azoknak, akik úgy hallgatnak zenét, hogy közben analizálják is a hallottakat. Tóth Viktor komponistaként változatlanul nagy hangsúlyt fektet a húzós vezérdallamra, amelyet aztán az improvizatív részekben alaposan szétcincál, a többieket is erre ösztökélve. Williams szépen díszíti, vagy épp kifordítja ezeket a dallamokat, csupán néhány alaphangba kapaszkodva. Amíg a zongora szól, a szaxofon általában belefest valamit a készülő képbe, grúvosan, vagány módon játszva a hangokkal, a bebop stílus kereteit feszegetve, de közben mindig a lényeget megragadva. Nagyjából érezni, mi az, amit gyakoroltak, illetve játszottak már koncerten, és mi született ott helyben, a Fonóban. De azért nem mindig evidens a dolog, és ez felettébb izgalmas. Egyértelműen a szaxofon a vezérhangszer. Tóth Viktor az apró nüanszok mestere, közben finoman, de határozottan összefogja, irányítja a zenekart. Ha egy összeszokott kis csapatba belép még egy zenész, új színeket hozhat a már ismert kompozíciókba is. Williams jelenléte nem tolakodó, inkább amolyan belesimulós, de amikor megvillantja tudását, az mindig inspirativ. A nyolcvanas évek óta a szaxofon- vagy trombitaközpontú triók gyakran adnak helyet időről időre egy negyedik hangszernek. Tóth Viktor egyébként is szívesen kísérletezik, gyakran vendégszerepei különböző felállású zenekarokban, nemrég például Bird Food Market néven alapított dzsesszhiphop kollektívát. De saját tercettjében is nagyon jó érzi magát, melynek Orbán György bőgős tizenkét éve tagja, Hodek Dávid dobos pedig immár nyolcadik éve. A zenekarvezetőtől tudom, hogy csak olyan társakat enged be saját energiaterébe, akik a magas szakmai színvonalon túl tényleg tiszta szívvel fordulnak a zene felé. Az egykori csodagyerek Hodek Dávid nagyon hamar bekerült a bizalom körébe, első közös koncertjeiken alig látszott ki- a dobszerkó mögül. Az évek alatt „cirkuszi mutatványból” érett, felnőtt művésszé fejlődött, játéka fantáziadús, színes és izgalmas, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a But Inside végig lendületes, minden szám hoz valami izgalmas fordulatot, mint egy letehetetlen regényben. Ez a koncertanyag egyszerre hagyománytisztelő és újító, egyszerre mainstream és avantgárd, történetmesélő és lírikus. Valamennyi dzsesszrajongónak örömet okozhat, zenészek számára pedig felér egy szakmai továbbképzéssel. Elhunyt Tóth Elemér író, költő, műfordító Meghalt Gyüre Lajos költő, színműíró, tanár Hetvennyolc éves korában elhunyt Tóth Elemér író, költő, műfordító és szerkesztő. A gömöri Hanváról érkezett Pozsonyba, a Pedagógiai Főiskola magyar-testnevelés szakára, de tanulmányait nem fejezte be. 1961-től a Szabad Földműves, majd az Új Ifjúság, később a Tábortűz szerkesztője, majd főszerkesztője volt. 1959-től publikált elbeszéléseket, meséket, verseket, színi- és irodalmi kritikákat. Műfordítóként elsősorban kortárs szlovák írók műveit fordította magyarra. Meghatározó élményforrása volt a szülőföld, a falusi élet, a gyermek- és ifjúkor emlékei. A hetvenes évektől mind inkább a gyerekeknek írt, hamarosan az egyik legsikeresebb gyermekversköltőnk lett. „Verseiből nem a tudálékos felnőtt szól, hanem az ihlet perceiben ismét gyermekké váló, a gyermeki világba beépülő, a gyermek szemével és tudatával a világra rácsodálkozó költő” - fogalmazott egyik méltatója. Főbb díjai: Madách Imre-díj (1981); Posonium Irodalmi díj, Tóth Elemér (1940-2018) (Fotó: Somogyi Tibor) Szülőföld díj (2008). Főbb művei: Ketten (versek, 1966); Sárga, mint a Nap (elbeszélések, 1975); Csillagménes (gyermekversek, 1976); Tegnapelőtt, kiskedden (gyermekversek, 1982); Szivárvány (gyermekversek, 1996); Mese az aranykalapácsról (mesék, 2002); Dúdoló (versek, 2015). Utolsó kötete 2016- ban jelent meg Gyermekkorom emlékcserepei címmel. (k) Február 15-én, életének 86. évében elhunyt Gyüre Lajos költő, író, irodalomtörténész, tanár. Az Ung-vidéki Mokcsakerészen született 1931-ben, A kassai Felsőipari Technikum elvégzése után a kassai Poledniak vasgyárban dolgozott. Választania kellett, hogy a gyár technikusaként Egyiptomban dolgozik-e tovább, vagy itthon marad és pedagógiai pályára lép. Végül a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett tanári oklevelet magyar-történelem szakon. Alapítója volt a Magyar Főiskolások Művészegyüttesének, a költészethez is ekkor került közel. Első versei az Új Ifjúságban jelentek meg az 1950-es évek közepén. Később egyike lett a sematizmus ellen fellépő Nyolcak költőcsoportnak. 1968-ban a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság kulturális főosztálya magyar szakelőadójaként ő szervezte Kassán az első magyar értelmiségi találkozót, melyen az a követelés is megfogalmazódott, hogy a Csemadok ne csak kulturális szervezet legyen, hanem a hazai magyarság érdekvédelmi szervezete is. Segítette a Thália Színpad megala-Gyüre Lajos (1931-2018) (Fotó: Somogyi Tibor) kítását, 1986 és 1990 között a társulat művészeti vezetője és dramaturgja volt. A szépirodalmi művek mellett monográfiákat és tanulmányokat is publikált. 2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Gyüre Lajost február 21-én 11 órakor búcsúztatják a kassai krematóriumban. (szász, nr, juk)