Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-31 / 25. szám
6 I KULTÚRA Torz erkölcsök, torz emberek Bár Szász János filmje bőven mutat szexet, húst, ölést és erőszakot, a történetvezetése kifejezetten balladai LAKATOS KRISZTINA A 20. század egyik legendás bűnügyéből dolgozik (minta Fólvilág, A martfűi rém vagy A Viszkis). Behozza a moziba a vágóhíd zsigeri poózisót (mint a Testről és lélekről). Főszereplői arcára bízza a cselekményt (mint a Saul fia). A háború által nemcsak fizikailag, hanem erkölcsében, ösztöneiben is eltorzított emberről beszél (mint a korábbi Szászopus, a 2013-as A nagy füzet). A lehetséges párhuzamok adottak az utóbbi évek több ikonikus magyar mozgóképével, de Szász János öntörvényű alkotó: ha fel is merül az összevetés, az eszközök gyorsan valami egész másba fordulnak át. Azt viszont nem is olyan könnyű eldönteni, mi ragadta meg annyira a rendezőt az 1925-ös - és gyorsan a budapesti urbánus folklór részévé vált - Léderer-gyilkosságban, hogy másodszor is elővegye a történetet, és egy főiskolai vizsgamunka után, bő három évtizeddel később egész estés drámát forgasson az alapján. Nem az abszurd és naturalista részletekben egyaránt bővelkedő bűntény puszta „cselekménye” - bár A hentes, a kurva és a félszemű teljes természetességgel mutat nyers szexet, húst, ölést és erőszakot, a történetvezetése kifejezetten balladai, az erősen exponált epizódok mögött legalább annyit elhallgat, nyitva hagy, mint amennyit megmutat vagy összeköt. Nem merül el a mozgókép a kor- és társadalomrajzban sem, éppen csak felskicceli az alaphelyzetet, az első világháború utáni évek magyar valóságát - hogy aztán a szereplőit egy vér-, sár- és pálinkaszagú, saját szabályok szerint működő (persze a nagyot leképező) kisvilágba helyezze át. Klasszikus értelemben nem forszírozza Szász a három főszereplő jellemrajzát sem; nem pszichologizál, nem magyaráz, módjával árnyal - helyette a hármas belső dinamikájára összpontosít, arra a gyakran ciklikus mozgásra, amely egy-egy odavetett mondat, szűkszavú dialógus nyomán újrarajzolja a szituációt és a szándékokat. FILMKOCKA A hentes, a kurva és a félszemű Magyar filmdráma, 2018,105 perc * Rendező: Szász János * Forgatókönyvírói Szász János ■ Operatőr: Máthé Tibor ■ Zene: Jóhann Jóhannsson ■ Szereplők: Gryllus Dorka, Hegedűs D. Géza, Nagy Zsolt, Andorai Péter, Székely B. Miklós, Bőrösök Enikő A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. A film elsősorban Nagy Zsolt, Gryllus Dorka és Hegedűs D. Géza fizikumával, arcával beszél (Fotó: Big Bang Media) A három fo karakterből kettő egyértelműen nincstelen, nincs mit vesztenie, a nihil közepén, az öngyilkosság küszöbén lép elénk. Léderer Gusztáv (a szerep kedvéért összeszabdalt arcú, fél szemére anakondává alakult Nagy Zsolt) csendőr főhadnagyként a közelmúltban még zsidókat, kommunistákat akasztott (talán kéjjel, talán parancsra), aztán kényelmetlenné vált a feljebbvalói számára is. Egyetlen tulajdona a pisztolya maradt, amellyel főbe lőné magát, amikor - egy ösztönös ugrással - megmenti a bordélyházból a vonat kerekei alá menekülő Mária életét. Innentől van még valamije - egy asszony. („Az enyém.” „Nem adom” - mondja többször a filmben.) Mária (Gryllus Dorka még feszes testtel, de már árkos, sokat tapasztalt szemmel domborítja) kurva, aki pontosan tudja, mennyit ér a begeijedt férfiak ígérete, de azt is, hogy bármiféle életet, jövőt álmodik is magának, azt csak általuk érheti el; így amikor az átlagosnál lelkesebben nyitja szét a combját, azt egy aranytűd előtt teszi. („Nekem fizessen” - szól az ő tételmondata.) Kudelka Ferencnek (a filmért szó szerint zsírszalonnává hízott Hegedűs D. Géza játssza) látszólag megvan mindene, kiskirályként uralkodik a mészárszékén. („Itt minden az enyém”-mondja. „Itt minden az övé” - állítja a népe.) Igaz, ez a minden máshonnan nézve semmi: amikor megjön a német, hogy kivásárolja a tulajdonából - és átvezesse a telepet a középkorból a szisztematikusan, gépesítve ölő huszadik századba -, hiába a cserébe kapott arany, mindaz, ami fölött úr volt, elveszik, és a vágyott nő megszerzése, a megvásárolt kéj is rövid örömnek bizonyul. A hentes, a kurva és a félszemü rövid, tömör, kevés szavú, olykor szinte elvágott jelenetek láncolataként elsősorban Nagy Zsolt, Gryllus Dorka és Hegedűs D. Géza fizikai valóján, testén és arcán keresztül mondja el a történetét, amelynek, ha a nagy képet nézzük, talán az az elsődleges tétje, mivé is válik az ember egy torz korban, amelyet az „akarom, elveszem” erkölcse igazgat. Arról nem vagyunk meggyőződve, hogy Szásznak, aki előszeretettel dolgozik saját forgatókönyvből - így készült egyebek mellett a Woyzeck, A Witman fiúk és az Ópium - rendezőként ezúttal is maximálisan szerencséje volt író önmagával: amikor a metaforikus utalások helyenként didaktikussá válnak, az elsősorban a kettős kontroll hiányának tulajdonítható. Operatőrével, Máthé Tiborral viszont egy már-már pofátlanul hatékony formát talált: az egyetlen (álomjelenet kivételével végig fekete-fehérben fényképezett film kockái eleve „maszatosak”, mintha megértek volna egy digitális felújításra, így szó szerint és fizikailag folyamatos fókuszálásra kényszerítik a nőzőt. Szeretjük, nem szeretjük: összpontosítva nézni kell. FÜLVIDÉK A szerethető harmadik Az utóbbi évek leghitelesebb magyar albumát, a 2015-ös A legszebb éveink címűt nem mutattuk be. Mert az csak az előzővel, a 2013-as Kapuzárási piknikkel teljes, amelyről szintén nem írtunk. A kettő egy kerek egész. Szövegközpontúak. A Kapuzárási piknik Szabó Benedek és a Galaxisok frontemberének személyes hangvételű albuma, A legszebb éveink lazább, gazdagabban hangszerelt korong. Szabó olyan merész képet ad korosztályáról, mint senki más. A zenei szerkesztők nem tudtak mit kezdeni a dalaival. A rádió nem halad a korral, ezért például az „Esküszöm, hogy . nem fogok hányni, mondtam a taxisnak az Astorián. Aztán persze hogy széthánytam mindent, és pénzem se volt egyáltalán. De ez nem csak az én hibám, nem lehet mindig mindent az én nyakamba varrni...” szövegű szerzemény a tökéletessége ellenére csak internetes körökben lett sláger. Az együttes a harmadik, Focipályákon sétálsz át éjszaka című lemezén viszont letért a fő útról. Ez azoknak is ajánlható, akik az előző kettőt nem ismerik, és azok is megszerethetik, akik pont a szókimondóságuk miatt nem tudták megkedvelni az előző kettőt. Még mielőtt rátérnénk a tartalomra, essen szó a borítóról. A fényképet a frontember egy focipályán készítette. A meccs után visszament a labdáért, közben lekapcsolták a reflektorokat. Ez ihlette a Focipályák éjszaka című számot. Arról az érzésről szól, amikor sűrű köd borul ránk, és lebegünk az utcák felett, mert nincs semmi, ami lent tartana. Az album szövegileg már nem csak a huszonévesek ügyes-bajos dolgaira fókuszál, sokrétűbb annál, a szerelem, a bűntudat, az útkeresés, a pánikrohamok és a depresszió a húzó témák. A sötétségből fokozatosan jövünk ki a fényre. A „Lassan elfogyok, állok a mérlegen” a kulcsmondat, az első, Tisztítótűz című felvétel elején, az utolsó, Vadvirágok címűnek a végén hangzik el, más-más kontextusban. Szabó az előbbiben az ismeretlen mélységekbe, az utóbbiban az ismeretlen magasságba vezető szerelemről énekel. A korong két legsikere; sebb dala, a Boldoggá akarlak tenni ; (de nem tudom, hogy kell) és a Soha nem veszi fel az előzőre is felfért i volna, a két lírai szerzemény, az Innen el és az Ej fél azonban a zenekar új arcát mutatja. Ezt az utat járva i szélesebb közönségréteg is elérhető, : és az együttes sem lép ki a komfort- i zónájából. Az „Elviszlek innen, gondolom magamban, de én sem tu: dók elmenni innen” szöveg is hűen i tükrözi a zenészek életfilozófiáját. A Focipályákon sétálsz át éjszaka zeneileg is sokszínűbb, szebben felépített, profibb, mint elődei. Fontossági szempontból ugyan csak a harmadik a sorban, de szerethető, s ez a lényeg. Puha József Szabó Benedek és a Galaxisok: Focipályákon sétálsz át éjszaka Szerzői kiadás, 2017 Értékelés: 10/8 Konferencia a 65 éve megalakult MATESZ-ról Komárom. A Magyar Területi Színház - vagyis a MATESZ - megalakulásának 65. évfordulója alkalmából emlékkonferenciát rendez a Tiszti pavilon dísztermében pénteken 13 órától a Dialóg nonprofit szervezet. Déryné örökösei - a Magyar Területitől a Jókai Színházig címmel Tóth László tart előadást; Pásztó András a Thália megalakulására és önállósodására pillant vissza; Hizsnyan Géza a komáromi és a kassai társulat rendszerváltás utáni szakmai fejlődését körvonalazza, majd a színházigazgatók kapnak szót. 19 órától Soóky László Egy disznótor pontos leírása című monodrámáját tekinthetik meg az érdeklődők Lajos András „mesélőszínházi” előadásában. (k) 2018.január31. i www.ujszo.com
