Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-30 / 24. szám
www.ujszo.com | 2018. január 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Megyei „ügyek mentén” az elvekről Az MKP Nyitra megyei lépésével teljesen hiteltelenné tette a Híd ellen irányuló kritikáját a kormánykoalícióba való belépése miatt CZAJLIK KATALIN HI ^ darabig ■J glKT'W T mégúgy I 1 . \_P m/ tűnt, az > J &JL y mkp képes lesz hasznosítani abból származó helyzeti előnyét, hogy a Híd lepaktált a Smerrel és az SNS-szel. Ez az érzés különösen a megyei választások után erősödött föl, amelyek az ellenzék számára váratlanul jól végződtek, s felvillantották a 2020- as közös győzelem reménysugarát. A MKP úgy tett, mintha felszállt volna a demokratikus ellenzék közös kormányváltó szekerére. Aztán gyorsan le is szállt róla. Nyitra megyében a párt kész támogatni a Smer-SNS-Híd-koalíciót. Cserébe kapott egy alelnöki és több más posztot. Ennyit az elvekről. Ám félreértés ne essék, ez nem együttműködés, csupán „ügyek mentén” támogatja az MKP a kormánykoalíciót másoló felállást. Rögtön megkönnyebbültünk! Csak félő, hogy az a bizonyos demokratikus ellenzék, amelyhez az MKP kormányváltóként dörgölőzni próbál, nem fog ettől megkönnyebbülni. S még annyira sem fogja komolyan venni Menyhártékat, mint eddig. Mert ha megyei szinten néhány posztért cserébe az MKP-sok képesek hátat fordítani leendő partnereinek, várható, hogy országos szinten is így fognak viselkedni. Arról nem is beszélve, hogy az MKP ezáltal teljesen hiteltelenné tette a Híd ellen irányuló kritikáját a kormánykoalícióba való belépése miatt, holott erre a bírálatra építette a legutóbbi parlamenti választások óta kommunikációjának gerincét. Milyen alapon kritizál az a párt, amely kicsiben ugyanazt teszi, amiért másokat bírál? Ezzel még törzstámogatóinak egy részét is elveszítheti, akik számára - ha nem is a Smer, de az SNS, és esetleg a Híd - teljességgel elfogadhatatlan. Az MKP lépései hovatovább, egyre kevésbé olvashatók, s nehezen látható mögöttük bárminemű taktika vagy elgondolás. Félő, hogy a párt ezzel még inkább eltávolodik a parlamenti küszöbtől, ami a potenciális Smerváltó koalíció számára lehet nagy veszteség. Illetve, Nyitra után mondhatjuk: talán nem is. Zeman és Gasparoviő GÁL ZSOLT E zek után már nem mondhatja senki, hogy a cseh politika minősége vagy a cseh választók bármivel is különbek a szlovákiaiaknál? Dehogynem. Kétségtelenül sok a párhuzam Miloä Zeman múlt hétvégi és Ivan Gasparovic 2009-es győzelme között a csehországi, illetve a szlovákiai köztársaságielnök-választáson. Zeman és Gasparovic egyaránt olyan első ötéves ciklus után lett újraválasztva, amely koncentráltan tartalmazott egy csomó okot arra, hogy miért ne legyenek újraválasztva. Itt is, ott is az arrogáns, tapló magatartás és a hazug, támadó, lejárató taktika meg a félelemkeltés aratott diadalt a tisztesség, az érvek és a tények felett. Zemant és Gasparovicot minden diszkvalifikáló ténykedése ellenére hatalomban tartotta a társadalom kritikus többsége, amely főleg a kevésbé iskolázott, idősebb vidéki szavazókból állt, miközben a fiatalabb, iskolázottabb, urbánusabb réteg jórészt ellenfelüket támogatta. Mindkét esetben az éppen regnáló hatalomnak, Ficónak és Babisnak kedvezett újraválasztásuk, bár az utóbbi most sokkal jobban rá van szorulva Zeman segítségére. De itt nagyjából véget is érnek a párhuzamok, ha elmerülünk a részletekben, egyre több különbség válik láthatóvá. Először is Gasparovic jóval nagyobb arányban (55,5 :45,5) tudott újrázni, míg Zemannak ez csak egy hajszálnyival sikerült (51,4 :48,6). Radicová már elnökjelöltsége előtt is ismert politikus volt, míg Zeman ellenfeléről, Drahosról a csehek többsége se tudta pár hónapja, hogy egyáltalán létezik. 2009-ben Szlovákiában már bőven lett volna miért büntetni a három éve hatalmon lévő első Ficokormányt, ráadásul a gazdasági válság kellős közepén szavaztunk. Most Csehország a gazdasági konjunktúra és jólét csúcsán áll, az Európai Unió legalacsonyabb munkanélküliségi mutatójával, miközben Babis még el sem kezdett kormányozni. A legnagyobb különbségek azonban a két győztes politikai előéletében fedezhetők fel. Zeman a kommunizmusban tudományos tevékenységgel kezdte, ellenzékiként folytatta, majd nyugati irányultságú demokrata lett. A mindig is opportunista Gasparovicnak sosem voltak elvei, kiszolgálta a kommunizmust meg Meéiart is. Zeman elévülhetetlen érdemeket szerzett Csehország euroatlanti integrációjában, míg Gasparovic bűnei szinte elévülhetetlenek abban, hogy Meciar szekértolójaként majdnem meghiúsította Szlovákia euroatlanti integrációját. Zeman (miniszterelnökként) befejezte a gazdasági átalakulást a bankrendszer konszolidációjával és privatizációjával, míg Gasparovié Meciar privatizációnak csúfolt szabadrablásához asszisztált. Szóval míg Zeman eleinte a demokrácia, a piacgazdaság és a nyugati orientáció szempontjából egyértelműen pozitív figura volt, és útközben, fokozatosan „romlott el”, addig Gasparovic mindig is a rossz oldalon állt. Zemannak művelt, intellektuális énje is van, híres elmés mondásairól, Gasparovic buta és primitív, aki arról híresült el, hogy folyton belezavarodik a mondandójába és az égvilágon mindent összekever. A felsorolt különbségek miatt így téves lenne azt a következtetést levonni, hogy Szlovákia most már jobban áll Csehországnál, ami demokráciájának és választóinak minőségét illeti. Kiska 2014-es győzelme Fico ellen nem jó viszonyítási alap, inkább szabályt erősítő kivétel - olyan ez, mintha az egypárti kormány élén álló, 6 éve miniszterelnökösködő Babis indulna a cseh elnökválasztáson. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy Csehországban jó irányba mennek a dolgok, ennek épp az ellenkezője igaz, de ez ne tévesszen meg minket Szlovákia helyzetének megítélésében. A rózsaszín szemüveget most is tegyük félre. Nyugati szomszédunknál még mindig erősebbek a demokratikus intézmények és nagyobb a demokrácia iránt elkötelezett szavazók aránya. Ha csak kicsivel is. Az már más kérdés, hogy ez mire lesz elég, mert az előttünk álló időszak a Babis-Zeman-duó rendezésében egyértelműen a demokratikus intézményrendszer legnagyobb tesztje lesz Csehország rendszerváltás utáni történetében. A fitnesz leplezi le a katonai bázisokat Az amerikai katonai létesítmények és a hadsereg tagjainak épségét veszélyeztetik az okostelefonos fitneszalkalmazások, amelyek térképen jelölik a felhasználók mozgását - írta a Washington Post. Az interneten nyilvánosan hozzáférhető térképen a Szíriában, Irakban és Afganisztánban állomásozó amerikai katonák íutóútvonalait, valamint a katonai szempontból érzékeny amerikai létesítmények helyzetét is ki lehet venni. A Strava cég műholdas navigációs rendszerek segítségével két éven át követi felhasználóinak sporttevékenységét, és az úgynevezett Global Heat Mapen jelöli helyzetüket. A Stravát világszerte 27 millióan használják. A dolgot egy 20 éves ausztrál hallgató kezdte firtatni, aki fitnesztevékenységeket észlelt a térkép segítségével sivatagi területeken. A koordináták feltehetően ismert és kevésbé ismert amerikai katonai létesítményeket rejtenek, ahol a hadsereg és a személyzet tagjai használják a fitneszapplikációkat. Jelentős fitnesztevékenységet fedezett fel a CIA egyik feltételezett Szomáliái bázisánál és egy Jemenben telepített rakétarendszer környékén. Az európai országok hadseregei, a nemzetközi segélyszervezetek és az ENSZ tagjai is óvatlanok az adatátvitel engedélyezése terén - mutatott rá Tobias Schneider német biztonsági elemző. „Szíriában a szövetségesek támaszpontjai valóságos világítótornyok az éjszakában” - emelte ki Schneider. „Rajtuk kívül az ismert orosz hadállások rajzolódnak még ki, de az iráni bázisoknak híre-hamva sincs” - tette hozzá. A térkép valóságos kincsesbánya a lecsapni készülő szélsőségeseknek - hívta fel a figyelmet a Washington Post. Ezután a Pentagon óva intette a katonákat adataik gondatlan kezelésétől, azt javasolta, hogy a lehető legszűkebbre korlátozzák nyilvános tevékenységüket az interneten, és ez a közösségi oldalakra is vonatkozik. A Strava szerint könnyedén el lehetett volna kerülni a jelenlegi helyzetek mert a felhasználók egy egyszerű adatvédelmi beállítással letilthatják aktivitásuk térképen történő rögzítését. Az applikáció használatát maga a Pentagon is ösztönözte, és 2013-ban 2500 darab aktivitásmérő okosórát osztott ki az elhízás elleni küzdelem jegyében személyzetének tagjai között. (MTI) FIGYELŐ Brexitet prédikál, de azért uniós polgár A Financial Times értesülése szerint máltai állampolgárságot szerzett a londoni székhelyű Legatum Institute kutatóintézet fő finanszírozója, Christopher Chandler. A Legatum a „kemény brexit” egyik fő intézményi szószólója, azt szorgalmazza, hogy a britek ne csak az EU-ból, hanem az EU egységes belső piacáról és a vámunióból is távozzon. Befolyását jelzi, hogy a brit kormány pontosan ezt a brexitstratégiát hirdette meg, dacolva a brit üzleti szektor több vezetőjének ellenvéleményével. Azonban Chandler, aki új-zélandi születésű milliárdos, már 2016-ban máltai állampolgárságot szerzett magának, tehát uniós állampolgárként folytathat üzleti tevékenységet. A máltai kormány által 2014-ben meghirdetett program alapján külföldi nagybefektetők máltai állampolgársághoz juthatnak, ha 650 ezer eurót adományoznak a máltai fejlesztési alapnak, és 150 ezer euróért részvényeket és kötvényeket is vásárolnak a helyi piacokon. A Financial Times beszámolója szerint Chandler és a Legatum vezérigazgatója, Mark Stoleson szerepel azon a listán, amelyet a máltai kormány a 2016-ban máltai állampolgárságban részesítettekről közölt. A lap hangsúlyozza: a listán nem különböztethető meg, hogy kik használták ki a befektetési programot, és kik részesültek máltai állampolgárságban azon az alapon, hogy hosszabb ideje életvitelszerűen Máltán éltek. A Legatum a brit lappal annyit közölt: Chandler és Stoleson személyes ügyéről van szó. (MTI)
