Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)

2018-01-20 / 16. szám

14 RIPORT PRESSZÓ ■ 2018. JANUAR 20. www.ujszo.com Máté Bence, a világhírű magyar madár-és természetfotós élvezetes élménybeszámolót tartott. Ötévente szól a nagyközön­séghez, legutóbb Szegeden élvezhették az érdeklődők a Vadlest a világ körül című beszámolóját. Böjté Csabával Pusztáról a fotós világelitbe B emutatkozásként rö­viden felvázolta szak­mai életének eddigi állomásait. Tízéves volt, amikor először vett a kezébe fényképezőgépet, első gépe egy Zenit volt, öt évvel később kapta élete első komolyabb elisme­rését. 2000 és 2004 között zsinór­ban ötször őt választották meg az Év természetfotósának, közben 2002-ben az Újrahasznosítás című fotójával világviszonylatban is elismerték 2010-ben pedig első magyarként és a megmérettetés legfiatalabb nyerteseként megkap­ta a fotózás Oscar-díjának tartott Az év természetfotósa elismerést. Ugyanezen a BBC-s világverse­nyen fotókollekciójával hatszor is (2005, 2007, 2010, 2011, 2015, 2017) neki ítélték a díjat. Önálló képeskönyve jelent meg Láthatatlanul címmel, valamint A láthatadan madárfotós címmel dokumentumfilm is készült a munkásságáról. Könyvét az Apple is díjazta, fotóit több neves szak­lap, köztük a National Geographie című magazin is használja. Máté Bence lényegében egymaga talált egy innovatív megoldást a mada­rak'akciófotózására; detektívüveges megoldása világszabadalom, 2005 óta a világ madárfotósai rendsze­resen használják A világ körüli lesépítés lett az igazi területe, ahol szó szerint maradandót alkot. Sze­geden a kenyai törzsi viseletbe öltö­zött Máté Bence kellő öniróniával és humorral megspékelt előadást tartott több mint hatszáz érdeklő­dő előtt. Színültig megtelt a terem, még pótszékekre is szükség volt, annyian voltak kíváncsiak a 32 éves pusztaszeri fiatalemberre. Pusztaszer, az otthon Saját tanyájának bemutatásával kezdte világ körüli virtuális utazá­sát. Az erdő végén található romos tanya kiváló helyet biztosít a világ egyik legjobb madárfotósának Maga tatarozta a lepusztult épüle­tet, rendet rakott, hogy egy olyan kuckót alak'tson ki, ahová szívesen jár. Otthona távol van a város zajá­tól, páradan természeti környezet­ben, ahol a hangkulisszát a különfé­le madárfajok csivitelése adja. Nem sokáig időzik azonban lakóhelye bemutatásával, új felfedeznivaló területe Costa Rica lett, ahol több hónapot töltött. Dél-amerikai kalandok „Úgy jutottam el a tengerentúli országba, hogy a világ valamennyi helyére több száz e-mailt küldtem azzal, hogy aki meghív engem ma­gához fotózni, annak viszonzom ezt a szívességet. így kerültem a Magyarországtól mintegy nyolc­ezer kilométerre levő országba. Két barátommal társultam, és elindul­tunk a távoli országba lest építeni az őserdő közepén. Nem volt egy­szerű vállalkozás, hiszen a terepen nagyon nehéz volt építőanyagokat beszerezni. Fél évünk volt arra, hogy felépítsük a lest. Mire azon­ban odaértünk, nem várt kelle­­medenség zavart meg; elkezdődött az esős évszak, ami azt jelentette, hogy egy hónap alatt négyezer mil­liméter csapadék hullott, elárasztva mindent, ami útjába került, bele­értve a felszerelésünket is. A szerves anyagok megadták magukat. Épít­kezni mentünk, és sokat tanultunk. Például azt, hogy nem lehet puszta kézzel betont keverni. Bár a helyi­eknél ez a módi” - mesélte Bence. Hozzáfűzte, hogy kihívás volt a madarakat a leshez csábítani, s ehhez igazán ötletes megoldást találtak: mindössze két dollárért vettek húsz kiló banánt és az már elnyerte a szárnyasok tetszését. Olyannyira megtetszett neki az a hely, hogy háromszor is visszatért oda, és ha valami jó fotós téma adó­dott, belevágott. Kígyó vagy béka - egyre megy. Bence elmesélte, hogy az egyik ked­venc akciófotózása mindenképpen a Jézus-gyíkhoz köd. De a legtöbb időt a hangyákkal töltötte. Meg is Bencét lenyűgözte a kenyai kultúra, a népviselet, az emberek. Szegedi előadását kenyai viseletben tartotta lett az eredménye, hiszen a többszí­nű, ellenfényben fotózott témát a szakemberek is elismerték. A masí­rozó hangyák felvételével 2010-ben világversenyt nyert. Ötvenezer fel­vételből az övét választották ki. El­képesztő élményként élte meg ezt. Brazíliába menet már a határon nehézségekbe ütközött, hiszen a megengedett nyolckilós csomag helyett 43 kilósat próbált átvinni. Sikeresen. Azt mondta, be kell ígér­ni mindent, azonban barátságos hozzáállással rengeteg minden elin­tézhető. A dél-amerikai országban tartott a jaguároktól, ám a helyiek szerint tíz éve nem támadtak meg egyeden embert sem, illetve két éve is csak azért támadt az állat, mert akadtak olyanok, akik jó ödetnek tartottak két jaguárkölyköt bevinni a sátrukba... Kalandos élmény köd Bencét az autónak becézett négykerekű tá­kolmány vezetéséhez is; fék, gáz és kuplung nélkül haladtak, és heten­te kellett kereket cserélni. Mindezt úgy, hogy 330 kilométerre voltak a legközelebbi várostól, így az anyag­­vásárlás is meglehetősen körülmé­nyes volt. Főleg, ha nem mindent vittek magukkal. „Kellemedenségek egész sora ért minket Brazíliában, hiszen negy­venfokos hőségben, a tűző napon dolgoztunk. Kigondoltuk, talán éjszaka sokkal eredményesebb len­ne a lesépítés, azonban mérheteden sok ízeldábú támadt meg minket. A rovarok mindent elárasztottak, akárcsak az eső. Lesünkhöz kenu­val kellett eljutni, hat kilométert tettünk meg. Közben baleset ért, a helyi egészségügyi szolgáltatás pe­dig korántsem szofisztikáit. Vágó­hídhoz hasonlított.” Végül sikeresen vette az akadályo­kat, és egy látványos fotót hozott egy kajmánról, valamint egy cuki bagoly felvételével is megörvendez­tette a közönséget. Egy görög tó közepén Mindegyik kalandja közül talán a görögországi út volt a legizgalma­sabb. Néhány fős csapattal, 300 ki­logramm fagyasztott hallal elindult egy görög tóhoz pelikánokat fotóz­ni. Mivel tudta, hogy koszos a tó vize, egy szennyvíztisztító állomásra vezetett az útjuk, ahol elsajátították a víztisztítás csínját-bínját, és egy mesterséges medencét építettek a görög tó közepén, ahol aztán kellő­en tiszta lett a víz ahhoz, hogy víz alól lehessen fotózni a pelikánokat halfogyasztás közben. Olyan ér­dekesen végezték napi huszonkét órán át aktív munkájukat, hogy a helyiek és a turisták már látványos­ságként őket fotózták. Három hé­tig voltak a területen, napi szinten kellett problémákat megoldani, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom