Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)

2018-01-19 / 15. szám

101 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2018. január 19. | www.ujszo.com Mit jelent az E = mc2 összefüggés? A magfúziós folyamatok beindításához a csillagok belsejére jellemző sok millió fokos hőmérsékletre van szükség, me­lyet szabályozott formában jelenleg még nem igazán tudunk előállítani (Fotó: Shutterstock) TUDOMÁNY Természettudomá nyos tanulmányaink során mindnyájan találkoztunk az anyagmegmaradás elvével, illetve hasonlóan ismert, bár egy kicsit kevésbé szemléletes elv az energiamegmaradás törvénye. Az anyag megmaradása egyik első, kisgyermekkori tapasztalatunk. Igazából az „anyamegmaradás" törvényét tanuljuk meg először. Amíg egy csecsemő nem tapasz­talja meg azt, hogy a látóköréből ki­kerülő anyukája nem tűnik el az éle­téből végérvényesen, hanem előbb­­utóbb ismét előkerül, teljes joggal fogja keserves sírással „gyászolni”. Persze előbb-utóbb megtanuljuk, hogy az anyag nem vész el, legfel­jebb átalakul, de senki sem született ezzel a tudással, tapasztalataink ve­zetnek minket ehhez a felismerés­hez. Az energia megmaradása már keményebb dió. Bár magát az ener­gia megmaradásának törvényét mindenki ismeri, hiszen eleget is­mételgették az iskolában, de azt, hogy mit takar az energia fogalma, mi is az pontosan, ami megmarad, nem könnyű meghatározni. Valami elvont dologról van szó, ami bizto­san nem olyan, mint a tudás, mert hi­szen ha megosztom önökkel tudá­somat, attól nem leszek tudatlanabb. Az energia megmaradó mennyiség. A tudás nem. Az anyag és energia kettősségének problémáját, mint egyfajta gordiuszi csomót vágja át az E = mc2 össze­függés, hiszen kapcsolatot teremt anyag és energia között. Mi több, az­zal a reménnyel kecsegtet, hogy anyagból energia, energiából anyag keletkezhet. Valójában ez az össze­függés csak azt mondja ki, hogy az anyag (melynek mennyiségét ha­gyományosan a tömegével íijuk le és kilogrammban méljük) és az energia, nem különböző dolgok, hanem ugyanannak a mennyiségnek, a „tö­megenergiának” összetevői. Egy mozgó test tömegenergiája a relati­vitáselmélet szerint nyugalmi ener­giából s mozgási energiából tevődik össze. Az előbbi akkor sem nulla, amikor a test áll. Ez a nyugalmi tö­megből származtatott energia az E = mc2 összefüggésből számítható ki. A tömegenergia mértékegysége tehát lehet akár a klasszikus fizikából is­mert Joule, ahogy ez az E = mc2 összefüggésből következik, de az elemi részecskék világában az elekt­ronvolt mértékegységet használják a tömegenergiajellemzésére. Egy nagy sebességű versenyautó tömegener­giájának elenyésző része mozgási energiája. Nyugalmi energiája 18 billiószor nagyobb, mint a mozgási. Egy nyugalomban lévő elektron energiája nagyjából félmillió elekt­ronvolt. Ugyanakkor az elektronokat több száz millió elektronvoltra is fel lehet gyorsitani. Ekkor sebességük már meglehetősen közel fog esni a fény sebességéhez. A fénynek nincs nyugalmi energiája, de van tömeg­energiája. A klasszikus fizika szerint a test tömege határozza meg, hogy az mennyire gyorsítható. Egy nagy tömegű test sebességét nehezebb növelni, mint egy kicsiét. Mivel a test sebessége nem befolyásolja töme­gét, ezért egy test bármekkora se­bességre felgyorsítható kellő ener­giabefektetéssel. A relativitáselmé­letben a tömeg szerepét a tömeg­energia veszi át. Ha egy test tömeg­energiája nagy, akkor nehezen gyorsítható. Amikor gyorsítás során egy test sebessége nő, a tömegener­giája is növekszik. így a fénysebes­séghez közeledve a test egyre nehe­zebben lesz gyorsítható. Egy fény­­sebességgel mozgó és nyugalmi energiával is rendelkező test töme­genergiája a relativitáselmélet sze­rint elvileg végtelen. így aztán nincs abban semmi meglepő, hogy nem létezik ilyen test. Nem tudunk véges energia befektetésével végtelen tö­megenergiát létrehozni, vagy más­képpen fogalmazva, egy nyugvó testet fénysebességre gyorsítani. Az eddigiekben azt mutattuk be, hogy a nyugalmi energia és a moz­gási energia hogyan olvad össze tö­megenergiává, de arról nem esett szó, hogyan keletkezhet energiából tömeg, vagy tömegből energia. A legismertebb jelenségkör, melyben nyugalmi tömeg változik át haszno­sítható energiává, a magátalakulá­sok, elsősorban a maghasadás illet­ve a magfúzió. Napunk folyamato­san energiát sugároz a kozmoszba, s eközben tömege megállíthatatlanul csökken. Ez a csökkenés másodper­cenként 4,3 millió tonna, azaz meg­lehetősen tekintélyes tömeget sugá­roz szét a Nap. A Nap belsejében le­zajló fúziós folyamatok során hid­rogén egyesül héliummá. Az így ke­letkező atommagok nyugalmi tö­mege kisebb, mint a kiinduló atom­magoké. A hiányzó tömeg alakul energiává. A tömegben rejlő energia gigászi mennyiségű, de szabályozott kinye­rése egyáltalán nem egyszerű fel­adat. Ha a cipőnkre tapadt sárból va­lamilyen varázslattal tiszta energiát tudnánk előállítani, akkor az E=mc2 összefüggés alapján egy közepes sárrög akár hónapokra biztosíthatná Pozsony város teljes villamos­­energia-ellátását. A magfüziós folyamatok beindítá­sához a csillagok belsejére jellemző sok millió fokos hőmérsékíetre van szükség, melyet szabályozott formá­ban jelenleg még nem igazán tudunk előállítani. Az EU fúziós reaktora, mely nagy energiájú lézerek tükrök­kel való fókuszálása révén állítj a máj d elő a fúzióhoz szükséges extrém ma­gas hőmérsékletet, csak a 2020-as évek közepére lesz üzemképes, s ak­kor is inkább demonstrációs eszköz­nek lesz tekinthető, mint ipari célú erőműnek. A tervek szerint 500 MW teljesítményre lesz képes legfeljebb 400 másodpercen, azaz nem egész 7 percen keresztül. A paksi atomerőmű egy átlagos blokkja is 500 MW tel­jesítményt ad, lényegében folyama­tosan. A fúziós energia ipari szintű termelése bolygónkon nagyjából 2050 körül várható, s még legalább 30 év kell majd ahhoz, hogy részesedése kellően jelentős legyen a többi ener­giaforráshoz viszonyítva. A magha­sadáson alapuló, ma is nagy számban működő atomerőművekben lezajló folyamatok is nyugalmi tömegből hoznak létre kinyerhető energiát. Csakhogy ezek a rendszerek sokkal jobban megterhelik a környezetet, mint a fúziós erőmüvek. Ebben az ér­telemben tehát a nukleáris energia­­termelés minden formája az E = mc2 összefüggés gyakorlati alkalmazásá­nak tekinthető. De vajon van-e olyan elvi lehetőség a természetben, amely 100 %-ban képes tömegből energiát, vagy energiából tömeget előállítani? Erről a következő alkalommal fogok ími. (Horányi Gábor) Szeretne jól INDEX-HÍR Az amerikaiak nagyjából 40 százaléka küszködik alvásproblémákkal, akik évente több milliárd dollárt költenek alvássegítö eszközökre, készítményekre, kütyükre és növényekre. Pedig az alvásnak egy ideális vi­lágban nem kéne ennyire bonyolult­nak lennie. Talán nem is az. Egy kutatócso­port nemrég elvégzett kísérlete sze­rint az alvászavarainkon az is segít­het, ha lefekvés előtt írunk egy listát az előttünk álló feladatokról. Már korábbi kutatások is kimutat­ták, hogy jó hatással lehet az alvás­ra, ha lefekvés előtt kiírjuk magunk­ból a nyomasztó dolgokat. Úgy tűnik, van egy olyan írásterápiás módszer, ami kimondottan jó hatást ér el. A Baylor Egyetem kutatói ezt vizsgálták a tanulmányukban. A tanulmány szerzői poliszomno­­gráfiás alvásvizsgálattal elemeztek összesen 57, 18 és 30 év közötti ön­kéntest. A poliszomnográfia azért hatékony eszköz, mert nemcsak az aludni? írjon részletes listát a teendőiről! alvással töltött időt, hanem az alvás­hoz kapcsolódó folyamatokat is külön-külön tudja elemezni: figyeli az agyi elektromos tevékenységet, a szemmozgást, a szívffekvenciát, a légzés erősségét. A kísérlet résztvevőinek öt perc­cel lefekvés előtt írniuk kellett egy listát. Egyeseknek az volt a felada­tuk, hogy az előttük álló feladatokat listázzák; a többieknek a már telje­sítetteket kellett. A kísérlet azt az eredményt hozta, hogy akik az előt­tük álló feladatokról írtak, hamarabb aludtak el, mint azok, akik a már el­ért eredményeket listázták. Azt is megfigyelték, hogy minél részletesebb volt a lista, annál gyor­sabban aludt el az, aki írta. A tanulmány vezető szerzője, Mi­chael K. Scullin elmondta, hogy az alvás minőségét több dolog is befo­lyásolhatja, mint a szorongás vagy a depresszió. A kísérlethez fiatal, egészséges felnőtteket válogattak ki, ezért nem mondhatják biztosra, hogy a módszer működik-e inszomniá­­sokkal is. Ugyanakkor Scullin utalt rá, hogy voltak dokumentált esetek, amikor a szélsőséges alvászavarra éppen az írásterápia valamelyik for­mája nyújtott megoldást. Megfigyelték, hogy minél részletesebb volta lista, annál gyorsabban aludt el az, aki Irta (Fotó: Shuttersctock)

Next

/
Oldalképek
Tartalom