Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-19 / 15. szám
www.ujszo.com I 2018. január 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Az én Don-kanyarom Milyen furcsa: én azért vagyok, mert ő nincs tem. Ettem. Olvastam. Jegyzeteltem. Egy újságírónak válaszoltam. Adatokat elemeztem. Meg akartam nézni egy filmet. Kiderült, hogy az Orange kivette az adót az előfizetett magyar csomagból. Mérges voltam. Kiabáltam - mintha hallanák, pedig nem, mert este tízig van szolgálat, a tévécsatorna eltüntetését viszont este tíz után vettem észre. Olvastam. Lefeküdtem. Egyszerű nap. Semmi különös. Nekem. De 75 évvel ezelőtt ez egy borzalmas nap volt. 1943. január 12-én kezdődött el az, amit Don-kanyarként ismerünk. Számomra ez nem történelem, hanem egy fiatal pár tragédiája. Néhány hónappal az esküvőjük után a huszonhárom éves férjet besorozzák. Irány az orosz front. A huszonhárom éves feleség január 12-én, a reggeli órákban, amikor elkezdődik az orosz áttörés, talán alszik, de az is lehet, hogy már épp kenyeret dagaszt. De mindegy mit csinál, még semmit sem tud, csak reménykedik, váija az ő Béláját. Jóval később jönnek az első hírek a Don-kanyarról. Az idős, had-Nézem a naplómat, hogy mit csináltam január 12-én. Korán keltem. Nyálkás idő volt. Reggeli után (vagyis a szokásos kása sok almával és dióval) elindultam Nyitrára. A buszt sofőmő vezette, finoman, de határozottan, ha lehet ilyet mondani egy buszvezetésről, egy finom, de határozott kicsi nő kormánykezelési technikájáról, egy olyan nőéről, aki kihajol az ablakon és rászól az úton szabálytalanul közlekedő férfira: „Uram, maga sosem szokott a zebrán közlekedni?” Szívem repes ettől a stílustól! Aztán megérkeztem Nyitra büszke városába, ottan is az egyetemre, hogy levizsgáztassak néhány diákot. A vizsga jól sikerültmegint repes a szivem, talán még jobban, mint az érintett diákoké -, aztán tettem-vettem, majd hazajötviselt férfiak csak a fejüket csóválják. Onnan nincs menekvés. Borzasztó a háború, mondják ők, akik tényleg tudják. És ott rettentő hideg volt, nekünk meg nem is volt rendes ruhánk, és a menekülő németek puskatussal verték a magyar katonák kezét, amikor fel akartak kapaszkodni az autójukra, hallják később azoktól, akik megmenekültek és hazatértek. De a Magdika imádkozik, bízik, reménykedik. Hiába. S én a mai napig átélem az ő fájdalmát. Mert az anyukámról van szó, és az ő első férjéről. „Még jósnőhöz is elmentem, de amikor azt mondta, hogy sírokat lát, kifutottam, és egész úton hazafelé zokogtam”, mesélte anyukám sok évvel később. Milyen furcsa: én azért vagyok, mert a Béla nincs. Ha ő lett volna, én nem lennék, vagy valaki teljesen más lennék. Nem ismertem őt, de itt van belül, a szívemben. Minden este imádkozom érte. Már csak én. Van egy névsor, de őt nem találtam meg rajta. Vasi BélaNemesócsáról. Nyugodj békében több tízezer társaddal együtt. Egy emlékkereszt a számtalan közül (MTI-felvétel) Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Fico és Kaliftók ámokfutása Felháborító, amit a szlovák kormányfő és a belügyminisztere művel a politikai porondon. Robert Fico szűnni nem akaró hecckampánnyal mesterkedik Andrej Kiska lejáratásán, nehogy jövőre újra induljon az elnökválasztáson. Miután eddigi erőfeszítései nem tépázták meg az államfő tekintélyét, kínjában azzal támadja őt, hogy csaknem öt éve a megszabottnál jóval többet költött a kampányára. Nyilván izgatottan váija azt is, vajon sikerül-e adócsalás gyanújával besározni az államfőt. Akire Robert Kalinák ideiglenesen nem lövi mérgezett nyilait. Korompán jelentette be, hogy a roma gettókban tapasztalható bűnözést külön törvénnyel, a rendőrség hatáskörének bővitésével szorítaná vissza. Próbálkozása alkotmánysértő, viszont reményei szerint elvonja a figyelmet saját bűzlő közéleti szennyeséről. Nem törődik Ravasz Ábel romaügyi kormánybiztos tiltakozásával. Nem tudni, milyen képet vágott ahhoz, hogy az Európai Roma Jogok Központja Brüsszelben feljelenti őt intézményes rasszizmus vádjával. A két vezető politikus egyre gátlástalanabb ámokfutását koalíciós partnerei fékezhetik meg. Ha ez nem sikerül, akkor Jaromír Ciznár főügyészen a sor, hogy érvényesítse a jogállamiság alapvető elveit. Majd pedig mi, a választópolgárok penderíthetjük ki őket és cinkosaikat a hatalomból. Orbán Németországban és odahaza Nagy teret kapott a német portálokon Orbán Viktor bajorországi szereplése, ahol a magyar kormányfő hitelesen fejtette ki: hazája miért nem óhajt a bevándorlók országává válni, s miért bírálják Soros Györgyöt. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint vendéglátói a menekültelhárítási csata egyik hősének tartják őt, akinek az elismertsége külföldön, újabban az osztrák kormánypárti politikusok között is növekszik. Ugyanakkor a német médiumok arra is felhívják a figyelmet, hogy Orbán odahaza a migránsválságot kampánycélokra használja ki. Kabinetje ezért fogadta el szerdán a Stop Soros! törvénytervezetet, amely az eddiginél is szigorúbban akadályozhatja meg az illegális migrációt támogatók ügyködését, ami indokolt. Alkotmányos aggályokat vet fel viszont a civil szervezetek megzabolására törekvő javaslat. A Magyar Liberális Párt Stop Orbán! elnevezésű ellenkampányban mutatna rá a magyar kabinet menekültekkel, civilekkel és a szinte már démonizált Soros Györggyel kapcsolatos csúsztatásira. Elfogadhatatlannak tartják, hogy ez a kormány több tízmilliárd forintot költött el a menekültek elleni gyűlöletkampányra, titokban mégis 1300 migránst fogadott be. Áder János elnök bölcs döntéssel a leghamarabbi időpontra, április 8-ára tűzte ki az országgyűlési választásokat. Utána csitulhat az emberi kapcsolatokat is megmételyező hangzavar. Tudose ment, a nacionalizmus maradt Lemondott hát román kormányfői tisztségéről a székelyek akasztásával fenyegetőző Mihai Tudósé. Bukását alighanem felgyorsította ez a barbár kijelentése, de menesztésének igazi oka, hogy ő is összetűzésbe került Liviu Dragneával, a kormánypárti román szocdemek (PSD) elnökével. Akit Klaus Johannis elnök tavaly nem volt hajlandó kinevezni miniszterelnöknek, mert korrupciós vádak és választási csalások miatt két év felfüggesztett börtönre ítélte a bíróság. Viorica Dancila, az új kormányföjelölt elhatárolódott elődje megnyilvánulásától. Ő majd kifinomultabban viszonyul a romániai magyarsághoz, de a székelyföldi autonómiatervezetről minden jelenlegi román politikushoz hasonlóan ő sem hajlandó akár csak párbeszédet folytatni. Talán mégsem örökkévaló a makacsságuk. Elsősorban azért, mert a három romániai magyar párt végre a létező hatféle tervezetből közösen egyet munkál ki. Erről kezdeményeznek társadalmi vitát, s ezt a dokumentumot nyújtják be újra a törvényhozásba. Nehéz és hosszadalmas belpolitikai csatában kell meggyőzni a homogén nemzetállami téveszmékhez ragaszkodó többséget, főleg a román döntéshozókat. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnökének nyilatkozata másfél millió erdélyi magyar eltökéltségét visszhangozza: „Égy közösség, amelyik kitart a céljai mellett, annak a sikere garantált. Lesz székely autonómia!” Szent Vencel, hová tűntél? KOLLAI ISTVÁN ehország 1936-ban adott Kassának egy Szent Vencelszobrot. Aminek aztán nyoma veszett. Nagyjából így kallódott el a csehszlovák állameszme Szlovákiában. Csehszlovákia létrejöttekor az új állam alapítói komolyan próbálkoztak a közös történelem megalkotásával. Már Trianon előtt sokan hitet tettek a cseh-szlovák sorsközösség mellett, például Eduard Benes 1916- os Monarchia-ellenes könyve a magyar és német elnyomással szembeni közös szláv ellenállásban látja a két nemzet közös történelmének lényegét. A csehszlovák állam létrejötte után pedig a tankönyvírók szerkesztették egybe a két nép történetét, ahol a nagymorva korszak után helyet kaptak a cseh királyok évszázadai, vagy a mai Szlovákia területét is érintő huszita háborúk. A közös múlt építésének jegyében kapott Kassa Szent Vencel-szobrot Csehországból, ahol Vencelben a cseh állam megalapítóját tisztelik ma is. Eszerint a szent életű uralkodó lett volna az új csehszlovák államiságnak is az atyja, ezért járt neki a megtisztelő hely Kassán. Mégsem állt itt sokáig: az 1938-as visszacsatoláskor átmenekítették Eperjesre, ahol végül a háborúban nyoma veszett. Feltehetőleg a világháborús frontátvonulásban semmisült meg, de pontos információ nincs a sorsáról, legalábbis Kassa város hivatalos honlapja és helytörténészek állítása szerint. Á szobor története így valahol meglehetősen szimbolikusra sikeredett, és sok mindent visszaad abból, ahogy a szlovákok a csehszlovák államiság eszmeiségéhez hozzáálltak: hanyagul és kedvetlenül. Nyilván nem volt ellenükre Trianon után a közös állam gondolata, az, hogy egy légtérbe kerültek a fejlett cseh földekkel; és kezdetben különösen a szlovák elit tartotta fontosnak, hogy a cseh középosztály szlovákiai megjelenése elősegítse a szláv dominancia érvényesülését a városokban és a közintézményekben. Ez azonban inkább volt egy haszonelvű viszonyulás, mintsem valami lelkesedés, és a cseh jelenlét végül inkább frusztrálólag hatott a szlovákokra, ami a csehellenes Tiso-féle állam működésében csúcsosodott ki. A cseh jelenléttel nemcsak a való életben, hanem a tankönyvek oldalain sem tudott mit kezdeni a szlovákság. Talán mert óhatatlanul áradt ebből valami kultúrfölény: a történelemkönyvekből sikerült kiutálni, kiűzni a magyar királyokat, helyüket viszont a cseh uralkodók vették át. A történelmi eseménysorok tagolása nem a Magyar Királyság kronológiájának logikáját követte, hanem a cseh eseményekét. (így íródtak a „Szlovákia a fehérhegyi csata után” típusú fejezetek.) Egy olyan történetmesélés kerekedett így, amiért az átlag szlovák nem tudott különösebben lelkesedni. Mindezt jól jelképezi a cseh államalapító uralkodó szobrának szerencsétlen eltűnése. Egyébként Kassa 1979-ben kapott még egy szobrot, akkor már csak Vencel legendás, Ardo nevű lováról; de annak a sorsa is felemásra sikeredett. Jóidéig előkelő helyen állt, de a szobrot birtokló egyetem végül visszavette a várostól, és az egyetem zártabb terében állíttatta fel. így távozott el Kassáról másodszor is Szent Vencel szellemisége. A sokat vándorló szobrok is mutatják, hogy bár voltak próbálkozások a történelem elcsehesítésére, a Szent V encel-kultusz meghonosítására vagy a huszita korszak piedesztálra emelésére, végül ezekhez meglehetősen meddőnek bizonyult a szlovák talaj. Cs
