Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-19 / 15. szám
8 I KULTÚRA 2018. január 19.1 www.ujszo.com A színház mint korlenyomat Tóth László Pozsony és Komárom magyar színházainak történetét dokumentálta egy vaskos kötetben JUHÁSZ KATALIN Szerdán mutatták be Pozsonyban Tóth László tavaly megjelent, ...nagy haszna a Teátrumnak című vaskos kötetót, amelyben Komárom ás Pozsony magyar színházainak mintegy kétszáz óves történetét dolgozza fel. Ez a hiánypótló munka furcsa módon nem hazai kiadónál, hanem a magyarországi Gondolatnál látott napvilágot. A színháztörténész élete nem méznyalás. Azt próbálja rögzíteni, ami rögzíthetetlen: a pillanat művészetét, a színházat. És mivel a színház nem létezhet közönség nélkül, a közönség pedig egy-egy város lakóit jelenti, a színháztörténet egyben várostörténet, kultúrtörténet, társadalomtörténet is. Tóth László az utolsó polihisztorok egyike. József Attila-díjas költőként talán a poézisnek szenteli a legkevesebb időt a nap huszonnégy órájából, viszont mások helyett tesz le az asztalra olyan fontos, létjogosultságunkat bizonyító, identitásunkat erősítő munkákat, amelyeket az adott szakterületen dolgozók is csodálattal forgatnak. Varga Emese, a Komáromi Jókai Színház dramaturgja, az est moderátora például nem is rejtette véka alá, mennyire elismeri szakmai szempontból ezt a kötetet. Amint epésen megjegyezte: ezi az anyag két országnak is fontos lehetne, de valójában egyiknek sem fontos. De ne rontsuk a hangulatot, hiszen tényleg hiánypótló kötet született, RÖVIDEN Díjazták az európai fesztiválokat Groningen. A tavalyi év legjobb zenei felhozatalának díját vehették át a Sziget fesztivál képviselői az European Festival Awards, a fesztiválok legnagyobb megmérettetésének díjátadó gáláján szerdán este a hollandiai Groningenben. A Sziget az elmúlt években több kategóriában kapott díjat, például kétszer volt már Európa legjobb nagyfesztiválja. A hat kategóriában jelölt trencséni Pohoda szervezői a kontinens legzöldebb fesztiváljának járó Green Operations Awardot érdemelték ki környezettudatos hozzáállásukkal, (juk) Tévésorozat készül A rózsa nevéből Berlin. Nyolcrészes televíziós filmsorozat készül Umberto Eco könyvéből, A rózsa nevéből. A sorozatot John Turturro főszereplésével forgatják a római Cinécitta Stúdiósban - közölte a produceri feladatokat végző Tele München Gruppe. A film készítése várhatóan 26 millió euróba kerül. A történet Baskerville-i Vilmos szerzetesről szól, aki egy kolostorban elkövetett gyilkosságok után nyomoz. (MTI) Tóth László a pozsonyi könyvbemutatón (Somogyi Tibor felvétele) amely ráadásul precíz tényszerűsége mellett tele van remek sztorikkal, azaz nemcsak a szakmabeliek, hanem az átlagos színházlátogatók is élvezettel forgathatják. Például tudták önök, hogy Fedák Sári és Honthy Hanna csillaga nem Budapesten, hanem Pozsonyban ívelt fel? Vagy hogy Jókai feleségét, Nagy Bella sztárszínésznőt pozsonyi vendégszereplése alkalmával kifütyülte a közönség? A színigazgatók között dúló presztízsharcra pedig Faragó Ödön kassai és Polgár Károly pozsonyi igazgató hosszú, ádáz küzdelme a korabeli példa, akik természetesen nem (csak) a maguk, hanem 150-200 fős, nagyzenekarral és tánckarral is „felszerelt” társulatuk érdekeit is szem előtt tartva mocskolták egymást a hivatalok hatalmasságai előtt. Az is kiderül a kötetből, hogy a legfontosabb dilemmák ma is aktuálisak. Kell-e tájolni, vagy sem? Milyen darabokat válasszunk, hogy a közönség is bejöjjön és a szakma se szitkozódjon? Mennyire fonódhat össze a színház és a politika? És persze: szükség van-e két (három, négy) magyar színházra kis hazánkban, vagy elég egy is? A legsötétebb meciari intendatúra éveit idézi az a hamvába holt kísérlet, amelynek során kétnyelvű, magyar és német társulattal működő színház létesült 1899-ben. A kötetből megtudhatjuk, miért szűnt meg három évad után ez a teátrum, kik buktatták meg és mi okból. Az is kiderül, miért szerettek Pozsonyban sündörögni a magyar színészek az országgyűlés idején, és milyen jellegű színházat preferált, illetve kikből állt az akkori közönség. Tóth Lászlónak egyébként sokkal több színházi kötődése van, mint amennyit az átlagolvasó sejthet a költőről, irodalomtudósról, műfordítóról és szerkesztőről. A pozsonyi könyvbemutatót például pont abban a teremben rendezték (a Csemadok Május 1. téri székházában), ahol első és utolsó rendezését, az akkoriban épp szárnyát bontogató Peter Handke hangjátékszerű művét bemutatták. Azt is érdemes tudni a szerzőről, hogy évekig dolgozott dramaturgként a Jókai Színházban, az Irodalmi Szemlében pedig ő rendszeresítette a színikritikát, ő érte el, hogy magyar színházaink valamennyi bemutatóját elemezzék szakmai szempontból. És mivel e feladatra a 70-es évek közepén nehezen talált hozzáértő embereket, maga is kitanulta a kritikaírást. Ő szervezte továbbá az ország történetének első nemzetközi amatőr színházi fesztiválját Dunaszerdahelyen. A könyvbemutatón elárulta, hogy 14 évesen fertőződött meg a színházzal, Arthur Miller Pillantás a hídról című MATESZ- előadása hatására, amelyben bizonyos Bugár Béla játszotta Eddie Carbone dokkmunkást. Később, ugyancsak az iskolából .kivezényelve” látta Beke Sándor rendezésében a Korunk és költészetünk című irodalmi estek amely szintén katartikus élményt jelentett számára. „Csak remélni tudom, hogy a kassai Tháliában és Jókai Színházban ma is vannak olyan előadások, amelyekre a mostani tizenévesek ötven év múltán is emlékezni fognak” - zárta az estet remek dramaturgként Tóth László. PENGE Egymásba nyíló világok A Köztesvilág-trilógia első két darabja 2016-ban és 2017-ben jelent meg magyarul. A harmadikra még vámunk kell, de az Agave Könyvek rugalmasságát ismerve szerintem nem sokáig (eredeti nyelven már 2015-ben a piacon volt). Neil Gaiman ismét társszerzővel dolgozott, sőt kettővel is. A Köztesvilág-projekt eredetileg tévésorozatnak indult, Gaiman partnere így nem véletlenül lett Michael Reaves, a filmes berkekben otthonosan mozgó, de nem átütő tehetségű hollywoodi iparos, forgatókönyvíró. A trilógia 2. (és 3.) részében aztán Reaves lánya, Mallory csatlakozott az alkotókhoz. És láss csodát: az Ezüst álom jobb is lett a Köztesvilágnál - legalábbis ami a cselekményvezetést illeti: a történet megfontoltabban épül fel, kevesebb elhamarkodott vagy bugyutácska fordulattal, és ámyaltabbak a karakterek is. Persze a sorozatkezdő daraboknak a folytatásokhoz képest mindig megvan az az „előnyük”, hogy a világépítés oroszlánrésze, megalapozása rájuk esik, ami az újdonság erejével hat. Márpedig a fantasztikumhoz tartozó szövegek értékességének talán legfontosabb fokmérője, hogy kiépül-e egy originális fantáziavilág. A Köztesvilág című első részben ez szinte maradéktalanul teljesül, univerzumépítésben veri is az Ezüst álmot. Utóbbi ugyan bővíti a cselekményteret (időutazással), de érzésem szerint ez az elem nincs érdemileg kidolgozva. A történetet a főhős meséli első személyben. Joey Harker egy átlagos kamasz, aki képes eltévedni saját otthonában is. Csakhogy rendelkezik egy olyan képességgel, amilyennel nem sokan rajta kívül: tudatával képes kapukat (portálokat) nyitni és átlépni párhuzamos világokba. E téma mindig is érdekelte a popkultúrát, Caroll Alice Tükörországban című müvétől Wyndhman Random Questjén át a kortárs Rick és Morty című animációs sorozatig számos példát sorolhatnánk. Ami azt illeti, a kortárs elméleti fizikában sem lefutott még a dolog. Gaimanék reflektálnak is egyebek mellett a kvantummechanikára, Everett sokvilág-elméletére vagy Hawking univerzumhullámfüggvénykutatásaira a végtelen számú párhuzamos univerzum lehetőségéről, ami által erős sci-fi alapokat kap a sztori, s ez egyértelműen javára válik a két kötetnek. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a szerzők - nagyon helyesen - nem akarják felmarkolni az egész multiverzumot: „csupán” altiverzumról beszélnek, amely a Föld alternatív megvalósulásait foglalja magában. Fantasy és tudományosság kettőssége az ábrázolt univerzum alapvető jegyeként jelenik meg. A párhuzamos világok (Földek) egy holdsarlóhoz hasonlatos ívben (így is nevezik: ív) helyezkedríek el, amelynek egyik végét a mágia (Hex), a másikat a tudomány (Bináris) uralja - természetesen mindkettő hegemóniára tör, hőseink ezt próbálják megakadályozni Köztesvilágnak nevezett bázisukon. (Azt nem spoilerezném el, kik is segítenek Joynak.) A trilógia első két részének izgalmait éppenséggel nem a cselekmény fordulatai adják, hanem az idegen világok és jelenségek plasztikus leírásai, melyek többségükben az írói fantázia lélegzetelállító termékei. Olykor a tudományos-ismeretterjesztő irodalom hasonlataira, analógiáira emlékeztetnek, de a magukat ifjúsági fantasyként meghatározó regényeknél ez igazán megbocsátható. Neil Gaiman - Michael Reaves: Köztesvilág. Agave Könyvek, 2016. Értékelés: 6/10 Neil Gaiman - Michael Reaves - Mallory Reaves: Ezüst álom. Agave Könyvek, 2017. Értékelés: 7/10
