Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-23 / 295. szám, szombat
20 INTERJÚ KARÁCSONY ■ 2017. DECEMBER 23. www.ujszo.com A nők története nehezen kutatható, de annál izgalmasabb A történetírás sokáig a férfiak felségterülete volt, ezért is jutott kevés figyelem a nőknek, mondja Lengyel Tünde történész Korábban csak a „nagytörténelmet” tekintettük történelemnek, a királyok, csaták, birodalmak történelmét A nők történelme azonban sokkal inkább mikro- történelem, a mindennapokról szól. Ahhoz, hogy ezzel történelemként kezdjenek el foglalkozni, szemléletváltás kellett, igaz? Valóban. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy ahhoz, hogy a mikrotörténelemmel kezdjünk el foglalkozni az kell, hogy az úgynevezett nagytörténelem fel legyen térképezve. Viszont az is tény, hogy a női témáknak a jó 80%-át női történészek viszik. A történettudomány nagyon sokáig a férfiak felségterülete volt, csak az utóbbi 50 évben van ez másképp. Tehát ez is válasz a kérdésre, hogy miért néni foglalkozott a történetírás korábban a nőkkel. » A török megszállást a magyar történelem legsötétebb korszakának szokás nevezni, de a nők szempontjából sok pozitívumot is hozott magával, hiszen végre meg tudták mutatni, mi van bennük. T örténészként jellemzően nagyon női témákkal foglalkozik. Ez tudatos elhatározás volt, vagy csak így alakult? Emlékeszem, amikor először felvetettem az akkori főnökömnek, hogy a nők történetével szeretnék foglalkozni, nem értette, ez miért fontos. Néhányan mégis belevágtunk, szerveztünk hozzá egy nagyon sikeres konferenciát is, s ezzel bebizonyosodott, hogy érdekes téma, . amelyről nagyon keveset tudunk. Tehát tudatos döntés volt, már csak azért is, mert külföldi irodalomban - nagyon sok ilyen munkával találkoztam, s úgy éreztem, ezt a témát itthon is fel kell dolgozni. Milyen forrásokból tudnak dolgozni? Például családi levéltárakból, amelyekben nemegyszer 10 ezer levél is van. Ezek persze rengeteg használhatatlan adatot is tartalmaznak, mégis el kell őket olvasni, és kiszűrni, ami fontos. A következő dolog, ami nehezíti a nőtörténet kutatását az, hogy a férfiakhoz képest a nők sokkal ritkábban írtak naplót. A 16-17. századból nem is maradt fenn egyeden női napló sem. A 18. században már más volt a helyzet, hiszen ekkor jelentősen megváltozott a társadalmi klíma. Ez például abban is megnyilvánul, hogy a nemesség elkezd beköltözni a városokba, s ott már a nőknek is több ideje lesz naplóírásra. Ugyanis Gondolom, ezt a fajta történelmet máshogy is kell kutatni, mint a „nagytörténelmet”. Míg az utóbbi esetén számos hivatalos irat áll rendelkezésre - szerződések, krónikák, hivatalos bejegyzések, amelyek megtalálhatók a levéltárakban —, addig a mindennapi élethez kapcsolódó dokumentumok nincsenek ilyen alaposan rendszerezve. Tehát van anyag, csak keresni kell, ami sokkal több munkát és türelmet igényel. a középkori várakban a nemesasz- szonyoknak rengeteg dolguk volt az uradalom körül. Mondhatjuk, hogy ők vezették az egész gazdaságot, tehát, mai szóhasználattal úgy is fogalmazhatnánk, hogy igényes menedzseri munkakört láttak el. Milyen forrásokból meríthet a történész a 18. század előtti időkből? Elsősorban a levelezésekből. A 16. századtól ugyanis a nők nagyon aktívan tanulnak írni és olvasni. Ez főként annak az eredménye, hogy az állandó háborúk miatt a nők A nagy korkülönbség ellenére legendásan jó volt Kanizsai Orsolya és Nádasdy Tamás házassága (Fotó: A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum) nyakába szakadt az uradalmak vezetése, s ehhez elengedheteden volt az írástudás. Mivel a férjek huzamos ideig távol voltak, a feleségek levélben számoltak be az otthon történtekről. Mindez kész aranybánya a történész számára. Másik fontos forrás a bírósági végzések, amelyek ugyancsak számos hasznos információt tartalmaznak. Általánosságban, milyen volt nőnek lenni a 16-17. században Magyarországon? Nagyon nehéz. Tudatosítani kell, hogy 1526-tól egészen a 17. század végéig gyakorlatilag egyhuzamban háborús helyzet volt. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy mindennap harcoltak volna, mindenestre alaposan rányomta a bélyegét a mindennapi életre. Ugyanakkor ellentmondásos a helyzet abban, hogy a háborúk alatt fölértékelődött a nők helyzete, hiszen a férfiak a fronton voltak. Amint véget ért a török Voltak kifejezetten erre szakosodó nők, az úgynevezett kerítőnők, akik szinte hivatásszerűen foglalkoztak a párválasztással megszállás, a nők helyzetében is visszaesés látható. A háborús időkben mindig félértékelődött a nők helyzete, igaz? Igen. Ez főként az első világháború alatt mutatkozott meg, amikor a férfiak elmentek a frontra, s kiürültek a gyárak Ekkor derült ki, hogy »Lengyel Tünde 1960-ban született Komáromban. Gimnáziumi tanulmányait Kassán végezte, a pozsonyi Comenius Egyetemen diplomázott. A Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézete Újkori Történet Osztályának vezetője. Kutatási területe a 16.-17. század, gyakran foglalkozik nők történetével. Számos kiadvány szerzője, felelős szerkesztője, a legfontosabbak: A nők és a jog. A nők jogi helyzete a múltban (2004), Báthory. Élet és halál (2009), Boszorkányok (2013), Élet a nemesi udvarokon (2016), Várkonyhák és étkezés a nemesi udvarokon (2017) - mind szlovák nyelven. a nők abszolút megállják a helyüket az úgynevezett férfimunkákban is. Ez nagy részben érvényes a 16-17. századra is. Ezt az időszakot a magyar történelem legsötétebb korszakának szokás nevezni, én azonban azt gondolom, hogy a nők szempontjából sok pozitívumot is hozott magával, hiszen végre meg tudták mutatni, mi rejlik bennük. Ez csak a nemesasszonyokra vonatkozott vagy az alsóbb rétegekre is? Vonatkozott a polgárasszonyokra is. Ez azonban még egy meglehetősen feltáratlan fejezete a történelmünknek, csakúgy, mint a jobbágysorban élő nők helyzete. Érvényes ugyanis, hogy minél lejjebb megyünk a társadalmi létrán, annál kevesebb az adat, a kutatható dokumentum, tehát annál nehezebben vizsgálható a téma. Azt tudjuk, hogy ebben az időszakban a társadalom hány százalékát tette ki a nemesség, a polgárság, illetve a jobbágyság? Vannak bizonyos statisztikák, igaz, nem túl pontosak, hiszen a 18. századig nem voltak népszámlálások. Nyilvánvalóan a jobbágyság alkotta a legnagyobb csoportot, kevesebben voltak a városok lakói, s a legkevesebben voltak a nemesek. Milyen volt egy magyar nemesasszony tipikus életútja? Tény, hogy ebben a korszakban egy embernek, pláne, ha nő volt, már születésekor 90%-ra meg volt határozva az élete. Amikor a kislány megszületett, a szülők vagy a gyámok azonnal elkezdtek azon gondolkodni, kihez lehetne egyszer férjhez adni. A házasság elsősorban a kapcsolatokról és a vagyonról szólt, így sokszor már a születés pillanatában, miután kiderült a gyermek neme, elindult a „férj- vadászat”. A kisgyermekek ebben a korban még az anyjuk mellett nőttek fel. Igaz, voltak dajkák és se-
