Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-23 / 295. szám, szombat

www.ujszo.com KARÁCSONY ■ 2017. DECEMBER 23. INTERJÚ 21 gédek, de a nemesi anyák komoly szerepet játszottak a gyerekek neve­lésében, ami később megváltozott. A kislányok 10-12 éves korukig otthon tanultak, rendszerint ma­gántanárokkal, vagy ha sok gyerek volt, a nemescsaládok iskolákat is nyitottak. Ezután a lányok rendsze­rint elmentek egy másik udvarhoz, ahol etikettet, társasági viselkedést tanultak. Gyakran éppen ott vá­lasztottak nekik férjet is. Hány éves korban házasodtak a lányok? Rendszerint már 14-15 évesen férjhez mentek, a férfiaknál ez va­lamivel kitolódott, ott a 18-21 év volt az ádag. A fiúk ugyanis tovább tanultak, gyakran egyetemeken is, s ezután úgynevezett tanulmány­útra küldték őket, ami azt jelentet­te, hogy külföldön utazgattak. Aki ezt nem engedhette meg magának, az egy rokon vagy baráti család udvarára küldte a fiát tapasztalat- szerzésre. Gondolom, romantikus szere­lemről ebben a korban nem lehe­tett szó... Az is előfordult, ám aránylag rit­kán. Amikor a nemesi udvarokon találkoztak az apródok és az udvar­hölgyek, akik valójában félig gyere­kek, félig tinédzserek voltak, sok­szor megtörtént, hogy egymásba szerettek, s olykor-olykor a szülők is beleegyezésüket adták a frigyhez. Azonban nem ez a tipikus példa. Hogyan történt a párválasztás? A megfelelő partner kiválasztása komoly munka volt, ez kiderül a levelezésekből. Voltak kifejezet­ten erre szakosodé nők, az úgy­nevezett kerítőnők, akik szinte hivatásszerűen foglalkoztak a pár- választással. Ismerték a családok kapcsolatait, anyagi helyzetét stb., s pontosan meg tudták monda­ni, ki a legjobb parti a gyermek számára. Természetesen itt az il­lető kívánsága vagy természete a legkisebb szerepet sem játszotta. Sokszor a két fiatal az oltár előtt találkozott először. Ez nem vezetett személyes tragé­diákhoz? De igen, gyakran. Azt is tudato­sítani kell viszont, hogy ebben a korban ez a fajta házasságkötés volt normális, a lányok otthon s tágabb környezetükben is ezt lát­ták, tehát máshogy élték meg, mint mi. Ennek ellenére gyakran előfor­dult, hogy két olyan ember került egymás mellé, akik tényleg nem tudtak kijönni, így ezek a házas­ságok sokféleképpen végződtek a különéléstől kezdve a váláson át egészen a gyilkosságig. Közis­mert például Rákóczi Erzsébet és Erdődy György legendásan rossz házassága, amely úgy végződött, hogy a férj nagyrészt Bécsben tar­tózkodott, a feleségét eltakarította egy horvátországi birtokra, ahon­nan a nő nem tudott eljönni, mert a férj időközben elherdálta a többi birtokot, amit egyébként a nő ho­zott a házasságba. így éltek egészen Erzsébet haláláig. Gyermekeik sem születtek. Ezek szerint a nő hozományával teljes mértékben a fiérj rendelke­zett? Igen, kivéve azt a részt, ami kifeje­zetten az asszony jussa volt azért, mert feláldozta a szüzességét a házasság oltárán. A nemesi házas­ságokban egyébként rendszerint pont az volt az egyik leggyakoribb probléma, hogy a férj nem kezelte megfelelően a feleség hozományát, ami ellen az asszony azonban nem igazán tehetett semmit. Hogyan változott meg a nemesi nők élete a férjhezmenetel után? Ekkor elsősorban azt várták el tő­lük, hogy minél több utódot szül­jenek Érdekes, hogy összevetve mind a polgári, mind a jobbágycsa­ládokkal, a nemeseknél volt a leg­több gyerek Teljesen normális volt, hogy egy nő 12-15 gyereket szült. A polgári családokban egy, ma­ximum két gyerek volt, azért, hogy a vagyont, amely a város falai közé volt zárva, ne kelljen túl sok felé osztani. A jobbágy­családokban a három gyermek volt az átlag. Ennek vajon mi az oka? A nemesség elég vagyonos volt ahhoz, hogy sok gyereket „ki­házasítson”, illetve megvoltak a lehetőségei arra, hogy to­vábbi vagyonokat szerezzen, például érdemekért vagy ka­tonai úton. Ennek ellenére előfordult, hogy nem futot­ta minden gyereknek olyan hozományra, ami attraktív­vá tette volna a házassági piacon. Ebben az esetben gyakori volt, hogy a család egyházi pályára küldte a gyerekeket, ami a lányoknál a kolostorba vonulást jelen­tette. Ilyenkor az egyház kapta meg a leány hozo­mányát. A gyermeknevelés és a háztartás vezetése mel­lett jutott a nőknek ideje másra is? Sok szabadidejük való­színűleg nem volt, de azt tudjuk, hogy a nemesasz- szonyok szerettek olvas­ni, zenélni, kézimunkáz­ni, illetve akadt köztük néhány, aki nagyon jó hírű orvos asszony volt. Abban az időben or­vosnak nevezték azt is, aki csak gyógyfüvekkel foglalkozott. Az egyetemet végzett orvosokat doktornak hívták Volt tehát a nőknek terük szemé­lyes ambícióikra is? Ez nagymértékben a férj jóindu­latától függött. Tudunk olyan há­zasságokról, ahol a férfi kifejezet­ten támogatta a feleség tehetségét. Voltak olyan párok, amelyek között nagyon bensőséges viszony alakult ki, a férj és a feleség mindenben se­gítette egymást. Tudna mondani egy legendásan jó házasságot? Ilyen volt például Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya kapcsolata. Nádasdy már túl volt a harmincon, rég agglegénynek számított, amikor elvette a 13 éves Kanizsai Orsolyát. A nagy korkülönbségből kündul- va a két ember nyilván nem igazán tudott mit kezdeni egymással, de Nádasdy nagyon okos ember volt, nagy türelemmel viseltetett az ifjú ara iránt, nagyon jó humorérzéke is volt, így lassan igazán közeli kap­csolat alakult ki köztük Levelezésük nagy része fennmaradt, s abból kide­rül, mennyire szerették egymást. A nagy korkülönbséget humorral tud­ták kezelni. Hasonlóan jó kapcsolat volt Thurzó Györgyé és Czobor Erzsébeté, erre azonban az volt a jellemző, hogy a feleség mindenben alárendelte magát a férjnek Vannak ellenpéldák is? Hogyne. Nem egy esetben az indu­latok annyira elszabadultak, hogy a férj dühében agyonütötte a felesé­gét vagy fordítva. Ekkor mi történt? Elítélték őket, akár a férj, akár a fe­leség volt a tettes. Van kedvenc történelmi nő­alakja? Van, több is. Munkám során iga­zán közel kerülök azokhoz, akiket „kutatok”, hiszen a magánlevelezé­sekből nagyon sokat megtudok egy- egy emberről. Ennek alapján kiala­kulnak szimpátiák is. Kedvenceim közé tartozik a már említett Kanizsai Orsolya, mégpedig azért, mert nála látom azt a fejlődést, ahogy egy kis­lányból felnőtt, talpraesett asszony lesz. A másik kedvencem Forgách Zsuzsa, akinek viszont legendásan rossz házassága volt Révay Ferenccel, de ő talált magában elég erőt, és fel­lázadt a sorsa ellen. Hogyan? Úgy, hogy elvált tőle. Révay ugyan­is nagy valószínűséggel valamilyen lelki betegségben szenvedett. Na­gyon agresszív és betegesen félté­keny ember volt, s kegyetlenül bánt csinos, művelt, vidám természetű feleségével. Sokat verte, szobafog­ságban tartotta. Révaynak volt egy ô barátja, Bakács Péter, aki beleszere­tett Zsuzsába, és védelmébe vette. Végül meg is szöktette, mégpedig úgy, hogy kibontotta a vár falát. Révay dühében az országgyűlés­hez fordult, abban a reményben, hogy az igazat ad neki, mivel a korabeli társadalom nagyon elítél­te a „hűtlen” asszonyt. Először így is történt, de Bakitsnak valahogy sikerült rávennie Révayt, hogy te­gyen beismerő vallomást, amelyben aprólékosan leírta, hogyan verte, rugdosta a feleségét. Erre végül az országgyűlés hozzájárult a váláshoz. Forgách Zsuzsa és Bakits életük vé­géig együtt maradtak, de sosem há­zasodtak össze, ami szintén nagyon szokadan volt ebben a korban. Az elmondottakból is kiderül, hogy ezek a mikrotörténelmek sokkal többet elárulnak az akko­ri emberek életéről, gondolkodá­sáról, mint az úgynevezett nagy­történelem, és érdekesebbek is. A történelemoktatásban ennek ellenére a nagytörténelmet tanít­ják. Nem hiba ez? Abban az óraszámban, amennyiben jelenleg a történelmet oktatják, alig fémek bele a legalapvetőbb dol­gok, tehát szinte leheteden mikro- történelemmel is foglalkozni. Ez azonban biztosan nem jó gyakorlat, a jövőben változtatni kellene rajta. Czajlik Katalin I ly körülmények fmhpZlZki kenyere,, /££** ^ZŽano- tentdt, pennát, papirost, mi on y ^ ngmfí ^aholicsiforhlábs^pa,^^viseli milyen mi„d untaién «M**öt magát erkölcsű, mit mivel, mi S _ kikérdezik hogy minő (1606 okt. 12-én) magok elibe i esküszik «ötét az viszonyban áll Bakicscsal, mire nez™ -tse> egyéb köz­atya, fiú, Szentlélek egy 1Z0^J szeretetnél és semmi paráznaság, tünk nem volt on fJ^JZcsak nem kim, de minden » midőn azonban Révay élete sem volt íäs hatalmdUl f^r’fZdlZbenmeg mely MS tÜ ■január hó 27-én váriba ^ sBakics Péter unasagaban uetrno (BészietDeák Farkas: Forgách Zsuzsanna lilÍ A házasságfóleg a kapcsolatokról és a vagyonról szólt, így sokszor már a születés pillanatában elindult a „féíjvadászat”. n w Révaynak volt egy barátja, Bakits Péter, aki beleszeretett Zsuzsába. Végül meg is szöktette, mégpedig úgy, hogy kibontotta a vár falát. Báthory Erzsébet, a magyar történelem egyik legvitatottabb nőalakja. Az ellene felhozott vadakat sosem sikerült bebizonyítani. (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom