Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-09 / 283. szám, szombat
www.ujszo.com I 2017. december 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Agresszív Fico A Smer elnöke ezerarcú politikus: az igényekhez alkalmazkodik A Smer elnöke bejelentette, ami eddig is evidens volt: nem indul a 2019- es elnökválasztáson. A közép felé nyitó Fico helyett újra az agresszív Ficót láthatjuk. A Smer elnöke ezerarcú politikus: az igényekhez alkalmazkodik. Volt már kommunista, majd posztkommunista baloldali, később harmadik utas, végül szociáldemokrata. Kommunikációjára ugyanígy érvényesek a váltások. 2006 előtt olyan volt, mint a klasszikus porszívóügynök: ha kidobták az ajtón, bemászott az ablakon. Egyik sajtótájékoztató a másik után, minden alkalmat-mikrofont, vitaműsort, interjút - megragadva az önprezentációra. 2006-ban snitt: színre lép a morcos Fico. A sajtó ellensége, a konfliktusgenerátor, az erőből politizáló vezető. A 2010-es választás volt a következő töréspont, valamint az elhatározás, hogy köztársasági elnök akar lenni. Ismét beindult a párbeszéd, emberi hangot üt meg a médiával is, ám ami a legfontosabb: kultiváltan, ellenfeleit nem mocskolva, mintegy felülnézetből kommunikál. Sőt: az ellenzékieknek még kormánybiztosi pozíciókat is osztogat. A miértekre egyszerű választ adni: államfő akart lenni, ehhez pedig több szavazat kellett, mint amennyit a fegyelmezett Smer-tábor képes szállítani. Ezért a politikai középre pozícionálta magát. A cél nem is annyira új voksok becsatomázása volt, mint inkább az ellenzéki tábor távoltartása a választásoktól. Ha nincs nagy közös, esküdt ellenfél, csak a „civilizált Fico”, akkor a csalódott jobboldali szavazók egy része otthon marad. A kormányfő viszont elszámolta magát, és főként az új szereplők esélyeit, a választói hangulatot - mentségére legyen mondva, hogy az elemzők többsége is. A vége egy kínos és csúnya bukta lett a második fordulóban, de ez már történelem. 2016-ig nem változott alapvetően a kommunikációs vonal, ám azóta ismét fordulat állt be - ez már egyértelmű az elmúlt hónapok eseményei alapján. A törést a parlamenti választás jelentette, ami megmutatta a Smer visszaesését. Addig hitegethették magukat azzal, hogy az államfőválasztás, vagy a félresikerült EP-választás csak anomáliák, 2016 kiállította a bizonyítványt. Fico pedig ismét váltott. A kormányalakítás után új, az eddigieknél szélesebb kommunikációs csapatot állított fel, amely más szerepet ír elő a kormányfőnek. S főleg más módszerekkel dolgozik. Az első áldozat Andrej Danko volt. Az SNS tavaly egyre veszélyesebbé vált a Smer számára, a kisebbik koalíciós párt növekedését pedig a vezető lejáratásával lehetett megtömi. Ami nem volt nehéz, Danko látszólag bármikor képes magából hülyét csinálni, ám ha megkapaijuk a felszínt, érezhetjük, hogy ez nem a véletlen műve. Valakik nagyon jól tálalták a Dankóval kapcsolatos információkat, tudván persze, hogy erre a jobboldali sajtó is vevő lesz. Miután az SNS vezérét leszalámizták - mostantól 2020-ig gyakorlatilag a túlélésért fog küzdeni, kormányfői vágyait feledheti -, úgy tűnik, Andrej Kiskán a sor. A Smer és vezetője korábban nem mert konfrontálódni a népszerű államfővel, ám nyár óta egyre gyakoribbak az övön aluli ütések. Fel kell készülni rá, hogy lesz ez még rosszabb is. A 2016 előtti Fico bővíteni akarta az akolt, és elbizonytalanítani az ellenfeleket. Az új (régi-új?) Fico már csak az egyre csökkenő létszámú tábor egyben tartásán dolgozik. Ehhez pedig fanatizálni, feltüzelni kell a híveket. Innen nézve logikus a tegnapi bejelentése is: 2014-ben elméletileg megvolt az esélye a győzelemre, 2019-ben esélytelen, hogy államfővé válasszák. Micsoda, harminc euró az orvosi ellátásért? Ezt még az a piszok Zajac, mocsok Dzurinda kezdte! (Ľubomír Kotrha) Kötésminták haladóknak JUHÁSZ KATALIN K ötöm az ebet a karóhoz, hogy ez a dolog, amiről most szó lesz, már szinte a kortárs művészet kategóriájába tartozik. Méghozzá egészen kötetlen, spontán módon kívánkozik oda. Mert hiszem, hogy az emberek anélkül is létrehozhatnak installációkat, hogy tudnák, mi az. Olyan aktuális, naprakész, egész kultúránkat képviselő alkotásokat, amelyek láttán minden valamire való művészettörténész, de még egy magamfajta sima művészetbarát is lelkes elemzésbe kezd. Javában dúl a karácsonyi ajándékvásárlási őrület, ezzel egyenes arányban növekszik a tolvajok száma is az utcákon, a boltokban. Nemcsak a kézitáskánkból varázsolják ki a pénztárcát, minden mozdíthatót visznek a nagy zsongásban, kihasználva azt a tényt is, hogy a bolti eladók ilyenkor rendkívüli módon leterheltek. Például, nem tudják folyamatosan figyelni, mi zajlik a bolt előtt, ahová a vevőcsalogató próbababákat kipakolták. A csábos, fiatal nőkről mintázott, életnagyságú műanyag szobrokon csodálatos öltözékek pompáznak. Kapucnis dzsekik, divatos pulóverek, márkás farmerek, gyapjúszoknyák. Levetkeztetni őket meglehetősen bonyolult és feltűnő lenne, sokkal könnyebb felkapni és elvinni az egész nőt, úgy, ahogy van. Ezért a boltosok erős zsineggel vagy biciklilánccal rögzítik a próbababákat korláthoz, jelzőtáblához, ajtókilincshez, bringaparkolóhoz. Nem variálnak, nem töprengnek, fogják, és ráteszik a láncot ezekre a szegény nőszobrokra, méghozzá legtöbbször a nyakukra. De olyan kőkorszaki megoldást is láttam már, hogy súlyos köveket tettek gyenge lábfejükre, minek köszönhetően egy: nem borítja fel őket a szél, kettő: nehezebb elrabolni őket. Egyszerre humoros és szomorú ez a látvány, mert benne van az üzenet, illetve annak kifordítása is. Az egész szánalmas társadalmunk, kultúránk. Az, hogy erre mifelénk valahogy csak nem jön össze rendesen semmi, oda kell láncolni, mert ami pár (fizikai, mentális, meg sok másféle) határral tőlünk nyugatabbra egyszerűen megáll, az nálunk felborul vagy ellopják. De tételezzük fel, hogy nem ezt akarta üzenni a művész. Ez esetben viszont még aktuálisabbak az ilyesfajta installációk, mert a nők helyét, szerepét, kiszolgáltatottságát, láncra vertségét, limitált érvényesülési esélyeit szimbolizálják. Azt a világméretű problémakört, amely az utóbbi hetekben, hónapokban tört felszínre, és amely komoly embeijogi, szociális, sőt gazdasági diskurzust eredményezett, hála ajó istennek. Szóval, ha egy képzőművész fejéből pattantak volna ki ezek a különböző kötésminták és megkövezési stílusok, és ha nem a butik előtt, hanem a múzeumban lámánk őket, bizonyára azt mondanánk, hogy hú, de szellemes installációk. Én a magam részéről így is azt mondom. FIGYELŐ Hatástalanítsák a kötelező kvótákat Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke arra kéri az európai uniós tagországok vezetőit, hogy jövő heti találkozójukon minősítsék , .hatástalannak” a kötelező menekültügyi kvótákat, és különítsenek el több pénzt a migráció kezelésére -jelentette a Politico. Tusk az uniós állam- és kormányfői találkozóra hívó levelének tervezetében azt írta, hogy „a kötelező kvóták kérdése rendkívül megosztónak, ez a megközelítés pedig hatástalannak bizonyult” - közölte a brüsszeli hírportál. „Egyedül a tagállamok képesek hatékonyan kezelni a migrációs válságot”, míg az EU szerepe az, hogy ebben „minden lehetséges módon teljes körű támogatást nyújtson a tagországoknak” —áll a tervezetben a cikk szerint. Tusk úgy véli, „stabil és hosszú távú finanszírozási mechanizmust” kell létrehozni a mostani ad hoc megközelítés helyett. Ennek kell lennie a következő hétéves uniós költségvetési ciklus egyik fő prioritásának. (MTI) Soros György válasza a vádakra Miután Soros György több ízben reagált a magyar kormány vádjaira, az arcát és kiragadott mondatait felhasználó plakátkampányra és nemzeti konzultációra, újabb írást közölt a Népszavában ás a hvg.hu-n. Ebből öt fontos gondolatot emelünk ki. „A kormány azt szeretné elhitetni önökkel, hogy én a magyar nép ellensége vagyok. Semmi sem áll távolabb ettől a hamis állítástól. Az első filantróp alapítványomat 1984- ben, Magyarországon hoztam létre, amikor az ország még szovjet uralom alatt állt. Az elmúlt évtizedek során több mint 400 millió dollárt fordítottam szülőhazám fejlesztésére és támogatására. Az 1990-es években, amikor a magyar nép nagy nehézségek és áldozatok közepette küszködött a kommunizmusból a piacgazdaságba való átmenettel, alapítványom ingyen tejhez segítette a budapesti és vidéki iskolás gyerekeket, ultrahang- és röntgen- berendezésekhez a kórházakat. Több mint 3200 magyar kapott ebben az időben tudományos ösztöndíjakat az alapítványtól, közülük többen az 1990-es évek legelején, Budapesten alapított Középeurópai Egyetemen (CEU) végezték posztgraduális tanulmányaikat.” „A »nyílt társadalom« nem nyitott határokat és tömeges bevándorlást jelent, azzal a kormány által elhitetni akart állítólagos céllal, hogy ez megsemmisítse a magyar és európai keresztény identitást. Ezzel szemben szigorú, közös, európai határvédelmet javasoltam, hiszen az egyes országok - közös cselekvés nélkül - csak más tagállamok kárára szigetelhetik el időlegesen magukat a menekülők elől. A nyílt társadalom azon a feltevésen alapul, hogy egyikünknek sincsen kulcsa a biztos igazsághoz, és a békés egymás mellett élés érdekében tiszteletben kell tartanunk mások, embertársaink, beleértve a kisebbségek véleményét.” „A kormány azt állítja, hogy én befolyást gyakoriok Brüsszelre, és ezt a befolyást arra igyekszem használni, hogy rákényszerítsem gonosz tervemet az unió tagállamaira. Az állítás lebecsülése a magyar népnek, hiszen képtelensége mindenjózanul gondolkodó ember számára belátható. Az unió fontos kérdéseiről, így a migrációs válság kezeléséről is az EU tagállamai döntenek, beleértve Magyarországot.” „Menekültként érkeztem tizenhét évesen Nagy-Britanniába, 1947- ben. Szüleim 200 000 magyarral együtt az 1956-os forradalom leverése után távoztak az országból, és az Egyesült Államokban kaptak menedékjogot. Bár én menekült voltam, sem én, sem az alapítványaim soha nem bátorítottak senkit szülőföldje elhagyására. Soha nem biztattam senkit menekülésre, de saját tapasztalataim és a világ nagy részén jelen lévő alapítványaim működése során szerzett ismeretek alapján úgy véltem, hogy meg kell osztanom elképzeléseimet erről a világméretű válságról.” „Ügy látom, hogy a magyar kormánynak az úgynevezett »Sorosterv« elleni propagandakampánya kudarcot vallott. A kormány, minden erőfeszítése ellenére, nem tudta félrevezetni a közvéleményt. (...) ígérem, hogy hátralevő éveimet a gondolat- és szólásszabadság előmozdításának, a kutatás szabadsága támogatásának, a kisebbségek, a kisebbségi vélemények, a nehéz helyzetben lévők támogatásának szentelem szülőhazámban és az egész világon.” (hvg.hu) MÓZES SZABOLCS
