Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-08 / 282. szám, péntek
www.ujszo.com IZVILAG ■ 2017. DECEMBER 8. 19 „Mindenben a formabontót szeretem” 2011-ben kezdtet el blogolni. Mi motivált? Megsütöttem egy-két egyszerű sütit, amelyekhez a neten kerestem recepteket. így kezdtem el gasztroblogokat nézegetni, és úgy döntöttem, kell egy ilyen nekem is. A blogod neve meglehetősen egyedi. Miért épp a Konyhaiéi? Na igen, hajnali fél hétkor, munkába menet, a buszmegállóban jutott eszembe - akkor jó ötletnek tűnt. Mivel korábban nem nagyon tevékenykedtem a konyhában, csak kényszerből, így azt gondoltam, valakinek rossz lesz, ha most nekiállok egy étel elkészítésének: vagy annak, aki kóstolja, vagy nekem. Plusz imádom a szóvicceket, így született meg a Konyhalál név. Volt már, hogy meg akartam változtatni, de szinte mindenki lebeszélt róla, illetve nem is találtam ennél jobbat. Nem egy megszokott gasztroblog a tied. Az elején inkább csak sütemények, gyorsan elkészíthető édességek kaptak helyet. Mára a paletta igencsak kibővült: helyet kapott a humor, interjúkat készítesz, sőt, ismeretterjesztő anyagok is felkerülnek, gasztro-kultúrtörténeti érdekességeket is olvashatunk. Minden érdekel, ami gasztronómiával kapcsolatos, vagy vannak olyan területek, amelyeket inkább meghagysz másnak? Talán kevésbé érdekelnek a nagyon szakmai dolgok, azokat meghagyom a profiknak. Egyre jobban tágítom a gasztroblog fogalmának határait, de így is van olyan téma, amit már nem tudok megírni, mert nem fér bele. NÉVJEGY Morvái Linda konyhalal.cafeblog.hu Kívülről nézve sokan úgy gondolják, hogy gasztroblogot szinte mindenki tud írni. Eloszlatnád ezt a tévhitet? Nem szeretném eloszlatni: ha én tudok, akkor mindenki tud írni. A kérdés csak az, hogy meddig tart a lelkesedés, mert ez az, ami viszonylag hamar el szokott fogyni a kezdőknél. Egyes biogokat csak az ismerősök olvasnak, másokat pedig a fél ország, de tulajdonképpen az a lényeg, hogy az olvasók - tök mindegy, mennyien vannak - megtalálják benne azt, amit keresnek. Szerinted mitől lesz egy gasztroblog jó vagy más, mint a többi? Az írója személyiségétől, ha azt megmutatja a blogon - de ez mindenféle blogra igaz. A recepteknél azt szeretem, ha minél rövidebb a leírás. Amikor egy kisregényt látok, el is megy a kedvem tőle. A blogolás melyik részét szereted a legjobban? A sütés-főzést, az írást, a fotózást? Már a Konyhalál névben rejlik egyfajta játékosság, de azt is sugallja, hogy az oldal gasztrobloggere sem veszi magát - csak az olvasóit - véresen komolyan. És valóban, a kiváló és egyszerű receptek mellett az is találhat itt olvasnivalót, aki csak egy kis humorra vágyik, netán gasztrokulturális kalandozásokban szeretne részt venni, vagy arra kíváncsi, mi is rejlik egy-egy fura nevű étel mögött. A Morvái Linda által vezetett nagyon sikeres oldal ma már több mint blog - gasztromagazin. K0ST0L0 3 kedvenc alapanyagod Inkább úgy összességében a gyümölcsök a kedvenceim, mert nagyon sokféleképpen lehet felhasználni őket. 2 kedvenc fűszered Fokhagymás só és fahéj. 1 jó tanács a karácsonyi sütés-főzéshez Oszd el kettővel, amit tervezel, és az is bőven elég lesz. tejföl — ez szinte mindig van a hűtőmben. Ételből - ha nevezhetjük így - a cukrászsütemények, még akkor is, ha viszonylag gyakran sütök otthon. Mondanál pár gasztroajándék- ötletet, ami az oldaladon is megtalálható? A különböző kekszek elég alapvetők, de ezen kívül lehet különböző üveges finomságokat is adni - megtalálható az oldalamon például a csokilekvár receptje, aminek már a neve hallatán is mindenkinek elkerekedik a szeme, vagy a lemon curd, a kivilekvár... Tudod már, mi lesz nálatok a karácsonyi menü? A szüleimnél karácsonyozunk, szerencsére nincs olyan nagy trakta. A vacsora általában hal és krumplisaláta szokott lenni. Az anyukám mindig készít bejglit is, ami igazából kalács, de mi így szoktuk meg, nekünk ez „az igazi”. Haulitus Anikó így együtt. Ha mégis választani kell, akkor a bejegyzések témáinak a kitalálását, illetve a marketinget mondanám, ami segít abban, hogy az írásaim eljussanak a célközönséghez, az olvasókhoz. Vállalnád egy olyan háziasszony „megtérítését”, aki nem szeret sütni-főzni? Főzni én sem szeretek annyira, csak szükséges ahhoz, hogy éhen ne haljunk. De a sütés az élvezet kedvéért van, az teljesen más! Én inkább olyanokat próbálok „megtéríteni” a biogomon, akik például azt mondják, hogy ők nem tudnak sütni. A receptjeim nagy része igazán egyszerű, ráadásul nem is annyira megszokott. Azt mondom, ha én el tudom készíteni, akkor más is el tudja. Ráadásul a sütésnél nincs mitől félni, ritka, hogy valami ehetetlenül rossz lesz. A legtöbb sütemény menthető valamilyen formában, ha meg nem, akkor nem nagy veszteség az a kidobott pár száz forint. Melyik saját fejlesztésű receptedre vagy a legbüszkébb? A receptek nagy részében van valami változtatás az eredetihez képest, bár saját fejlesztésűnek nem mondanám egyiket sem. De például a családom régóta poénkodik azon, hogy szerintük én mindenbe rakok Camping sajtot - mert az elején megdöbbentek azon, hogy a sajttortában ez volt az egyik alapanyag. Hogyan zajlik nálad a kísérletezés? Mi motivál a leginkább? Egy alapanyag, a szokadanabb ízek párosítása, egy formabontó megjelenés? Hol ez, hol az. Van, hogy kifejezetten valamilyen ízű süteményt szeretnék összehozni, van, hogy látok valamilyen formát, és ahhoz keresek alapanyagot. De mindenben a formabontót szeretem: külalakban, ízben, alapanyagban, elkészítési módban. Ha választhatnál, hogy cukrászdád, éttermed vagy bisztród legyen, hogy döntenél? Nem vágyom egyikre sem, nem szeretnék ipari mennyiségben készíteni semmit sem. Mivel a sütemények állnak közel hozzám, azt mondanám, legyen a cukrászda, ha viszont gazdasági szempontból nézem a dolgot, akkor szerintem a bisztró jobban megérné. Melyek voltak a legkedvesebb visszajelzések a blogod kapcsán? A napokban egy hölgy felhívott, hogy neki nincs internetje, de egy ismerősétől hallott a blogom Élet és étel című interjúsorozatáról - ebben külföldön élő magyarokkal készítek interjúkat, nemcsak az ottani ételekről, hanem az ő életükről is -, és annyira megtetszett neki az ötlet, hogy mindenképpen szeretné elolvasni. Hozzátette, reméli, hogy lesz hamarosan könyvváltozat is belőle. Nos, egyelőre nincs. Ha külföldön élnél, melyik hazai alapanyag vagy étel hiányozna a legjobban? Alapanyagból egyértelműen a Rákóczi túrós pohárkrém Egyszerű édesség a Rákóczi túrós sütemény kedvelőinek A pohárkrémeket azért szeretem, mert nem lehet elrontani őket, illetve a hibákat simán lehet orvosolni. Nem marad egyben a tészta? Csak morzsold össze! Nem állt össze a krém? Mindegy, úgyis kanállal esszük! Nem szép a teteje? Sebaj, szórj rá mandulaforgácsot, kókuszreszeléket vagy csokidarát! A szeletesnek induló, de összeállni nem akaró sütemények is új életre kelhetnek poharas desszertként. Hozzávalók: 25 dkg túró, 2 dl tejföl, 0,5 dl tej, 2 ek cukor, 1 rúd vanília, 1 csapott ek zselatin, kb. 10 ek sárgabaracklekvár. A morzsához: 3 dkg cukor, 6 dkg liszt, 3 dkg hideg vaj, 1 kis csipet só. Elkészítés: A morzsához a hozzávalókat gyorsan összemorzsoljuk. Ha esetleg nagyon száraz lenne, pár csepp (tényleg csak csepp!) vizet adjunk hozzá. Sütőpapírral bélelt tepsire szórjuk, és 170 fokos sütőben aranybarnára pirítjuk. A tejet megmelegítjük, beleszórjuk a zselatint, és felforraljuk (figyelem, olvasd el a zselatin használati utasítását, ha nem forralható, akkor csak melegítsd!). A túrót a cukorral és tejföllel kikeverjük, hozzáadjuk a tejet és a vaníliarúd kikapart magjait. Poharakba adagoljuk a lekvárt, majd erre óvatosan rákanalazzuk a túrót. Hűtőbe tesszük, amíg megdermed. Tálalás előtt megszórjuk a tésztamorzsával. A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina (ízvilág - 02/59233 427). Az ízvilágban használt képek forrása: fotolia.com Levélcím: ÚJ SZÓ, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1, e-mail: izvilag@ujszo.com
