Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-08 / 282. szám, péntek

Disznótoros imitációk „Szevasz, fater, meghoztam a szerszámot, meg a vékonybelet. Te vagy fiam? Forralom a bort a disznótorhoz... azért forralom. A disznótor... a disznótor napja, ez a rettegett nap minden évben eljött és nem az ólban álmodó disznók számára jelentett rette­netét, de nem ám! Az igaz, hogy majdnem mindig majdnem másként jött el, de eljött.” így kezdődik Soóky László Egy disznótor pontos leírása című monodrámája, minek kapcsán e sorok írója szomorúan állapítja meg, hogy a műfajjal - mármint a disznóvágás nemes hagyományával - legutóbb a színpadon találko­zott. A való életben meg esélye sincs rá. A disznótorok lassan vi­déken is kikopnak a téli szezonból: előbb a disznók tűntek el az ólból, de december elején még érdemes volt megvenni egy-egy süldőt, hogy megteljen a kamra (meg a mélyhűtő). Aztán jött a felismerés, hogy a hentesnél tulajdonképpen mindig kapható friss hús, így a házi disznóvágás - a vele járó nem kis munkával együtt - lassan feles­legessé vált. Maradt tehát a bolti disznósajt, a bőid hurka, a bolti kolbász... Meg a disznótorturiz­mus. Mert ilyen is van. Azoknak, akikben munkál némi nosztalgia, összegyűjtöttünk pár receptet — amelyek a szupermarketekben kap­ható alapanyagokból, bármelyik konyhában elkészíthetők. Kolbászhússal töltött szűzpecsenye Hozzávalók: egy egész szűzpecsenye, lehártyáz- va, 50 dkg kétszer darált sertés­hús, egy csomag bacon, só, bors, fokhagyma, fűszerpaprika. Elkészítés: A szűzpecsenyét vágjuk fel úgy, hogy egy nagy, kiteríthető lapot kapjunk. Óvatosan klopfoljuk meg a húst. A szalonnát rakosgassuk egymás mellé egy nagyobb darab alufó­liára, hogy néhány milliméteren fedjék egymást, majd helyezzük rá a szűzpecsenyét. A darált húsból, a fokhagymából, a sóból, a borsból és a pirospapri­kából gyúrjunk kolbászhúst - ízlés szerint készítsük olyan fűszeresre, ahogyan szeretjük. Ezzel a tölte­lékkel kenjük meg a szűzpecse­nyét, de amikor ráhalmozzuk a tölteléket, gondoljunk arra is, hogy fel kell tekernünk, tehát ne vigyük túlzásba a töltést. Csavarjuk fel a szűzpecsenyét, majd nyitott oldalával lefelé helyezzük a szalonnaágyra. A szalonnaszeletekkel takarjuk be a húst, szaloncukorszerűen teker­jük be az alufóliával, és tegyük 180 fokos sütőbe. Kb. egy óra múlva távolítsuk el róla a fóliát, és süssük pirosra a tekercs külsejét. Petrezsely­mes krumplival, savanyúsággal tökéletes. Cigánka Békéscsabai tót specialitás: elkészítéséhez először a nyers sertésmájat aprítják fel hús­darálóval, majd hozzáadnak a májnál kevesebb mennyi­ségű, fűszerezett kolbászhúst, egy kevés felkockázott abált szalonnát, apróra vágott nyers vöröshagymát, és beleütnek egy tojást is. Fűszerezése nagyon egyszerű, csak sóval és borssal ízesítik. A jól összedolgozott masszát kisebb adagokban (körülbelül egy merőkanálnyi) tették a tenyérnyi nagyságúra felvágott hájhártyadarabokra, majd ebbe csomagolták be. A kis táskák régen kemencében sütötték, ma már sütőben sütik. Toros káposzta Hozzávalók: 60 dkg vegyes sertéshús (dagadó, tarja, lapocka), 2 ek sertészsír, 80 dkg savanyú káposzta, 1 nagy fej vöröshagyma, fűszerpaprika, majoránna, őrölt kömény, só és bors. Hozzávalók: Pucoljuk meg és aprítsuk fel a hagymát. Pirítsuk üvegesre egy nagyobb lábasban a sertészsíron. Közben aprítsuk fel a húst nagy­jából két-három centis kockákra. Ha a hagyma kész, hozzákever­hetjük a húst. Addig pirítjuk, amíg minden darab ki nem fehéredik. Közben adjunk hozzá a sót és a borsot (ízlés szerint). Ha a hús már nem nyers, húzzuk félre az edényt, várjuk meg, amíg kicsit kihűl a tartalma, adjunk hozzá egy púpozott teáskanálnyi fűszerpaprikát, nagyon alaposan keverjük el, majd helyezzük vissza a tűzre, és egy kicsit pirítsuk tovább. Ha alaposan átforgattuk, adjunk hozzá annyi vizet, hogy ellepje a húsokat (ne többet), majd adjunk hozzá egy kevés őrölt köményt és majoránnát. Közepes lángon főzzük, időnként átkevergetve, amíg a húsok csak­nem teljesen puhák nem lesznek. Ha ez bekövetkezett, adjuk hozzá a kimért savanyú káposztát, kever­jük át, hogy a paprikás-fűszeres lé mindenhol érje, és főzzük készre. Sokan szeretik egy kis tejföllel a tetején vagy zsíron pirított kol­básszal. Friss kenyérrel kínáljuk. Hamis disznótoros pecsenye Hozzávalók: 40 dkg sertéslapocka, 40 dkg sertéscomb, 40 dkg tarja, 25 dkg disznózsír, 8-10 gerezd fokhagyma és 4 közepes méretű vöröshagyma, só, bors, törött kömény. Elkészítés: A húsokat daraboljuk fel nagyjából egyforma, nagyobb darabokra. Pucoljuk meg a vöröshagymát és a fokhagymát. A fokhagymagerez­dekre egészben lesz szükségünk, a vöröshagymákat vágjuk félbe hosszában, majd vágjuk szeletekre. A zsírt osszuk ketté: először nagy­jából 50 grammra lesz szükségünk abban a tepsiben, amelyben a húsokat fogjuk sütni, a maradékot pedig egy olyan, lehetőleg nyeles edényben használjuk fel, amiből könnyen ki tudjuk majd önteni, csorgatni a zsírt. Ezt melegítsük fel. Sózzuk meg a húsok mindkét oldalát alaposan, majd tegyük fel őket a sütésre szánt tálba. Ha már forró és folyékony a másik edény­ben a zsírunk, öntsük rá a húsokra! Legyünk óvatosak, a fröccsenő forró zsír nagyon veszélyes. Akkor csi­náltuk jól, ha a húsokra öntött zsír serceg, és alatta egyből elkezdenek kifehéredni a húsok. Ha ez megvan, pakoljuk fel a húsok tetejére a hagy­mát, a fokhagymát, majd tegyünk rá ízlés szerinti mennyiségben törött köményt, friss őrölt borsot. Ha a hagyma és a hús nem ad elég levet, öntsünk alá óvatosan egy kevés vi­zet. Takarjuk le alufóliával, toljuk a sütőbe, és 180 fokon addig süssük, amíg a húsok meg nem puhulnak. A végén távolítsuk el az alufóliát, és pirítsuk zsírjára a húsokat. A kész pecsenye friss kenyérrel a legfino­mabb, melegen és hidegen, zsírjába dermedve egyaránt fogyasztható. Savanyúságot is adjunk hozzá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom