Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-24 / 270. szám, péntek
www.ujszo.com IZVILAG ■ 2017. NOVEMBER 24. 21 „A főzés és az írás a szeretetnyelvem” Mi motivált, hogy blogot indíts? Az egész ott kezdődött, hogy nagyon nehezen jött össze az első babánk, és elkezdtem kutatni, mit tehetnék. Az akkori nőgyógyászom különböző diagnózisokat állított fel, de a lényeg, hogy életmódot kellett váltanom. A táplálkozás más szintre került - olyan volt, mintha már együtt étkeznék a leendő gyermekemmel. Mindenre, amit magamhoz vettem, úgy gondoltam, hogy ezt már érte is teszem. Miután megfogant, ez még erősebben és tudatosabban kezdett el működni. Megszületett a kislányom, de még a hozzátáplálás idején sem foglalkoztam azzal, hogy blogot kéne írnom. Akkor fogalmazódott meg, amikor kisgyerekes ismerősök fordultak hozzám, mert tudták, hogy diétázom és kikísérleteztem egy csomó ételt „mentes” alapanyagokkal. Miután sokat kérdeztek, arra gondoltam, hogy talán le kéne írnom a tapasztalataimat. Melyek a leggyakoribb tévhitek a csecsemők, kisgyerekek táplálásával kapcsolatban? Azt látom a leggyakoribb hibának, hogy sokan azt gondolják a babakajákról, csak meg kell főzni, minden nélkül, teljesen íztelenül, pürésíteni és belerakNÉVJEGY Szinte követhetetlen a sok gasztrotrend, mégis, mintha a legkisebbekről elfeledkeztek volna. A hiányt Dénes Dóra, az Édes Pofa bloggere pótolja, aki kreatív finomságok sorát vonultatja fel - és igen, jól olvassuk - már mínusz 9 hónapos kortól. Meggyőződése, hogy az étel egy gyerek számára sokkal több, mint táplálék: lehetőség az élményre, az érzékelésre, a tapasztalásra. Nem csak a receptekért és az igazán újszerű látásmódjáért érdemes a blogját olvasni. Soraiból árad a derű és az életszeretet, ami akkor is jól jön, amikor éppen nem korog a gyomrunk. Dénes Dóra edespofa.blog.hu ni a baba szájába. Én már azt megkérdőjelezem, hogy eleve szeparáltan kell-e egy gyereknek babakorban étkeznie. Abban hiszek, hogy az étkezés közösségi dolog, és van átjárás a felnőtt és a gyerekételek között. A másik gyakori és rossz szokás, amikor a gyereket elcsitítják az étellel. A vigasz- vagy jutalomfalat rövid távon és egyszer-egyszer nagyon jól tud működni, de hosszú távon valószínűleg többet ártunk vele, mint használunk. Azt a reflexet erősítjük a gyerekben, hogy ha bármi baja van, akkor enni kell, és az érzelmeket el lehet nyomni étellel. A biogodon olvasható, hogy a gyerekeknek harmincszor több ízlelőbimbójuk van, mint a felnőtteknek, ezért is felesleges a sok cukor és az ízesítő, mert így már ebben a korai időszakban elronthatjuk a természetes ízek érzékelését. Épp a napokban találkoztam egy ismerősömmel, akinek a kislánya a hozzátáplálás időszakába ért, és megdöbbent, amikor a gyerekorvos mondta neki, hogy az első néhány hónapban a gyerek minden ételét cukorral készítse el, mert az anyatej édes, és különben nem fogja elfogadni a zöldségeket, a gyümölcsöket. Döbbenetes, hogy 2017-ben még ilyet javasolnak, ez téves felfogás. Amikor elkezdtem cukor nélkül enni, egy idő után mindent sokkal édesebbnek éreztem. Megéreztem a borsónak, a sárgarépának a természetes édességét, a batáta meg olyan édes volt, mint egy sütemény. Hihetetlenül színesek az ételeid. Mi fogja meg a leginkább a gyerekeket: a színek, az illatok vagy a látvány? A látvány nagyon-nagyon fontos. Emellett azt az iskolát képviselem, hogy a gyerek nyugodtan játsszon az étellel, fogdossa, szagolja meg és kóstolgasson. Ez nagyon nehéz a szülőnek, mert rengeteg pluszmunkával és takarítással jár, de a baba így érzékelhet. Vizsgálgathatja és kísérletezhet vele. És igen, az ételnek színesnek kell lennie, és olyan tapintásúnak, hogy kellemes élmény társuljon hozzá. Mit gondolsz, hány éves korig alakul ki a gyerekekben az ételekhez való viszony, vagy az, ahogyan a továbbiakban étkezni fognak? Meddig tudunk igazán hatni rájuk9 A tanulmányok szerint 6 éves korig. De én nem hiszek abban, hogy onnantól kezdve lezárul minden. Nekem nagyon más az ételekhez való viszonyom, mint gyerekkoromban volt. Fontos, hogy ne görcsös megfelelési kényszer legyen az egészséges ételekhez való viszony. Mit tud tenni egy tudatos anyuka, amikor bekerül a gyerek az óvodába, az iskolába, és ott olyan hatásokkal találkozik, amelyeknek a szülő annyira nem örül? De sokát gondolkodtam ezen! Nekünk alapvetően szerencsénk volt, mert a kislányom Waldorf- oviba jár, ahol az étkezésre is figyelnek. Arra jutottam, otthon kell megteremteni azt a lehetőséget, hogy minél több vitamint, rostot és jóféle szénhidrátot vegyen magához a gyerek. Nem naKOSTOLO gyón lehet befolyásolni a közétkeztetés rendszerét, csak kiegészíteni vagy kompenzálni lehet. Az, hogy elvárjuk, hogy tudatosan távol tartsa magát egy gyerek azoktól az ételektől, amelyeket nem támogatunk, nem működik. Ha tehetnénk, akkor mi is sok olyat ennénk, ami a legártalmasabbak közé tartozik, mert sokszor ezek a legfinomabbak. Ez is egy nagy kihívás számomra: hogy ne csak azok az ételek legyenek finomak, amelyek ártalmasak, hanem az egészségesek is. Mit számodra a finom? Nagyon komplex a dolog. A vidéki nagymamákban él az a hiedelem, hogy minél többet eszik valaki a főztjükből, annál finomabb az étel - nekik ez a siker. Számomra az a siker, ha szeretik azt, amit készítettem, de abban minden benne van, amit én szeretnék beletenni: vitaminok, rostok és olyan fűszerek, amelyek izgalmasak, ízük van és élményt nyújtanak. Tudsz mondani olyan fűszert, amelyről sokan azt gondolják, a gyereknek nem ízlik, mégis szívesen fogyasztják? A rozmaring klasszikusan megosztó, de ha nagyon finoman és mértékkel használjuk, akkor szeretik. Ilyen a menta is. A római kömény is nagyon érdekes fűszer, sok arabos ízvilágú ételben megtalálható, és bármily meglepő, szeretik a gyerekek. A klasszikus ételeket is újragondolod, gyerekbaráttá alakítod. Említenél párat a kedvencek közül? Hogyan variálod ezeket? Az egyik kedvenc, amit nagyon szeret a kislányom, a szilvás gombóc - aminek a tésztájába batátát teszek. Törekszem arra, hogy a tésztában is legyen valamilyen zöldség, gyümölcs. A munkafázis bizonyos részénél gyakorta elkészítem a babaverziót is. Elkezdem a Arabos bőségtál családi és babaverzióban Hozzávalók (4 személyre): 4 kicsontozott csirkecomb, 1-2 kisebb padlizsán, 1 közepes karfiol, 15 dkg csicseriborsó (én zöldet használtam, áztattam 1 napig, majd megfőztem, de a konzerv is megfelel), 1 kis gránátalma, 1 marék mandula, 1-2 fej hagyma, 1-2 gerezd fokhagyma, olívaolaj, pár csipet só, citromlé, 1 mk római kömény. A hús fűszerei: 1-2 tk paradicsompüré, 1 tk római kömény, őrölt koriander és fahéj, pici só. A szószhoz: joghurt (lehetőleg növényi joghurt, esetleg rizs- vagy kókusztejszín), citrom, pár karika újhagyma. Elkészítés: A csicseriborsót előző nap beáztatom. Az áztatóvizét leöntöm, és új vízben, fél kiskanálnyi szódabikarbónával felteszem főni. A csirkecombfiléket megmosom, egyben hagyom, egy tálban a fűszerekkel összetunkolgatom, állni hagyom. Addig a sütőt 200 fokra kapcsolom. A karfiolt megtisztítom, kisebb rózsákra szedem, a hagymákat megpucolom, a padlizsánt megmosom. A karfiol szára is felhasználható 4-5 centis darabokra vágva. Sütőtálcán sütőpapírra teszem a padlizsánt - a tálca egyik szélére, mert majd ehhez csatlakoznak a karfioldarabkák és a hagyma. Először a padlizsánt teszem be sülni, mert neki van szüksége a legtöbb időre. A karfiolnak és a hagymának - mérettől függően - nagyjából 15 perc kell, a tisztított fokhagymagerezdeknek 10, épp csak hogy megsüljenek (lehet nyersen is hagyni, az a legjobb, csak a négyévesem nyersen nem szereti). Sütés előtt meglocsolom a zöldségeket egy kis olívaolajjal. Ez idő alatt a csicseriborsó megfőtt, leszűröm, félreteszem. Ha a zöldségek elkészültek, kiveszem őket, és a sütőt grillfokozatra kapcsolom. A csirkehúst egy tepsibe tett fémrácsra rendezgetem, a tepsibe egy kis vizet löttyintek, és mehet is a sütőbe, amíg a teteje megpirul. Sülés közben egyszer megforgatom. Amíg a hús sül, a sült padlizsánról még forrón leszedem a héját (a szárát megfogom bal kézzel, és a jobban egy villával lehántom a héjat). Felkockázom, a sült 3 kedvenc alapanyagod Az alma, a zabpehely és a csicseriborsó. 2 kedvenc fűszered Hadd legyen három, jó? A bazsalikom, a vanília és a fahéj. 1 jó tanács kismamáknak, anyukáknak Azt javaslom, hogy mindenki a szíve szerint főzzön. Ha nem látja jó útnak a klasz- szikus hozzátáplálást, akkor bátran térjen el, új úton is elindulhat. Mindenki találja meg a saját és a gyereke természetéhez közel álló irányzatot, és nagyon fontos, hogy lehetőséget adjunk a gyereknek a tapasztalásra. közös ételünket, és ami a gyerek korának megfelelő füszerezésű, azt használom az ő ételében, ami pedig a mi verziónk, azt tovább készítem. így a gyerek más ízeket kóstolhat, számomra pedig idő- és energiatakarékosabb ez a mód. Mit szeretsz jobban, írni vagy az ételekkel foglalkozni? Ez komplex szerelem, mert nagyon szeretek ételekkel foglalkozni, de az írással tudok töltekezni, és ezt vissza tudom forgatni a családba. Azért is kezdtem el szerintem nem sokkal a kisfiam születése előtt írni, mert annyira éheztem rá. Nem nagyon tudok írás nélkül létezni. A főzés és az írás egyfajta szeretetnyelv a számomra. Haulitus Anikó hagymákat, a fokhagymákat aprítom. A mandulát serpenyőben kicsit megpirítom, a gránátalmát megmosom, félbevágom, és a magjait fakanállal kiütögetem. A babaváltozathoz csippentek egy kis padlizsánt, sült hagymát, karfiolt és csicseriborsót. Hozzáadok egy kis apróra vágott húst, és a csirke alatti tepsiből vett pici szafttal leöntve ez a tál készen is van. Igény szerint mehet rá egy kis olívaolaj, és ha ez így túl darabos, villával összetörhető vagy pürésíthető. A családi verzióval folytatom. A darabolt padlizsánt összekeverem a hagymával és a fokhagymával, megszórom egy kevés római köménnyel, kap egy kis citromlevet, olívaolajat. A húst apróra vágom vagy villával cafatolom. Végre minden készen van, összeállítom a tálakat, és a végén joghurttal meglocsolom, mandulával, gránátalmával díszítem. Pitával kínálom.
