Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-23 / 269. szám, csütörtök
6 I KULTÚRA 2017. november 23. | www.ujszo.com Ma is vándormadarak színháza Idén 25 éves a Budapesten tanuló határon túli magyar egyetemisták Wataridori Színköre JUHÁSZ KATALIN Fennállásának 25. évfordulóját ünnepli szombaton a Budapesten tanuló határon túli magyar diákok Wataridori Színköre. A csoport tagjai az óvek alatt folyamatosan cserélődtek, a lelkesedés azonban ugyanaz maradt, mint amikor Juhász Dósa János megalapította a színkört, ő talált nekik rendezőt is Körömi Gábor szemólyóben, aki akkor még nem sejtette, hogy két évtizeden át ez lesz a legstabilabb szakmai feladata. A történet 1991 -ben kezdődött, ekkor érkeztek az első határon túli magyar diákok a budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézetbe. Amellett, hogy készültek az egyetemi felvételire, rádióztak, újságot írtak, író-olvasó találkozókat szerveztek, és a színjátszás is érdekelte őket. Az első bemutatót 1992-ben tartották, Nyikolaj Erdman A mandátum című darabját vitte színpadra a csapat. A magyar anyanyelvű fiatalok akkor még egy kollégiumban voltak azokkal a japán, mongol, nigériai és egyéb diákokkal, akiknek egy évük volt arra, hogy megtanuljanak magyarul. „A wataridori japánul füstifecskét, illetve vándormadarat jelent, az előadásban szereplő japán srác javasolta, és a többieknek megtetszett a szó hangzása. Ráadásul a Budapesten tanuló külhoni diákok is vándorok, akik elszakadtak a szülőföldjüktől, hogy új tapasztalatokat szerezzenek, és tudással, kapcsolatokkal, élményekkel gazdagabban repüljenek haza” - meséli Körömi Gábor, aki eredeti szakmáját tekintve drámapedagógus, és 1994 óta, a harmadik bemutatótól kezdve rendezi a színkör előadásait. A Szép magyar komédiával már a komáromi Jókai Napokon és Zsámbé- kon is szerepeltek. „Évről évre 10-15 fő vesz részt a munkában. Akadnak olyanok.is, akik már tíz éve tagjai a csoportnak. A színkörben megfordult hallgatók száma szerény becslés szerint is 140-150-re tehető. Nemcsak színházi műhelyként működünk, hanem baráti körként is segítjük egymást, mert azért el lehet veszni egy nagyvárosban. Sokan mondták már nekem a színkörből, hogy a szerda esti próbák jelentik a fix pontot a budapesti életükben. Persze volt egy-két olyan év, amikor nem lett kész az előadás a kitűzött bemutató napjára, de az utóbbi tizenöt évre ez nem volt jellemző”—tudtuk meg a rendezőtől, aki büszke arra, hogy amatőr színjátszó körökben ma már számon tartják a csoportot. Részt vettek számos fesztiválon, A nők bosszúja című előadásukkal dél-szlovákiai tűmén is jártak. És volt olyan év is, amikor annyi szerepelni vágyó fiatal jelentkezett a színkörbe, hogy Csehov A három nővérét hármas szereposztásban játszották, minden felvonásban másmás nővérekkel. A Wataridorit az is megkülönbözteti a többi színházi közösségtől, hogy nem szerepekre keresnek vállalkozókat, hanem a szereplőgárda határozza meg, milyen lesz az előadás. Előfordult például, hogy valaki a próbafolyamat utolsó fázisában jelentkezett a csapatba. „Ivó Bresan Kolhoz Hamlet című darabját próbáltuk, amelyben emlegetnek egy trombitás fiút, de az eredeti műben nem is jelenik meg. Nos, nálunk megjelent. A srác a következő próbára már megtanult valamennyire trombitálni, és végtelen alázattal játszotta végig a szinte néma szerepet. Az illető azóta már Pintér Béla társulatának a tagja” — mondja Körömi Gábor, hozzátéve: a hobbiból többeknél hivatás lett, Szlovákiából például Holocsy Katalin és Dráfi Anikó végzett a Színművészeti Egyetemen. Felmerül a kérdés, hogy vajon a Kárpát-medence minden tájáról érkező magyar fiatalok mennyire különböző kulturális kódokat vittek magukkal Budapestre, és hogyan tudtak együtt dolgozni. Körömi Gábor számára ez is érdekes tapasztalat. „Bizony, meg kell szokniuk egymást, hiába beszélnek ugyanazon a nyelven. Egy szó vagy gesztus mást jelent egy erdélyi számára, mint egy szlovákiai magyar számára. A többségi nemzetük vérmérséklete, dinamikája hatással van rájuk, érezni, hogy más-más kultúrában szocializálódtak. Egy kárpátaljai és egy vajdasági mentalitása például tűz és víz. A budapestiekről nem is beszélve. Ez egyébként mindenki számára hasznos tanulási folyamat, hiszen itt, Budapesten kell boldogulniuk.” Körömi Gábor lehetőség szerint igyekszik követni színjátszói további sorsát. A szombati találkozó szerinte arra is jó lesz, hogy ki-ki elmondja, mi lett belőle, hol találta meg a boldogulást. A színkör Facebook-oldalán, ahol hetek óta fényképes múltidézés folyik, folyamatosanjelentkeznek az egykori tagok, akik részt kívánnak venni az ünnepségen. A legutóbbi, húszéves jubileumi rendezvényen tele volt a terem, és valószínűleg idén sem lesz ez másként. Persze már nem a Nemzetközi Előkészítő Intézetbe kell menni, hanem az ELTE Márton Áron kollégiumába. A Wataridori Körömi Gábor szerint stabilabb, mint maga az intézmény, amelynek az égisze alatt működik, mert utóbbi négyszer-ötször váltott nevet és funkciót az évek alatt. Ma már magyarországi tagjai is vannak a színkörnek, ők általában határon túli csoporttársaiktól, barátaiktól szereznek tudomást erről a közösségről. Budapesti egyetemi berkekben ugyanis elég kevés lehetőség kínálkozik az önmegvalósításra a színjátszás iránt érdeklődők számára. Akad ugyan pár csoport, de az állandóságot, a stabilitást és a szisztematikus szakmaiságot a „helyiek” közül is sokan a Wataridori- ban találják meg. Meghalt David Cassidy az új dokumentumfi lm Fort Lauderdale (Florida). 67 éves korában elhunyt David Cassidy amerikai énekes, színész, a hetvenes évek tinédzsersztárja. Februárban jelentette be, hogy de- menciában szenved, ezért nem lép fel többé. Ez azután történt, hogy búcsúturnéjának egyik koncertjén többször elfelejtette dalai szövegét, botladozott és majdnem elesett. Cassidy az 1970-től 1974-ig futó The Partridge Family című tévésorozat főszereplőjeként lett a tizenéves lányok első számú kedvence. A sorozat akkoriban, forradalminak számított: egy banki hivatalnok anyuka, miután félje hirDavid Cassidy (1950 - 2017) (Képarchívum) télén meghal, zenekart alapít tehet- séges gyerekeivel, hogy enyhítse fájdalmukat, és hogy mindannyian új életet kezdhessenek. Egy busszal járják az országot, mindenütt sikert aratnak, miközben erősödnek a családi kötelékek, és együtt oldják meg a mindennapi problémákat. Amerikai háziasszonyok milliói tekintettek példaképként a bevál- lalós Shirley Partridge-re (Shirley Jones alakította). Az ő mostohafia volt a sorozatban David Cassidy, aki 19 évesen már Broadway- múlttal rendelkezett, ennek ellenére hezitált, hogy jelentkezzen-e Keith szerepére, mivel másfajta stílust preferált: Jimi Hendrix és Eric Clapton zenéjén nőtt fel. „A meghallgatáson senkit sem érdekelt, ki milyen szinten tud énekelni és játszik-e hangszeren. Csak azt nézték, ki milyen színész”- mesélte évekkel később. Az angyalarcú fiúról a forgatás során kiderült, hogy ő a szereplő- gárda legnagyobb zenei tehetsége. Nem utolsósorban neki volt köszönhető, hogy a „családi zenekar” első kislemeze, az I Think I Love You a slágerlisták élére tört, több mint ötmilliót adtak el belőle. A The Partrigde Family nyolc albumot jelentetett meg. Cassidy a hetvenes évek közepén szólóban is rendkívül sikeres lett dallamos, popos számaival. Világszerte többmint30 millió lemezt adott el, többször jelölték Grammy-díjra, és pályája csúcsán a fanklubjának több tagja volt, mint a Beatlesének vagy El- visének. (juk) Már látható Egyéves munkát követően elkészült a Fórum Kisebbségkutató Intézet Nyugati fogságban című új dokumentumfilmje, amelyet kedden mutattak be Komáromban. Az alkotást ma Somorján, a következő napokban pedig több dél-szlovákiai helyszínen is láthatják az érdeklődők. Somorja. A hatvanperces dokumentumfilm a tavalyi Muszkaföldön folytatása: míg az a a második világháború után szovjet hadifogságba került felvidéki leventék és honvédek sorsát dolgozta fel, a napokban bemutatott film az amerikai, brit és francia fogságba került szlovákiai magyarok történeteit eleveníti fel. A kilenc visszaemlékező mellett az alkotók olyan neves történészeket szólaltatnak meg, mint Illésfalvi Péter (Hadtörténeti Intézet és Múzeum), Stark Tamás (Magyar Tudományos Akadémia) és Simon Attila (Fórum Kisebbségkutató Intézet). A dokumentumfilm rendezője Laczkó Sándor (Fórum Intézet), dramaturgja Varga Emese (Komáromi Jókai Színház), szerkesztője Kőrös Zoltán (az azonos témát feldolgozó, Nyugati fogságban című könyv szerzője). A filmben továbbá második világháborús hagyományőrző klubok szerepelnek, közreműködik a Peredi Női Kar és a Peredi Férfi Daloskor, valamint zenészek és grafikusok próbálják közelebb hozni a több mint hetven éve történt eseményeket. Az alkotást ma 18 órától Somorján, a városi könyvtárban tekinthetik meg az érdeklődők. A további vetítések helyszínei és dátumai: Vág- királyfa - Kultúrotthon (november 25., 18.00), Vágsellye-Feketeházy János Magyar Ház (november 26., 17.00), Nyitra - Konstantin Filozófus Egyetem (november 28.), Duna- szerdahely - városi művelődési központ (november 28., 18.00), Nyékvárkony - Kultúrotthon (december 1., 18.30), Gúta - városi művelődési központ (december 3., 17.30), Pozsony - Pozsonyi Magyar Intézet (december 6.,17.30). (k) Körömi Gábor 1994 óta rendezi a csoportot (Képarchívum)
