Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-23 / 269. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2017. november 23. _______| S rebrenica VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Seb az egész nyugati világ arcán F zlelgettük a frissen megszerI zett szabadság ízeit, a hirtelen bezúduló nyugati árut, és a közös, európai jövőről álmodoztunk. Pár száz kilométerre arrébb pedig éppen genocídium zajlott, az első a második világháború óta Európában. 1995 nyara. Ratko Mladicsot, a boszniai szerb hadsereg parancsnokát tegnap szinte mindegyik vádpontban bűnösnek találta a hágai Nemzetközi Törvényszék, s életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte. Ez valamelyest elégtétel lehet a sok tízezer boszniai áldozat (csak Sreb- renicában volt 8000!) hozzátartozói számára, de nem gyógyítja be azt a mély sebet, amelyet a kilencvenes évek elején zajló délszláv háború ejtett. S nemcsak a Balkán, hanem Európa, sőt, az egész nyugati világ arcán, amely nem akadályozta meg a szörnyű vérontást. Srebrenica azért is szimbólum, mert a városka a vérengzés idején ENSZ-védelem alatt állt, és nemzetközi csapatok garantálták az oda menekülő bos- nyákok biztonságát. Ma már tudjuk, mennyire. Kérdés, hogy okultunk-e a történtekből. A tegnapi ítélethirdetés kapcsán is láthattuk, hogy a szerbek egy számottevő része máig hősként tekint Mladicsra, s küzdelmét a szerb nép jogos ügyének tekinti. Mert mit is akart Mladics és társai? „Csak” egy etnikailag tiszta, szerb Boszniát, semmi mást. Ennek az „álomnak” csaknem százezer halálos áldozata lett. Minderre azért is érdemes emlékezni, mert ma is egyre gyakrabban halljuk, hogy óvakodnunk kell az idegentől, hogy a globalizálódó világban csak a nemzet lehet a mentsvárunk. Srebrenica a szörnyű bizonyítéka annak, mit okozhat ez a fajta gondolkodás, ha mindent fo- lülíró állami ideológiává válik. Ezért helyénvaló a pátosz, a frázisnak tűnő mondatok. Emlékeznünk kell Srebrenicára, Szarajevóra, a megöltek, megkínzottak, meghurcoltak, megerőszakoltak tízezreire. S minden erőnkkel azon lenni, hogy mindez többé ne ismétlődhessen meg. Valahol Oroszországban (Facebook) Orosz álhírek dzsungelében FELEDY BOTOND E zúttal a 26 éves Vitalij Beszpalov tálalt ki. Az orosz férfi abban a troli- gyárban dolgozott, ahonnan már néhányan megpattantak, így legalább az intézmény létezéséről tudunk, sőt neve is van: a szentpétervári Intemetkutató Ügynökség. Egyre többet hallani róla az amerikai kongresszusi meghallgatásokon is, melyeken arról van szó, hogy ez az orosz fedőszerv hány meg hány ezer Facebook-hirdetést, Twitter- üzenetet, megtévesztő reklámot és kommentet tett közzé az amerikai elnökválasztással kapcsolatban. Már Londonban is fellángolt a vita, hogy vajon mennyiben befolyásolta a brexitszavazást - néhány százalékon múlott - az ellenséges beavatkozás a brit információs rendszerekbe és a közösségi médiába. Ugyanerről kezdtek el írni a német agytrösztök a német választás kapcsán, ahol alapvetően egy Ausztriából irányított online-csoport kezdte megszervezni a német szélsőségeseket, napi szinten összehangolva a közösségi médiaüzeneteket. Éppen ezért az AfD és témái - a kettős kereszttel, vagyis hashtaggel ellátott miniüzenetek - a német választást megelőző hetekben mindig a toplistán végeztek, mivel összehangoltan kerültek ki a világhálóra. Beszpalov mindennek a túlsó oldalára adott bepillantást. Élő tévéin- teíjúban mesélte el azt a kevés részletet, amit egy egyszerű beosztott ismerhet. A kezdő troliok 1000 dolláros fizetéssel indulnak, de ezt idővel szépen megduplázhatja az, aki búja a sztahanovista terhelést. Pontosan meg van szabva, napi hány kommentet, blogbejegyzést, egyéb üzenetet kell írni. Élmondta azt is, hogy több emeleten oszlik el a munka, az egyes emeletek dolgozói nem igazán találkoznak. Az egyik szinten kifejezetten Ukrajna lehúzásával foglalkoznak, egy másik emeleten folyt az amerikai elnökválasztással kapcsolatos tartalmak gyártása. Az, hogy maga az orosz elnök és a felső vezetés is rég beszállt az álhírek terjesztésébe, a 2015-ös Lisa-ügy óta teljesen egyértelmű. Akkor az orosz külügyminiszter boncolgatott hevesen egy Németországgal kapcsolatos álhírt, melyről 48 órán belül lehullt a lepel. Ezen a héten egy hamis műholdfelvétel járta be az orosz külügy jóvoltából a világot, amelyről kiderült, hogy egy több éve készült fotó és egy számítógépes játékból kivett kép keveréke. Ennek ellenére az oroszok még ezután is azt szajkózták, hogy a szövetséges NATO-erők Szíriában a terroristákat támogatják. Putyin elnök pedig arról mesélt egy tévéadásban, hogy az USA olyan biológiai fegyvert fejleszthet, amely „kizárólag” az oroszok ellen lesz hatásos - ez tudományosan legalábbis kétséges, de a média egyből felkapta, és például Iránban lelkesen ismétlik az álhírt. Annyit tehetünk, hogy amikor gyanúsan szenzációs vagy ismeretlen forrásokra hivatkozó cikkeket látunk, legalább feltesszük magunkban a kérdést: biztos, hogy ez az üzenet nem más érdeket szolgál? Biztos, hogy ez az információ helytálló? Egyre többet kell keresgélni ahhoz, hogy a valóság meglátszódjon a kommunikációs háború füstjében, de még mindig megéri. I 7 Tudathasadás FINTA MÁRK S okat láttam már bénázni és a saját butaságaikat az egekbe túráztatni a szlovákiai magyar politikusokat, de ami továris Andrej Danko moszkvai útját övezte a helyi magyar politikum részéről, az még engem is meg tudott lepni. Történt ugyanis, hogy Danko százados elvtárs összepakolta a parlamenti pereputtyot, felrakta a repülőre, és egyenesen Moszkvába vitte őket pajtásához, az EU-s szankciós listán szereplő Vjacseszlav Vologyinhoz, az Állami Duma elnökéhez, egy udvariassági látogatásra - mindezt pár nappal a rendszerváltás ünnepe előtt. Megnézték a sok szép moszkvai látványosságot, találkoztak sok okos emberrel, talán még Vlagyimir Vlagyimirovics ezüstcsajkájából is ettek egy kis borscsot, ki tudja. Aztán Danko legeslegelső szlovákként dumált egyet a dumában, hogy ezt is beírhassa századosi rangja mellé az életrajzába. A szlovák házelnök közben nagyvonalúan felülemelkedett azon, hogy egy olyan országban volt totálisan kihagyható udvariassági látogatáson, ahol évek óta mindent a kormányzó politikusok és oligarchák irányítanak a gazdaságtól kezdve a teljes sajtóig, ahol az ellenzéki újságírók és politikusok örülnek, ha csak eltörik a kezüket és nem ölik meg őket, és amely ország nemrég csak úgy bekebelezte egy másik ország területének egy részét. S azon sem tépelődött sokat a jó Danko, hogy egy olyan törvényhozásban szónokol, ahol például nemrég jóváhagyták, hogy szinte büntetlenül lehessen asszonyt verni, ha azzal nem okoznak komoly sérülést. Az egész történet abszurditása annyira nagyszabású és égbekiáltó, hogy szinte el is úszik egy apró, de minket, szlovákiai magyarokat annál jobban érdeklő részlete. Nevezetesen, hogy Danko Nagy Szláv Béketeremtő delegációjával tartott erre a kéjutazásra Bugár Béla, a Híd elnöke, a parlament alelnöke is. Hogy miért, azt homály fedi - csak találgatni tudunk, hogy azért, mert Martin Glváč, a smeres alelnök is ott volt, és az már hogy vette volna ki magát, ha nem egységes a koalíciós trojka. így hát Bugár is nyakába vette Dankóval a világot, és ellátogatott vele a nyírfalombos orosz honba haverkodni: abba az országba, melynek titkos- szolgálata kénye-kedvére destabilizálja más országok politikai berendezkedését, és amely e pillanatban is hadüzenet nélküli hibrid háborút vív az EU-val és a NATO-val, a világnak azzal a felével, amelyhez tartozunk. Pedig Bugár nyugodtan megkérdezhette volna mondjuk Ondrejcsák Róbert védelmi államtitkárt arról, miért is minimum fura kvaterkázni a nagy orosz medvével, vagy esetleg František Šebejt, pártja külpolitikai dojenjét, miért veszi ki magát mindez nagyon hülyén a nemzetközi diplomácia berkem belül. Aztán az információk és jó tanácsok birtokában annak rendje s módja szerint beteget jelent, jobb esetben megsúgja Dankónak, hogy ezt nem kéne. De nem tette. Lelke rajta. Ám, kedves olvasó, ne hidd, hogy nincs a sztoriban még egy abszurd csavar, itt még nem ért véget a hülyeségek vígjátéka. Úgy esett, hogy a Híd ellenlábasa, az MKP B és C kategóriás politikusai is hozzájutottak a Danko-féle utazás képeihez, és kiszúrták rajtuk Bugár Bélát. És ahogy lenni szokott, csúcsra járt a Facebookon és a pártközeli sajtóban a gúnnyal vegyes felháborodás - persze részben jogosan. Csak hát azon meg ők emelkedtek felül - olyan pillekönnyűséggel, hogy azt Danko is megirigyelhette volna - hogy Oroszország elnöke, Vlagyimir Putyin lassan úgy jár Magyarországra, mintha hazajönne, a Debreceni Egyetemen díszpolgári címet kapott, és legnagyobb uniós barátja Orbán Viktor. Az az Orbán Viktor, akinek stratégiai partnere az MKP - ráadásul az általa megálmodott Nemzeti Együttműködés Rendszerén keresztül ezek a B és C kategóriás politikusok nem kevés pénzecskét kapnak mindenféle projektekre, akadémiákra, hasonlókra. Ézeknek az uraknak most szitokra és gúnyra nyíló szája akkor néma marad, amikor Putyin limuzinja Budapest utcáin évente végiggördül az Országház felé. Szólhattak volna, de nem tették. Lelkűk rajta. Szóval ilyen tudathasadásos olykor a mi kis politikai képviseletünk, kedves szlovákiai magyarok. Ne csodálkozzunk hát, ha legközelebb még cifrább dolgokat akarnak lenyomni a torkunkon. FIGYELŐ London megduplázta a kilépés árát 20 milliárd euró helyett már 40 mil- liárdot hajlandó fizetni London Brüsszelnek az unióból való kilépés ellentételezéseként. Támogatják Theresa May brit miniszterelnököt kormánya tagjai abban, hogy a brexit miatt 40 milliárd fontot fizessenek a szigetország költségvetéséből - állítja az ITV. Ez komoly fordulatnak tűnik. Korábban a kormányzó konzervatív párt egyik képviselője még arra figyelmeztette Mayt, hogy az Egyesült Királyság nem, játszhatja el, hogy az EU Mikulása”. Nigel Evans arra utalt ezzel, hogy az uniós országok azt váiják, hogy karácsony előtt megoldás születik a „brexitszámla” ügyében, és továbbléphetnek a hónapok óta megrekedt tárgyalásokon a jövőbeni kereskedelmi kapcsolatokról szóló szakaszba. A felajánlás megemeléséről szóló hírt a BBC is megerősítette, hozzátéve, hogy formális ajánlatot addig nem tesz a kormány, amíg az EU bele nem egyezik abba, hogy megkezdjék a kereskedelemről szóló egyeztetést. A 40 milliárd font 45 milliárd euró, ez pedig már közelebb van a 60 milliárdhoz, amelyet az EU minimálisan elvár - elsősorban arra, hogy a 2020-ig tartó pénzügyi kötelezettségeket teljesíteni tudja, magyarul teljes egészében ki tudja fizetni a 2014-2020-as időszakra a tagországok által megállapított uniós támogatásokat. A brit politikusok egy része azonban zsarolásnak tartja a számlát, és elutasítják a fizetést. (hvg.hu) CZAJLIK KATALIN
