Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-16 / 264. szám, csütörtök

Az ősz UTOLSÓ WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM A JÓTÉKONY HATÁSÚ ZELLER A zeller vízhajtó hatású, magas vitamin- és ásványi- anyag-tartalmú zöldségünk, amit általában még a fagyok előtt betakarítunk. A nálunk termesztett gumós zeller­nek a levele is fogyasztha­tó. A növénynek nagy a tápanyag­igénye, ta­laját ősszel megszórjuk szerves trágyá­val. A májusban kiültetett palántákat nem szabad mélyre ültetni, mert akkor nem fejlesztenek gu­mót. A legtöbb fajta húsa tömör, a hirtelen, gyors növekedés miatt azonban üregessé válhat. A hús szí­ne lehet fehér, krémszínű és sárgásfehér. A gumó alakja lehet gömbölyű, alul kiszé­lesedő, megnyúlt vagy lapí­tott gömb. A felülete lehet sima, gyűrűzött, dudoros vagy rücskös. A fagyoktól kevésbé kell védeni, mert a talajban, szalmával, szá­raz lombbal betakarva kibír akár -4-5°C hideget is pár napig. Késő ősszel, szin­te utolsóként szedjük fel a kertből, amikor levelétől és gyökerétől is megtisztítjuk. Az egészséges gumókat úgy tárolhatjuk, mint a gyö­AZ IGÉNYTELEN CÉKLA A vörös répaként is ismert zöldség gazdag ásványi sókban, vitaminokban, és vérképzést serkentő hatás­sal is rendelkezik. Leggyak­rabban nyers salátaként és lé formájában fogyasztjuk. Gömb, hengeres, lapított alakú is lehet, a hús színe lehet fehér, sárga, vörös. A legkedveltebbek az inten­zív vörös színűek. A legegészségesebb zöldségfélék egyike. Rövid tenyészideje miatt másod­terményként is termeszt­hetjük. Az első fagyok beköszöntővel ássuk ki, levelét óvatosan csavarjuk le, nehogy megsérüljön. Tisztítása a lomb és a föld­szennyeződés eltávolítását jelenti. A túl nagy cékla megfásodik. Hűvös, fagy­mentes helyen pincében, homokban, veremben is tárolhatjuk. Fucsek Margit KERTÉSZMÉRNÖK egyedeket, a má­sodik évben fiókhagymá­kat is nevel. Erős, a vöröshagymától eltérő lapos levél- zete van, amely akár a fél métert is eléri. A termesztés második évében 100-120 cm-es magszárat hoz, virágzata gömb alakú, sok virággal. A rövid te­nyészidejű nyári fajták fa­gyérzékenyek. Helyrevetéssel és palántáról is szaporíthatok. Növekedé­se közben többször is feltöl­tögethetjük földdel, így szép hosszú, világos szára lesz, de ügyeljünk rá, hogy föld ne kerüljön a levéllemezek közé. A tartós fagyok előtt betakarítjuk, és homokos-tő- zeges keverékben, ládában tároljuk. kérzöldségeket. A le­vele sóval tartósítható. őszi hó­napokban is nagy a kereslet a zöldségfélék iránt. Kitűnő téli zöldségféle a póréhagy­ma, a zeller és a cékla is. Novemberre már csak a hideget, fagyot tűrő vetemények maradnak a kertünkben. Ilyenek lehetnek a káposztafélék és némelyik gyökérzöldségünk. tő. Ugyanúgy kéntartalmú, illóolajokban gazdag, eny­hén hashajtó hatású, mint a többi hagymaféle. Enyhén fűszeres és édeskés ízű. Na­gyon régi zöldségnövény, már az egyiptomiak is ter­mesztették és fogyasztották. A görögök és a rómaiak le­vélzöldségnek használták. A télálló kétéves póré­hagyma vastagabb szá­rú, kékeszöld levelű, a -10-15°C-ot is elvi­seli. Egész télen szedhetjük, és frissen fogyaszt- hatjuk. Gyökere dús, erős, bojtos, jól átszövi a talajt. Az első évben külön A MELLŐZÖTT PÓRÉHACYMA Ősi kultúrnö­vény, amely rendkívül egy­szerűen termeszthe­Talaj forgatás és tápanyag-utánpótlás A növények betakarítá­sán túl még mindig bőven akad tennivaló a kertünk­ben. Ilyenkor alapozzuk meg a következő év si­keres termesztését. Leg­fontosabb tennivalónk a letermett növények leta- karítása, a talajforgatás és a tápanyagpótlás. ■ Őszi talajforgatás: A fel­ső, elhasználódott talajréte­get ásással leforgatjuk, és az alsó, tápanyagban gazda­gabb talajréteget felszínre hozzuk. Egyúttal gyomirtást is végzünk, hiszen a gyom­magokat a mélyebb talaj­rétegekbe juttatjuk. Forga­tásra csak évente egyszer, általában ősszel kerül sor. A lazább homoktalajokat szinte bármikor megművel­hetjük (fagyban nem), de a kötöttebb talajok forgatása akkor a legmegfelelőbb, ha a nedvességtartalmuk 30% körüli. Magasabb nedves­ségtartalomnál elkenődik a forgatás, szalonnás lesz a szántás. ■ Tápanyagellátás: Vala­mennyi agrotechnikai eljárás közül a tápanyagellátás, a trágyázás befolyásolja'legna­gyobb mértékben a termés­átlag alakulását. A zöldség- termesztésben szerves és műtrágyázásra is sor kerül­het. E két mód kiegészíti, de nem helyettesíti egymást. Szerves trágyák: A zöld­ségtermesztésben szerves trágyaként számításba jöhet az istállótrágya, különféle komposztok, tőzegek, zöld­trágyák. Az istállótrágya ér­tékét befolyásolja, hogy mi­lyen állatfajtól, milyen korú állattól származik, milyen alomanyagot használtak, ho­gyan érlelték, és milyen gyor­san dolgozták be a talajba. A szarvasmarha- és sertés­trágya kevesebb nitrogént és könnyen bomló szerves anyagokat tartalmaz, hideg trágyának is nevezzük őket. A juh-, baromfi- és lótrágya nitrogénben gazdagabb, gyorsabban bomlik, ezért meleg trágya. A fiatal állatok trágyája értéktelenebb, mint az idősebb állatoké. Szétterí­tés után azonnal be kell dol­gozni a talajba. ■ Komposzt: Az alapanya­gokat rétegezve úgy kell ösz- szerakni, hogy a prizma 2-3 m-nél keskenyebb és ala­csonyabb, és legfeljebb 4-5 m hosszú legyen. Elegendő csapadék esetén a hulladé­kok 2-3 hónap alatt elbom­lanak, a komposzt 70°C-ra felmelegszik, a patogén mikroszervezetek elpusztul­nak. Bármikor kiszórhatjuk az adott területre, de azon­nal forgassuk is be; gyorsan ható trágyaszer. ■ Zöldtrágya: A mélyen gyökerező zöldtrágyanö- vény segítségével a mélyre lemosódott tápanyagokat visszahozzuk a talaj felső rétegébe. A zsenge állapot­ban leforgatott zöldtrágyák kisebb zöldtömeget adnak, de kedvezőbb hatásúak a talaj termékenységére. A zöldtrágyanövény bom­lásakor keletkező gyenge savak oldják és felvehetővé teszik a talaj tápanyagait. ■ Műtrágyák: A növények tápanyagszükségletét elégít­jük ki velük. Ezek egy része elveszik, mert a baktériumok beépítik testükbe, a talajkollo­idok megkötik őket, vagy a ta­lajvízzel a mélyebb rétegekbe mosódnak. A felesleges, ta­lajból kimosódó műtrágyával növeljük termesztési költsé­geinket, és környezetünket is szennyezzük. Gyorsan kimo­sódó nitrogént csak kivételes esetben adjunk ősszel, inkább tavasszal és nyáron. Kivéte­les esetnek számít, ha nagy mennyiségű növényszárat, lombot dolgozunk a talajba, ilyenkor a gyorsabb lebomlás érdekében adjuk a nitrogén trágyát. A foszfor szükséges mennyiségét a gyökérzóná­ba forgassuk le. Talajaink foszforlekötő mennyisége nagy, kevésbé mosódik majd ki. A szükséges foszfor 10-20%-át érdemes tavasz- szal kijuttatnunk. Fontos a kálium adagolása is, a kálium alaptrágyaként és fejtrágya­ként, esetleg indítótrágyaként kerüljön a növény alá. (nw) 4 KERTesUDVAR 2017. november

Next

/
Oldalképek
Tartalom