Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-14 / 262. szám, kedd
„Az ilyen muzsika művelőjének jó emberismerőnek és megfigyelőnek kell lennie, tisztelnie kell azokat, akiket zenéjével kiszolgál, miközben jóban-rosszban összetartja a falu népét. Sok más mellett ezért is megbecsülendő, tisztelni való, értékes hagyomány, amit Póttá Géza és zenekara muzsikál. Az együtt élőket nem egymás ellen, hanem összehangolja - a szó szoros értelmében is. Ereje, értelme saját környezetében az igazi, de akihez akár hanglemez formájában is eljut, hallgassa, tanulja tisztelettel, szeretettel!” Koncz Gergely prímás fesztiválokon, melyeknek ők is, a mi zenekarunk is rendszeres résztvevői voltunk. Szerettem volna eltanulni tőlük, mi is az, amitől olyan csodálatos a zenéjük. Eltartott egy ideig, míg rájöttem, játszhatom ugyanazokat a hangokat, húzhatom ugyanúgy a vonót, a csoda elmarad. A csoda ugyanis nem a hangokban, hanem bennük, a személyiségükben van. Hálás vagyok a sorsnak, hogy személyesen ismerhettem Póttá Gézát, Pimaszt és Jani bácsit. Igaz, nem tanultam meg úgy muzsikálni, mint ők, de rengeteget tanultam tőlük.” Varsányi Ildikó prímás „Póttá Gézával több mint húsz évvel ezelőtt, szinte még gyerekfejjel, a zselízi folklórfesztiválon találkoztam először. A szinai csoportot kísérték Dzsuga Gézával - Pimaszszal és Badó Jani bácsival. Nagyszerűen muzsikáltak, hallgatóikat - a nézőtéren, a színfalak mögött vagy akár a büfében - teljesen magukkal ragadták. Olyan kedvvel zenéltek, hogy az ő zenélésből fakadó örömük átragadt a körülöttük lévőkre is. De éppen ilyen élmény volt egy-egy velük folytatott beszélgetés is. Egy-egy dicsérő szóval, elismerő pillantással pedig szárnyakat adtak nekem, az önbizalomban akkor még ugyancsak szűkölködő kezdő zenésznek. Sok éven át találkoztunk a nyári ,A 90-es évek végén ismerkedtem meg Póttá Gézával, muzsikáját nagyon megszerettem. Zenéje számomra visszaadja a régi falusi lakodalmak hangulatát. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy személyesen ismerhetem, hiszen az ő korosztályának zenészeit nagyrészt már csak felvételekről ismerem. Zenéje és történetei összeköttetést jelentenek számomra egy letűnt régi világ és a mai világ között. ” Lelkes Tibor nagybőgős „ 1994-ben a komáromi táncháztalálkozón hallottam először Póttá Géza zenekarát. Akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy később ennyi élmény fog fűzni hozzájuk. Póttá Géza egész életében brácsásával, Dzsuga Gézával muzsikált, egymás minden gondolatát ismerték. Ok ketten csodákat tudtak művelni, a szórakoztatás nagymesterei voltak, zenéjükben egy régi világ zenéje szólalt meg, régi emberek érzései, nagy lagzik hangulatai elevenedtek meg. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy találkozhattam velük, alkalmam nyílt tőlük tanulni zenét, mesterséget, és muzsikálhattam is velük.” Hanusz Zoltán brácsás „Valóban, prímásnak születni kell. Nemcsak egyszerűen a dallamot játszani, a zenekart vezetni, hanem a kedves egybegyűltek hangulatát is maximálisan ki kell szolgálni. Nem könnyű sok embert úgy szórakoztatni, hogy mindenki jól mulasson. Póttá Gézának ez megadatott. Egyéniségével, ízes hegedűjátékával, humorával páratlan ceremóniamester. Ehhez párosul még azon ritka tehetsége, hogy a hegedűjáték mellett gyönyörűen énekel, kíséri magát. Nagy dolog ez már a mai világban, amikor billentyűs vagy pengetős hangszerek mellett is alig hallunk jó énekeseket. Szép ajándék a CD 70. születésnapjára, mert róla és zenésztársairól szól. Egyéb, szárazabb népzenei kiadványoktól eltérően ez egy nagyon életszerű gyűjtemény a múlt század második felének zenéjéről, az abaúji népdaloktól a könnyűzenéig, ahogyan azt Póttá Géza és zenekara megélte. Isten éltesse a prímásokat, és mi, akik nem születtünk annak, örüljünk, hogy van kitől tanulnunk!” Mester László brácsás
