Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-14 / 262. szám, kedd
o M OD 2017. november 14., kedd, 10. évfolyam, 3. szám Született mint prímás November 4-én emlékeztünk Póttá Géza abaújszinai prímásra, halálának 10. évfordulóján rímásnak született, élete végéig prímásként élt. Muzsikájával, kedvenc nótáival a népzene-, sőt a zene minden műfaját kedvelők szívébe költözött - kitörölhe- tedenül. Mesteri hegedűjátékát, énekhangját, összekacsintását zenésztársaival és a közönséggel nem felejti, nem felejtheti az sem, akinek csak egyszer volt alkalma lámi, hallani. Sok-sok örömöt szerzett mindenkinek, aki hallhatta, akit az a megtiszteltetés ért, hogy táncolhatott a zenéjére, vagy olyan szerencsés volt, hogy együtt zenélhetett vele. Igazán akkor érezte magát elemében Gatyó, amikor zenésztársaival, Dzsuga Géza Pimasszal, a bal kezes Badó Jánossal és Adám Béla Csingával muzsikált. Amellett, hogy jó családapa, Ahaújszina megbecsült polgára volt, valódi küldetése a muzsikálás és a muzsikája továbbadása volt. Kisgyerek volt, amikor apja fölfedezte a tehetségét, és Szakályba küldte hegedülni tanulni. A kisfiú eleget tett apja akaratának, és élete végéig hű maradt hangszeréhez. Muzsikált lakodalmakban, bálokban, uraknak és urakat játszó elvtársaknak, játszott népdalokat, nótát, cigány zenét és cigányzenét - mindenkor kielégítette közönsége igényeit. A népzene ízére, és arra, hogy a néptánchoz másként kell muzsikálni, akkor jött rá, amikor az abaújszinai Rozmaring Néptáncegyüttesnek húzta a talpalávalót. De sok gyakorlással azt is megtanulta, mesterfokon művelte. És azon kevés prímások egyike volt, akire a szakma is felfigyelt, akihez gyűjteni jártak, akit a legjobb prímások közt tartottak számon, s aki a szlovákiai magyar prímások közül elsőként kapta meg Magyarországon a Népművészet mestere címet ,Amikor 1985-ben egy fesztivál kocsmájában először megláttam Póttá Gézát, akkor háromtagú zenekar volt ott, Póttá Géza, Dzsuga Géza, Badó János. Remekül muzsikáltak - emlékezett az abaújszinai emlékműsoron Hégli Dusán, az Ifjú Szivek Táncszínház művészeti vezetője, koreográfusa. — Mikor jó tíz évvel később újra találkoztunk, különböző tánc- és zenegyűjtések alkalmával, akkor már Dzsuga Géza és Póttá Géza is Jani bácsit hiányolta, mert ő már nem élt, de ők ketten még mindig jól muzsikáltak. Mikor a 2000-es évek elején Pozsonyban a Zenészek táncai műsorba elhívtam őket, Géza nem akarta elhinni, hogy csak akkor jöhet muzsikálni, ha táncolni is fog. Muszáj volt neki. így alakult ki egy olyan hosszú együttműködés az Ifjú Szivek és köztük, hogy azt mondtuk, csináljunk egy lemezt, amely róluk szól. Az ő repertoárjáról szól. Sajnos, mire ezt a lemezt Komáromban a stúdióban felvettük, Dzsuga Géza Pimasz sem tudott ott lenni, egy héttel a lemez fölvétele után itt voltunk Kenyhecen a temetőben. De Póttá Géza még mindig remekül muzsikált. Ott volt mellette Csinga, néhány szepsi és környékbeli zenész. Most itt vagyunk, és innen üzenném Gézának, aki azt mondta nekem, hogy »mert ha én már nem leszek, úgyse fogsz te jönni Szinára«, hogy hát itt vagyunk, Géza.” Kiemelkedő muzsikus volt, talán a szinai Rozmaring Néptáncegyüttessel való együttműködése tette különlegessé. És az, hogy megértette, dokumentálni kell a zenélését, mert elillan. Budapesten, a Fonóban 12 órányi anyagot vettek föl vele — mondta is, hogy ennyit még lakodalomban sem kellett muzsikálni, (rend) November 4-én rendezett emlékműsort Abaújszinán, Póttá Géza Gatyó halálának 10. évfordulója alkalmából az Ifjú Szívek Táncszínház, a helyi Rozmaring Néptáncegyüttes és a Csemadok helyi szervezete. A műsort Hégli Dusán, az Ifjú Szivek Táncszínház művészeti vezetője rendezte. Közreműködött Agócs Gergely, Bognár András, Hegedűs Máté, Kacsó Hanga Borbála, Koncz Gergely, Kuti Sándor, Lakatos Róbert, Papp Endre, Takács Ádám, az Ifjú Szivek Táncszínház tánckara, a Magyarbődi Hagyományőrzők, a Rozmaring Néptáhcegyüt- tes apraja és nagyja. ► ÍHÍOVO Jolana
