Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-17 / 239. szám, kedd
www.ujszo.com I 2017. október 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Vajjal a forradalomba? Magasröptű, szimbolikus beszédek helyett kis SÁNTA SZILÁRD aládunkban a napi bevásárlás az én feladatom, ezért pontosan tudom az alapélelmiszerek árát. A fogyasztói társadalomban az élelmet beszerzőnek talán már csak a génjeiben van meg halványan az ősök fegyveres vadászatainak izgalma. Nekem a késő esti lődörgés maradt a hyper- dzsungelben, ahol farzsebben a bankkártyával a legnagyobb kihívást azjelenti, hogy bevásárlókocsimmal elkerüljem az árufeltöltők raklapjait. Vaj vásárlóként nem kerülhette el a figyelmemet a vaj árának hirtelen emelkedése az elmúlt hetekben. Ha történetesen nem töltenék ennyi időt a boltokban, akkor is értesülhettem volna az árugrásról, mivel a vaj árat övező letargikus beszéd egy ideje már meghatározza panaszkultúránkat. Az egyik esti élelembeszerző portyám közben eszembe jutott egy történet a túróforradalomról, melyet Szrgya Popovics mesélt el az Útmutató a forradalomhoz című könyvecskéjében. Popovics az Otpor! (Ellenállás!) erőszakmentes mozgalom egyik vezetője volt, és óriási szerepet játszott abban, hogy Szlobodan Milosevics szerb diktátor végül megbukott. Ma leginkább mozgalmi tanácsadóként dolgozik, azoknak igyekszik segíteni, akik erőszakmentesen szeretnének elnyomó rezsimet megbuktatni. A történet részleteire már nem emlékeztem pontosan, ezért amikor hazaértem a szatyrokkal, kíváncsiságomnak engedve, feltúrtam a netet. Az izraeli konyha egyik kedvelt alapélelmiszere a túró. 2011 -ben a sokak számára kedves túróért kb. 45 százalékkal kellett többet fizetni, mint három évvel korábban. A negyedkilós túró ára, mely 4,82 sékel (egy izraeli sékel 0,24 euró) volt 2008-ban, majdnem elérte a 8 sékelt 2011 -re, és további drágulásra lehetett számítani. A drasztikus árváltozás oka az volt, hogy megszűnt az állami ellenőrzés a tejtermékek piacán. Az áremelkedés az egyre szabadabb piacon általánossá vált, és a lakosok körében megjelent a „disznó kapitalizmus” elnevezés. Ebben az ellenséges, de cselekvésképtelen közegben jelentkezett egy aktivista, It- zik Alrov. Első lépésben létrehozott egy Facebook-csoportot, melyben túróbojkottra szólította fel a csatlakozókat. A kezdeményezés viszonylag rövid idő alatt tízezreket vonzott, hamarosan több mint százezer támogatót mutatott a közösségi csoport számlálója. Egy olyan tömeg jelent meg pillanatok alatt, mely egyre nagyobb médiafigyelmet kapott. dolgokkal kell kezdeni Az izraeli tejtermékek piacát a Tnuva vállalat uralta, szinte monopóliummal rendelkezett. Kezdetben a cégóriás ügyet sem vetett a tiltakozókra, magabiztosan kommunikált a médiával. A tiltakozók azonban egységesek maradtak és kitartottak. Kijelentették, hogy nem vesznek túrót, amíg az ára újra nem megy 5 sékel alá. A bojkottot más tejtermékekre is kitelj esztették. A vásárlók visszacsalogatására készült újabb kampányok kudarcba fulladtak, a boltok és szupermarketek arról számoltak be, hogy egyre több túró és tejtermék marad a polcokon. A bojkott nagy médiafigyelmet kapott, országos ügy lett belőle. Az izraeli pénzügyminiszter és a miniszterelnök is foglalkozott a túróüggyel, és a vásárlóknak kedvező intézkedéseket hoztak. A Tnuva és a másik két piaci szereplő is ígéretet tett, hogy hosz- szabb távon garantálják az alacsonyabb árat. Annak dacára, hogy az izraeli túróforradalom más piaci viszonyok között lobbant lángra, tanulsága könnyen megérthető. Magasröptű, szimbolikus beszédek helyett apró, kis dolgokkal kell kezdeni az ellenállást, olyan ügyekkel, amelyekkel könnyen azonosulni tudnak az emberek. A változáshoz nem akcióhősökre van szükség, hanem a hétköznapi embereknél kell átlépni az ingerküszöböt, megtömi a közönyt, és rávenni őket, hogy megmozduljanak. Jobbra tolódó osztrák politika SIDÓ H. ZOLTÁN L endületes sárdobálás, a közösségi oldalokon folytatott gyaláz- kodás, migránsozás és az ebből adódó sorosozás kísérte az osztrák választási kampányt. Az Osztrák Néppárt (ÖVP) győzelmét hozó, s ezzel Európa legfiatalabb külügyminiszterét, a 31 éves Sebastian Kurzot a kancellári székbe röpítő voksolás eredményeként a jobbra tolódó Ausztria politikai térképe három pólusúvá vált: az ÖVP és az Osztrák Szociáldemokrata párt (SPÖ) mellett a korábban szélsőjobbos, napjainkra iszlám- és menekültellenessé „enyhült” Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) is felnőtt az előző két történelmi párt mellé. Hová lett az osztrák kedély? A vitathatatlan jólét, az alacsony munka- nélküliség ellenére mi váltotta ki a kampány során tapasztalt indulatokat? A válaszhoz némi történelmi kitérőt kell tennünk. Ausztria második világháború utáni sikertörténetét - kisebb megszakításokkal - a szociáldemokraták (SPÖ) és a konzervatív néppártiak (ÖVP) nagykoalíciója befolyásolta. A világháború előtt még egymást utcai harcokban támadó két tábor, a vörös szocdemek és a fekete néppártiak 1945-öt követően félretették ellentéteiket, és kompromisszumkötések útján az országot gyakorlatilag felosztották egymás között. A hatalmat konzerváló, művészi szintre emelt politikai házasságkötés, az ún. Proporz-rendszer alkalmazása révén a szociáldemokraták és a néppártiak az arányosság jegyében szó szerint felparcellázták egymás között az országot, a minisztériumokat, az állami hivatalokat, a közigazgatás legutolsó zugát is. Ebből adódóan hosszú éveken át szinte mindegy volt, hogyan szavaztak a polgárok, a két nagypárt az iskolai gondnoktói a kancellárig könnyedén lezsírozta egymás között a hatalom megosztását. Ebbe a mozdulatlan állapotba robbant be az 1990-es évek második felében a Jörg Haider vezette, szélsőjobboldali vonásokat jócskán mutató szabadságpárt. Sőt, az FPÖ 2000-ben bekerült a kormányba - Brüsszel legnagyobb bosszúságára. A szabadságpártiak meglehetősen sikertelen, botrányokkal kikövezett kormányzati ciklusa után 2007-től újra összeálltak a vörösök és a feketék, és minden csörgedezett volna a régi mederben, ha 2015-ben Európán nem söpör végig a menekültválság. Ausztria 2015-ben és 2016 első felében több mint 100 ezer menekültet fogadott be, ez az arányokat tekintve meghaladta a németet. A váratlan tehertétel az egész országot megviselte, gyakorlatilag az ország minden nagyobb településére telepítettek migránsokat, ami óriási feszültségekhez vezetett. Miközben a szocialisták a fejüket vakarták az embertömeg láttán, Sebastian Kurz külügyminiszterként az osztrák migrációs politika szigorítása mellett állt ki. A szabadságpártiak ugyanezt követelték, esetenként rasszista felhanggal, ám Kurz elképzelései mentesek voltak az idegengyűlölettől, a rasszizmustól. Koncepciójából a számbeli korlátozás már megvalósult (évi 37 500 fő), emellett tervezi az anyagi támogatás lefaragását és a németnyelv-tanfolyamon való kötelező részvételt. Európa leendő legfiatalabb kormányfőjének érdeme, hogy kemény hangú, ám konkrét javaslatokkal előálló menekültpolitikájával sikerült megtartania a mérsékelt szavazókat. Lendületes fellépése, a menekültkérdésben ragyogó politikai muníciót meglátó szeme, továbbá az elaggott pártjának felrázása oda vezetett, hogy az általa irányított néppárt az utóbbi 15 év legjobb választási eredményét érte el. Kurz nyíltan támogatta a magyar határkerítést, többször kimondta, az uniós kvóták nem fognak működni. Ebből adódóan bármelyik párttal is alakít kormánykoalíciót, az már biztos, Ausztriában szigorodni fognak a bevándorlással kapcsolatos intézkedések. A várható szigor minket is érinthet. Ügyanis a másik választási téma az Ausztriában dolgozó szlovák, magyar, román alkalmazottaknak folyósított szociális juttatások lefaragása volt. Az osztrák szabályok értelmében a régiónkbeli munkavállalók otthon maradt gyerekei után 170-220 eurót folyósítanak havonta, míg nálunk ez az összeg alig lépi túl a 20 eurót. A szociális juttatások mérsékléséhez uniós jóváhagyás is szükséges, így a folyamat elhúzódhat. Kurz számára persze nem ez lesz a fő kihívás, hanem az, kivel is köt koalíciót: ha a kevés kormányzati tapasztalattal bíró, idegenellenes Szabadságpárttal, akkor az kiválthatja az unió rosszallását. Ha pedig az eddigi partnerrel, a szociáldemokratákkal, akkor meg mi végre volt ez az egész cirkusz, megint életbe lépne a megcsontosodott Proporz-rendszer. 100 millió koronát tesznek fel a választásokra a cseh tippelők Egyértelműen az ANO mozgalom eikeróre számítanak a csehek, és már 70 milliá korona értékben tettek fogadásokat a a hétvégi választások eredményére. A politikai témájú fogadások terén ez új rekord. Az eddigi 50 millió volt a 2013-as államfőválasztáskor. Nagy a valószínűsége, hogy a hétvégéig a megtett tétek összege meghaladja a 100 millió koronát. Az Andrej Babiš vezette ANO választási győzelmére 1,02:1 arányban lehet fogadni, ez rendkívül alacsony pénznyereményt jelent. A többi párt győzelmét jóval kevésbé tartják valószínűnek a fogadóirodák: a Cseh Szociáldemokrata Pártra (ČSSD), valamint Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjára (KSČM) 20:1- hez arányban lehet fogadni, míg a legtöbb pártnál több mint 100:1 -hez a nyerési szorzó. A bookmakerek arra számítanak, hogy az ANO mintegy 27 százalékot szerez, s a parlamenti alsóházba, akárcsak legutóbb, ezúttal is hét, esetleg több párt jut be. A három nagy fogadási irodánál - a Tipsport, a Fortuna és a Chance tették meg a fogadási összegek 92 százalékát. A kis fogadóirodák a náluk megtett téteket nem hozzák nyilvánosságra. „A következő napokban a tippelők érdeklődésének fokozódásával számolunk. Az ANO vezet, a második helyen a kommunisták állnak. Az utóbbi napok tendenciája alapján a Tomio Okamura vezette Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) megelőzi a szociáldemokratákat” - nyilatkozta Petr Srain, a Fortuna szóvivője. Václav Sochor, a Tipsport szóvivője szerint náluk a Kalózpártra és a kommunistákra tett fogadások növekednek. (MTI) FIGYELŐ Európa őreinek tekintik magukat Sebastian Kurz azzal sokkolja Európát, hogy 31 évesen osztrák kancellár lesz, és a politikai fősodorba tartozó konzervatív pártját olyan terepre vezeti, amelyet korábban a szélsőjobb uralt - írta a The Daily Telegraph. A konzervatív brit napilap szerint Kurz felemelkedésének oka a migrációs hullámmal és a határvédelemmel kapcsolatban kialakult „idegesség”. Az osztrákok Európa őreinek tekintik magukat, mióta a török hódítókat 1683-ban Bécs kapuinál sikerült megállítani. Kurz pedig kemény új korlátozásokat ígér a menekültekkel és a gazdasági migránsokkal szemben, biztosítandó, hogy Ausztriára soha ne zúduljon rá a két évvel ezelőttihez hasonló beáramlási hullám. A szerző szerint azok a konzervatív politikusok, akik nem törődnek a határokkal kapcsolatos lakossági aggályokkal, arra ítéltetnek, hogy hatalmukat kikezdjék a populista erők, ahogy azt Angela Merkel is megtanulta a saját kárán. A cseh Lidové noviny szerint korábban a hagyományos osztrák pártok számára szóba sem jöhetett a koalíció a Szabadságpárttal, mára az FPÖ a három nagy osztrák párt egyike lett és, „Európa mégsem dől össze”, viszont az eddigi választási sztereotípiák összeomlóban vannak. (MTI)
