Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)

2017-10-16 / 238. szám, hétfő

www.ujszo.com I 2017. október 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Próbatétel A kérdés az, hogy működésbe lép-e a társadalom immunrendszere SZALAY ZOLTÁN K énytelenek vagyunk egy vaskos közhellyel indí­tani: minden rosszban van valami jó. Minden „rendes” közösségben vannak szélsőséges gondolkodású egyének, akik kisebb-nagyóbb cso­portokba tömörülve időnként láttat­ják magukat. A kérdés mindig az, képes-e az adott közösség helyén kezelni ezeket az egyéneket, csopor­tokat - ha szélsőséges megoldásaikat alkalmaznák, működésbe lép-e a tár­sadalom immunrendszere. A hodosi szoborállítási kísérlet újabb fejleményei azt mutatják, a szlovákiai magyar közösség im­munrendszere működőképes. Meg­szólaltak gondolkodó emberek, megszólaltak hitközségek, és a re­formátus egyház vezetése végül egy józan, megfontolt, ám határozott döntést hozott. Ez azt mutatja, van­nak természetes folyamatok is, ame­lyek meggátolják ennek a közösség­nek a morális züllését és radikalizá- lódását, és vannak olyan felelős kö­zösségi vezetők is, akiknek belátásá­ban megbízhatunk. A református egyház vezetése felismerte, ezt a morális határt nem szabad átlépni. Bár a szobor még nem érkezett meg, és nem tudhatjuk, mi fog végül tör­ténni október 29-én a kis csallóközi faluban, de az ellenintézkedések megtörténtek, a közösség - nem vil­lámgyorsan és elsöprően ugyan, de - képes volt arra, hogy azonosítsa a szélsőséget és ne engedje tovább ter­jeszkedni. A hodosi Horthy-szobor ügye végre egy olyan ügy, ahol senki nem gondolkodik helyettünk, ahol nekünk kell megválasztanunk az utat: vá­laszthatjuk a szélsőség útját is, amely a történelmi tapasztalatok alapján konfliktusba, pusztításba és hanyat­lásba vezet, és ahol egy idő után biz­tosak lehetünk benne, hogy mások fognak bennünket visszaterelni a normális irányba - ez tehát az önfel­adás biztos útja is. Választhatjuk ugyanakkor azt a lehetőséget is, hogy mi magunk képesek vagyunk mérle­gelni és rendet tenni a saját soraink között - ez a hosszú távú megmara­dás útja lehet. Szerencsére nem sokan álltak ki harcosan a szélsőség mellett az elmúlt napokban. Megjelent ugyan olyan cikk is egy szlovákiai magyar hírportálon (a Felvidék.ma honlapon), amely elképesztő vehe­menciával dicsőíti Horthy Miklóst, egyértelműen kifejezve ezzel a szél­sőjobb melletti kiállását. Ami ugyanakkor aggasztó, hogy az MKP egyik „udvari hírportáljáról” van szó. Érdekes kérdés, vajon Menyhárték- nak tényleg megfelel a szélsőjobbos hangnem? Azt a - viccnek is rossz - nyilatkozatot is elolvashattuk egy egyházi középvezetőtől, hogy Hor­thy! megosztó személyiségnek tarta­ni „bolsevik sztereotípia”. Ez a hang azonban egyelőre nem domináns hang a szlovákiai magyar közéletben. Akármennyire szerencsétlen is, hogy egy Horthy-szobor felállításának gondolata egyáltalán felmerült ide­haza, legalább megtudtuk, hogy még ha hátradőlni nincs is okunk, a kö­zösség széles körű radikalizálódása sem jelent közvetlen veszélyt. Örömhírnek ez elég miniatűr, és vár­juk ki a végét, de legalább nincs minden veszve. MIT NÉZEL? EZT KELET-EURÓPÁBA VISZIK (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Eldől, tudunk-e élni az autonómiával LAJOS P. JÁNOS A magyar kisebbségi szervezetek képviselői pénteken megvá­lasztották a Kisebbségi Kulturális Alap szakmai tanácsait. Kilenc tagot választottak, akik három tanácsban, három te­rületen döntenek a magyar kultúrára szánt több mint 4 millió euró sorsáról. Igaz, nem teljesen önállóan, az alap igazgatója minden ta­nácsba még két embert küld, velük kiegészülve 15 tanácstag lesz, de a lé­nyeget ez csak kis mértékben befolyásolja: a szlovákiai magyar kulturális szervezetek - vagy úgy is mondhatjuk, hogy a szlovákiai magyar ki­sebbség - nagyfokú autonómiát kaptak a Kisebbségi Kulturális Alap lét­rejöttével. A következő években dől el, hogyan élünk ezzel a lehetőséggel. A kezdet biztató. A tagokat 204 szervezet képviselője választotta meg, vagyis a szeptember elején regisztrált 280 szervezet egy része „lemor­zsolódott” a regisztrációt követő egy hónap alatt, de figyelembe véve a szlovákiai magyar kulturális életet, látszik, hogy a fontosabb szervezetek részt vettek a választáson. Ez azért fontos, mert ez adja meg a megvá­lasztott tagok legitimációját. A tanácsoknak ugyanis többnek kell lenniük, mint egyszerű pénzosztó testületnek. A már említett 4 millió euró csak eszköz, amivel befolyásol­hatják, meghatározhatják a magyar kulturális élet irányát. Ilyen lehető­séget kisebbségi szervezetek képviselői által megválasztott testület eddig még nem kapott, a szervezetek eddig nem tudtak külön-külön - de ke­rékasztal köré ülve sem - olyan stratégiát alkotni, amit el tudtak volna fogadtatni a szlovák többséggel, és meg tudtak volna valósítani. Ez nem történik meg automatikusan a kinevezéssel, ezt a szerepet ki kell vívniuk maguknak. És nemcsak a kulturális szervezetek, a kulturális élet képviselői körében, hanem a szlovákiai magyarság körében. A taná­csok feladata lesz megmutatni azt is, hogy a kultúra nemcsak a kultúra- csinálóké, hanem a nagyközönségé is. Meg kell azonban találni a határt, az egyensúlyt a széles nagyközönségnek szóló falunapok és a magas színvonalú, de csak szűkebb réteget vonzó művészeti projektek között. A hagyományőrzés és a progresszív kultúra között. Nem lesz egyszerű feladat az egyes kulturális területek - az írott kultúra, a közművelődési rendezvények és a művészeti projektek - közti egyensúly létrehozása. El kell érni, hogy a támogatásokból megjelent könyvek ne csak a kiadók raktárában porosodjanak, hanem eljussanak az olvasókhoz, hogy a támo­gatás ne csak a kiadók fennmaradását tegye lehetővé, hanem a szerzők, írók, költők, fordítók, illusztrátorok stb. anyagi megbecsülése is javuljon. A következő hónapokban, években válik el, tudunk-e mit kezdeni az autonómiával — legalább a kultúra területén —, tudjuk-e jobban szervezni a kultúrát, hatékonyabban irányítani, megfelelőbben elosztani a támoga­tást. Csak egy egyszerű példa: ha nem tudja elérni az alap, hogy a pályá­zati rendszer gyorsabb legyen, a támogatásokat ne az év végén kapják meg a szervezetek, akkor kudarcot vall. Bizonyítania kell a transzparen- cia területén is, átláthatóbbá kell válnia a döntési folyamatnak, átlátha- tóbban kell kezelni a közpénzt annál, ahogyan ez történt - igaz, hullámzó transzparencia mellett - a korábbi időszakban. Nem lesz könnyű feladat, hiszen a döntésekkel érdekek sérülnek majd. Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy emellett a 4 millió euró mel­lett további milliók érkeznek - jobbára ellenőrizetlenül és a nyilvánosság számára átláthatatlanul - a magyar kultúrára Magyarországról. A feladatokat és a veszélyeket sokáig lehetne sorolni, de az alap egyik legfontosabb fegyvere és esélye a nyilvánosság. Rendkívül fontos lesz a kommunikáció, ezen múlik ugyanis, hogy a tanácsok képesek lesznek-e megjeleníteni magukat a szlovákiai magyar kultúrát irányító, szervező testületekként. A három tanács 15 tagjának ugyanis ezt kell elérnie. F elmerült a muzulmán ünnepek bevezetése Németországban Éles bírálatok érték Thomas de Maiziere német belügymi­nisztert, amiért a keresztény­demokrata politikus egy be­szédében késznek mutatko­zott muzulmán ünnepek németországi bevezetésére. A belügyminiszter Wolfenbüttel- ben vetette fel, hogy Németország egyes régióiban muzulmán ünnepe­ket vezessenek be. Mint fogalma­zott, mindenszentek is csak azokon a. német területeken ünnepnap, ahol sok katolikus él. „Ott, ahol sok mu­zulmán él, miért ne lehetne elgon­dolkodni muzulmán ünnepek beve­zetéséről?” - tette fel a kérdést. Szavai nagy vihart kavartak a kor­mányzó CDU/CSU pártszövetségen belül, a jövő héten kezdődő kor­mányalakítási tárgyalások előtt. „Keresztény örökségünk nem ké­pezheti alku tárgyát” - jelentette ki Alexander Dobrindt volt közlekedé­si miniszter, a bajor Keresztény szo­ciális Unió (CSU) parlamenti cso­portjának vezetője a Bild című né­met lapnak nyilatkozva. Hangsú­lyozta: Szó se lehet iszlám ünnepek bevezetéséről Németországban. Wolfgang Bosbach, a CDU egyik vezető belbiztonsági politikusa szin­tén a Bildnek kijelentette: Németor­szágban mindenki a maga módján üdvözül, s ez vonatkozik a vallási ünnepek megtartására is. Kiemelte: más kérdés, hogy az államnak jogi védelemben kellene-e részesítenie a nem keresztény ünnepeket is. „Az ünnepnapok mindenekelőtt egy or­szág, és nem az egyes népcsoportok vallási sajátosságát jelképezik” - emelte ki Manfred Weber, a CSU al- elnöke a Passauer Neuer Presse című lapnak. Hozzátette: a muzulmánok integrációja nem fog jobban sikerül­ni attól, ha muzulmán ünnepeket ve­zérnek be. Martin Schulz, a Német Szociál­demokrata Párt (SPD) elnöke ugyanakkor védelmébe vette de Ma­iziere felvetését. „El kell gondolkod­ni a javaslaton” - mondta, egyben helytelenítette, hogy heves bírálatok érték Maiziere-t. Németországban meg kell adni a lehetőséget, hogy bárki javaslatot terjesszen elő, és az­után arról nyugodtan és komolyan vitatkozzanak-vélekedett. (MTI) FIGYELŐ Trump, a cégigazgató Donald Trump amerikai elnök úgy kormányozza országát, mintha vállalat volna - írta a F orbes ma­gazin, amelynek munkatársa több mint egyórás interjút készített az elnökkel, válaszaihoz megjegy­zéseket is fűzve. „Egyetlen elmélet megmagyaráz mindent” - ez volt az interjú címe, utalva arra, hogy álláspontja sze­rint Donald Trump üzletemberi elvei magyarázatot adnak kor­mányzati döntéseire és stílusára is. A lap szerint Trump a Fehér Ház­ban is olyan állampolgárként és üzletemberként viselkedik, mint amilyennek az elmúlt 35 évben megismerték: szereti az eredmé­nyeit sorolni, és visszavág a csu­pán feltételezett sérelmekért is. Az elemzőknek nem kellene megle­pődniük Trump viselkedésén, hi­szen csak hű önmagához, világlá­tása belső ellentmondásoktól mentes: üzletemberként viselke­dik, aki megállapodásokat akar kötni, csakis győztes helyzeteket fogad el, a kormányzást úgy te­kinti, mint üzleti megállapodások sorozatát. Az általa rossznak tar­tott megállapodásokat, egyezmé­nyeket nem tiszteletben tartj a és esetleg javítani akarja, hanem fel­rúgja és újakat akar kötni helyet­tük, még akkor is, ha ezzel Ame­rika nemzetközi hímevét kockáz­tatja. „Ha ennek fényében vizs­gáljuk az eddigi tevékenységét, máris megértjük, mi várható a kö­vetkező három vagy hét eszten­dőben” - fogalmazott a lap, sej­tetve egyúttal, hogy szerinte Do­nald Trumpot 2020-ban újravá­laszthatják. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom