Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-04 / 203. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2017. szeptember 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Sarló és kalapács A kommunista jelképek eltávolítása nem lehet bűncselekmény LAJOS P JÁNOS H uszonnyolc évvel a rendszerváltás után sem tudunk mit kezdeni a kommunista múlt emlékeivel. Ez derül ki abból, ahogyan a rendőrség és az ügyészség a napokban eljárt Ľuboš Lorenz képzőművész ellen. Lorenz az 1968-as szovjet megszállás évfordulóján tépte le a második világháború áldozatainak emlékművéről az oda utólag kihelyezett kommunista szimbólumokat, a sarlót és a kalapácsot. Tettét megismételte augusztus 29-én, vagyis a szlovák nemzeti felkelés évfordulóján is, mivel addigra a közterület-fenntartók már pótolták a jelképeket - szokás szerint préselt farostlemezből. A védett műemléken már hagyományosan farostlemezből pótolják az időnként letépett sarlót és kalapácsot. A művészt a rendőrség letartóztatta garázdaság miatt, az ügyészség javaslatot tett előzetes letartóztatására, mivel fennáll a „bűnismétlés” veszélye. Formailag nézve igazuk volt, ha a kommunista jelképek eltüntetését garázdaságnak tekintjük. A „bűnismétlés” lehetőségét maga Lorenz is elismerte, azt mondta, a jövőben is igyekezni fog eltüntetni a közterekről minden kommunista jelképet. Tartalmilag azonban óriási mellényúlásnak, hivatali túlkapásnak tekinthetjük az ügyész javaslatát. Végül az előzetes letartóztatásra nem került sor, a főügyész utasítására a helyi ügyész visszavonta a javaslatot. Jaromír Čižnár főügyész lépését valószínűleg befolyásolhatták a Lo- renzet fenyegető előzetes letartóztatás miatti tiltakozó akciók. Talán rájött arra is, hogy a kommunista jelképek eltávolítása nem bűncselekmény, hanem dicséretes tett. A büntetőtörvénykönyv ugyanis tiltja és bünteti az erőszakos és diktatórikus rendszerek népszerűsítését. Ahogyan tilos horogkeresztet festeni (a náci Németország jelképe nem szerepel a német katonasírokon, emlékműveken sem), ugyanúgy kellene eljárni az előző rendszer jelképeivel is, még akkor is, ha azok évtizedekkel ezelőtt kerültek ki a közterekre. És akkor is, ha Oroszországban most egyre erősödik az állam által is támogatott Sztálin-kultusz. Emellett nem ártana különbséget tenni egy tiltakozó akció és egy sima rongálás között. Még ha a helyben intézkedő rendőrnek erre talán nincs is lehetősége, az ügyet felügyelő ügyésznek mindenképpen tudni kell mérlegelnie abból a szempontból is, hogy egy sörözőben töltött „éjszakai műszak” után hazafelé tartó részeg társasággal van-e dolga, amelyik miután több visszapillantótükröt lerúgott az út mellett parkoló kocsikról, csak úgy mellesleg letépett néhány sarlót és kalapácsot is. Vagy pedig egy művészi performance keretében végrehajtott tiltakozó akcióról, szabad véleménynyilvánításról van-e szó. Természetesen ez utóbbi esetben is vállalnia kell a törvényben szereplő szankciókat. Meg kell térítenie az okozott kárt annak, aki a vé- leménynyilvánitása során másnak kárt okozott, de a törvények ellentmondásaiért nem neki kell vállalnia a felelősséget. Ilyen esetben indokolt, ha a politikusok is megszólalnak a szólásszabadság védelmében. Kár, hogy ezt csak Andrej Kiska köztársasági elnök tette meg közjogi méltósághoz illő módon. I 5 Magtalan vita MÓZES SZABOLCS A Európai Unió magjához tartozzunk vagy sem? Elindult a vita, amellyel csak egy gond van, de az nagyon nagy: a J ködöt szurkáljuk. Az uniós mag olyan, mint Columbo JL. M m é felesége. Miután kiderült, hogy a jelenlegi kormány se nem gátja a szélsőségesek erősödésének, se nem stabil, új eposzi jelzőt kellett találni. A miniszterelnök szerint azért nem bukhat az instabil kormány, mert egyedül ez a koalíció (Fico korábbi kedvenc szóhasználatával élve: tákolmány) képes bevinni Szlovákiát az Európai Unió magjába. Igazságtalanok lennénk, ha a magtézist a semmiből előrángatott kommunikációs panelként imánk le. Fico már az év elején arról beszélt, hogy Németországgal kell tartanunk, s a nyár elején is - amikor még nem volt koalíciós válság - pedzegette a mag-ügyet. Akkor még nem állt érdekében ezt megafonba kiabálni, hiszen a magosodás ellentétes a V4-es Brüsszel-szkepticizmussal, így a régiós bajtársakat eláruló „brüsszeli ügynöknek” tűnt volna. A koalíciós válságban viszont kellett az elterelő marketingelem, így gyorsan elővették. S miután a kormányfő tanácsadói elővették, több kormánypárti politikus is átvette a panelszöveget, majd lassan újabb közszereplők és a közbeszéd alakítói is értekezni kezdtek róla. Ami nem is lenne baj, ha a vita nem lenne imaginárius. Jelenleg ugyanis fogalmunk sincs, ki tartozhatna a maghoz, ki nem, hogyan, milyen kritériumok teljesítésével lehet odakerülni, ki dönt róla és ki nem, s legfőképpen: a magországoknak miről kell lemondaniuk, milyen hatásköröket kényszerülnek bedobni a közösbe, s cserébe ezért mit kaphatnak. Annyit tudunk, hogy valami készül. A német kancellár és a francia elnök is utalt rá, hogy amint Németországban is lezárul a parlamenti választás, megkezdődik a közeledés stratégiájának megalkotása. Ám ennél többet nem tudunk. A fenti kérdések megválaszolása nélkül viszont nem lehet felelősen kijelenteni, hogy hol a helyünk. A vita így tények helyett érzelmi síkon folyik, és fog még egy ideig csordogálni. Aki nem szereti Brüsszelt, a mag ellen fog érvelni, aki pedig EU-rajongó, az mellette, anélkül, hogy tisztában lenne a következményekkel. Félő, hogy mire valóban kiderül, mivel is járna a maghoz való tartozás, már késő lesz, a megmerevedett álláspontok mellett-felett nem tud majd érdemi társadalmi és szakmai diskurzus kialakulni. Ami nélkül viszont nem lehet felelős döntést hozni ebben a kérdésben. Ugyanis semmi sem automatikus: nem igaz, hogy bárminemű mélyebb integráció és brüsszeli centralizáció minden körülmények között csak üdvös lehet Szlovákia számára. És az sem igaz, hogy az ÉU-motomak tartott német-francia tengely számára nincsenek nemzeti érdekek, mint ahogy az sem, hogy az integráció mélyítését csakis mindenki javára, valamiféle közös európai érdekből forszírozzák. Az pedig, hogy transzparens vita helyett eddig a kérdésben csak háttéregyeztetések zajlottak Berlinben, Párizsban vagy Brüsszelben, az EU- szkeptikusok malmára hajtja a vizet, hiszen úgy tűnik, egy suttyomban összerakott tervet akarnak majd gyorsan lenyomni a kisebb tagállamok torkán, kész tények elé állítva őket. Értelmes kérdések és lényegre törő válaszok helyett így maradnak a bejáratott panelek, az előítéleteken, vágyálmokon és rémképeken alapuló viták és a ködszurkálás. FIGYELŐ Csavar a kerítésben A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Orbán Viktor magyar kormányfő aligha fűz nagy reményeket új követeléséhez, hogy az ÉU fizesse ki a határkerítés árának felét. De bizonyára nem teljesen véletlenül emlékeztet követelése Donald Trump amerikai elnök kijelentésére, hogy falat épít a mexikói határra, és a számlát kifizetteti Mexikóval. Ami Trump számára slágertéma volt a kampányban, az Orbánnak is jól jöhet a 2018-as választás előtt. A lap kiemeli, hogy az EU nem utasíthatja el teljesen a követelést, mert a kiképzésre és a határzár fenntartási költségeire is hivatkozott. Viszont ha az EU mégis utal támogatást, biztos, hogy a magyar közleményekben nagy betűkkel áll majd, hogy Brüsszel a kerítésre adta a pénzt. (MTI) Öt kísérleti atomrobbantás és egy hidrogénbomba Észak-Korea hivatalosan bejelentette, hogy sikeresen tesztelt egy hidrogénbombát. A hidrogénbomba tulajdonképpen kétfázisú atombomba, a mostani robbantást öt korábbi kísérleti atomrobbantás előzte meg. 2006. október 9. Észak-Korea első alkalommal hajtott végre sikeres földalatti kísérleti atomrobbantást. Hat nappal később Phenj ant az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénzügyi és kereskedelmi szankciókkal sújtotta. 2007. február 13. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) tisztségviselői - akiket 2002-ben kiutasítottak az országból -júniusban öt napig tárgyaltak Észak-Koreában és elvi megállapodásra jutottak a jong- bjoni atomreaktor bezárásáról és arról, miképpen fogják ezt ellenőrizni. 2008. június 27. Észak-Korea benyújtotta a hatoldalú tárgyalások házigazdájának, Kínának a nukleáris létesítményeire vonatkozó részletes jelentését, majd másnap felrobbantotta a jongbjoni nukleáris létesítmény hűtőtornyát. 2008. augusztus 26. Észak-Korea leállította atomlétesítményei működésképtelenné tételét. Ezt azzal indokolta, hogy az Egyesült Államok nem vette le Észak-Koreát a terrorizmust támogató országok listájáról. A Fehér Ház közölte, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha Phenj an ígéretét teljesítve leszereli atomlétesítményeit. 2009. május 25-26. Észak-Korea végrehajtotta második földalatti kísérleti atomrobbantását, amelynek robbanóereje és az ellenőrzés technikai színvonala is meghaladta az elsőét. Az ENSZ megszigorította az Észak-Korea ellen érvényben lévő szankciókat, egyebek mellett megtiltva Phenjan számára a fegyver- exportot és a legtöbb fegyver importját. 2013. február 12. - Végrehajtották a harmadik földalatti kísérleti atomrobbantást, az elsőt Kim Dzsong Un észak-koreai vezető 2012-es hivatalba lépése óta. A korábbiaknál kisebb méretű, de nagyobb robbanóerejű nukleáris eszközt használtak. Phenjan azt is bejelentette, hogy nagy hatótávolságú rakéták indítására is készül, amelyek nukleáris robbanótöltetek hordozására is alkalmasak, és az Egyesült Államokra irányíthatók. 2016. január 6. A negyedik atom: robbantás, a phenjani hivatalos közlemény szerint ezzel az első hidrogénbombát tesztelték. A nukleáris kísérlet súlyos ENSZ- szankciókat vont maga után. 2016. augusztus 3. Észak-Korea rakétakísérletet hajtott végre, először érte el Észak-Koreából indított rakéta Japán felségvizeit. 2016. szeptember 9. Észak-Korea a kommunista rezsim fennállásának 68. évfordulóján végrehajtotta ötödik kísérleti atomrobbantását. A térségben több földtani intézet ötös erősségű földmozgást észlelt, ami szakértők szerint 20-30 kilotonnás atomtöltet felrobbantására utal, így ez lehetett az addigi legerősebb észak-koreai atombomba. (MTI)
