Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)

2017-09-07 / 206. szám, csütörtök

10| KULTÚRA 2017.szeptember?. | www.ujszo.com Oscar: Enyedi filmje a magyar nevezett Budapest. Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotását nevezi Magyarország az Oscar-díjra a leg­jobb idegen nyelvű film kategóriá­ban -jelentette be a Magyar Nem­zeti Filmalap. Az illetékes döntő- bizottság mintegy 20 alkotást mér­legelt, ezekből választotta ki a 18 év után új nagyjátékfilmmel visszaté­rő Enyedi Ildikó munkáját. A Test­ről és lélekről a világpremieije al­kalmával, februárban elnyerte a Berlinale fődíját, az Aranymedvét, a filmkritikusok nemzetközi szö­vetségének (FIPRESCI) a díját, az ökumenikus zsűri díját, valamint a Berliner Morgenpost című lap ol­vasói zsűrijének díját is. Június­ban - első magyar filmként - el­hozta a Sydney-i Filmfesztivál fő­díját, az amerikai fesztiválpremier a ma kezdődő torontói filmfeszti­válon lesz. A fanyar humorú szerelmes filmben két zárkózott ember az ál­maiban szarvasként találkozik. A Testről és lélekről női főszereplője a nagycétényi Borbély Alexandra, a Katona József Színház színész­nője, partnere pedig Morcsányi Géza színházi dramaturg, a Líra Kiadói Csoport igazgatója, aki húsz évig vezette a Magvető Könyvkiadót. A filmben szerepel mások mellett Békés Itala, Jordán Tamás, Mácsai Pál, Tenki Réka, Schneider Zoltán és Nagy Ervin is. Enyedi Ildikó filmjét a magyar mozikban márciusban mutatták be, eddig több mint 77 ezren váltottak rájegyet. Az amerikai filmakadémia sza­bályzata szerint az idegen nyelvű film kategóriában minden ország nevezhet egy filmet azok közül, amelyeket 2016. október l.és 2017. szeptember 30. között mutattak be hazai moziforgalmazásban. Az egyes országok hivatalos nevezései (entry) közül az amerikai filmaka­démia képviselői választják ki az öt jelölt játékfilmet (nominee), ame­lyek végül a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjért versenyre kelhetnek. Ajelöltek listáját 2018. január 23-án hozzák nyilvánosság­ra, az Oscar-díjakat 2018. március 4-én 90. alkalommal adják át Los Angelesben. (MTI) PENGE Kelet-európai abszurdok Nyolc novella olvasható a több év kihagyás után újra jelentkező Hak- lik Norbert legújabb, Tom Hanks a vizek felett című kötetében. Ha könyv lehet meglepetés, ez kifeje­zetten az. A nyolc novella utazásra hív, azonban aki más-más orszá­AYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA gokban téblábolást remél, csalódni fog. A hétköznapi utazót megcsalja a Haklik-novella. Mert hát valósá­gosan utazunk, csak épp a törté­nelmi múlt mélyrétegeiben, egy metaforaként felbukkanó léghajón, egy rejtélyes haláleset körül. A szerző jó ideje felhagyott a ko­rábban napi szinten űzött újság­írással, azonban az újságírás ma­radványai nyomokban fellelhetők a szövegeiben: egyik a témájánál fogva, a másik a felépítésében em­lékeztet erősen a végleg megszakí­tott tevékenységre. Haklik nem veti meg a miszticizmust, mondhatni, kelet-európai mágikus realizmust művel. És teszi ezt olyan termé­szetesen, hogy észre nem vennénk, bizony, csapdába estünk. A törté­net beszippantott, de a szerző szö­vegei mindig túlmutatnak a váznak tekintett történeten. Állandó lebe­gésben vagyunk, a valóság és a szürreálisnak ható tájak, vidékek között tartunk valahova. Tűnünk el.'Aki a lényegre kíváncsi, a dol­gok valódi jelentése és a világ ab­szurditása iránt fogékony, Haklik- ban emberére talál. Hacsak nem ő talál bennünk kapaszkodót, hogy magával rántson, a szövegek sűrűjébe. A novellák nyelvileg nem egysé­gesek, mintha Haklik meg akarta volna mutatni, mit tud. És hamar kiderül, hogy elég sokat tud, könnyedén lavíroz a nyelvi meg­oldások és váltások között, nem esik nehezére. A megfejtés azon­ban annál nehezebb. A nyolc szö­vegből egy-egy novella zárása meglehetősen suta, érezhetően kapkodás eredménye, míg máshol nagyon is ügyesen számítja ki a lé­pést. Nem lép mellé, nem ír mellé. Például rögtön az első, Történet kutyusról, aki medve volt vagy az Igazam volt Tévedtem című szö­vegeknél. És hogyan kerül Tom Hanks a vizek fölé? Nos, minden rejtélyre a könyv ad választ. Haklik Norbert: Tom Hanks a vizek felett. Scolar Kiadó, 2017. 160 oldal. Értékelés: 7/10 HAKLIK NORBERT TOM HANKS A VIZEK FELETT scolar live Kőszegi Ta mást a rejtett szépség érdekl i (Képarchívum) Három éve másolja a bankjegyeket Kőszegi Tamás animációs filmje bankjegyek ábráiból készül JUHÁSZ KATALIN Kőszegi Tamás film- és animá­ciós rendező szenvedélyesen keresi a történetmesélés új módszereit. A nemzetközi fesztiválokon tizenkét dijat nyert The Copyist / A másoló, a világ első fénymásolóval készített narratív filmje volt. Tavaly a Saatchi and Saatchi Magyarország öt legjobb fiatal reklámfilmrendezőjének egyikévé választotta. Új filmjéhez az egész világból gyűjti a pénzt. Pontosabban a szép bankjegyeket. Legújabb terve egy kizárólag bankjegyek ábráiból összeálló, formabontó animációs film. Hon­nan jött az ötlet? Egy egyetemi feladatnak köszön­hető. Elénk tettek néhány képet, ame­lyekből össze kellett raknunk egy tör­ténetet. Engem mindig is érdekelt a rejtett szépség, az, ami ott van előt­tünk, de nem feltétlenül vesszük ész­re. A bankjegyekre funkcionális esz­közként tekintünk a hétköznapokban,' pedig ezek műalkotások. Minden or­szág beléjük csempészi a saját eszté­tikáját, kultúráját. Arra gondoltam, ha összegyűjtöm őket, egy univerzális történetet mesélhetek el a rajtuk lát­ható ábrák segítségével. Miről fog szólni ez a történet? Minden animációs filmben töre­kedni kell a formai tisztaságra, arra, hogy a forma és a tartalom valamiféle egységet alkosson. Ezért természe­tes, hogy ha a bankjegyek motívu­maiból készítünk filmet, akkor a pénzről, az emberi kapzsiságról, a pénzhajhászásról, a kincskeresésről kell szólnia. Ami természetesen min­denütt foglalkoztatja az embereket, tehát univerzális téma. Egyébként ki­fejezetten vadul kombinálok, egé­szen távoli országok bankjegyei ta­lálnak egymásra a filmben. Honnan szerezte be a bankje­gyeket? Sok numizmatikussal felvettem a kapcsolatot, rengeteg albumot néz­tem végig, és már három éve máso­lom a bankjegyeket, illetve az in­terneten is vadászom rájuk. Körül­belül ezret szkenneltem be és kata­logizáltam aszerint, hogy emberek, állatok vagy tájak varrnak rajtuk. Nem olyan egyszerű használható arcokat találni, mert egy bankje­gyen az embereket általában neut­rális arckifejezéssel ábrázolják, többnyire maguk elé merednek. A filmben viszont sok érzelemre van szükség. Most már belelátok ebbe a világba, és tudom, melyik orszá­gokban érdemes keresgélni. A por­tugál bankjegyek például nagy ked­venceim, mert rendkívül izgalma­sak. Sok rajtuk a szép hajó, sőt van­nak hajócsaták is. Ázsiában sok sár­kányt lehet látni, Afrikában renge­teg egzotikus állatot, és ezek sze­rintem mindenki számára érdeke­sek, főleg, ha majd a nézők felfe­deznek egy-egy motívumot a saját országuk pénzeiről. De arra is rá tudnak csodálkozni, hogy más or­szágokban mennyire másképp néz­nek ki a bankók. A numizmatikus közösség egyébként nagyon segítő­kész volt, boldogok, hogy a filmnek köszönhetően egy szélesebb réteg is rácsodálkozhat arra, ami az ő máni­ájuk. Hogyan, milyen technikával mozdulnak meg az ábrák? Minden bankjegyet elemeire bontunk digitálisan, és ezek moz­dulnak majd meg, mint egy papír- kivágásos animációban. Ez hosszú és munkaigényes folyamat. Az elő­ző, fénymásolós filmemen három évig dolgoztam, ezt pedig már most csinálom három éve, és szerintem még két év kell a befejezéséhez. Már A másoló készítése alatt megfogant bennem a gondolat, hogy ha vala­mivel még senki nem próbálkozott a világon, annak általában oka van. Szóval nem véletlen, hogy nem ké­szült még ilyen film. Rengeteg tü­relmet, időt és küzdelmet igényel. Jelenleg úgy néz ki, ötperces lesz, mert ez az a hossz, amit a legjobban szeretnek a fesztiválokon. Az előző filmem hétperces volt, ami több he­lyen problémát okozott, túl hosszú­nak találták. A nézők is körülbelül ennyit viselnek el egy fajta látvány- világból. Minél extrémebb egy ki­fejezési forma, annál rövidebbre célszerű fogni a filmet. Nem vélet­len, hogy a nagyjátékfilmekben sokkal konzervatívabbak a törté- netmesélési módszerek. Előfordult, hogy talált egy bankjegyet, ami annyira megtet­szett, hogy a történetet is hajlandó volt megváltoztatni a kedvéért? Igen, sőt szinte csak ilyesmi tör­tént. Amikor például felfedeztem magamnak a távol-keleti és az afri­kai bankjegyeket, az alapvetően megváltoztatta a sztorit, mert min­denképp szerepeltetni akartam őket. Kezdetben elsősorban a magyar pénzeket ismertem, és sokszor rá­csodálkoztam olyan országok iz­galmas bankjegyeire, amelyekről alig tudtam valamit. Ahogy fokoza­tosan kinyílt a horizontom, úgy vál­tozott a történet. Gondolom, a gyártáshoz szük­séges anyagiakat is önnek kell elő­teremtenie. Nem egészen, mert az előző fil­memnek köszönhetően megnőtt irántam a bizalom, úgyhogy ennek már lesz producere. A másolónál én voltam a producer, és nem volt könnyű egyszerre művésznek és üz­letembernek is lennem. Egyébként a hétköznapokban is jellemző rám ez a kettősség, mert egy animációs stú­diót vezetek. Főleg reklámfilmeken, tévéműsorok főcímén, színházi elő­adások, koncertek háttereként vetí­tett anyagokon dolgozunk. Elsődle­ges célunk, hogy olyan képi világot teremtsünk, amelyet még senki sem látott. Nagyon más készségek kel­lenek ahhoz, hogy egy-egy filmnek megteremtsük a világát, és hogy összehozzuk a gyártásához szüksé­ges feltételeket. Áz ilyen újszerű, kí­sérleti projektekben pont az a nehéz, hogy rendkívül változatos akadá­lyokat gördítenek az ember elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom