Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)
2017-07-26 / 171. szám, szerda
www.ujszo.com | 2017. július 26. KULTÚRA I 5 A festett madár röpte Jerzy Kosinski több nyelvre lefordított regényéből Václav Marhoul forgat koprodukciós filmet Petr Kotlár A festett madár főszerepében (Képarchívum) SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem háborús filmet és nem is holokauszttörtónetet készít Jerzy Kosinski világhírű regényéből Václav Marhoul cseh rendező, a Tobruk című sivatagi dráma alkotója. „Amikor elkezdtem írni a forgató- könyvet, még nem sejtettem, mennyire rímel majd a történet napjaink modem kori népvándorlására, a menekültválságra, a xenofób előítéletek óriási hullámára - mondja Václav Marhoul. - A festett madár egy kilencéves kisfiú vallomása arról a kegyetlen útról, amelyen a legtöbb szörnyűséget felnőtt embertársai követték el vele.” 1939 őszén, a második világháború első heteiben, egy kelet-európai városból indul el a fiú egy otthonától távoli faluba, hogy túlélje a borzalmas időket. Szüleinek az apa háború előtti náciellenes tevékenysége miatt illegalitásba kell vonulniuk, különben német munkatáborba vagy koncentrációs táborba hurcolják őket. S hogy fiukat biztonságban tudják, megóvják minden veszélytől, vidéken keresnek neki menedéket. Nevelőanyja azonban hamarosan meghal, a kiskamasz magára marad, a következő négy évben pedig, amíg faluról falura vándorol, hol befogadják, hol elkergetik, hol megalázzák, hol bántalmazzák. „A fiú olajbama volt, fekete hajú és fekete szemű - úja Kosinski. - Az értelmiségiek nyelvét beszélte, vagyis olyan nyelvet, amit az ország keleti felén lakó parasztok alig értettek.” Ezért aztán: „Cigány vagy zsidó árvának nézték, márpedig a cigányok és zsidók befogadását - akiknek gettóban és haláltáborokban a helyük - a legszigorúbb büntetésekkel torolták meg a németek az egyéneken és a közösségeken.” A bestiális borzalmakat elszenvedő kisfiú történetét hol nyersen, hol szürreális képeket idézve, hol pedig költői módon közli olvasóival a lengyel származású amerikai író, eredeti nevén Josek Lewinkopf. 1933-ban született Lodzban, zsidó származása miatt ő maga is egy eldugott kis faluFÜLVIDÉK Történelmi igazságtétel Huszonkét év után jelentkezett új albummal a Slowdive, egy mostohán kezelt stílus, a shoegaze meghatározó képviselője. Az eredetileg 1989-től 1995-ig működő brit zenekar anno három lemezt adott ki. Épp felfutóban voltak, amikor a zenei sajtó a grunge és a britpop-robbanás hatására eltemette ezt a stílust, amely a shoegazing - cipőbámulás szóról kapta nevét, mert a zenészek általában mozdulatlanul maguk elé nézve játsszák neopszichedelikus számaikat. Aztán a Slowdive lassan kivívta az elismerést, sőt a kultikus jelzőt is. A gombamód szaporodó brit indie- zenekarok ugyanis egy idő után egyre ötlettelenebb dolgokat produkáltak, és a grunge is rövid életűnek bizonyult. Mire kiderült, hogy a lesajnáló kritikákkal illetett, 1993-as Sóban bujkált a háború éveiben. Később történelmet és politológiát tanult az egyetemen, majd asszisztensi állást töltött be a Lengyel Tudományos Akadémián. Huszonnégy évesen emigrált az Egyesült Államokba, ahol egyetemi oktató lett. Legnagyobb írói sikerét A festett madárral aratta, amelyet angolul írt 1965-ben. A könyv 1983-ban New Yorkban jelent meg először. Nyolc évvel később Manhattanben öngyilkos lett. Václav Marhoul első olvasásra beleszeretett a regénybe. Mint mondja: „Két-három oldal után beszippantott a könyv, valószerűtlen gyorsasággal adtam neki magamat. Három évvel a Tobruk forgatása előtt, amikor helyszínszemlén jártam Tunéziában, egy oázis felé haladva, teveháton ülve meséltem a regényről az akkori gyártásvezetőmnek. Rá is nagyon nagy hatással volt a történet. Engem a felépítése is lenyűgözött. Mint a hagyma sziromlevelei, úgy simultak egymáshoz az újabb és újabb történések. Kosinski valóban zseniális művet írt, tele megválaszolatlan kérdéssel. A regény utolsó rétege, a hasonlatnál uvlaki című Slowdive-lemez egy korszakos remekmű, a csapat már rég feloszlott. Dalaik viszont olyan időtállónak bizonyultak, hogy rengeteg zenekarra voltak hatással. Ma már shoegaze-újhullámról is beszélhetünk, ráadásul a My Bloody Valentine és a Ride, a stílus másik két emblematikus formációja is újraéledt. A Slowdive 2014-ben kezdett ismét turnézni, és végre megkapta az őt megillető szeretetet. A visszatérő lemez idén májusban jelent meg, nyolc kiváló dallal, amelyek akár a Souvlakin vagy az 1995-ös Pygma- lionon is szerepelhettek volna. Mondhatnánk, hogy ott folytatják, ahol abbahagyták, de inkább azt mondjuk, hogy most érte őket utol a világ. (Sokak szerint idén ők okozták a trencséni Pohoda fesztivál legörömtelibb meglepetését a mit sem sejtő közönségnek). A szerényen csak Slowdive címet viselő album rendkívül izgalmas és változatos. A kásás gitárok mögött maradva a hagyma közepe a mássággal szembeni idegenkedés, elutasítás, bántás. Abban a pillanatban, amint kilép valaki a sorból, tehát nem teljesíti az ott állók elvárásait, különbözhet bármivel, a bőrszínével, az öltözködésével, a gondolkodásával, a vallásával, a világnézetével, kitaszítottá válik. A környezete megpecsételi. Erről szól A festett madár is.” Két évbe telt, míg a prágai rendező megszerezte a megfilmesítés jogait. Nyolc dramaturg közreműködésével a forgatókönyv tizenhét változata készült el, míg az utolsó, a tizenhetedik díjat kapott Cannes-ban. De ennek is már négy éve. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy cseh-ukrán-szlovák-len- gyel koprodukcióban elkezdődhessen a forgatás. Castingok hosszú sora előzte meg a felnőtt szereplők kiválasztását, csak a kisfiú megformálására kiszemelt Petr Kotlár szerepeltetése volt kezdettől fogva egyértelmű. „Český Krumlovból ismerem őt, a dédszülei által üzemeltetett étteremből, ahol sok-sok órát eltöltöttem a forgatókönyv felett. A megérzéseimre hagyatkoztam, amimarkáns dallammal operáló Star Rovingtól a finom, álomszerűén le- begős Fallen Angelsig teljed a paletta, és ezen belül mindent megmutatnak, amitől izgalmas ez a zenei világ. A lemez csúcspontja talán a Sugár fór the Pilis című parádés dal, ott találkozik az említett két véglet. Érezhető a kétéves koncertezés alatt szerzett művészi magabiztosság, a vezető dalszerző Neil Halstead nem tett énkor anélkül, hogy próbára tettem volna őt, rábíztam a film főszerepét. Tudtam, hogy képes lesz a feladatra. Hogy a filmbeli szörnyűségek ne nyomorítsák meg a lelkét, a nagymamája mellett egy pszichológus is vigyáz rá a forgatás során.” Két világsztár is szerepet vállalt a filmben. Stellán Skarsgard, akinek meglehetősen színes a színészi palettája, hiszen Szabó István Szembesítésétől a Mamma miáig, Lars von Trier filmjeitől a Milos Formántól kapott Goyáig mindenben remekelt. Udo Kiér, a németek hollywoodi filmcsillaga is több magyar alkotásban szerepelt. O volt Bódy Gábor Nárcisza a legendás Psychében, de dolgozott Jancsó Miklóssal is, legutóbb pedig Nemes Gyulával a Zéróban. Szlovákiában két helyszínen dolgozott a stáb. Előbb egy pozsonyi műteremben, aztán Galánta mellett, a tallósi vízimalomban. Václav Marhoul nem titkolja: szeremé, ha A festett madár bekerülne majd az Oscar-jelölt filmek közé. A többit már a sorsra bízza. gedményeket, bátran kísérletezett a gitáreffektek és az angyali dallamok párosításával. A basszusgitáros Nick Chaplin hangulatteremtő futamokkal támasztotta meg a dalokat, az ábrándos tekintetű énekesnő, Rachel Gos- well pedig továbbra sem tolakodik előtérbe, hanem ott lágyít a tónusokon, ahol kell. Remélhetőleg új rajongókat is szereznek ezzel a mesterművei, mert az az „újszülöttek” számára valami olyasmit kínálnak, amivel ritkán találkozni mostanában: divatoktól mentes, trendek által érintetlen, befelé forduló, mégis karakteres zenét. Mi, idősebbek pedig siránkozhatunk azon, hogy egy „történelmi igazságtalanság” miatt több mint két évtizedet kellett eltöltenünk a Slowdive nélkül. Juhász Katalin Slowdive: Slowdive, Dead Oceans, 2017. Értékelés: 10/10 RÖVIDEN Nagy nevek jönnek a dzsessz ünnepére Pozsony. Nyilvánosságra hozták a 43. Pozsonyi Dzsesszna- pokon fellépő legnagyobb sztárok névsorát. Október 20- án az amerikai trombitafeno- mén Roy Hargrove kvintettje játszik a fővárosban, 21 -én a legendás Blood, Sweat & Tears együttes, másnap pedig a Snar- ky Puppy zenekar egyik alapító) a, Cory Henry billentyűs érkezik Funk Apostles nevű formációjával. A helyszín idén is az Incheba lesz. A szervezők egy „bonusz nappal”, is megtoldják a fesztivált: október 29- én az a Marcus Miller lép fel a Babylon klubban, akit sokan a világ egyik legjobb, legsokoldalúbb basszusgitárosának tartanak. Hazánk első számú dzsesszeseményére augusztus 1-től kaphatókjegyek. (juk) A Rolling Stones új albumon dolgozik New York. Tizenkét év után új, saját szerzeményeket tartalmazó lemezen dolgozik a Rolling Stones - árulta el Keith Richards gitáros egy internetes fórumon feltett kérdésre válaszolva. Egy rajongó arra volt kíváncsi, hogy a bluesfeldolgozásokat tartalmazó, 2016-os Blue andLone- some sikere inspirálta-e a zenekar tagjait arra, hogy visszatérjenek a stúdióba és újabb felvételeket készítsenek. Richards elmondta, új anyagon dolgoznak és azon gondolkoznak, „milyen irányba induljanak el”. Hozzátette: „az új számok felvétele energialöketet ad a zenekarnak”. A gitárost meglepte a Blue and Lonesome hatalmas sikere. Felmerült, hogy folytatják a projektet, de nem hiszi, hogy egyhamar belevágnak, bár egyszerű lenne összeválogatni még egy lemeznyi régi bluesdalt. A zenekar a stúdiózás mellett az élő fellépéseket sem hanyagolja el, szeptemberben európai turnéra indul. (MTI) Éjszakai vonaton debütált egy opera London. A skóciai Aberdeen és London között közlekedő éjszakai, hálókocsis vonaton tartották egy opera premierjét hétfőn. A Belongings című művet a vonaton utazók csomagjai ihlették. A zenét Samual Bordoli szerezte, a librettót Bill Bankes-Jones írta. A darabot a szerelvény társalgójában adta elő a csellista Zosia Jagodzinska és a tenor Robert Lewis. Az előadás a skóciai Soundfestival és a londoni Tete a Tete operafesztivál közötti együttműködés révén valósult meg. „Reméljük, hogy ez az opera arra bátorítja a közönséget, hogy még több előadást nézzen és hallgasson meg a két fesztiválon” - mondta Fiona Robertson, a Soundfestival igazgatója. A művet még egy alkalommal, a november 9-ről 10-re virradó éjjel is előadják a vonaton, az augusztus 13-ig tartó Tete a Tete fesztivál alatt pedig a King's Cross pályaudvaron is játsszák. (MTI)
