Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)
2017-07-12 / 159. szám, szerda
6 | KULTÚRA 2017. július 12. | www.ujszo.com Amit az Ekhós-szekér elhozott A fesztivál nem akarja túlnőni önmagát - egy kistelepülésen, korlátozott lehetőségek között kisszínházak játszanak Készülődés a következő előadásra. Az Ekhós-szekér Fesztiválon nincs éles határvonal a színpad és a nézőtér között. (Kádek Péter felvételei) LAKATOS KRISZTINA Hit évvel ezelőtt az örsújfalui ÉS!? Színház Erdélyben, Hargita megyében járt egy amatőrszínházi feeztiválon. Nem voltak szívbajosak, amit követendő példának láttak, azt a magukévá tették, és a következő nyáron az örsújfalui kultúrházban megrendezték az első Ekhós-szekér Fesztivált. A hétvégén immár a rendezvény hatodik évfolyamán jártunk. „Egy EU-s projekt keretében jutottunk eí az erdélyi Ekhós-szekér Fesztiválra, amelyet akkor éppen Rugon- falván rendeztek meg - egy pici településen, szinte önerőből, hasonlóan kis kultúrházban, mint a mienk. Rögtön arra gondoltunk, ha így is megy, nekünk is sikerülhet - mesélte két előadás között Várady Kornélia drámapedagógus, az ÉS!? Színház tagja. - Azt már a kezdetekkor eldöntöttük, hogy olyan fesztivált szeretnénk, ahol nincs zsűrizés, nincs minősítés, mindenki a saját és a közönség örömére játszik. Az első három évben egynapos volt a rendezvény, csak amatőr csapatok szerepeltek, meghívásos alapon. Az utóbbi években már kétnaposra bővült a program: az első este a profi előadóké, a második nap az amatőröké.” A csapatok épülésére A hétvégi Ekhós-szekéren a profi színeket két előadás képviselte. Ba- din Adám rozsnyói Meseszínházától egy burját rege különleges hangulatú, lassú narrációjú, rengeteg apró részlettel éltetett feldolgozását láthattuk Ogajlo csodaszarva címmel. Bandor Éva és Olasz István, a Komáromi Jókai Színház két színművésze a SZER+ELEM+EZ? című verses összeállítással szerepelt a rendezvényen - 20. és 21. századi magyar költők, dalszerzők szövegeiből rakosgatva egymás mellé a szerelem különböző színeit, mintegy a férfi és a nő érzelmi életútját is megrajzolva. „Olyan előadásokat hívunk meg, amelyek követendő példát mutatnak, a csapatok épülésére szolgálnak - jegyzi meg Szabó Csilla drámapedagógus, az ÉS!? Színház rendezője. - Arra is törekszünk, hogy minden évben legyenek hazai fellépők. Jöjjön nagy múltú, patinás, a hazai amatőr színjátszás csúcsához tartozó társulat, ez idén a Bodrogközi Színjátszó Csoport. És bemutatkozhasson olyan együttes is, amely a saját településén kívül eddig még nem igazán mérette meg magát, ilyen a lakszakállasi Va- LAKik Színjátszó Csoport. Erdélyből visszatérő vendégünk a rugonfal- vai Vadrózsák Színjátszó Csoport és a szentegyházi Vigyorgok; mára olyan barátság alakult ki az ES!?-sel, hogy egyszerűen nem hagyhatjuk ki őket. Emellett mindig beválogatunk a programba érdekes színeket hozó magyarországi csapatokat is.” Félre a komolysággal! Az idei Ekhós-szekér Fesztivál szombati, amatőröket felvonultató programjából három előadást láttunk - és mindegyik hozzátett valamit az „ekhós” élményhez, megmutatott valamit a színház (jó értelemben vett) ősformáiból. Hogy mi sülhet ki abból, ha egy-egy kistelepülésen összeáll öt, hat, tíz, húsz egyébként teljesen normális, felnőtt ember, aki úgy dönt, a szabad idejében félreteszi a komoly arcát, levet minden gátlást, és egyszerűen szórakoztatni fog. A lakszakállasi VaLAKik a Hófehérke és a hét törpe „kicsit másként” változatát mutatták meg, jórészt dalban elbeszélve: ismert slágerek ide passzoló részleteivel tarkították az előadásukat, közben persze humoros figurák hadával népesítve be a látványban is szépen kivitelezett mesevilágot. A pápai Szó és Kép Színpadtól egy középkori francia farce-ot, Garin A két gyakás című művét láthattuk. Aki ismeri a szexuális tartalmú szakkifejezések régies változatait, nyilván sejti, hogy korhatáros előadásról volt szó, de azt is izgalmas volt követni, miként képes három szereplő végtelenül egyszerű eszközökkel kibontani a darab vaskosan fergeteges humorát és megidézni a középkori vásári színjátszás hangulatát. Veszprém mellől érkezett az örsújfalui kultúr- ház színpadára a Márkói Kamara TehátRum Rejtő Jenő A tehén című bohózatával - egyebek mellett azt mutatva meg, jó figurákkal mennyire élővé tehetők ma is a huszadik század első felének humoros, szö- vegelős klasszikusai. Nemcsak a látott előadások miatt, hanem a hangulatnak is köszönhetően van egyfajta emberi bája az Ekhós- szekér Fesztiválnak. A rendezvény nem akarja túlnőni önmagát - egy kistelepülésen, korlátozott lehetőségek között kisszínházak produkcióit kínálja. A szervezők vállalják: elsősorban egymásnak játszanak, de örülnek mindenkinek, aki néhány előadásra beül a nézőtérre. Az ajtó nyitva áll. Az is a fesztivál bájához tartozik, hogy a messziről jött vendégeket a csallóközaranyosi iskola tantermeiben szállásolják el, hogy az estebédre szánt gulyás a kultúrház udvarán, katlanban fö, és aki enni szeretne, az megkéretik, hogy a nézőtéren elfoglalt székével együtt járuljon a vacsoraasztalhoz. Hogy ezen a fesztiválon igazából nincs éles határvonal a színpad és a nézőtér között: az egyik előadáson mellettünk ülő, kislányát féken tartó apukát fél óra múlva már ügyvéd úrként látjuk a világot jelentő deszkákon. Még az örsújfalui kultúrházban is meglátjuk a varázst: igazi retrófíling, időutazás, vissza a hatvanas évekbe. Aztán van az a pont, amikor nem akarunk hinni a szemünknek. Ez tényleg az? Nem csalás, nem ámítás: az örsújfalui kultúrházban nincsenek szociális helyiségek. Ártatlan kérdésünkre, hogy amit az udvar hátsó felében látunk - egy roskadozó, sok évtizedet látott (lakó)konténer vizesblokkal felturbózva, időlegesen, a rendezvény alkalmából megtámogatva két mobilvécével -, valóban az-e, amire egyébként nem gondolnánk, Szabó Csilla ad paprikás választ. Mint meséli, a legutóbb két hete került a komáromi képviselő-testület elé a kérelmük, hogy a város költségvetéséből 50 ezer eurót hagyjanak jóvá az épület felújítására - a beázó tető megjavítására és a mosdók kialakítás ára-, ám most sem jártak sikerrel. „Független képviselők nyújtották be az ÉS! ? kezdeményezésére a kérvényt, a döntés februártól halasztódott. Aztán a legutóbbi ülésen elkezdték felosztani a város tőkebefektetésekre elkülönített keretét, de amikorra az örsújfalui kultúrházhoz értek, elfogyott a pénz - mondja az ÉS!? rendezője. - Közben 430 ember írt alá petíciót az ügy érdekében, amire azt a választ kaptuk, hogy talán más helyet kellene keresnünk kulturális tevékenység céljaira, mert ez nem megfelelő. Készülünk a válasszal: nagyon szívesen, sőt, kifestjük, rendbe is tesszük, csak mutassanak egyet. Nincs több középület Örsújfalun.” „A kultúrház 1978-tól, amikor a települést Komáromhoz csatolták, a Komáromi Városi Művelődési Központhoz tartozik - ezt már Várady- Komélia meséli, aki jó 15 éve maga tölti be a „kulcsos házként” működő intézmény „kulcsárának” a szerepét. - Amikor a Csemadok alapszervezete elvesztette azt a funkcióját, amit korábban betöltött, fokozatosan az ÉS!? Színház tagjai kezdték átvenni a szerepét. Egyfajta hallgatólagos megállapodásként a művelődési központ hagyta, hogy használjuk az épületet. Nem kértek bérleti díjat, de nem is fordítottak rá semmit. Ami ide az utóbbi években került - asztalok, székek, világítás, fénymásoló, redőnyök -, az mind az ÉS!? Polgári Társulás pályázatainak vagy az általunk megszerzett szponzori támogatásoknak köszönhető. Évek óta szeretnénk hosszú távú bérletbe venni az épületet, de kiderült, hogy az épület és a telek nem a város tulajdona, hanem a belügyminisztériumé és a földalapé, a városi művelődési ház csak a kezelője. ígéretet kaptunk, hogy rendezik a tulajdonviszonyokat, de ez a folyamat valahol megrekedt.” Az ÉS!? tagjai azt mondják, a programjaik megvalósítása érdekében a városnál is rendszeresen pályáznak, kapnak is támogatást, nem ez a gond. De az épület olyan állapotban van, hogy régen elérkezett a felújítás ideje - amit elsősorban a komáromi büdzséből illene megoldani. Ha pedig ez nem megy, hosszú távú bérlőként az ÉS!? oíyan pályázati forrásokhoz is hozzáférhetne, amelyekből reményeik szerint finanszírozhatók lennének a munkálatok. Azért is szeretnének célt érni, mert mára ez maradt az egyetlen közösségi tér a faluban, ahol nemcsak előadásokat csinál a színház és a mögötte álló civil szervezet, hanem sokrétű egyéb tevékenységet folytat: vannak gyerekfoglalkozások, kézműves-foglalkozások, itt szervezik a közösségi eseményeket, hamarosan workshopok indulnak a helyi fiataloknak. Ezeket pedig nehéz kivitelezni lyukas, megroggyant tető alatt. Az örsújfalui kultúrház - a Komáromhoz tartozó település egyetlen középülete Hölgyeknek, uraknak...
