Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-21 / 142. szám, szerda
www.ujszo.com I 2017. június21. KULTÚRA I 5 Becsapódás a Jupiter holdjába filmje nem az akcióthrillerek rajongóinak szól, de nem is a művészfilmek közönségének Jéger Zsombor a város felett (Képarchívum) Mundruczó Kornél új JUHÁSZ KATALIN Elképesztően látványos film a Jupiter holdja, ötpercenként esik le az állunk az operatőri bravúroktól, és a tekintélyes büdzsét is érezni minden kockán. Az azonban nem világos, mit akart közölni velünk Mundruczó Kornél. A filmet Cannes-ban mutatták be, a magyar mozikba két hete került, erős sajtókampánnyal megtámogatva. Az első hétvégén mégis csupán 2250 jegyet adtak el rá. Egy kis matek: csak a Filmalaptól 700 millió forintot kapott a produkció, azaz minden néző 311 ezer forintjába került az adófizetőknek az első hétvégén. Reméljük, lesz ez még jobb is, csurran-cseppen némi bevétel, mert a külföldi partnerek még legalább ugyanennyit tettek bele a filmbe. Az alábbiakból talán kiderül, miért nem érdekli a magyarokat ez a film, illetve miért nem tudják hová tenni. Már tavaly nyáron eltelj edt, hogy Mundruczó Koméi „migránsfilmet” forgat. A Keleti pályaudvaron ugyanis újra felépítették azt a bizonyos sátortábort. Aztán egy repülő embert láttak a pestiek a belváros fölött. Kiderült, hogy ez ugyanaz a forgatás. A csapón még A felesleges ember cím szerepelt, később változtatták meg Jupiter holdjára, amelyről sokaknak a borzalmasan elbaltázott Jupiter felemelkedése jut eszébe. Ez marketingszempontból nem segít a filmnek. Egy szír fiú apjával együtt megérkezik Európába, embercsempészek segítik át a szerb-magyar határon. (A film elején egy felirat, hogy a Jupiter 67 holdj a között van egy Európa nevű, amely életre alkalmas lehet. Nagyon elvont címmagyarázat, sokan el sem győzik olvasni.) A csapatot kiszúrják a határrendészek, egysnittes, hosszú futás következik az erdőben, víz alatti menekülés, lövöldözés - a nézőt a hideg rázza. Hősünk (Jéger Zsombor) elszakad az apjától, aztán Cserhalmi György, a ballonkabátos rendőr beleereszt egy sorozatot. De ahelyett, hogy meghalna, különleges képességre tesz szert: attól kezdve a levegőbe tud emelkedni. Ijedten mutatja ezt a kunsztot Gábornak, a tábori orvosnak (a grúz Merab Ninidze játssza kiválóan, Bálint András kevésbé kiváló utószinkronjával), aki egy lecsúszott figura. Részegen mű- tött meg egy élsportolót, aki meghalt, a család perre vitte az ügyet, ő pedig egy nagyobb összeggel szeremé peren kívül megváltani magát, és visszakapni a régi életét. Gyűjtöget, a menekültektől is elfogad pénzt, például azért, hogy pár karcolással budapesti kórházba utalja őket, ahonnét aztán gyorsan megszökhetnek. Amikor Gábor szembesül a „csodával”, echte magyar módra pénzt akar csinálni belőle. Kicsempészi a fiút a táborból, és halálos beteg emberekhez cipeli magával, FILMKOCKA Jupiter holdja ■ Színes magyar dráma, 2017,123 perc ■ Rendező: Mundruczó Kornél ■ Forgatókönyvírói Mundruczó Kornél, Wéber Kata ■ Operatőr: Rév Marcell ■ Zene: Jed Kürzel ■ Vágó: Jancsó Dávid ■ Szereplők: Jéger Zsombor, Merab Ninidze, Balsai Mónika, Cserhalmi György, Mucsi Zoltán, Szabó Kimmel, Tamás, Can Togay, Törköly Levente, Haumann Péter A film előzetesét megnézhetik azu|tza.eom-on. akiktől komoly összegeket vasal be azért, hogy láthassák „az angyalt”. Eddig még épkézláb a történet, de aztán jön a követhetetlen moralizá- lás. Ráadásul a főszereplő karakteréről nem tudunk meg eleget ahhoz, hogy szívünkbe zárjuk, vagy hogy egyáltalán gondoljunk róla valamit. Az orvos pedig inkább negatív figura, nem igazán szurkolunk neki, pedig Cserhalmi elég látványosan (például egysnittes, hosszú autós üldözés során) el akarja kapni. Vajon miért? Azért, hogy ő is lássa az angyalt, akit Gábor ott felejtett telefonjának képernyőjén látott? (Az orvos egyébként fél óra múlva már vígan telefonál egy másik mobilról, pedig előtte nem járt otthon.) Közben megmutatja magát Budapest, ez a sötétre színezett, kaotikus város, amely zónákra van osztva, és fegyveresek igazoltatják a buszra felszállókat a fokozott terrorveszély miatt. Az ember gyermeke című Cuarón- utópia keresztezi itt a Ryan közlegény megmentését és a Mátrixot. De mivel túl sok az üzenet, nem áll össze a mondanivaló, egy meglehetősen zavaros masszát kapunk, amelyből nekünk magunknak kell kihámoznunk a számunkra fontos mondanivalót. A vallásos néző egészen mást hámoz ki, mint az ateista, a migrán- sokkal szimpatizáló másként nézi, mint a jelenséget félelemmel figyelő. A lélegzetelállító látványvilág mást sugall, mint a történetet minduntalan megakasztó, moralizáló jelenetek, és párbeszédek. A rendező számos' helyen hatásos zenével igyekszik irányítani gondolatainkat, aláhúzni valamit. (Jed Kürzel, az Assassin's Creed zeneszerzője mondott igent erre a felkérésre.) A film egyértelmű nyertese Rév Marcell operatőr, aki be tudja mutatni elképesztő tudását. Főleg neki köszönhető, hogy a Jupiter holdja senkit sem hagy közömbösen. Az ül- dözős jeleneteknél a kamera együtt mozog a szereplőkkel, megremeg, ide-oda svenkel, rátapad néhány arcra, tereptárgyra, aztán tovább ugrik. A lesötétített helyszínek első blikkre átláthatatlanok, mégis követhetők a történések. A látószög folyamatos változtatása bizonytalanságot, esetlegességet jelez. És bár a metaforák, vizuális tételmondatok miatt egyes jelenetek megfejthetetlenek, mások meg túlontúl szájbarágósak, a film atmoszférája mindenképp izgalmas. Az már más kérdés, kiknek szánta Mundruczó Koméi ezt a mozit. Az akcióthrillerek közönsége ugyanis nem sűrűn vált jegyet „művészfilmre”, illetve fordítva is igaz a tétel. Az állampolgár című film iránti érdektelenségből ítélve az is meglehet, hogy a magyar néző nem kíváncsi egy olyan történetre, amelynek egy menekült a főszereplője. Egyszerűen elege van ebből a témából. A külföldi fesztiválok közönsége viszont nem értheti azokat az utalásokat, hozzárendelt jelentéseket, amelyek számunkra világosak. Például nem tudja, mit jelent egy menekült szájából az a mondat, hogy „a Keletibe akarok eljutni”, és a válasz, hogy „úgysincs neked arra pénzed”. Mivel a film narratív struktúrája nincs a látvány szintjén, ez a próbálkozás egy űrbe kilőtt szikrázó, színpompás rakéta lett. Amely ki tudja, hova csapódik be. Talán épp a Jupiter holdjába... FÜLVIDÉK Valóban ilyen életet akar(t)unk? Az emberek három csoportra oszthatók: vannak a törtető, hataloméhes disznók, akik mások szenvedéseiből profitálnak, az őket szolgáló, nekik lihegő kutyák, valamint a közönyösen, passzívan bólogató birkanép. A kivételek a szabad szájú lázadók, akik a disznók szemébe merik mondani: Juck you, we TI not listen to your bullshit and lies” (B... d meg, nem hallgatjuk tovább a szarságaidat és a hazugságaidat). Roger Waters évtizedek óta közéjük tartozik, s bár a fenti gondolatmenet az 1977-es, Animals című albumra vezethető vissza, a Pink Floyd géniuszának szenvedélyes, szókimondó előadásában 40 év után is éppoly aktuális és elgondolkodtató. Waters negyed évszázad után jelentkezett új albummal, melynek már a címe is sokatmondó (és tájainkon asszociál a rendszerváltásból való széles körű kiábrándulásra is): Is This The Life We Really Want? (Valóban ilyen életet akarunk?). Waterst minden bizonnyal Donald Trump győzelme inspirálta, hogy újra felvegye a kesztyűt, és szarkazmusával földbe döngölje az embereket a hangyák szintjére degradálni igyekvő „politikus disznókat” (akiket, mint a címadó dalból kiderül, ezúttal az amerikai elnök testesít meg), eközben pedig sokadszor is szót emeljen a közöny, a háborúskodás és a félelem szülte gyűlölködés ellen. Az énekes-dalszerző mind a szöveg, mind a zene szintjén folyamatosan visszautal korábbi munkáira. Elsősorban az olyan Pink Floyd-klasszi- kusok hatása érezhető, mint a már említett Animals, a The Wall és a The Final Cut. Az új lemez hangulatában is ezekhez áll közelebb, zordabb, me- lankolikusabb és nyersebb, mint az előző két, populárisabb dalokat is felsorakoztató szólóalbum (Radio K. A.O.S., Amused to Death). Bár a keményebb hangzásokat vonósokkal és filmzenéket idéző futamokkal vegyítő progresszív rock dermesztő szépsége ezúttal is teljesen magával ragad, néha mégis az az érzésünk támad: a zene csak aláfestésnek kellett, hogy egy vén rocker még utoljára az éterbe ordíthassa haragját és frusztrációját. Talán éppen a már említett Pink Floyd-utánérzés miatt olyan furcsa a gitárszólóknak - és legfőképpen David Gilmour virtuóz gi- táijátékának - a hiánya. A lemezt három szerelmes dal zárja, ezek közül a Wait for Her az egyetlen szerzemény, melynek szövegét nem Waters, hanem egy palesztin költő, Mahmoud Darwish jegyzi. Az album végkicsengése tehát pozitív: a szerelem, a másokkal való törődés megtörheti a közönyt és a gyűlölködést, hiszen, ahogy a szerző egy korábbi interjúban nyilatkozta: „A szeretet a legerősebb fegyver, amellyel az emberiség rendelkezik.” Tudom, elég nagy közhely, de Roger reszelős hangján előadva, a világ egyik legjobb zenekarát idéző tónusokkal alátámasztva még mindig meggyőzően tud hatni. Kacsinecz Krisztián Roger Waters: Is This the Life We Really Want? Columbia, 2017. Értékelés: 9/10 RÖVIDEN A hazai magyar termés legjava Dunaszerdahely. Ma mutatják be a Szlovákiai magyar szép irodalom 2017 című antológiát. Olyan versek és prózai szövegek kerültek a kötetbe, amelyek a tavalyi évben jelentek meg hazai és magyarországi irodalmi folyóiratokban, és elnyerték az antológia szigorú szerkesztőinek tetszését. A két szerkesztő idén is Hizsnyai Zoltán és H. Nagy Péter volt, a kötetet a Szlovákiai Magyar írók Társasága adta ki, és a következő szerzők szerepelnek benne: Ardamica Zorán, Baka L. Patrik, Balázs F. Attila, Barak László, Csillag Lajos, Fekete Anna, Feliinger Károly, Forgács Miklós, Forgács Péter, Gágyor Péter, Grendel Lajos, H. Nagy Péter, Hajtman Koméi, Kulcsár Ferenc, Mázik Orsolya, Nagy Hajnal Csilla, Németh Zoltán, N. Tóth Anikó, Pénzes Tímea, Plo- niczky Tamás, R. Nagy Krisztián, Szalay Zoltán, Szászi Zoltán, Száz Pál, Tóth N. Katalin, Tőzsér Árpád, Varga Imre, Veres István, Vida Gergely és Z. Németh István. A ma esti bemutató helyszíne a Vinarium (Vámbéry u. 5.), ahol 18.00-tól Hizsnyai Zoltán válaszol Nagy Erika kérdéseire, a kötetből Zakál Gyula olvas fel. (|uk) Könyv a szakszerű gyerekverésről Budapest. A Libri leveszi polcairól James Dobson amerikai írópszichológus Fegyelmezz! Megéri című könyvét, amelyet Magyarországon a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány adott ki - írja a hvg.hu. Több mint ezer pszichológus és gyermekvédelemi szakember írta alá az ezt célzó petíciót, mivel a könyv kifejezetten ajánlja a gyerekek testi fenyítését mint nevelési módszert. Dobson azt is pontosan leírja, hogyan üssünk: főleg a gyerek fenekére és combjára, és ha lehet, ne kézzel, hanem bottal vagy övvel. „A Libri vezetése úgy döntött, hogy nem szeretne hozzájárulni ennek a könyvnek a forgalmazásához, ezért azt boltjaiból bevonja, értékesítését megszünteti. Felelős vállalatként nem támogat semmilyen olyan kiadványt, ami a gyermekbántalmazást bármilyen formában elfogadhatónak tartja” - áll a cég közleményében. (k)
