Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-19 / 140. szám, hétfő

www.ujszo.com EGESZSEG ■ 2017JUNIUS 19. GYÓGYHÍREK- HIRDETÉS 11 Leküzdheti félelmét a daganatos beteg Óriási lelki traumát jelent, amikor elhangzik a diagnózis: rák. Az orvos mondatai rémüle­tet és félelmet váltanak ki. A beteg ilyenkor sérülékeny, sebezhető. Mindenki ugyanúgy reagál erre a hírre, vagy vannak különbsé­gek a reakciók között? - kérdeztük dr. Silvia Schmidtmayerová pszichológustól. B ár minden beteg más, gyakran tapasztalom, hogy az első reakció a sokk, amire minden­ki másképpen reagál. Van, aki úgy érzi: összedőlt a vi­lág, van, aki sírógörcsöt kap, van, aki túl józanul és észszerűen kezd gondolkodni, és az első útja a bankba vezet, hogy rendezze pénzügyeit. Ez az a pillanat, amikor a betegnek minden meg­bocsátható, hiszen a helyzet, amibe hirtelen belekerült, élet- veszélyes is lehet. Nem lehet rá felkészülni. Egyik betegem ezt így fejezte ki: „Nem vártam, bár vártam.” Tapasztaltam, hogy a diagnózis közlése olyan súlyos helyzet, hogy mindenki viszony­lag pontosan emlékszik rá. Leg­többen azt is tudják, mikor és ki közölte velük, hogy rákjuk van. Az ezután következő körforgás - kezelés, műtét, rehabilitáció és még sok minden más, ami az életben először történik a beteg­gel - ellenére a rákkal való első találkozás emléke örökre meg­marad. • Viszonylag kevés idő telik el a diagnózis közlése és a keze­lés megkezdése között. A be­teg gyorsan bekerül a standard kezelési folyamatba: műtét, kemoterápia, radioterápia, hormonterápia. Megváltoznak a szokások, a viselkedési sza­bályok. A folyamat vége sok­szor reménytelenül távolinak tűnik.... Fel lehet erre készül­ni? Ha igen, hogyan? Elméletileg fel lehet rá készülni. Körülbelül tudja a beteg, mi­lyen műtét vár rá. Ám előfor­dulhat, hogy operáció közben előreláthatatlan körülmények adódnak, és például egy kis » Amikor valaki daganatos beteggé válik, valójában életveszélyes helyzetben van, s ez mindenkit megvisel hegre számít, s csak ébredés után veszi észre, hogy egyik em­lőjét eltávolították. Vagy a vas­tagbélműtét után tudja meg, hogy kivezették a végbelét, ami természetesen — legalábbis az elején - gyökeresen megváltoz­tatja az életét. Bár azt már min­denki tudja, hogy a kemoterá­pia után kihullik a haj, gyakran találkozom azzal, hogy a beteg reménykedik: vele ez nem tör­ténhet meg, neki nem hullik ki a haja. Ha nagyon kitart remé­nye mellett, óriási csalódás éri, amikor azt tapasztalja, hogy ne­ki is csomókban hullik ki a ha­ja. Ez a helyzet az egész család életén nyomot hagy. Nagy fele­lősség hárul a partnerre, aki még jobban aggódik a családért, a szeretett személyért. • Az orvos szemszögéből mi a jobb: az úgynevezett jó be­teg, aki passzív, szófogadó, semmit nem kérdez, vagy az aktív beteg, aki mindenre kí­váncsi, s ha valamit nem ért, megkérdezi? Minden az orvos temperamen­tumától és személyiségétől függ. Általában jobban lehet dolgozni a tájékozott beteggel, aki nyitott a kezelésre. A tudatlanság vagy az orvos iránti bizalmatlanság hatására előfordulhat, hogy a be­teg elutasítja a kezelést és alter­natív megoldásokat keres. • Milyen az ideális beteg-or­vos kapcsolat? Személyes. Bizalmas. Az orvos sokszor nincs könnyű helyzetben: a beteggel kellemeden dolgokat kell közölnie, például azt, hogy romlottak a véreredményei vagy hogy nem tudják, hogyan folytas­sák a kezelést. Mindezt bizalmas légkörben lehet csak megbeszél­ni, nem pedig szorongva, az idő szorításában. Sajnos a valóság az, hogy a daganatos betegek száma sokkal gyorsabban növekszik, mint az onkológusok száma, és ez feszültséghez, szorongáshoz, ide­gességhez vezethet a betegek, idő­hiányhoz pedig az orvos részéről. • Amikor véget ér a több hó­napos kezelés, a beteg a meg­szokott otthoni környezetben van, mégis fél, hogy visszatér a betegség, fél a társult diag­nózisoktól, a mellékhatásoktól, az újonnan kialakuló betegsé­gektől... Néha az egyszerű megfázás, emésztési zavar is félelmet kelt. Mit ajánlana ez ellen? Ismét azt kell mondanom, hogy minden ember más. Van, aki nem beszél a betegségéről, még véletlenül sem hozza szó­ba. Ám ez nem jelenti azt, hogy nem gondol rá. Van, aki beszél róla, sőt úgy érzi, vala­mit tennie kell, ezért valame­lyik szervezetben vagy olyan társaságban kezd el dolgozni, ahol daganatos betegek van­nak. A mindenütt jelen lévő fé­lelem érthető. A daganatos be­teg fél kimondani, hogy „gyógyult vagyok”, nehogy a betegség visszatérjen. Akinek rákja van, valójában életveszé­lyes helyzetben van, s ez min­denkit megvisel. Néha az egy­szerű náthát is halálos beteg­ségként éli meg, de utána azt mondja, hogy a kemoterápiát, a radioterápiát vagy a műtétet is túlélte, így valószínűleg a náthát is legyőzi. • A testi és lelki problémák enyhítésében a család rendkí­vül fontos szerepet játszhat, de a túlzott együttérzés és em­pátia nem árthat? Mindig sérül a családi élet, ha valamelyik tagja megbetegszik. Fontos, hogy ki a beteg család­tag: az apa, az anya, a gyerek vagy a nagyszülő. Mindenki sa­ját stílusának megfelelően igyekszik megélni a helyzetet. Még magának a betegnek sem csak egyetlen érzése van. Néha azt gondolja, hogy mindent le tud győzni, máskor viszont rosszullét gyötörheti és még a legszemélyesebb művelet elvég­zéséhez is segítségre van szüksé­ge. Fontos, hogy megértsük a beteget, és megfelelően reagál­junk aktuális szükségleteire. Ha figyelünk rá, ő maga mondja meg, hogy az együttérzés vagy empátia meddig kellemes szá­mára, s mi az, ami már ingerli, ami kellemetlen. • A rák okozta stressz hosszú ideig tart. Melyek azok a mód­szerek, amelyekkel ezt a hosz- szú folyamatot le lehet rövidí­teni? Sok olyan tevékenységi forma van, ami segít elfeledtetni a be­tegséget. Sok függ attól, hogy az ember mivel foglalkozott a beteg­ség előtt, mi szerzett neki örömet. Van, aki olvasni szeret, van, aki kertészkedni vagy a barátokkal találkozni. Fontos, hogy megta­nuljon a betegséggel együtt élni. Arra is van lehetősége, hogy segít­séget kérjen vagy igénybe vegye a pszichoterápiát. A betegek gyak­ran érzik úgy, hogy változtatniuk kell életükön, úgy gondolják, hogy a betegség jelzés volt, hogy valamit másképpen kell tenniük. Am gyakran maguk sem tudják, hol és hogyan kezdjék el. Ilyen esetben hasznos lehet a pszicho­lógus segítsége és támogatása. Kovács Hona Tudta? Tíz évig is elhúzódhat egy klinikai vizsgálat Világszerte kilencezernél is több klinikai vizsgálatot végeznek, melynek közel a fele Európában zajlik. Hosszú évekig is eltarthat, míg egy gyógyszerről kijelenthetik, hogy hatásos és biztonságos is. Az elmúlt hatvan év során az Eu­rópai Unió tagországaiban közel egy évtizeddel nőtt a várható élet­tartam. Az egészségügy fejlődése és az orvosi innovációk számos, korábban gyógyíthatatlannak bé­lyegzett betegséget tettek kezelhe­tővé. A nyolcvanas években a HIV-vírus okozta fertőzés még egyenlő volt a halálos ítélettel, ahogy a daganatos betegségek bi­zonyos típusai is. Előbbi esetében 80 százalékkal csökkent a halálo­zási arány, míg a daganatok miatt húsz százalékkal kevesebben ve­szítik életüket évente. Az innová­ció a gyógyszeriparban is óriási léptékű fejlődést eredményez, ugyanakkor egy-egy készítmény piacra kerülését hosszú vizsgálati és engedélyeztetési folyamat előzi meg. A gyógyszercégek világszerte több mint 9000 klinikai vizsgála­tot végeznek, ebből 4000 Euró­pán belül zajlik. A legtöbb ilyen jellegű kutatás Németországban, Nagy-Britanniában és Franciaor­szágban folyik. Országhatárokon átívelő, nemzet­közi összefogással zajlanak ezek a projektek, melyeknek elsődleges célja a legtöbb halálesetért felelős betegségek - úgy mint a szív- és érrendszeri megbetegedések, illet­ve a daganatok - leküzdése. Egy ilyen klinikai vizsgálat azonban rengeteg munkát jelent, akár 10- 12 évig is elhúzódhat, és a gyógy­szer előállítási költségének tetemes részét (58,6 százalékát) teszi ki. Legnagyobb arányban a biotech­nológiával foglalkozó cégek fektet­nek be ezekbe a kutatásokba. Az első fázisban egészséges páci­ensek bevonásával vizsgálják a gyógyszerhatóanyagot. Ilyenkor arról gyűjtenek információt, hogy mekkora dózist visel el a szerve­zet, milyen mellékhatásokat okozhat a készítmény, és hogyan, illetve mennyi idő alatt ürül ki a szervezetből. Összességében ezek az anyagok adják az adott gyógy­szer farmakokinetikáját, azaz a szervezetben lezajlott folyamatát. A második fázis során már nem egy beteget, hanem egy egész be­tegcsoportot figyelnek a gyógy­szer hatásának kutatásához. Ilyen­kor állítják be az adag optimális mértékét, illetve a szervezetre gyakorolt terápiás hatását is vizs­gálják a szernek. Ugyanezen ada­tokat erősíti meg vagy bírálja felül a harmadik fázisban végzett vizsgálatok eredménye, melynek során már a készítmény biztonsá­gos alkalmazhatóságát és a lehet­séges mellékhatásokat is nagy bi­zonyossággal megállapítják. A harmadik fázis vizsgálatait köve­tően a gyógyszert már forgalom­ba hozhatják, annak hatását azonban még hosszú ideig nyo­mon kell követniük. Ez már való­jában a negyedik fázis, melynek során a gyógyszer hatását más, már régebb óta forgalomban lé­vő, és biztonsággal alkalmazott készítményekkel hasonlítják ösz- sze. Legtöbbször itt már csak az extrém ritka esetben előforduló mellékhatásokra derítenek fényt. (hazipatika)- Komárom - Dunaszerdahely - Jóka - - Naqumequer - Bős - Alistál ­facebook.com/orosopti voguE A környék egyik legnagyobb napszemüveg választékával várjuk kedves Vásárlóinkat üzleteinkben. MP170364

Next

/
Oldalképek
Tartalom