Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-17 / 139. szám, szombat

www.ujszo.com | 2017. június 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A gyanú árnyékában A nyolcmillió svéd koronát érő plágium JUHÁSZ KATALIN TA M" # a közös Schmitt I /1 ~m Pál volt magyar I W U ■ államfőben és -X. T B Ml. Bob Dylan énekes-dalszerző Nobel-díjas költő­ben? Egy hete még rávágtam volna, hogy semmi. Sőt, Dylan nevében ki­kértem volna ezt a képtelen összeha­sonlítást. Ma már óvatosabb vagyok. Komoly a gyanú, hogy Dylan pla­gizálta a Nobel-beszédét. Azt a köte­lezően megtartandó előadást, amely egyetlen feltétele a díjjaljáró nyolc­millió svéd korona átutalásának, és amelyet Dylan szinte az utolsó pilla­natban, öt nappal a határidő lejárta előtt prezentált a Svéd Akadémiának. Ifjú korom hőséről van szó, aki nem csak zenei ízlésemre volt nagy hatással, a költészet is főleg neki kö­szönhetően kezdett érdekelni. Ezért akár védhetném is őt, mondván, hogy egy rock-költő nem egyetemi pro­fesszor, nívós dalszövegekben van otthon, nem tudományos előadások­ban. Három okból nem mondom ezt. Egy: ilyen komoly összegért azért mégiscsak megerőltethette volna magát. (Ha nem ő, akkor az általa felbérelt tollnok, sajtos, akárki.) Kettő: a lopás az lopás. Három: a tisztelet az tisztelet, és ha már a Svéd Akadémiát nem tiszteli (amit több­ször is demonstrált az elmúlt fél év­ben), legalább azt a pár millió rajon­gót tisztelje meg saját gondolataival, akik talán életükben először olvastak végig egy Nobel-előadást. A beszédet egyébként az első na­pokban lelkesen méltatta a nemzet­közi sajtó. Dylan arról a három könyvről értekezett benne, amelyek meghatározták művészi pályafutását, világszemléletét. Az egyik Herman Melville Moby Dickje, amely az an­golszász világban sok helyen közép­iskolai tananyag, kötelező olvas­mány. És mivel a lusta diákok életét ma már internetes puskaoldalak, tar­talomismertetők százai könnyítik meg, pár kattintással hozzáférhetünk például ahhoz a SparkNotes nevű ol­dalhoz, amelyen egész jó elemzés olvasható a Moby Dickről. A Slate magazin újságírónője összesen húsz hasonlóságot fedezett fel Dylan Nobel-beszéde és a Spark­Notes megfogalmazásai között. Helyhiány miatt most csak kettő. Dylan ezt úja: ,3oomer kapitány egyik kaiját Mobynál hagyta. De boldog, hogy túlélte. Nem tudja el­fogadni Ahab bosszúvágyát”. A SparkNoteson ez áll: „Boomer kapi­tány a Moby Dickkel való találko­zásban vesztette el egy kaiját. Boo- mert boldoggá teszi, hogy túlélte ezt a találkozást, nem tudj a megérteni Ahab bosszúvágyát”. Dylannél: „Mobyt uralkodónak hívja, az ördög megtestesülésének látja”. A Spark­Notes szerint: „Úgy látja ezt a bálnát, mint az ördög megtestesülését”. Két ilyen véletlen persze előfor­dulhat, de húsz már aligha. Ráadásul Dylan egy olyan idézetet is átvett, amely nincs is benne a Moby Dick- ben. Mint kiderült, a SparkNotes is hibázott, ugyanazt a nem létező idé­zetet közölte. Ma már minden egyetemen lefut­tatják a hallgatók diplomamunkáit egy „plágium-detektoron”, az US A- ban a Tumltln nevű programot hasz­nálják leggyakrabban e célra. A Svéd Akadémia tagjainak eddig nyilván eszükbe sem jutott az efféle ellenőr­zés. Most majd elgondolkodhatnak. Nyilván gondolkodnak is erősen, mert egyelőre nem kommentálták a plágiumgyanút. Bob Dylan is hallgat. Ezt, mondjuk, meg tudom érteni... Rezník, az ügyes pártválasztó LAJOS P. JÁNOS 1 V annak emberek, akik idővel valóban meg tudnak változni, megbánhatják korábbi bűneiket, félrelépéseiket, és még ugyanazon a területen is elfogadható munkára képesek. Van­nak azonban olyanok, akiknek minden bünbocsánat és ígér­getés ellenére sem kellene újabb esélyt adni. Legalábbis nem ott, ahol a korábbi hibákat elkövették. Jaroslav Rezník a második csoportba tartozik. A legkeményebb mečiari korszak idején lett a Szlovák Rádió igazgatója, és 1998-ban a közszolgálati rádió igazgatójaként mindent megtett azért, hogy Mečiar nyelje a válasz­tásokat. Tanúk igazolták, hogy a rádió igazgatójaként hetente járt a válasz­tások előtt a HZDS székházába, ami meglátszott a média politikai műso­rain is. Ugyan a rádió jobb színvonalú maradt a Mečiar-korszakban, mint a teljesen a HZDS szolgálatába állított Szlovák Televízió, de egyáltalán nem volt pártatlannak nevezhető. Akkor Mečiar győzött ugyan, de mivel nem tudott kormányt alakítani, megkezdődhetett a mečiarizmus leépítése. Rezník akkor (is) szerencsés volt, a Rádiótanács szoros szavazással meg­tartotta a közrádió élén. Valami furcsa oknál fogva a testület nem vette fi­gyelembe azokat a nyilatkozatokat, amelyek igazolták, hogy mennyire szoros kapcsolatot ápolt a HZDS vezetőivel. Sőt, annyira szerencsés volt, hogy egészen 2005-ig irányíthatta a rádiót, ami rekordnak számít. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Rezník maradását az 1990- es évek végén segítette a Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) is, amely­nek akkor Robert Fico is tagja volt. 2007-ben a Smer vezette koalíció ül­tette az állami hírügynökség, a TASR igazgatói székébe Rezníket, tehát gyorsan talált magának új pártot, bár 2012-ben a valódi comeback nem si­került, akkor éppen jelenlegi ellenfelét, Václav Mikát választotta az RTVS élére az egyszínű Smer kormány. Marek Maďarič smeres kulturális mi­niszter egyébként még mindig Mikát tartja a legjobb jelöltnek, de Robert Ficónak erről más a véleménye: az RTVS-t rendszeresen az ellenzéki sajtó közé sorolja. Ebben a pillanatban Híd a mérleg nyelve a koalícióban. Nélküle nem, vagy csak nagy szerencsével, esetleg valamelyik ellenzéki párttal kötött alkuval lehet megválasztani Rezníket a közmédia élére. Biztos megvá­lasztásához ugyanis legalább 12 plusz szavazatra lenne szüksége Fico és Danko pártjának. A Híd ugyan érvelhet azzal, hogy a Pátria rádió és a szlovák tévé magyar adása fontos a magyar kisebbség szempontjából, és Rezníktől a megválasztása fejében kérheti a magyar műsorok fejlesztését. Rezník sok mindent megígérhet, kérdés azonban, hogy ezt betartja-e. Az RTVS igazgatójaként ugyanis meglehetősen nagy függetlenséget élvez, és eddigi előélete - például a rádió élén - sem azt bizonyítja, hogy a nemzeti­ségi adás fejlesztését tartaná egyik legfontosabb céljának. A másik fontos kérdés, hogy valóban olyan közmédiára van-e szüksége a magyar kisebbségnek - és persze a szlovák többségnek is —, amelyre Rezník tevékenysége nyomja rá a bélyegét. Ennél az is jobb megoldás le­het, ha inkább egy újabb pályázaton keresnek megfelelőbb jelöltet. FIGYELŐ Veréstől esett kómába az amerikai fogoly Brutálisan megverték az észak­koreai börtönben a hét elején haza­szállított, kómában lévő amerikai diákot, Otto Warmbiert. Erről apja, Fred Warmbier számolt be, meg­rázó szavakkal írta le fia állapotát, Kifejtette: nem hiszi Észak-Korea magyarázatát, hogy 22 éves fia a ritka, de nagyon veszélyes, a lég­zési- és a mozgatóizmok bénulását okozó botulizmusban betegedett meg, és azután esett kómába, hogy altatót kapott. Otto Warmbier a cincinnati kórházban van, orvosai közölték: a szervezetében nem mutatható ki botulizmus, viszont agyszövetei nagy kiterjedésben el­haltak, tulajdonképpen agyhalott. Warmbier turistaként ment Észak- Koreába, államellenes cselekede­tért tartóztatták le, mert a szállodá­ban eltett egy propagandaplakátot. Emiatt tavaly márciusban 15 év kényszermunkára ítélték. (MTI) Drága Zsiga! L egutóbbi leveledben említetted, hogy te már nem szereméi emlékez­ni. A múlt számodra csak egy súly, amit cipelni kell. Hogy az emlékezésnek semmi ér­telme, és az olyan intézményekkel sem tudsz mit kezdeni, mint a Nemzeti Emlékezet Hivatala. Mi­nek annak hivatal, ami csak bánt. Mindig a múltba nézni szerinted nem vezet előre. De én figyelmez­tetni szeretnélek pár dologra. Elő­ször is vegyük ketté, egy dolog a te emlékezésed, és másik a nemzeti emlékezet. Apád rosszkor volt rossz helyen. Megesik. Beszervezték. Csehszlovákiában sem működött ez másképp, mint más szocialista or­szágokban. De ez csak az egyik ol­dala, lépj túl rajta. Mindeközben és főleg az apád volt. Nem mondom, hogy nosztalgiázz, mert az hánytat, mint egy asztal pia, még ha négy­évente rád is jön, mint az olimpia. Jól megvoltál vele, és az is számít. Van rá alapod. Egy csomó könyv született már erről különben is. Ol­vass! Vagy menj el abba a Hivatal­ba, és kutass, ha apádról már nem is tudsz meg újat, kapsz egy átfogóbb képet. Menj, amíg lehet. Apropó Hivatal. Ha te nem is tudsz mit kezdeni apád múltjával, a társadalom szempontjából fontos, hogy nyilvánosak, kutathatók és „taníthatók” legyenek ezek a do­kumentumok, történetek. Sőt, egy jól és problémák nélkül működő hivatal némileg tisztábban is tart­hatja a közéletet. Nem szeretnék most belemenni abba, hogy például Magyarországon a legfelsőbb szinten is mennyire van tele a poli­tika egykori ügynökökkel, és hogy nálunk ez miként működik a politi­kában és annak hátországában ­tudod nagyon jól. Éppen ezért fon­tos, hogy ezek az emberek is sakk­ban legyenek tartva. Ha zavar van az ilyen Hivatal vezetésében, az olyan, mintha köd szállna a múltra, vagy legalábbis annak egyes része­ire. Másrészt meg fontos az is, hogy az ilyen Hivatal „tanítson” is. A tő­led fiatalabbak onnan tudják meg, hogy milyen álságos módon tud működni a hatalom. Tudod bizto­san, hogy ebben az évben a pozso­nyi magyar gimnáziumban a tole­ranciára nevelték a gyerekeket. Meghívtak egy holokausztot túlélt nőt is. A diákok több témát is ki­dolgoztak ebben a témakörben, hi­szen utálni lehet az embereket sok minden miatt. Ami a lényeg, hogy az előadók és a tanárok a diákokkal szépen el is varrták a szálakat - biztos vagyok benne, hogy te is ér­tékeled ezt a hatékony és friss pe­dagógia módszert. Bár nem tudok róla, hogy a Nemzeti Emlékezet Hivatalával szlovmagy oktatási in­tézmények együttműködtek volna (jó lenne, ha rám cáfolnál), de a jö­vőben nagy szükség volna az ilyenre. Hogy értsék a diákok, mit jelent a demokrácia, és hogy mik és kik azok, amik és akik fenyegetik. Nem is zárhatom mással soraim, mint azzal a figyelmeztetéssel, hogy: Ne félj emlékezni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom