Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-31 / 124. szám, szerda
6 I KULTÚRA 2017. május 31. I www.ujszo.com A zene mint kínzóeszköz A messze földön híres párkányi „zenélő ház" történetéből előadás született a Szlovák Nemzeti Színházban Tünde, a boltos (Kamila Magálová) mérlege is muzeális darab JUHÁSZ KATALIN Egy hosszú és bizarr történet, amelynek köszönhetően Párkány bekerült a híradókba, a Kossuth utcában pedig felpezsdült a „katasztrófaturizmus". A zenélő ház egy színházművószt is megihletett, akinek darabját az elmúlt hétvégén mutatta be a Szlovák Nemzeti Színház. Sláva Daubnerová sokoldalú egyéniség, föleg az alternatív szcénán mozog - képletesen és szó szerint is, mivel mozgásszínházi produkcióiban ő maga is szerepel. Emellett ír, rendez, sőt gyakran díszletet is tervez, akár mások projektjeihez is, mint például Kerekes Péter 66 szezon című dokumentum-játékfilmjéből készült kortárs operához, amelyet Kassán mutattak be. Eredetileg a zenélőházsztoriból is operát tervezett a 66 szezon zeneszerzőjével, Marek Piaček- kel, de attól félt, ez a műfaj elriasztaná a nagyközönséget. Bár stúdióelőadás született a Szlovák Nemzeti Színházban, érezhető a közérthetőségre való törekvés. Patikamérlegre kerültek a formabontó megoldások, amelyeket tavalyi, egyszemélyes, Solo lamentoso.címűper- formanszában bátran alkalmazott (zenei szakkifejezés, panaszos előadásmódot jelent). Merthogy a zenélő ház már másodszor került színpadra, a szerző egyszerre dolgozott mindkét projekten. Eleve úgy szortírozta az ötleteket, hogy gondolt a majdani nagyközönségre is, amely a sokszereplős, látványos, könnyen dekódolható előadásokat szereti, és a legkisebb formabontást is forradalminak véli. Ezúttal nem N. Éva, a tizennégy éven át Placido Domingót bömböl- tető hölgy a főszereplő, hanem tulajdonképpen minden érintett. Az összes szomszéd külön sztorit kap, bepillanthatunk életükbe, figyelhetjük a felháborodásból fokozatosan apátiába vezető reakcióikat. És azt a folyamatot, amelynek során a rejtőzködő, titokzatos nőből valóságos szörnyeteget csinál az urbánus folklór. Ehhez sikerült néhány remek színészt angazsálni, főleg Emil Horváth, Božidara Turzonovová és Kamila Magálová emelkedik ki a szomszédságból. A többieknek akad néhány túlzott gesztusuk, amelyekről nem tudni, szándékosak-e, vagy csak úgy becsúsztak, mint többszörösen összetett mondatba a vesszőhiba. Mert a játékmód egyébként alapvetően realista. Jó, hogy megváltoztatták az emberkínzás eszközét, magát' a zenét - Domingo mester helyett „ablaktörő” szoprán szól, és nagy női szájat vetítenek ki a házra. Ez bizony szimbolikus száj, N. Éva szája, illetve az őt játszó Ingrid Timkováé (vagy az áriákat éneklő Dominik# Donigáé - ezt nem tudtam megállapítani). Viszont végig Placido Domingót emlegetik a kínzás áldozatai, ami pompás kontrasztot ad. A háttérben „életnagyságban” Ingrid Timková mint N. Éva pöffeszkedő ház is jó ötlet, és működnek a Solo Lamentosoból átmentett kis kockaházak is a második felvonásban, amikor N. Éva végre megjelenik, a többiek pedig eltűnnek. Az első felvonás másfél (Fotók: SND) órájában ugyanis csak a nő árnyéka bukkan fel párszor a függöny mögött, miközben mindenki róla beszél. Daubnerová a végsőkig feszíti a húrt, alig várjuk, hogy lássuk azt a szörnyeteget. Ehhez képest egy hófehérbe öltözött, törékeny, hiperér- zékeny jelenség sétál be a szünet után, és elmond egy húszperces monológot, melynek végén már-már őt tekintjük áldozatnak. A társadalommal szembe forduló, betagozódni képtelen egyén lázadása sok dráma témája. Az ilyen főhős általában pozitív hős. Itt viszont kissé zavaró ez az irói-rendezői hozzáállás. Annál is inkább, mivel az első részben több mikrodráma is felvá- zoltatik. A kisemberek drámái. Akiknek lelkében olyannyira jelen van még a szocializmus, hogy belenyugszanak az elnyomásba. Tőlünk nyugatabbra egész biztosan nem csinálhatta volna N. Éva tizennégy éven át azt, amit Párkányban csinálhatott. A Kossuth utca lakói közül azonban sokaknak ráment az élete, párkapcsolata, egészsége erre a jogilag támadhatatlan (a zaj szint sosem kúszott a megengedett fölé), ám emberileg elfogadhatatlan akusztikus tortúrára. A dokuszínház keveredik itt a fikciós színházzal, mert hiszen a szomszédok nyilván nem tárták a szerző elé életüket. És nyilván nem „hiányolták” a zenét, amikor végre elhallgatott - ez Daubnerová- nál az elnyomó rendszer iránt érzett nosztalgiát, például a szocializmus visszasírását jelképezi. Érezzük tehát, hogy itt egy konkrét történet átfogónak szánt szociális kórrajz eszközéül szolgál. Talán ezért rendezték be a lakásokat a hetvenes-nyolcvanas éveket idéző bútorokkal, ezért játszik a zenekar világslágereket szlovák szöveggel (Simon és Garfúnkeltől egészen a Joy Divisionig), ezért magasodik a polgármester irodája az utca fölé. A színpadkép egyébként a Dog- ville című Lars von Trier-filmet idézi, fehér vonalakkal jelölték a lakásokat a fekete padlón. Ócska tévéken nézik az emberek a Markíza- híradót, a képernyőkön az a bizonyos női száj is meg-megjelenik. Értelmezhetetlen humorforrás is akad, a boltosnő egyszer csak magyarul kezd el beszélni az egyik vevővel, amin a nézőknek nevetniük kellene. Máskor is kevernek magyar szavakat a szövegbe, a végén pedig a Gyöngyhajú lányra zendít rá a Marián Geišberg vezette zenekar. Az elején telitalálatnak tűnő színpadkép egy idő után zavaróvá válik, ugyanis az első részben valamennyi szereplő végig színen van, és akkor is kezdeniük kell valamit magukkal, amikor nincs szövegük. Ezek általában kényszertevékenységek, nincs jelentőségük, pedig egy színpadon minden apró rezdülésnek jelentése kellene, hogy legyen. Néhány kihasználatlan lehetőség ellenére a Spievajúci dom című előadás érdekes és elgondolkodtató. Ékes példája annak, hogy a téma valóban az utcán hever, csak le kell hajolni érte. Ha minden szerző az életből venné a témáit, a kortárs dráma virágozhatna. RÖVIDEN FULVIDEK Till Attila filmje fődíjat kapott Berlin. A Tiszta szívvel kapta a berlini South East Europe É ihn Festival fődíját. A másodszor megrendezett fesztivál nemzetközi zsűrije az érzelmekkel, humorral és meglepetésekkel teli történettel indokolta, hogy Till Atilla akcióvíg- játékának ítélte oda a legjobb filmnek járó elismerést. A szemlén a délkelet-európai térség 15 országának friss filmes terméséből mutattak be válogatást, eredeti nyelven, angol felirattal. A Tiszta szívvel, Till Atilla második nagyjátékfilmje, korábban már Szerbiában, Luxemburgban, az USA-ban, Görögországban, Franciaországban, Egyiptomban és Ausztriában is nyert fesztiváldíjakat. (MTI, juk) A magyar jazz ünnepe Dunaszerdahely. Két legendás zenész, Lukács Miklós (cimbalom) és Dresch Mihály (szaxofon) duója lép fel azon a koncerten,, amely a Magyar Jazz Szövetségnek köszönhetően lesz pénteken 20.3O-tól a Béke utcai Európa étteremben. A Magyar Jazz Ünnepe koncertsorozat célja fellépési lehetőségeket biztosítani magyar muzsikusoknak vidéki és határon túli helyszíneken. A „sztárok” mellett két gútai ifjú zenész is bemutatkozik, ifj. Farkas Attila zongorista és Szulcsányi Péter énekes. A koncert előtt, 17 órától ugyanott lemezbörze lesz. (juk) Szabó Magdát ünnepelték Rómában Róma. A női identitás kérdése állt a középpontban a Római Magyar Akadémia kétnapos rendezvényén, amellyel a 100 éve született Szabó Magdára emlékeztek. Kedden és szerdán olasz és magyar írónők elemezték, hogyan jelennek meg a nők társadalmi érvényesülésének kérdései Szabó Magda műveiben, és levetítették Szabó István Az ajtó című filmjét is, amely Szabó Magda azonos című regényének adaptációja. (MTI) Marika Néni színre lép Hogy kicsoda Marika Néni? Marika Néni egy tündérkorcsolya, rajta csusszan a boldogság. Egy szalonnabőrke, azon korcsolyái a jóság. Egy banánhéj, amin seggre ülnek a szenyákok. Egy angyalteknő, őbenne mossák a világot. Marika Nénit mindenki ismeri. Úgy hívják Falusi Mariann. Mariannt Presser Gábor kezdte el Marika Néninek hívni, vagy tíz éve, szeretetből meg szemtelenkedésből. Barátok régről. Imádja a hangját, stílusát, elmondása szerint az egyik legjobb dolog őt zongorakísémi. Mariann énekel, Presser adja a minimális zenei kíséretet, olykor vo- kálozik, énekel is. Új változatok születnek Presser ismert és kevésbé ismert szerzeményeiből. Eleinte csak magukat szórakoztatták, aztán úgy döntöttek, hogy ebbe a közönség is bevonható. Október 28-án a Budapest Kongresszusi Központban lesz az első közös estjük, amely a Húszegynéhány dalunk címet kapta. Ebből a húszegynéhányból tizenhármat hanghordozón is kiadtak, a 13 dalunk című CD az egyik magyarországi hetilaphoz csatolva volt beszerezhető. Falusi Mariann hangját hallva nem a szép jelző jut eszünkbe. Jellegzetes, különleges hangja van, és olyan lélekbe ható, érzelemdús, mint keveseknek csak. Éppen ezért jól állnak neki még azok a slágerek is, amelyekhez alapjában véve nem szabadna hozzányúlni, pl. a magyar zenetörténet egyik legszebb lírai szerzeménye, a Titkos szobák szerelme vagy az Amikor elmentél tőlem és a Ne szeress engem című. FALUSI MARIANN FRESSER GÁBOR Ts'UALUNfc «ÉT Sľlv • NI SZERESS EN6EM • * HIT BOLOND szív • AMÍ6 VÁROK tÁD NTÁRKAUCSUK • AMIKOR ELMENTÉI CSIGABÚ • CSAK AZ IDÓ • VÁRLAKI TITKOS SZOBÁK SZERELME • »BOOT MINDENKI MARIKA NÉNI DALA Mindegyiknek kicsit más értelmet ad. Két dalból, a Várlak! és a Nyár- kaucsuk címűből duett lett, Presser is énekel bennük. Az utóbbi és a Csigabú szövegét Parti Nagy Lajos írta. A 13 dalunk szobalemez, a szobában készült, a könyvespolc meg a zongora között. Nem rendelte meg senki, nem volt határidő. Az albumot záró Marika Néni dala szülinapi köszöntő. Presser meglepetésszerűen énekelte el neki, csomó barát és tisztelő előtt, egy jótékonysági gálán. Ahogy mondta: Marika Néni kicsit hüppögött, próbálta rejteni. Ő azt olyankor szokta, ha zongorán kíséri. A 13 dalunk csúcslemez. Megunhatatlan. Marika Néni úgy énekel, mint három gyönyörű angyalka. Persze mi csak egy hangot hallunk, mégis pörfekt a harmónia. Marika Néni egy kicsikét túl jó, s a vállán kepeszt a fél világ... Puha József Falusi Mariann & Presser Gábor: 13 dalunk LoCoVoX, 2017 Értékelés: 10/10
