Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)

2017-05-31 / 124. szám, szerda

I www.ujszo.com I 2017. május 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Vásárolj kevesebbet! Spórolhatunk egy rakás pénzt, amit felesleges dolgokra költhetunk VERES ISTVÁN V ásároljanak kevesebbet, sminkeljenek keveseb­bet! Ezt üzeni a Szlová­kiában élő nőknek egy Pöstyénből Angliába, majd Hollan­diába költözött ruhatervező, Martina Mareková Kuipers. Legalábbis az interjúban, amit a Denník N készített vele, ezt mondta. Elsőre furcsa kije­lentés egy ruhatervezőtől, hogy költ- setek kevesebbet ruhára. Ez olyan, mintha a hentes azt mondaná: ve­gyetek kevesebb húst. Vagy a pék azt mondaná: vegyetek kevesebb ke­nyeret. Az ingatlanközvetítő azt mondaná: vegyetek kevesebb ingat­lant. Az autókereskedő azt mondaná: vegyetek kevesebb autót. A benzin­kutas azt mondaná: tankoljatok ke­vesebbet. A vecsési savanyúságot áruló néni kiírná a bódéjára, hogy: egyetek kevesebb csalamádét! Az újságíró, hogy olvassanak kevesebb újságot... Miért mond ilyet egy gyártó, aki­nek egyértelműen az az érdeke, hogy az emberek többet és többet vásárol­janak, hisz neki abból lesz több be­vétele? És ez még nem minden ám. Ez a nő olyasmire vetemedett, amire csak egészen elszánt, fondorlatos cselszövők adják a fejüket, ellensé­geiket megtévesztendő. Miután Hol­landiába költöztek, megfogadta, hogy egy egész évig nem megy ru­haboltba, nem vesz magának ruhát. És kibírta (vagy ezt hazudja). Úgy véli, az embereknek azért van vásár­lási viszketegségük, mert az a hamis érzet lakozik bennük, hogy gazda­gok, és mindent megkaphatnak. Ho­lott nem gazdagok. Csak mivel ma mindenki mindent megvehet köl­csönre meg hitelre, mindenki min­dent meg is vesz hitelre meg köl­csönre. Ez a ruhatervező hölgy pedig, már nem is tudom, hogy hívják, mert bonyolult a neve, szóval azt mondja, senkinek nem történne semmi baja, ha nem vásárolná magát agyon. Merthogy a dolgok, amiket veszünk, azoknak a nagy része felesleges. A pénzköltés sokaknak napi örömszer­ző rutin. A smink és a tüsarkú pedig a nők megfelelési kényszeréből fakadó kényelmetlen kiegészítő. Ez a cikk egyébként nem akar semmilyen baloldali ideológiát népszerűsíteni. Sem a szeméttermelő életmód fenntarthatatlanságára nem akar rámutatni. Mindössze egy érde­kes gondolatra, egy olyan gondolat­ra, amely más irányba mutat, mint a ma regnáló gondolatok többsége. Mert hová mutatnak ez utóbbiak? Termelj sokat, vegyél sokat, legyen nagy a növekedés, a fejlődés, a jólét, hogy mindenki még többet termel­hessen és vehessen és növekedhes­sen. Meglátjuk, mi lesz ebből, de az is lehet, hogy nem. Volt egy egyetemi tanárom, akivel bár nem értettem és ma sem értek egyet sok mindenben, de volt egy mondata, amit megjegyeztem, és ami némiképp ide vág. Ne higgyetek a tanáraitoknak - ezt mondta. Nem is hiszek neki, azóta sem. Tanulság: sokszor éppen annak a szükségesnek ítélt valaminek a hiányából születik valami nagyszerű. A művészek közül néhányan ismerik ezt az elvet, alkal­mazzák is. Mindenesetre ha megfo­gadjuk a hosszú nevű ruhatervező hölgy tanácsát, ami ezzel egybevág, nem veszíthetünk sokat. Ellenben megspórolhatunk egy rakás pénzt, amit aztán később újult erővel költ- hetünk el felesleges dolgokra. Megújuló gárdista gardrób (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Berlin a jogállamiság alapelveihez kötné az uniós források kiosztását A brüsszeli politikát napi szin­ten követő Bruxlnfo birtokába került egy dokumentum, mely szerint a német kormány sze­retné elérni, hogy 2020 után az Európai Unió szigorúbban kezelje a kohéziós alapok költéseit. Ez az első olyan irat, amelyben szerepel, hogy az alapokba legna­gyobb arányban befizető Németor­szág jogállami normák betartásához is kötné az utalásokat. A németek ezzel együtt továbbra is a kohéziós politika hívei, és a támogatásokból elsősorban az elmaradottabb régió­kat támogatnák. Berlin a feljegyzé­sek szerint azért akarja felülvizsgál­ni a kiosztás rendszerét, mert „egyes régiók sokkal lassabban zárkóznak fel, mint azt korábban gondolták”. A tervezet a jelenlegi feltételrend­szer szigorításán túl konkrét politi­kai feltételekről is rendelkezik. Az egyik, hogy az alapok megőrzésének vagy hozzáférhetőségének kérdését jogállami alapelvekhez kötik. A szö­vegben szerepel, hogy fenntartanák a hétéves kifizetési ciklusokat, viszont fejlettségi alapon differenciálnának az egyes tagállamokra és térségekre vonatkozó feltételek között. A Bru- xinfo cikke elemzőkre hivatkozva megjegyzi, hogy „ennek aligha fog­nak örülni a kohéziós források ha­gyományos célú felhasználását előnyben részesítő közép- és kelet­európai tagállamok”. Berlin mind a befizetések teljesí­tése, mind a pénzek felhasználásá­nak határidejében szigorúbb elvárá­sokat léptetne életbe. A német kor­mánynak a dokumentum szerint nem tetszik az sem, hogy az Európai Bi­zottság alig használja a makrogaz­dasági feltételrendszert. Egy alka­lommal volt erre példa, amikor 2012- ben majdnem felfüggesztették a ma­gyarországi kohéziós kifizetéseket. Berlin emellett keményítene a költségvetési szabályokat be nem tartó országokkal szemben. (Bruxlnfo, 444.hu) Feloszlatás Fico módra MARIÁN LEŠK0 A míg a legfőbb ügyész nem készítette el Marian Kotleba párt­jának feloszlatására vonatkozó indítványát, az újságokban nap mint nap azt kellett olvasnia, hogy vajon mit totojázik még a legfőbb ügyész. Amint elkészült a beadvány, csupa aggodalmaskodó írást jelent meg arról, hogy éppen most csinálnak már­tírt Kotlebából. Boris Kolláron, a Sme rodina elnökén kívül egyébként teljesen értel­mes emberek is hasonló eszmefuttatásokba kezdtek. Meglepő, hiszen a legfőbb ügyésztől mindig is azt vártuk el, hogy a törvények alapján cse­lekedjen. Most, amikor egy fontos ügyben végre így tett, azonnal bírála­tok özöne zúdul rá, hogy milyen katasztrofális következményei lehetnek a döntésének. Hogy a feloszlatási javaslat csak elszántabbá teszi Kotleba pártjának kemény magját, hogy politikai összeesküvésről fognak be­szélni, meg újabb ás újabb megátalkodott fasiszták bújnak elő a bar­langjaikból. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell megjegyezni: a demok­ráciát minden körülmények között védeni kell, a törvények szerint, füg­getlenül attól, hogy ez mit vált ki valamiféle kemény magban és milyen szörnyetegek bújnak elő a barlangokból. Ha előbújnak, akkor az állam feladata, hogy visszazavarja őket. Ha csak az újságírók írnának ennyire ellentmondásos dolgokat, attól még nem lenne semmi baj, hiszen nem ők hozzák a döntéseket. Csak­hogy ez az ambivalencia a kormányfőt is megfertőzte. A fasizmus felett aratott győzelem napján a Slavínon arról szónokolt, hogy a televízióban látott egy szlovák parlamenti képviselőt arról beszélni, hogy neki a ho- lokausztról „és hasonló dolgokról” nincs véleménye, ennek a pártnak egy másik képviselőjét pedig két fegyveres testőr kísérte el egy tévévi­tára, ahol szinte hivalkodva mutogatták, hogy fegyver van náluk. Ficó- nak ez a múlt század harmincas éveit juttatta eszébe, „amikor Hitler az S A alakulatának tagjaival masírozott fel-alá Németországban”. Tirádá­ját egy felhívással zárta a szlovák kormányfő: „Megkérem, felszólítom az igazságszolgáltatási szerveket, az Istenért, lépjenek végre! Mert amit ez a párt tesz, annak már semmi köze a demokráciához, minél hamarabb gátat vetünk ezeknek a megnyilvánulásoknak, annál jobb!” A tömeg pe­dig hosszan tapsolta őt. Amikor pedig a legfőbb ügyész végre lépett és indítványozta annak a pártnak a feloszlatását, amelyről Fico azt mondta, hogy az „Istenért”, csináljon már valaki valamit, nos, akkor Fico a tévében azt mondta, hogy a legfőbb ügyész indítványa mit sem ér, semmit sem old meg. Mert ha fel is oszlatják az ESNS-t, Kotlebáék akkor is itt lesznek és nem változik semmi - vélekedett Fico. „Nem megfelelő a jogi szabályozás, és egy párt feloszlatása még nem jelent semmit. Csak reklámot a pártnak.” Mondja ezt az a politikus, aki gyorsított eljárásban módosíttatta az alkotmányt és az idevágó törvényeket. Ha egy fasisztoid párt feloszlatása a gyakorlatban valójában nem je­lent semmit, mint ahogy ezt a kormányfő állítja, akkor itt az idő, hogy a foghíjas jogi szabályozást megváltoztassák. Ha Németországban létez­het olyan törvény, hogy a feloszlatott párt politikusai nem hozhatnak létre új pártot, akkor Szlovákiában is lehet ilyen törvény, akár már őszre. De ezt a legfőbb ügyész nem tudja elfogadtatni a parlamentben a kor­mánykoalíció helyett. A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ Mi áll Merkel keménysége mögött? A szeptemberi német parlamenti választás, az Európa-barát Emma­nuel Macron francia államfővé vá­lasztása, illetve a Donald Trumppal szembeni frusztráció állhat annak a hátterében, hogy Angela Merkel a transzatlanti kapcsolatok megvál­tozásáról beszélt egy vasárnapi rendezvényen - írta a Reuters hír- ügynökség. Belpolitikai célzata is lehet annak, amikor a német kancellár arra utal, hogy Németországnak el kell majd határolódnia Trumptól, és Európá­nak saját kezébe kell vennie a sor­sát. Ezzel új keretbe tudja helyezni a német védelmi kiadások növelé­sét: most már nem Trump kívánsá­gának teljesítéséről van szó, hanem egy hatékony és az Egyesült Álla­moktól független európai védelmi kapacitás kiépítéséről. Hamburgban rendezik meg július elején a világ legfejlettebb ipari ál­lamai mellett a legnagyobb feltö­rekvő országokat is összefogó G20-csoport csúcstalálkozóját. Merkel eddig arra törekedett, hogy a Trump-adminisztrációt a kon­szenzus irányába terelgesse olyan kérdésekben, mint a szabadkeres­kedelem, az éghajlatváltozás és a migráció. A múlt heti taorminai G7-csúcson azonban kiderült: ez a stratégia nem biztos, hogy műkö­dik. Az USA-val kapcsolatos reto­rika megváltoztatásával a német kancellár lényegében elismeri: nem tudja garantálni a hamburgi talál­kozó eredményességét, és Wa­shington kipécézésével csökkenti a kockázatot, hogy őt tegyék fele­lőssé a G20-CSÚCS kudarcáért, két hónappal a német választások előtt. Viszont Merkel nem fogalmazott volna ilyen nyíltan a transzatlanti kapcsolatokról Emmanuel Mac­ron francia elnökválasztási győ­zelme előtt - vélekednek német tisztségviselők. A német kancel­lárhoz hasonlóan gondolkodó, szintén Európa-barát Macron olyan megbízható partner Merkel számára, akivel Németország előre tud lépni az uniós biztonsági együttműködés, a migráció és az eurózóna reformja terén. Német források szerint a két vezető lát­hatóan remekül kijött egymással a szicíliai találkozón. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom