Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-20 / 115. szám, szombat
20 SZALON ■ 2017. MÁJUS 20. www.ujszo.com A HÉT SZEMÉLYISÉGE Donald Trump Az amerikai elnök feje fölött egyre gyűlnek a felhők. A hét elején az derült ki, hogy az amerikai elnök titkos információkat osztott meg Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, amelyek állítólag az izraeli titkosszolgálattól származnak. Két napra rá a New York Times arról írt, hogy James Comey FBI-igazgató múlt heti menesztésének valódi oka, hogy nyomozás indult volna Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója, Michael Flynn orosz kapcsolatai ügyében. Ezt tetézte az igazságügyi tárca bejelentése, miszerint különleges ügyészt neveztek ki annak felderítésére, mennyire befolyásolta az orosz kormány a 2016-os amerikai elnökválasztást. Trump botrányai kapcsán az amerikai sajtó már Watergat-et emlegeti, ám az elnök pozícióját erősíti, hogy a törvényhozás mindkét házában stabil republikánus többség van, s a párt egyelőre kiáll Trump mellett, (czk) £ napokban a bratltlavai Duna utcai sát, a CSKP KB politikai irodájának kilencévit alapfokú itkola 400 pionírja üdvözölte Karol Bacilek elvtár- tagját, az SZLKP KB ellő ti'' árát, aki a párt negyvenéves harcáról beszélt nekik. ntld „csnokséga le*^PwUUük maradványaival «BY^ M eaeKet fiatéit ma ismert«- iblás részleteit Lausaaoe-ban 1 6v de,n. CMpltn ^elrabonék a retten tettesen ílttestét. ^ május 18. AUTÓBÓL Kuszán sincs hiány. Autós uduariassáyból azonban már Igen. A „zebrák* előtt nemigen állnak meg, a tócsákat sem kerülik ki és nem Is igen lassítanak. De hát ez nem is annyira kassal specialitás, hasonló a helyzet másutt Is. Amit azonban a napokban este egy pedánsan világító forgalmi tábla mögött láttpm, joggal nevezhető címeres és pánt- Itkás kihágásnak: A tábla ugyanis mindennemű megállást és parkolást tiltott. Ez azonban nem zavarta a két ,„embécs- kdť'. 1970. május 19. ÍGY irtunk mi Legszembetűnőbb az a változás, amelyen az úgymond „klasszikus” jobboldal esen át: feltűnően meggyengült, egyes államokban felaprózódott a hosszadalmas belharcokban. S mintha kifulladt volna, nem tudón hatékonyan reagálni az újkeletű gazdasági problémákra, elsősorban a növekvő munkanélküliségre. Számunkra felettébb nyugtalanító, hogy ha másban nem is, ezeknek a tendenciáknak a vonatkozásában máris utolértük Nyugat-Európát. A szlovák kormánykoalíciónak tagja az a Slota-féle társulat, amely tavaly éppen Le Pent hívta meg egy kis nemzeti öntudatot emelő vendégszereplésre. Pedig - és ezt talán éppen mi, magyarok érezzük a legjobban - az ilyen franA Slota-féle társulat éppen Le Pent hívta egy kis vendégszereplésre. da kapcsolat nélkül is képesek eredményesen szítani a társadalmi és nemzetiségi feszültséget Romániának ott van Gheorghe Funar és magyarfaló nagyrománjai, Csehországnak Miroslav Sládek republikánusai okoznak folyamatos fejfájást. Most pedig minden jel szerint ott lesz az új magyar törvényhozásban az a Csurka István vezette párt, amely - egy élete, egy halála - csak magyar igazságot ismer. Nem kell viaszt önteni a fülekbe, sem árbóchoz kötözni az embereket, hogy a józan erők megvédjék őket a fekete szirének csábító énekétől. Odüsszeusz praktikái helyett a kormányoknak inkább a szociális érzékenységet, a képzés hatékony támogatását, a jövő kiszámíthatóságát kell előnyben részesíteniük. A hagyományos jobboldal gyengülése és a radikális jobboldali erők térnyerése mellett mintha éppen ebbe az irányba mutatna a harmadik meghatározó európai politikai tendencia: a szocialista és balközép pártok látványos előretörése. 1998. május 20. % JT uk # ** t* j* f* ff■ éli Ml ffffffffffffff jjyy ÉÉÉ ÍÉÉ Itt Í Í I AJ I* Iái Itt 141 IáJ * if /f •j ftft ■ Lj... ■ Él U Ui IL LAJ LAi A HET ESEMENYE Néhány évvel ezelőtt, így május tájékán, meglátogattak budapesti rokonaim, akik az interneten találtak rám. Amikor a pozsonyi óváros utcáin sétálgattunk, láthatták, hogy a kávéházak teraszai a képernyőkhöz ragadt drukkerekkel vannak tele, s az utcákat időnként elárasztja a harsány „Góóól!” felkiáltás. Egyszóval, magyar rokonaim szemtanúi lettek a szlovák hokiőrületnek, s bizony egy kicsit csodálkoztak is. De ilyen a hagyomány. Pontosabban, volt. Mert az öröm már a múlté, a jó eredményeket ellepte a por, s mára csak az maradt, hogy dühödten vagy szomorkásán azon morfondírozzunk, hol történt a hiba. S a hiba gyökerei mélyrehatók. Mintha örökre elveszítettük volna azt a képességünket, hogy önös érdekektől mentesen, lelkesedéssel, magáért az ügyért tegyünk valamit. Persze ez tudományosan nem bizonyítható, de az ok hasonló, mint sok más probléma esetében. Miért utazunk évek óta ugyanarról a lepukkant pozsonyi főpályaudvarról? Miért nincs a fővárosnak közlekedési rendszere? S miért nincs az egész országnak sem? Az autópályának 2010-re már el kellett volna készülnie, s most azt látjuk, hogy még tizenöt év múlva sem lesz meg. A miniszterelnök a szlovákok szívéhez szól, amikor azt írja egy cikkben, hogy a „pozsonyi kávéháznak” félre kellene tennie a kávét, s konkrét feladatokba kellene kezdenie, hogy az ország az EU „kemény magjában”, azaz egyfajta első ligában maradjon. Nem szabad besározni és megkérdőjelezni a szlovák demokráciát. Nos, a gyengébb hokistákkal még bennmaradhatunk a „kemény magban”, a probléma másban leledzik. Sokkal inkább abban, hogy egyesek képtelenek felfogni, mit kellene megtenni az ország érdekében, hogy országunkban lebénult a közszolgálat, hogy minden lépésnél igazságtalanságba és korrupcióba ütközünk. S Ficónak eszébe sem jutott, hogy gesztust gyakoroljon, s a kávé helyett belügyminiszterét, Robert Kaliňákot tegye félre, így helyén van az aggodalom, hogy Szlovákia egy szép napon kiesik az A csapatból. S nem csak hokiban. MÁRIUS KOPCSAY a SME publici A hét legfontosabb külpolitikai történései egyrészt Németországhoz kötődnek, ahol egymás után bukja a tartományi választásokat az SPD, hiába a Martin Schulz kancellárjelölti indításának bejelentését követő népszerűségi felfutás, a szocdemeket saját terepeiken pofozták vissza a CDU mögé, így az unalmas Angela Merkel újrázása már sokkal valószínűbb az újdonság varázsánál. A „Mutti” persze a nagykoalíció miatt az Egységes Párt vezérének is nevezhető jó ideje, hisz a taktika nagyasszonya az SPD-t rendre ügyesen szereli szét. Közben Franciaország Bajna- ija, az új államfő, Emmanuel Macron jobboldali kormányfőt választott magának: egy kis nyisszantás a republikánus jobboldal juppéista balszárnyáról, egy szelet a szocialisták jobboldaláról (a párizsi pozícióért átlépő Manuel Valis), aztán készen az új centrista baljobbliberális kormányzópárt a két régi nagy romjain — eképpen okoskodik egyelőre a Macron-csapat, pályázatokon keresve képviselőjelölteit. A két nagy párt válsága azonban elég-e az új erő felemelkedéséhez? A kérdésre a nyári nemzetgyűlési választások adhatják az első értékelhető választ. * * * A hét magyarországi belpolitikai érdekessége a gumiszerűen nyúló slágertémák (CEU, harcban a világgal, sorosozás) helyett ezúttal legyen egy ellenzéki akció: a Momentum nevű ifjútörök olimpiamegállító szervezet elnöke besétált az Origó kormánytámogatóvá lett szerkesztőségébe, ahol kamera jelenlétében számon kérte a róluk negatív cikkeket gyártó újságírót. A régi, hamvas Fideszbe is szerelmes nosztalgiázok ujjonganak, pedig gondoljunk bele: ez lesz a norma? Besétálni hívatlanul bárhova a saját kis/nagy igazságainkért, a közösség formáit nem betartva azért, mert mások sem tartják be. Az a gond ezzel, hogy aki ellenzékben szerkesztőségekbe jár számon kérni, az hatalomban behívatja a neki nem tetszőket. SZÓ M BATH Y PÁL publicista
