Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-20 / 115. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON 2017. MÁJUS 20. 31 Elasztikus valóság 2017 technikák és készségek birtokában levő mesterember figurája, na és az ehhez a szerephez kapcsolódó közkeletű mítoszok, sablonok és magától értetődések. Nem ritkán a művész testéé a főszerep. Rónai Péter ilyenkor mint élő, térben és időben lehatárolt szobor válik a jelentésképzés motorjává, valóságos médiummá lépve elő - miközben a különféle (sálastul, barettsapkástul, rendszerint steril, hófehér múzeumi térben felvett, hangsúlyosan „művészi”) pózok és nyakatekert nyújtózkodások a dokumentáció révén, sorozattá rendezve falra akasztva afféle tipografikus elemekké lényegülnek Mindeközben nem világos, hogy éppenséggel egy autentikus mozdulat rögzítésének pillanatát látjuk-e, vagy csupán a valaha volt pózokat próbálja meg újra meg újra felvenni az egykori önmagát kereső és folyton felülmúlni akaró idősödő művész (Elasztikus valóság). Műveinek, konceptjeinek nagy része magáról a képről, a műként való létezésről szól, mintha a munkák épp saját létük kereteit, korlátáit, játékszabályait feszegetnék - arról, hogy hogyan függ össze kép(iség) és mítoszképzés, milyen térbe kerül, pottyan a művészről leváló alkotás, milyen kódoknak, elvárásoknak kell megfelelnie, és miféle sztereotípiákkal kell újra meg újra megküzdenie a képnek azért, hogy be- és elfogadásra találhasson. Egy szó mint száz, a műalkotásnak a különféle hagyományoknak, kánonoknak, termelési viszonyoknak, tren- deknek-divatoknak, ideologikus kutyafuléknek, mindezek történetiségének (és ki tudja még micsodának) való kiszolgáltatottsága is témává válik. Persze Rónai Péter mindeközben maga is szorgosan azon munkálkodik, hogy áthágja, vagy legalább is megkérdőjelezze a művészettörténetnek - ennek a hatalmas, bugyros, bonyolultan rétegzett, szakavatott tudorok és válogatott sznobok által őrzött játszótérnek - minél több írott és íratlan szabályát. Pótvalóságok Egyébként nincs az a dolog/je- lenség, ami Rónai számára ne lényegülhetne át nyersanyaggá - legyen szó lét- és ismeretelméleti alapvetésekről, művészettörténeti teorémákról, aktuálpolitikai színezetű, a közbeszéd fórumain keringő szöveges tartalmakról, a popkultúra termékeiről, gegszerű utalásokról vagy akár talált tárgyakról és ci- tátumszerűen, kölcsönvett (majd tovább finomított) ödetekről. Ami R P munkáira jellemző, az éppen a fiktív, hiper-, hibrid és pótvalóságok iránti rajongás, az ezekkel való Rónai müveinek visszatérő toposza a szerző, a művész mint kreatív, teremtő egó. játékos kísérletezés, ill. a különféle valóságszintek, -síkok és -szilánkok tudatos, módszeres összekutyulása, majd az összekutyult valóság- és fikciófragmentumok nyelvtanának, szintaxisának elmélyült, kórbonc- noki alapossággal végzett vizsgálata. Sok esetben az elképzelhető leg- csupaszabb módon rajzolódik ki a mű (esetenként szó szerinti) „mondanivalója”. A Képtelenség sorozat darabjain a tartalom, a művész (és/ vagy a kép?) üzenete a lehető legpuritánabb módon, fekete alapon fehér betűkbe szedve, minimális közlésekre redukálva mutatkozik meg („Ennek a képnek nagyon jó a nézettsége”). A nézettség, ill. a néző autonómiája, az alkotás és befogadó viszonyának sokszor tisztá- zadan, problematikus volta jelenik meg a Szlovák virtuális valóság c. fotósorozatban is, melynek fotóiba a művész gálád, valósággal estébés módon apró kamerákat szerelt be - amelyek legalább annyira pontosan figyelik a nézőt, mint az az előtte levő képet. Nem a forma a fontos Rónai Péter munkái alapvető ih- letettségét tekintve nem a forma, nem egy kész(nek feltételezett látvány) igénye a meghatározó, hanem sokkal inkább az idea. A kiindulópont, a munkákat éltető és átható lényegiség mindig az ún. koncept, vagyis egy fogalmi természetű valami - illetve ennek egy adott médiumra való (reflektált vagy ödetszerű, de mindig játékos lendületű) adaptálása. Persze van úgy, hogy egyszerre több (egymással kapcsolatba hozott) médiumról van szó, és gyakran az idea, az elméleti „szikra” is éppen a médium szerkezetének, működési mechanizmusainak sajátosságaiból, illetve ezek felismeréséből és kiaknázásából fakad. Munkásságát egyébként is áthatja a felismerés, hogy az új alkotás, tűnjön bármennyire is sajátnak, legyen bármilyen autonóm és eredeti, eleve interpretáció. Azaz csakis a nagy, kanonizált, imádott-gyűlölt » Rónai Péter (Budapest, 1953) tanulmányait Pozsonyban és Budapesten folytatta. Munkáit számos rangos hazai és külföldi gyűjtemény őrzi, kiállításai révén a cseh-szlovák és a magyar képzőművészeti élet egyik legeredetibb, legmarkánsabb alakjává vált. Jelenleg a Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Karának professzora, tanszékvezető tanára. Pozsonyban él és alkot. Az univerzális alkotó elődökhöz kapcsolódva, a hagyomány által elfogadott és számon tartott alakzatokhoz (horizontokhoz, konvenciókhoz, dogmákhoz, urambocsá: divatokhoz) igazodva válhat azzá, ami. Ha Rónai Péter éppen úgy gondolja, akár egy mondat, egy talált tárgy, egy hirtelen felindulásból vagy előre megfontoltan elkövetett akció is művészetté lényegülhet. Rónai a nagy példaképekből, mesterekből, de a nagy kortársak á létrehozott javakból, az azok által generált elméleti „nyersanyagból” is szorgalmasan építkezik: számos munkája a komoly és nagy hatású elődöknek, pl. Malevicsnek, Duchampnak, Warholnak vagy Joseph Kosuthnak címzett tisztelgésként is olvasható. Persze sokszor nem egyértelmű, hogy az idézetszerűen kikölcsönzött, dadaista mód kisajátított, összemontíA játékba hozott technikák és médiumok tekintetében egy valósággal univerzális alkotóról van szó, művei közt sok minden akad: videók és videoinstallációk, objektek, szobortervek, kollázsok, fotók, rajzok, festmények, performanszok, happeningek, asszamblázsok, illetve besorolhatadan vagy néven nem nevezhető tárgy együttesek és ezek tudatos (vagy asszociatív) ötvözése. Igen gyakran és rendkívüli előszeretettel él a humor, a szarkazmus, az (ön)irónia eszközeivel, ezek mindennemű al- és válfajaival. Számos munkájában érezhető a kötődés a magyar írott kultúrához, ezen belül is elsősorban Karinthy és Örkény szövegeihez. Némi gonoszsággal (és nem kicsit sarkítva) azt is mondhatnánk, hogy Rónai Péter legtöbb munkájában trollkodik és hekkel. Igen ám, csakhogy tessék ezt ezen a nívón, ilyen kortársi szinten utána csinálni - az általa mozgásba hozott gondolatisággal, reflexivitással, a rá jellemző kekeckedő humorral, a legnagyobb kaliberű művészekkel, elmélészekkel és hagyományanyagokkal párbeszédbe bonyolódva. Csanda Máté A szerző művészettörténész egyszerre. rozott, egymásra rétegzett motívumok valamint a saját ingredienciák találkozásából születő „új” mű inkább egy gunyoros fricska, egy játékos parafrázis-e vagy egy önálló, a referenciául szolgáló művet továbbító alkotás. Netalán mindkettő KÉPTELENSÉG ENNEK A KÉPNEK NAGYON JÓ A NÉZETTSÉGE ITT LÁTHATÓ A FORMALISTA TRÜKKÖK ÚTVESZTŐJÉBEN ELSIKKADT MONDANIVALÓ EZ A KÉP TÚLMUTAT SAJÁT JELENTÉKTELENSEGÉN EZ A KÉP EGY HALVASZÜLETETT MOZGALOM ELŐFUTÁRA EZ A KÉP KISEBBSÉGBEN VAN SAJÁT MONDABiVALÓJÁVAL SZEMBEN Képtelenség 1976-2005
