Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-19 / 90. szám, szerda

www.ujszo.com | 2017. április 19. KULTÚRA 5 Holttestek és feromonok Agnieszka Holland Holtak csontjai című krimijének főhőse a brutalitás ellen küzd Az állatvédő nyugdíjas tanárnő (Agnieszka Mandat-Grabka) és a feromonok hatását kutató entomológus (Miroslav Krobot) (Fotó: ASFK) TALLÓSI BÉLA Az Alfred Bauer-díjat hozta el az idei Berlinalóról Agnieszka Holland drámája, a Holtak csontjai. A díjat olyan filmek kapják évről évre, amelyek új távlatokat nyitnak a filmművészetben. A világhírű lengyel rendező munkájában valószínűleg jó példáját látta a zsűri annak, hogyan lehet művészi szintre emelni a horrort, és remek színészi alakításokkal feszült drámaként megjeleníteni egy bűnügyi történetet. A Holtak csontjai pörgős, miszti­kummal átitatott horrorisztikus bűnügyi történet, mely azt igyekszik megmutatni, hogy milyen ered­ménnyel küzdhet, illetve milyen el­lenállásba ütközhet az, aki a társa­dalom által tolerált brutalitás és a korrupció ellen próbál meg fellépni. Azért is erősen szembeötlő, üvöltő ebben a filmben a brutalitás minden­féle formája - a vadászat és a küz­delem az állatok kilövése ellen -, mert gyönyörű környezetben, a lengyel-cseh határon húzódó lenyű­göző, idillikus fennsíkon zajlanak az események. A vonzó, hatásos termé­szeti környezetet mutató képek na­gyon sokat hozzátesznek a filmhez. S aki szembe megy az árral - a he­lyi közösség züllött elöljáróival, a rókafarm főnökével, a rendőrfőnök­kel, a pappal, a vadászokkal, min­denkivel, akinek köze van az újabb és újabb vadászidényben az állatok kilövésével -, egy nyugalmazott ta­nárnő, Janina Duszejko (Agnieszka Mandat-Grabka), aki angolt tanít a falusi iskolában. Imádják a gyere­kek, de a felnőttek flúgosnak tartják és nem veszik komolyan. Van is né­mi alapja, hogy lekezelik. Bár meg­rögzötten, sziklakemény kiállással harcol a vadászatok beszüntetéséért és az állatokkal szembeni brutális bánásmód ellen, néha olyan eltúl­zott, valószerűtlen érvekkel vagdal- kozik, hogy összezavarja a nézőt is. FILMKOCKA Holtak csontjai ■ Eredeti cím: Pokot ■ Szlovák cím: Cez kosti mftvych ■ Színes lengyel-német-cseh-svéd- szlovák dráma, 2017,128 perc ■ Rendező: Agnieszka Holland ■ Forgatókönyvé: Olga Tokarczuk, Agnieszka Holland ■ Operatőr: Jolanta Dylewska ■ Szereplők: Agnieszka Mandat-Grabka, Wiktor Zborowski, Miroslav Krobot, Jakub Gierszal, Borys Szyc, Marcin Bosak A film előzetesét megnézhetik az ujszo-com-on. Máskor meg olyan túlexponáltan, hisztérikusan viselkedik, úgy kikel magából, hogy elveszti a hitelessé­gét. A néző is elbizonytalanodik, hogy komolyan vegye-e, amit lát. Pedig az asszony nem csak állatvé­dőként akar jót: teljes mellszéles­séggel kiáll az elesettek, a gyengék, a félreállítottak mellett is. Mivel mindenütt csak kinevetik és eluta­sítják, úgy dönt, saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást. A trófeákat gyűjtő vadászatoknál sokkal inkább megrázzák a környé­ket az egymást követő titokzatos gyilkosságok, melynek áldozatai a szabályokat nem tisztelő helyi nagy­kutyák összetartó csapatának tagjai: a rendőrfőnök, a polgármester, a nagyvállalkozó. Még Isten házában is tűz üt ki. Nem véletlenül: a pap a va­dászok mellett prédikál, és igyekszik elég harcias módon rábírni az idős asszonyt, hogy a Ne ölj! parancsola­tot ne vonatkoztassa az állatokra. Duszejko minden haláleset után val­lomást tesz a rendőrségen, s állítja, a csillagok állása és az általa figyelt horoszkóp szerint tudja, ki az elkö­vető. Szerinte a nyomok (mindig vannak patanyomok a tetem körül és lakmározó bogarak a hullán) az álla­tok „szelleméhez” vezetnek, az áll bosszút a lemészárolt vadak miatt. Természetesen nem hisznek neki (hogyan is lehetne hinni). A nőnek ez a magyarázata, nemkülönben a kí­méletlen megoldás, amelyhez folya­modik, erősen összekuszálja a nézőt. Mint ahogy a film is összekuszá- lódik, kaotikussá válik a végére. Bár döbbenetes, ami a gyilkosságok el­követésének módjáról kiderül, de a bűnügy - és főleg a film - lezárása, vagyis a megoldás nagyon elszáll a realitástól. A Holtak csontjainak nyelve bi­zonyára új távlatokat nyit a film- művészetben - higgyünk a berlini ítészeknek. Mégis olyan furcsa érzés alakulhat ki a nézőben a végére, hogy a téma ilyetén tálalása, az érvek és az ellenérvek, a helyzetek szénabog­lyaszerű rétegezése nem a legjobb módszer arra, hogy eligazodjunk. Hogy megtaláljuk a tűt a szénaka­zalban. Pedig ott van! Hajói megfi­gyeljük az egyes szereplők magatar­tását, a viszonyaikat, az összekötte­téseiket, a hatalmi játékaikat, a film­ben benne van a nyugtalan, a múlt örökségét nyögő mai társadalom le­nyomata. Rá lehet lelni, ha sikerül lemenni a film mélyrétegeibe. FÜLVIDÉK Egy retró zenekar biztonsági kűrje Az év eddigi legnagyobb meglepe­tése, hogy visszatért a Jamiroquai, a kilencvenes évek egyik legerede­tibb brit popzenekara. Nekik kö­szönheti a világ az „acid jazz” gyűjtőfogaimat, amely később sok mindent magába szippantott, egy idő után el is veszítette címke jelle­gét. És persze más szelek kezdtek fújni a popzenében, ezért az extra­vagáns kalapjairól híres Jay Kay és bandája lassan kikopott a köztudat­ból. Legalábbis kevesen regisztrál­ták, hogy az 1997-es Travelling Without Moving után még négy al­bumot adtak ki - a legutóbbit hét évvel ezelőtt. Ez a mostani az Automaton címet kapta, és pont olyan zenét találunk rajta, amilyet vártunk. A fűnk és a dzsessz ma már, mondhatni, szer­vesen kapcsolódik össze, egy csomó alstílus létezik ezen belül, izgalma­sabbá téve a popzenét. Sőt, olyany­nyira trendinek számít mostanában ez a fajta crossover, hogy zenész le­gyen a talpán, aki forradalmat tud csinálni. A Jamiroquai nem csinált forradal­mat. Ez a lemez nyugodtan készül­hetett volna tíz vagy húsz évvel ez­előtt is, legfeljebb a vájt fülű szak­barbárok vehetnek észre rajta né­hány modernebb keverési megol­dást. A többiek pedig ma már nem lepődnek meg a széteffektezett szintik, a széles harmóniák és a diszkós basszustémák hallatán. Erre a legjobb példa talán a címadó dal, a Superíhesh vagy a Hot Property. A szintetizátor a mostanában trendi ellenpontozás helyett gyakran csu­pán megtámogatja, tovább hangsú­lyozza a basszusalapot, amitől egy­fajta lebutítottság-érzése támad az embernek. Az énektémák sokszor ígéretesek (Summer Girl, Dr. Bűzz, Vitamin) máskor meglehetősen bu- gyuták (We Can do It, Carla), a da­lok struktúrája pedig kissé egysze­rűbb a kelleténél, közelebb áll a mainstreamhez, mint valaha. Nincs a korongon igazán karakteres, átütő sláger sem, valahogy az egész egybefolyik, a kislemezként kiadott Cloud 9 helyett tulajdonképpen bármelyik dallal izzíthatták volna az albumot. Első meghallgatás után alig emlék­szünk valamire ebből a tizenkét számból. Bulizni persze remekül lehet rájuk (a zenekar májusban hosszú turnéra indul), és mivel a popzenének ma elsősorban az a sze­repe, hogy kiszolgálja a bulizókat, tulajdonképpen nem is kellene ha­ragudnunk ezért, hiszen az átlagos­nál magasabb minőség most is adott, és Jay Kay hangja is a régi. Mégis haragszunk kicsit, mert egy tét nél­küli, langyos lötyögést hallunk, és a Jamiroquai régebben nem engedett meg magának ilyen biztonsági kűröket. Régebben formálták a trendeket, nem pedig utánuk kul­logtak. Az Automaton azonban olyan, mintha ezek a zenészek egy­általán nem hallgatnának más zenét, csak a saját korábbi lemezeiket. A Jamiroquai ezzel az albummal retró zenekar lett, abból a vérprofi, ám dögunalmas fajtából, amely régi dicsőségéből él, és csinál ugyan új lemezeket, de minek. Persze tombol a nosztalgiahullám, úgyhogy ezzel sem lenne baj, ha nem pont tőlük vártunk volna valami egészen ere­detit, valami hasítóan újat. Juhász Katalin Jamiroquai: Automaton Virgin EMI, 2017 Értékelés: 5/10 Budapesten is fellép a Queen Adam Lamberttel Budapest. Európai turnéja keretében a magyar fővárosban is fellép a világhírű Queen együttes és Adam Lambert énekes. A kö­zös produkció először lesz látha­tó Magyarországon november 4- én a Papp László Budapest Spor­tarénában. A formáció november elejétől december közepéig 24 arénában mutatja be új műsorát, amelynek egyik apropója, hogy negyven évvel ezelőtt jelent meg a Queen egyik legsikeresebb le­meze, a több mint hatmillió pél­dányban eladott News of the World - közölte tegnap a szer­vező Broadway Event és a Mul­timedia Organisation. „A mostani turné merőben más lesz, mint a korábbi show-k, az új technológiák segítségével sokkal több mindent tudunk megvalósí­tani. Olyasmiket tervezünk, ami­ket még soha, vagy már régóta nem csináltunk” - idézte a köz­lemény Roger Taylort, a Queen alapító tagját, dobosát. Brian May gitáros hozzátette, hogy a nagy slágerek mellett néhány olyan dolgot is belecsempésznek a műsorba, amire az emberek nem számítanak. „Adam Lambert dö­gös rockzenész, de számos arca van, ami remekül illik a zenénk- hez és meg kell mutatnunk.” A sikeres amerikai énekes és a Queen 2009 óta dolgozik együtt. A Queen+Adam Lambert pro­dukció már csaknem száz kon­certet adott a világ különböző helyein. (MTI) Ma kezdődik az Anasoft litera fest Pozsony. Az Anasoft litera díjra - azaz a legrangosabb szlo­vák irodalmi elismerésre - esé­lyes 10 prózakötetet és a szerző­ket ismerhetik meg az érdeklő­dők az Anasoft litera festen, amely ma kezdődik különböző pozsonyi helyszíneken. Az ápri­lis 25-ig tartó rendezvénysorozat első programpontjaként ma 18.00-kor két díjesélyes író mu­tatja be könyvét a Café Berlin- kában (a Szlovák Nemzeti Galé­ria épületében). Juraj Brindzár Mlčky a krátko című regénye Ré­ti Richárd, a híres német anya­nyelvű osztrák-magyar sakk­mester (a Monarchia felbomlása után csehszlovák sakknagymes­ter) életéről és haláláról szól. Zu­zana Cigánová, akit immár har­madszorjelöltek az Anasoft lite­ra díjra, az Aksál című, helyen­ként erotikában gazdag novella- füzéréről mesél a közönségnek. Az Anasoft litera zsűrije a ta­valy megjelent közel 230 eredeti szlovák szépprózakötetből válo­gatva állította össze a tízes listát, amelyet most az irodalmi feszti­válon is bemutatnak. A már em­lítetteken kívül Denisa Fulmeko- vá, Iveta Gibová, Michal Havran, Jakub Juhás, Jozef Karika, Sil­vester Lavrík, Víťo Staviarsky és Ondrej Štefánik egy-egy kötete szerepel az esélyesek között. Ki­sebb meglepetést okozott, hogy a bírálóbizottság tagjai a hivatalos kánonokon kívül álló műfajokban is találtak értékelendő minőséget: Jozef Karika Trhlina című regé­nye például fantasy-horror. Az Anasoft litera győztesét szeptemberben hirdetik ki. (ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom