Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-18 / 89. szám, kedd
www.ujszo.com | 2017. április 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Az új török szultán A paranoiás, minden mértéket elveszítő „népvezér" GÁL ZSOLT E rdogan köztársasági elnök már korábban diktatúrát csinált Törökországból, a népszavazás tétje „csupán” az volt, hogy az önkényuralom korlátok nélkülivé váljon, legitimitást szerezzen a szavazók többségétől, és a demokrácia hívei az utolsó szalmaszálat is elvesztve végleg feladják a küzdelmet. Meg persze az, hogy a 2003 óta kormányfőként, majd államfőként egyfolytában hatalmon lévő Erdogan 2029-ig bebetonozza teljhatalmát, afféle új szultánként trónolva az 1150 szobás vadonatúj, giccses ankarai palotájában, ami harmincszor nagyobb a washingtoni Fehér Háznál. Jó szimbóluma a minden mértéket elveszítő, paranoiássá váló, az ellene irányuló kritikát börtönnel büntetendő hazaárulásnak tekintő népvezémek. S mivel a hatalom édes íze függővé tesz, ezért a népszavazási kampányban igyekeztek biztosra menni, ami oda vezetett, hogy a kampány finoman szólva egyoldalúra sikerült. Úgy 90 százalékos arányban domináltak az Erdogan által preferált „igen”-re buzdító hírek és hirdetések a médiákban és a különböző reklámfelületeken. Azonban a nyugat-európai török közösségekben nem lehetett úgy kam- pányolni, mint hazai pályán, az ezt megakadályozó német és holland politikusok meg is kapták csuklóból a fasiszta jelzőt. Kapóra jött a hatalomnak a tavaly júliusi vérszegény és hamvába holt puccskísérlet is, amely után Erdogan gyakorlatilag minden bírálóját güle- nista puccsistának (vagy PKK-s kurd terroristának) minősített és lecsuka- tott vagy kirúgatott, példátlan tisztogatást hajtva végre az országban. A hadsereg vezérkara lefejezve, 168 tábornok (az összes fele) van őrizetben, az igazságszolgáltatásból több mint 4000, a felsőoktatásból 6000 ember lett bebörtönözve vagy elbocsátva, de parlamenti képviselőket is simán lecsuktak, és több mint 150 újságot és egyéb médiát zártak be. Az elbocsátottak száma 100 ezer felett jár, plusz több mint 50 ezer ember, aki az állása mellett a szabadságát is elveszítette. Szóval mi ez, ha nem diktatúra, ahol Erdogan és kormányzó pártja visszaél a puccs óta érvényben lévő rendkívüli állapottal. Az Erdogan 2003-as hatalomra jutását követő bő egy évtized a piaci reformoknak köszönhetően a török gazdaság legsikeresebb időszaka volt, a modem Törökország születése óta. Most azonban újra lejtőn a líra, két számjegyű az infláció, az élet- színvonal stagnál, miközben a hatalom azzal van elfoglalva, hogy lefoglalja a „gülenista” vállalkozók cégeit és vagyonát, miközben elképesztő a korrupció, beleértve a legmagasabb köröket és - ahogy az már lenni szokott - Erdogan családját is. Ugyanez mondható el minden területen, óriásit esett a biztonsági erők felkészültsége a tisztogatások miatt. A meggyengült apparátus gyengén teljesít a szíriai beavatkozásban, és képtelen megakadályozni a kurd és iszlamista merényleteket, miközben Kurdisztánban újra polgárháború dúl, több ezer a halottak és több százezer a kitelepített emberek száma. Közben a Nyugat szövetségeséből Erdogan rezsimje Putyin barátjává vált, hiába, világ diktátorai, egyesüljetek... A népszavazással megerősített alkotmánymódosítások végleg bebetonozzák Erdogan hatalmát és tovább erősítik a negatív tendenciákat. A török gazdaság egyre kevésbé lesz sikeres, a török demokrácia maradványai tovább erodálódnak, a szólás- szabadságot tovább korlátozzák, a szekuláris állam még jobban visszaszorul (egyre több lesz a fejkendő és a burka Isztambulban is), a nyugati orientáció tovább gyengül, Ankara egyre távolabb kerül az EU-tól és a NATO-tól, Erdogan meg egyre inkább paranoiás, militáns és önkényeskedő lesz. Szóval csupa rossz hír, és a legrosszabb, hogy mindez akkor is így történne, ha Erdogan elbukta volna a népszavazást. Csak akkor lassabban menne a dolog, és maradna némi remény, hogy a folyamatok visszafordítok. Terrorveszély: megerősítették a francia elnökjelöltek védelmét Több mint 50 ezer rendőrt mozgósítanak a most is járőröző katonák mellett Franciaországban a vasárnapi elnökválasztás biztosítására: a hatóságok mind a 67 ezer választó- helyiséget ós az elnökjelölteket külön biztosítják. Az intézkedést Matthias Fekl francia belügyminiszter jelentette be a Le Journal du Dimanche-nak adott interjúban. A terrorveszélyen túl a hatóságok a politikai szélsőségesek esetleges rendbontására is felkészültek. A Le Journal du Dimanche értesülése szerint a titkosszolgálatok konkrét fenyegetésekre figyelmeztették az esélyes elnökjelölteket, ezek a politikusok személyes biztonságát és a kampányszékhelyeket is érintették. Ajelöltek védelmét ellátó biztonsági szervek részletes tájékoztatást kaptak a fenyegetésekről. A maximális terrorveszélyt bizonyítja, hogy Francois Fiiion konzervatív jelölt kampányrendezvénye április 14-én Montpellier-ben kiemelt biztosítást kapott, az elitalakulatok egyik kommandós egysége és mesterlövészek is jelen voltak. Emmanuel Macron centrista jelölt kampánystábja is megerősítette a lapnak, hogy a rendőri készültséget a kampányközpontban is megerősítették. A lap feltételezésére, hogy Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Front elnökének esetleges továbbjutása a második fordulóba utcai megmozdulásokat válthat ki, a belügyminiszter elmondta: „bárhogy alakul is, a köztársaság nem fogja tűrni a közrend megzavarását. De számítunk az őszinte állampolgári megmozdulásokra is, s azok zavartalan lefolyását is biztosítanunk kell” - tette hozzá. (MTI) Reformátorok egykor ós most HANGÁCSI ISTVÁN mikor Luther Márton majd 500 éve kiszögelte 95 tételét, nemcsak az egyház külső megjelenésében akart változásokat, hanem vissza akarta terelni a kor egyik meghatározó európai intézményét a közösségekhez és a szolgálathoz. Sokan ma is példaként tekinthetnének a reformátorra. Korunk politikai vezetői valahányszor „reformokat” hirdetnek, többségében csak a folyamatos megszorításokat célozzák meg. A lényeg azonban változatlan marad. Sajnos Richard Suliknak az Európai Unió megreformálását célzó Ma- nifesztuma is ezt a szemléletet tükrözi. Az SaS vezére által jegyzett dokumentum egyenlő egy multinacionális vállalat átfogó megszorító csomagjával. Sulik csakis intézményi és gazdasági szempontokból prezentálja a „reformjait”, amely alatt a kevésbé hatékony és fölöslegesnek ítélt (a kettős hatáskörök miatt) központi testületeket, tanácsadói bizottságokat és programokat érti. Az irat ugyan tartalmaz bizonyos megoldásokat, ám azok marginális jellegűek: csak az EU-s intézmények ráncfelvarrásával foglalkozik, a mélyebb tartalmakat viszont nem érinti. Sulik nem is törekszik arra, hogy egy új EU-s szemléletet mutasson be a hazai politikai diskurzusban, hanem egyszerűen beleáll a hagyományos nemzetállami EU és a föderatív EU vitába, mégpedig az előbbi mellé. A reakciók nem maradtak el: a Progresszív Szlovákia tagjai és a DenníkN újságírói alapos kritikával illették, ráadásul az SaS vezérét egyenesen Geert Wilders és Orbán Viktor hazai képviselőjének állították be. Nem tisztem senkit sem védeni, ám a bírálók hibás szemszögből közelítik meg Sulik elképzeléseit. Az ő szemükben az SaS vezére még mindig ugyanaz a szakpolitikus, aki annak idején kidolgozta az egykulcsos adórendszert, és nem értik az irányváltás mögötti okokat. Holott az SaS EU-szemlélete a Radiéová-kormány bukása óta teljesen nyilvánvaló: egy nemzetállami szinteken erős Európát támogat. Ez azt jelenti, hogy csak bizonyos mértékű hatáskörátadást fogad el, elkerülve azt, hogy Szlovákia a brüsszeli hatalmi játszmák elszenvedője legyen. Az SaS emellett azonban teljesen EU-párti, hiszen szerinte Szlovákia csak e közösségben lehet hosszú távon sikeres. Azonban Sulik és bírálói sem foglalkoznak a legfontosabb problémákkal. Az EU hatékony reformja nem lehetséges csakis intézményi szinteken. Nem mehet végbe anélkül, hogy ne érintené a közösségek EU-ról vallott felfogását, és a reformerek ne ajánlanának egy széles körű és hosszú távon megfogható víziót (mint az európai álom). Egészen 2008-ig javarészt a tagállamok kormányai felől érkeztek a kritikus vélemények Brüsszelbe. Azóta már a lakosság részéről is sorra jelentkeznek a negatív hangok, amelyek nemrég a brexitben csúcsosodtak ki. Bár az SaS-elnök Manifesztumának bevezetője lutheri szándékokat sejtet, sajnos nem tud kitömi e rendszerváltás utáni szemléletből. Ugyanakkor az SaS-nek legalább van egy részletekbe menő szakpolitikai szemlélete az Európai Unióról, szemben a többi párttal, amelyek leginkább aktuálpolitikai érdekeik mentén értelmezik az elmúlt évszázad legfontosabb európai vívmányát. Sulik olyan diskurzust indíthat el idehaza, amely elvezethet egy tudatosabb Európa-kép kialakításához és az olyannyira kívánt reformokhoz. A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa FIGYELŐ Szemben a kampánygépezettel A német Der Spiegel Az ellenállás szalmalángja címmel közölt cikket a magyarországi tüntetésekről. Kiemelte, Orbán Viktor politikája ellen nem volt ilyen nagyságrendű tiltakozás, így adódik a kérdés, vajon veszélybe került-e a hatalma. A lap szerint valószínű, hogy a tüntetések végül szalmalángnak bizonyulnak, mivel parlamenten kívüli, struktúrákkal nem rendelkező mozgalomról van szó, és a Fidesz kampány gépezetével nem tudja felvenni a versenyt. A tüntetéseken egyik ellenzéki pártnak sincs szerepe, és arra sem képesek, hogy az ellenállást a parlamentben képviseljék. Orbán valószínűleg még hosszú ideig fog kormányozni. (MTI) Váratlan mórtókű ellenállás A Közép-európai Egyetem (CEU) ügyéről közöl írást a The Observer brit lap, mely szerint a magyar kormányt váratlanul érte az ellenállás ereje a néhány nap alatt elfogadott törvénnyel szemben. A törvénnyel újabb frontot nyitott a Soros Györggyel szembeni háborúban, abban a hiszemben, hogy csekély ellenállásba fog ütközni Donald Trump amerikai elnök részéről. A Soros elleni támadással egy időben Orbán Viktor újabb EU-ellenes rohamot is indított az Állítsuk meg Brüsszelt elnevezéssel - írta a brit lap. Vannak azonban arra utaló jelek, hogy tévesen mérte fel a hangulatot, és a CEU elleni támadással alkalmat adott az EU-nak a cselekvésre az egyre inkább autoriter vezetési módszereivel kapcsolatos, régóta fennálló aggályok ügyében is-írja a The Observer. (MTI) A „lecsiszolt" jogállam A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung rámutat, Orbán Viktor ugyan régóta az illiberális demokráciáról beszél, de úgy fogalmaz, hogy szavaiba „bele kellett interpretálni egyet s mást ahhoz, hogy Európa-ellenes és antidemokrata ördögként lehessen ábrázolni”. Ezért a vele szembeni kritika egy része néha kissé hisztérikusnak tűnt. Magyarország nem lebontja a. demokratikus és jogállami normákat, hanem „lecsiszolja” őket. Azonban mindez a CEU és a civil szervezetek ügyével kapcsolatban „új minőséget” ért el. (MTI)
