Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-16 / 63. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2017. március 16. ISKOLA UTCA 117 Argentínai magyar vendégek Hetényben MIRIÁK FERENC Négy napot töltött Hetényben nyolc tizenéves argentin diák, akinek magyar gyökerei vannak. Az Argentínában élő rengeteg magyar család közül sokan máig igyekeznek megőrizni magyarságu­kat, és identitástudatukat az utóda­iknak is átadni. Ilyen összetartó ma­gyarközösség él Buenos Airesben is. Gyermekeiket szombatonként ma­gyar nyelven taníttatják, sőt, több család az argentínai nyári szünet idején, karácsony után, február vé­géig Budapestre küldte tizenéves gyermekét tanulni. Ott családoknál szállásolták el őket, és mindennap iskolábajártak. A hetényi gyülekezet segédlel­késze, a Tarczy Lajos Alapiskola református hitoktatója, a helyi Tá- bita báb- és színjátszó csoport ve­zetője, Ecsi Gyöngyi évente rend­szeresen missziós tevékenységet folytat a közösségben. Ezért nyolc 14-17 év közötti argentínai diák négy napra Heténybe is ellátoga­tott, ahol kis ízelítőt kaphattak mindabból, amit a református lel­kipásztortól, előadóművésztől Ar­gentínában már hallhattak, hiszen több alkalommal járt Argentíná­ban, az ottani szórványmagyarság gyülekezeteit is erősítette éneké­vel, meséivel. A tengerentúlról érkező vendé­geket diákok, szülők és a gyüleke­zet tagjai fogadták vasárnap. Szál­lásuk családoknál és a parókián volt. Hétfőn az iskolában részt vettek a 8. és 9. osztály magyar nyelv és iro­Közös tá ncta n u lás dalom óráin, majd az igazgatónő bemutatta a községet és az iskolát: megismerkedhettek a helyi hagyo­mányokkal, a község történetével, az iskolai eseményekkel, a diák­élettel. Részt vettek a néptánccso­port délutáni óráján, majd több he­tényi diákkal a komáromi fürdőben töltötték az estét. Kedden megnézték a Tábita színjátszó csoport előadásában a József és testvérei című darabot. Nagy lelkesedéssel vettek részt a helyi rangidős fiúkkal közös torna­órán, melyen megmutathatták, mi­lyen is az argentin foci. Még a ven­dég lányok is szívesen rúgták a lab­dát, és bizony gólt is szereztek. A karateedzésbe is bekapcsolódtak, majd a gyülekezeti házban tartott közös esten a vendégeken volt a sor, hogy bemutassák, honnan is jöttek, hogyan élnek. Szerdán a hetényi di­Kirándulás a komáromi erődrendszerbe (Fotók: tlai) ákokkal a komáromi erődrendszert látogatták meg. A nyolc tizenéves fiatal és az alapiskola nagyobb diákjai között igazi barátság szövődött ez alatt a négy nap alatt. A vendégek nagyon hálásak voltak a fogadtatásért, a vendégszeretetért, amellyel a heté- nyiek igyekeztek elfeledtetni velük a családjuk távollétét. Ami pedig a kilátásokat illeti, a legnagyobb gond, hogy - minden erőfeszítés ellenére - a magyar csa­ládokban otthon már a szülők sem beszélnek magyarul a gyermekeik­kel, mert nemzedékről nemzedékre csökkent a magyamyelv-haszná- latuk. Ennek a folyamatnak a lassí­tása, a magyar származástudat megtartása és a magyar értékek össztársadalmi megbecsülése az argentínai magyarok legfontosabb közös célja. Argentínai magyar közösség Az argentínai magyar emigráció története a 18. században kezdő­dött, amikor a jezsuita hittérítők között számos magyar pap is érke­zett Észak-Argentínába. A ma kb. 40-50 ezresre becsült argentínai magyar közösség három nagyemigrációs hullám eredményeként alakult ki. Az I. világháború előtt és után érkezett kivándorlók több­sége a nyomor elől menekült, s általában a mezőgazdaságban ta­lálta mega helyét. Többségük vidéken és Nagy-Buenos Aires déli iparnegyedeiben él. A második hullám a II. világháború alatt és után érkezett. Többségük értelmiségi volt. Rövid idő alatt irányító szerep­hez jutottak a magyarság szervezeteiben. Nagy részük a főváros belterületén és az északi villanegyedekben él. A harmadik, az 1956- os forradalom leverése utáni hullámmal főként fiatalabb korosztály érkezett. Többen közülük azonban egy idő után más országokban kerestek megélhetést, sokan pedig beolvadtak. Az argentínai ma­gyarság háromnegyede Buenos Airesben él, de jelen vannak Cór­doba tartományban, az észak-argentínai Chaco mezőgazdasági te­rületein, valamint az andesi Bariloche városban és Rosarióban is. Élményekkel teli örömpéntek a Hidaskürti Alapiskolában Nyüzsgő sportélet az építészeti suliban BESZÁMOLÓ A Hidaskürti Alapiskola tanulói február 17-ón örömpéntekre ébredtek. Egész napos szórakozás, felszabadult vidámság várt rájuk. A felső tagozatos tanulók ismét a Komáromi Jókai Színházba indul­tak, ahol a Függöny fel! című da­rabot tekintették meg. Az előadás­ban volt egy kis „csavar” is, amely gondolkodásra késztette a tanuló­kat. A történet ugyanis egy színházi főpróbán kezdődik, ahol a rendező erőfeszítése ellenére is elemeire bomlik § társulat. A második fel­vonásban ugyanazt látjuk a füg­göny, a színfalak mögött. A betekintés a kulisszák mögé, a helyzet bemutatása más oldalról, az elkerülhetetlen katasztrófa, a szí­nészek nagyszerű játéka feledhe­tetlen élményt nyújtott diákjaink­nak. A kicsiknek farsangi álarcosbált szerveztek a tanító nénik. Termé­szetesen a szülők és a nagyszülők is szívesen látott vendégek voltak, hadd gyönyörködjenek, hadd örül­jenek ők is. A tornaterem a kicsik báltermévé változott. Rengeteg öt­letes farsangi átváltozást láthat­tunk: voltak apró hercegnők, an­gyalok, táncosnők, macska- és nyuszilányok. A fiúk sportolók, pi­lóták, ördögök vagy űrutazók let­tek. Volt maffmmaszk, hegyi tiroli lány, egyiptomi fáraó, török has­táncosnő, lepkelány mint pillangó- kisasszony, csigabiga csápokkal és persze Harry Potter. Körséta, játék, tánc szabadon és táncház közösen váltogatta egy­mást. Jó érzés volt látni, hogy él még a farsangi hagyomány, az álarcos „más bőrébe búj ás”, a vidám, mó­kás átalakulás. Igaz, ez itt nem Ve­lence vagy Rio, ám a mi kis mini- karneválunk csak a mi örömünk. A vendégek szavazatait összesítve kihirdettük a 10 legötletesebb álar­cot, a gyerekek felsorakoztak, mi pedig megtapsoltuk és megajándé­koztuk őket csokival. Üdítőt és fi­nom bagettet minden gyerek ka­pott. Következett a tombolahúzás. Rengeteg ajándék talált gazdára, így újra felragyogtak az arcocskák, mert páran már akkor elszontyo­lodtak, amikor az ő farsangi ruhá­juk nem került a kiválasztottak kö­zé. Szabad tánc és szórakozás kö­vetkezett, majd az álarcos farsan­golók visszaváltoztak iskolás kis­diákokká. A szervező pedagógusok pedig biztosak lehettek abban, hogy a bál sikeres volt és a gyerekek kitűnően szórakoztak. A pedagógusok TAMÁSI ÉVA Iskolánk, a dunaszerdahelyi Építészeti Szakközépiskola Szabó Gyula 1. diákjai március 6-án be­népesítették tornatermünket. Az­nap rendeztük meg ugyanis az osztályok közötti asztalitenisz­bajnokság iskolai fordulóját. A legügyesebb asztaliteniszezőink neveztek be a versenybe, amely­ben minden évfolyam képviseltet­te magát. Mind a fiúk, mind a lányok be­bizonyították, hogy a tanulás mel­lett a sport is fontos szerepet ját­szik mindennapjaikban. Az izgalmas többfordulós ver­senyt, amelynek huszonegy részt­vevője volt, végül Árvay Kristián II. A osztályos tanuló nyerte. A második helyezett Vermes Ri- chárd II. M osztályos tanuló lett, a harmadik helyet pedig Katona Zsolt szerezte meg az I. A osztály­ból. Az eredményhirdetéskor mindhárom diákunk elégedetten vette át a helyezésért járó elismerő oklevelet. A dunaszerdahelyi Építészeti Szakközépiskola Szabó Gyula 1. legjobb asztaliteniszezői (balról): Árvay Kristián, Vermes Richárd és Katona Zsolt (Fotó: DÉSZ) Szebbnél szebb maszkokban vonultak fel a gyerekek (Fotó hai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom