Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-16 / 63. szám, csütörtök
181 SPORT 2017. március 16.1 www.ujszo.com Szimpatikus Leicester, sunyi Vardy KISS TIBOR NOÉ A Leicester a tavalyi ónjót idózve, nómi szerencsével, a Juventus tükörsimán, előre megírt koreográfia szerint jutott be a legjobb nyolc közó a labdarúgó Bajnokok Ligájában. Folytatódik a Nagy Leicester Sztori, a kiscsapat első angol klubként jutott be a legjobb nyolc közé a Bajnokok Ligája 2016/17-es idényében, miután a Sevilla elleni visszavágón 2:0-ra győzött. A meccs kívülállóként nem volt túl emlékezetes: a Sevilla jobb csapatnak tűnt, szinte végig birtokolta a labdát, de támadásai meddők voltak, ráadásul a spanyolok az odavágó után ezen a meccsen is kihagytak egy tizenegyest (N’Zonzi lövését Schmeichel kivédte). A Leicester a szerencsével sem állt hadilábon, Wes Morgan a térdével szerzett gólt, a Vardy-Nasri sárga lapos műbalhéból pedig az angol jött ki jobban, Nasri a másodikat kapta meg az összefejelés imitálásáért. Persze, nézhetjük mindezt máshonnan is. A Leicester végre ismét a tavalyi arcát mutatta, a futballisták oroszlánként küzdöttek egymásért, ment a betonozás, jöttek a veszélyes kontrák. Ez ismét a szerethető, szimpatikus Leicester volt, legalábbis a játékot illetően. A labdabirtokási A nap játékosa ► Kasper Schmeichel (Leicester City) Sevillában, majd Leicester- ben is kivédett egy tizenegyest - ezzel rekorder, a Bajnokok Ligája története során még nem volt kapus, aki azoda-visszavágós rendszerű mérkőzések során mindkétalkalommal büntetőt hárított volna. véghez a Sevilla legyőzésével, de hogy a legjobb nyolc között borzasztó nehéz dolga lesz, az biztos. A Sevilla elleni meccs végén több kontrája volt az együttesnek, és ezek siralmas véget értek. A Real Madrid vagy a Bayern München ellen ilyen hibák nem fémek majd bele. A nap másik meccsére Torinóban került sor. Egy délutáni baráti beszélgetés során 1:0-t jósoltam a Ju- vének a Porto ellen, Bonucci góljával, a hetvenötödik perc körül. Az eredmény bejött, de Bonucci nem, Dybala tizenegyese döntött, a szervezettség szempontjából kimaxolt Juve 3:0-s összesítéssel jutott be a (TASR/AP-felvétel) legjobb nyolc közé. Érdekes, hogy az olaszok nem szívesen játszanának a Leicesterrel, Buffon legalábbis semmiképpen: „El szeretném kerülni a Leicestert, szenvedélyesen és lelkesen játszanak, és veszélyes fegyver a kezdeményezőképességük” - mondta a kapuslegenda, de azért abban biztosak vagyunk, hogy a Juve sokkal inkább a Barcelonát szeretné elkerülni. Bár, ha jobban belegondolunk, 2010-ben egy angol kiscsapat alaposan megtréfálta a Ju- ventust az Európa Ligában. Ha esetleg valaki emlékszik a visszavágóra: Fulham-Juventus 4:1. Gera Zoltán két góljával... Örömmámor Leicesterben: az angol bajnok továbbjutott a Sevilla ellen arány meg a „technikás spanyol játékosok” dicsérete ezúttal csak humbug, elnézve a Sevilla játékát, úgy tűnt, ezen a meccsen a spanyoloknak semmilyen ötletük nincs a kapuja elé húzódó angol csapat ellen, a mérkőzés lassan unalmas állóháborúvá alakult. Hogy a Leicester leparkolt a busszal a tizenhatos elé? Hogy semleges pályán tízből hány meccset nyerne meg a Sevilla a Leicester ellen? Kit érdekel? A Sevillának kedden este kellett volna továbbjutnia, de nem volt képes rá, pedig a feladat nem volt lehetetlen. Máskülönben azért a Leicester- ódákon is lehet halkítani kicsit. A Claudio Ranieri menesztését követő bajnokin (Liverpool 3:1) a Leicester futballistái összesen 8 kilométerrel és 120 sprinttel futottak többet, mint az utolsó ranieris meccsen. Azt, persze, sosem tudjuk meg, hogy a játékosok meg akarták-e buktatni Ranierit, vagy éppenhogy Ranieri „fékezte őket”. (Aha, biztos, direkt.) A Vardy-Nasri affér sem tette szimpatikusabbá a csapatot az emblematikus figura („working dass hero” etc.), Jamie Vardy dicstelen provokációja miatt. Hogy Nasri egy balfék - ezt tudjuk. De Vardyt (és a Leicestert) nem az ilyen sunyi jelenetekért szerettük meg. A Leicester hatalmas dolgot vitt sokba kerül, kérdés, mit kezd ezzel Európa Az olimpia BŐDTITANILLA Száz napja vette át a Szlovák Olimpiai Bizotteág elnöki tisztsógát Anton Siekel. A sportvezetőt első tapasztalatairól kórdeztük. Hogyan értékeli az első száz napját? Nagyon gyorsan és hektikusan telt. Sok folyamatot elkezdtünk a hosszú távú célok érdekében, a sportot és a törvényhozási folyamatokat is ismerő szakemberekből álló munkacsoportokat állítottunk fel. Tudtunk reagálni a spontán adódó eseményekre is, például a síszövetségen belüli viszályokra, vagy a sporttörvény módosítását kísérő vitára. A jövőben is azon leszünk, hogy a Szlovák Olimpiai Bizottság aktívan részt vegyen a problémák megoldásában, hogy teret biztosítsunk a véleménycserére. Mit tart az első száz nap legnagyobb eredményének? Azt, hogy sikerült elnyernem a sportági szövetségek bizalmát, ennek köszönhetően a legjobb szakembereiket delegálták a már említett munkacsoportokba. Ez a legfontosabb. Mert beszélhetünk mi itt célokról, ha nincsenek meg az emberek, akikkel meg lehetne ezeket valósítani. Nagy örömmel tölt el, hogy mind a sporttanácsba, mind a jogi bizottságba rengetegen jelentkeztek, nagy volt az érdeklődés. Első elnöki tapasztalatai alapján mi a szlovák sport legnagyobb hiányossága? Nagyon fontos az utánpótlásnevelés és a szövetségek támogatása, de nem kevésbé fontos az infrastruktúra építése is. Anélkül ugyanis zsákutcába jutunk. Hiába várunk eredményeket, ha a sportolóink nem tudnak hol felkészülni. Ehhez hosszú távú koncepció kellene, mert nyilván nem egy-két év kérdése. Mit gondol a sporttörvény körül kialakult helyzetről? A törvénymódosítás után még mindig nagyon sok a kritikus hang, a szövetségek főleg a rengeteg papírmunkát kifogásolják. Tárgyalunk erről a minisztériumAnton Siekel össztársadalmi vitát szeretne a sportról (TASR-feivétei) mai. De nem tartom tragédiának, hogy sok a kritika, mert nyilván sok dolog csak a törvény gyakorlati alkalmazása során derül ki. Az lenne a tragédia, ha ezeket a kritikus hangokat nem hallgatnánk meg, és nem vennénk figyelembe. Egyáltalán nem szégyen újra elgondolkodni ezeken a kérdéseken, és megpróbálni kiküszöbölni a hiányosságokat. Szeretnénk szélesebb társadalmi vitát is megnyitni a sportról, olyan kérdésekről is, amelyeket nem konkrétan a sporttörvény szabályoz, de most ennek kapcsán előtérbe kerülhetnek. Hogy látja, nemzetközi szinten merre tart az olimpiai mozgalom? Az Agenda 2020, úgy tűnik, egyelőre nem éri el a célját, Budapest visszalépésével az utolsó olyan város is kiesett a 2024-es játékok rendezésére pályázók közül, amely megfelel a „fenntartható olimpia egy nem túl nagy városban” eszméjének. Nagyon sajnálom, hogy Budapest visszalépett, mert egyedülálló lehetőség lett volna, hogy ilyen közel rendezzenek olimpiát. De el kell fogadnunk a tényt, hogy egy olimpiarendezés költségei óriásiak. Ezért nincs min csodálkozni, hogy csak olyan városok és országok gondolkozhatnak ezen reálisan, ahol megvannak bizonyos gazdasági és infrastrukturális feltételek. Azt gondolom, ez a trend folytatódni fog, és számunkra az lesz a nagy kérdés, Európa hogyan birkózik meg ezzel a helyzettel, lesznek-e európai városok, amelyek sikerrel pályázhatnak az olimpiarendezésre. A polgárok is látják a gazdasági kockázatokat, ezért is utasították el több helyen népszavazáson a pályázatot. Mit gondol arról, hogy az egykor oly magasztos olimpiai eszméről ma már mindenkinek csak az jut eszébe, milyen sokba kerül? Nagyon sajnálom, de ezt is el kell fogadnunk. Az egykor amatöriz- must hirdető olimpiákon már csak a kőkemény profiknak van esélyük. Némi túlzással azt mondhatnám, a valaha volt jelszó, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, mára úgy módosult: „Nem a részvétel, hanem a győzelem a fontos.” Nagyon boldog lennék, ha valamilyen módon elismerhetnénk és díjazhatnánk minden olimpikont, aki hősies teljesítményt nyújtott, kihozta magából a maximumot, megdöntötte az egyéni csúcsát, mert egy 12. hely mögött is óriási munka van. Jó lenne, ha nemcsak az eredményeket, hanem az egyes emberi történeteket is díjazhatnánk.
