Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-04 / 53. szám, szombat

8 KULTÚRA 2017. március 4. I www.ujszo.com Koncertek a fővárosban Sokféle stílus közül választhatnak Pozsonyban az élő zenére vágyók március folyamán Macy Gray, az öntörvényű díva először énekel Pozsonyban (Képarchívum) RÖVIDEN Európa harmadik legdrágább tótele London. 59,3 millió dollárért kelt el Gustav Klimt Bauemgar- ten című olajfestménye a Sothe- by's londoni árverésén. Az 1907- ben készült kép 1994 óta egy magángyűjtemény része volt, legutóbb a Királyi Művészeti Akadémia egyik londoni kiállt tásán lehetett látni. Értékét jól mutatja, hogy Európában mind­össze két alkotás kelt el maga­sabb áron: Giacometti Sétáló ember című szobrát 104,3 millió dollárért árverezték el 2010-ben, Rubens Ártatlanok lemészárlása című festménye pedig 76,7 mil­lió dollárért talált új gazdára 2002-ben. (CNN, juk) Klimt kertje (Képarchívum) Plágiummal vádolják Shakirát Madrid. Plágiummal vádolja Shakirát és Carlos Vivest egy kubai énekes a La Bicicleta című daluk miatt. A szerzemény díjat kapott a legutóbbi latin Grammy- gálán, és februárban 2016 leg­jobb latin dalának trófeáját is el­nyerte a Billboard díjátadón. A plágiumkeresetet csütörtökön nyújtotta be egy madridi bíró­ságra Livan Rafael Castellanos kubai énekes kiadója, az MDRB Music Publishing. A Livan művésznéven ismert énekes, aki Madridban él, azt állítja, hogy Shakiráék az ő 1997-es Yo te quiero tanto című számát, an­nak szövegét és ritmusát hasz­nálták fel a La Bicicletához. Az El Mundo című lap szerint a három érdekelt tavaly október­ben már találkozott Madridban, de akkor nem jutottak megálla­podásra. (MTI, SITA) Banksy szállodája műalkotás is Betlehem. „A világ legrosszabb kilátású” szállodai szobáit kí­nálja egy betlehemi vendégház, amelyet Banksy, a titokzatos brit graffiti-müvész létesített a cisz- jordániai Betlehemben, egy­szerre üzleti vállalkozásként, műalkotásként és politikai ál­lásfoglalásként. Az egykori la­kóházból kialakított The Walled Off Hotel ablakai a palesztin te­rületeket Izraeltől elválasztó komor betonfalra néznek, elne­vezése pedig arra utal, hogy a szállodát - miként Ciszjordániát is - fal vágja el a külvilágtól. Az intézmény március 11-től fogad vendégeket, tíz szobáját 30 dol­lártól kezdődő áron adják ki, az interneten is lehet majd helyet foglalni. A szobák falait termé­szetesen maga Banksy „deko­rálta” alkotásaival. (mti, juk) JUHÁSZ KATALIN Pozsony piaci szempontból még mindig apró pont az európai koncerttórkópen, de néhány világsztár menedzs­mentje már hajlandó kockáz­tatni, illetve felfedezték ezt a megállót a Prága-Bécs- Bu­dapest tengelyen. Bécs közelsége persze továbbra sem tesz jót Pozsonynak, a legtöbb nagy név inkább az osztrák fővárost választja, arra számítva, hogy a nyugat-szlovákiai rajongók nem restek autóba ülni miattuk. De azért van miből válogatni márciusban. Macy Gray (március 8.) A neosoul első díváj ából talán azért nem lehetett új Tina Tumer, mert koncertjein olyan összekötőszöve­geket mond a számok között, ame­lyek csak 18-as karikával mehetné­nek adásba a tévében. O dönti el, mit vesz fel, ráadásul a dalait is maga ír­ja, és a produceri munkálatokat sem engedi át másnak. Szóval Macy Gray túlságosan öntörvényű énekesnő az amerikai mainstream számára, ezért a 2000-es évek közepére a Music Te­levision napi rotációjából is kikoptak a klipjei, ami akkoriban egyenlő volt az élve eltemetéssel. Az érdes, mocs­kosán szexis hang azonban ma is a régi, és Macy rendszeresen jelentke­zik új albumokkal, amelyeken azért akadnak a Grammy-díjas megaslá­gerhez (I Try) hasonlítható színvo­nalú dalok. The Klezmatics (március 14.) A New York-i Klezmatics még mindig a világ legjobb klezmer- zenekarának számít, pedig az elmúlt 30 évben olyannyira kitágították a hagyományos zsidó muzsika hatá­rait, hogy világzenei rendezvények­re és rockfesztiválokra egyaránt hív­ják őket. Balkáni ritmusok, latin és arab elemek, jazz és púnk keveredik a klezmerrel, és az eredmény egy­szerre spirituális, provokatív, elgon­dolkodtató és táncoltató. A kelet­MOZIJEGY Egy szuperhős búcsúja Nehezen hittem, hogy készülhet még komoly, a kliséket semmibe vevő szuperhősmozi, amelyben nem azon van a hangsúly, hány házat sikerül lerombolni a játékidő alatt. Nos, a Logan úgy múlja felül az összes vá­rakozást, hogy közben érzékenyen, kellő drámaisággal búcsúztatja el Rozsomákot, vagyis Farkast. James Mangold rendezése nem ker­tel, és már az első percekben tudata: amit látni fogunk, az nem klasszikus képregény-adaptáció, hanem vérbeli akciódráma. 2029-ben járunk, az amerikai-mexikói határ közelében, ahol a sofőrként ténykedő Rozsomák már nem az a szuperhős, akit az X- Men-mozik során megismerhettünk. Haja őszes, szakálla rendetlen, s nem a világ megmentése foglalkoztatja. Egészen addig, ameddig nem jön egy kislány, Laura, akiben a mutánsok jegyei mutatkoznak, és segítségre európai zsidó hagyomány és szelle­miség ápolása mellett szövegeikben olyan fontos témákhoz nyúlnak, mint az emberi jogok és a fundamenta­lizmus elleni harc. A Klezmatics je­lentőségét mutatja, hogy Wonder Wheel című 2006-os lemezük Grammy-díjat kapott - tulajdonkép­pen ez az egyetlen klezmer alapú al­bum, amely magáénak tudhatja ezt a rangos elismerést. A nagy áttörést egyébként a Jews with Homs hozta nekik 1995-ben. Jártak már a Poho­da fesztiválon, adtak ingyenes kon­certet a pozsonyi vár alatt, március 14-én 19 órától pedig a Régi vásár­csarnokban lépnek fel, jubileumi vi­lágturnéjuk egyik állomásaként. A zenekar motorja még mindig Frank London trombitás, az eredeti tagok közül láthatjuk az elképesztő hangú Lórin Sklamberget és David Kraka­uer klarinétost, de Lisa Gutkin hegedűjátéka is régóta meghatároz­za a csapat hangzását. szorul. Aztán jöhet a menekülés, jö­hetnek a kiborgok, illetve egy macs­ka-egér játék a sivatagban. Mindez viszont még nem lenne ér­dekes, ha a Logan nem volna annyira emberi. Minden akciójelenetéről süt, hogy itt nem már nem egy hallhatat­Scott Bradlees Post- modern Jukebox (március 18.) Egy buli azoknak, akik a húszas­harmincas évek stílusában szeretnék meghallgatni napjaink popslágereit. A most 35 éves amerikai jazz- zongorista, Scott Bradlee, akinek ko­rábban is volt már néhány fura zenei kísérlete, remek érzékkel fejlesztette tovább a Nouvelle Vague régi ötletét. Swing és doo-wop hangszerelésben követik egymást Lady Gaga-, Katy Perry-, Radiohead-, Justin Bieber-, White Stripes-átdolgozások, a lát­ványvilág is rendkívül profi, úgy­hogy egyfajta posztmodem időuta­záson vehet részt, aki fogékony a fur­csaságokra. A zenekar mára több százmilliós YouTube-megtekintéssel büszkélkedhet, és évek óta szinte megállás nélkül turnézik. Nálunk ta­valy játszottak először, és nyilván nem idén jönnek utoljára. A koncert helyszíne a Refinery Gallery. lan férfi vívja a csatáját, Rozsomák esendő figura, akinek véres keze a halált anticipálja. Ennek ellenére az akcióval teli pillanatok bámulatosak, a sivatagi harcok a Mad Max legjobb momentumait idézik, közben pedig érezni, hogy a vég nem lehet boldog, Dire Straits Experience (március 30.) Reméljük, hogy aki kifizet 40 eu- rót egy jegyért, az előtte tájékozódik, és nem abban a hiszemben lép már­cius 30-án az AEGON Arénába, hogy Mark Knopflert is látni fogja a szín­padon. A Dire Straits Experience egy tribute zenekar, hiába reklámozzák két eredeti tag köré szervezett pro­dukcióként. A Dire Straits-hez talán a dobosnak van a legtöbb köze, aki an­nak idején részt vett Mark Knopfle- rékkal az 1991-92-es On Every Street világturnén. A szaxofonos Chris White, bár játéka meghatározó a ké­sőbbi lemezeken - nem volt tagja az alapfelállásnak, amely a 80-as évek elején felkavarta a brit rock állóvizét. A frontemberként tevékenykedő, Knopfler utánozhatatlan gitárstílusát és énekhangját utánzó Terence Reis pedig már a zenekar húsz évvel ez­előtti feloszlása után csatlakozott a The Straits néven próbálkozó három muzsikushoz. Mark Knopfler egyéb­ként kétszer is járt Pozsonyban szó­lóprojektjével, legutóbb 2013-ban. Smokie (március 30.) Ugyancsak a negyvenes-ötvenes korosztály, vagy akár ennél is szebb korúak érdeklődésére számíthat el­sősorban a brit Smokie, a fülbemá- szás bajnoka a Hant Arénában. A Dire Straits Experience koncertjével azonos dátum feltehetően kevesek­nek okoz dilemmát, a két zenekar ugyanis már fénykorában is más-más közönséget célzott meg. A Smokie-t annak idején a gitárcentrikus hang- szerelés és Chris Norman jellegze­tes, rekedtes hangja emelte ki az át­lagból, a világsikert azonban néhány dallamos slágernek köszönhették. Chris Norman már harminc éve ki­lépett a csapatból, a helyére castin- golt Alan Barton pedig tíz évvel ké­sőbb buszbaleset áldozata lett, úgy­hogy 1995-ben Mike Crafl vette át a frontemberi teendőket. Az eredeti formációból már csak Terry Uttley basszusgitáros tagja a mostani fel­állásnak, ő 1983-ban járt először fő­városunkban, amikor az abszolút sztárcsapatnak számító Smokie a Pozsonyi Líra fesztiválon lépett fel. hiszen ez mégiscsak egy epilógus. Amely nem véletlenül korhatáros: úgy hullanak a végtagok, úgy fröcsög a vér, ahogy eddig egy X-Men-film- ben sem. Persze, nincs ebben öncél: minden erőszakos pillanat csak azt mutatja, Rozsomák (Hugh Jackman élete legjobb alakítását nyújtja a ki­öregedett hős szerepében) utoljára nekilendül és teljes erőből küzd. A Logan pedig fájdalomról, elmú­lásról beszél mindeközben, majdnem úgy, ahogy Christopher Nolan remek Batman-trilógiája tette. Bár utóbbi szintjéig mégsem ér fel a mozi, mert a végére eléggé leül a cselekmény, kissé már sok lesz a drámából. Még­is, Rozsomák búcsúját nehezen fog­juk feledni, és ez egy szuperhősmozi esetében manapság hatalmas szó. Gera Márton Logan - Farkas (Logan). Ameri­kai akciófilm, 2017,137 perc. Rendezte: James Mangold. Sze­replők: Hugh Jackman, Patrick Stewart, Dafne Keen. Hugh Jackman utoljára bújt a Farkas bőrébe (Képarchívum)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom