Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-01 / 50. szám, szerda

6 KULTÚRA 2017. március 1. I www.ujszo.com Premierfilmek a Febiofesten Madarász Isti Hurok és Till Attila Tiszta szíwel című filmjét is láthatja a holnap kezdődő fesztivál közönsége Az ügyfél című, a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscarral díjazott iráni drámát is vetítik TALLÓSIBÉLA Pozsony. Holnap kezdődik ós március 8-ig tart Pozsonyban a filmklubok nemzetközi fesztiválja, a 24. Febiofest, amelyen 122 alkotást láthat a közönség. Frissen Oscar-díjjal jutalmazott film, a Berlinalón díjazott alkotás, 2 magyar nagyjátékfilm és 3 magyar kisfilm is szerepel a program­ban. A szemlén 9 szlovák filmnek tartják a premierjét. Húsz szlovák, cseh, magyar, len­gyel és osztrák rövidfilm szerepel a Febiofest Európa közepén című ver­senyprogramjában (Magyarország­ról Fabricius Gábor Dialógusa, Lich­ter Péter Beyond the Infinites című munkája és Borbás Dávid Wartburg­ja). A filmek sorsáról nemzetközi zsűri dönt, melynek tagja lesz Nemes Gyula, egyebek mellett az Egyetle- neim és a Zero rendezője. Az Artfilmek ma szekcióban két magyar nagyjátékfilmet vetítenek. Madarász Isti Hurok című thrillerét. A film főhőse az illegális gyógy­szerkészítmények csempészésével foglalkozó Ádám (Száraz Dénes), aki szorult helyzetében rossz döntést hoz. Tragikus események láncolatát indítja el. Amikor már minden vesz­ni látszik, váratlanul új esélyt kap... Till Attila Tiszta szívvel című akci- óvígjátéka egy kerekesszékes ban­dáról szól. Két mozgássérült fiatal barátságot köt egy kerekesszékes bérgyilkossal, és a maffia szolgála­tába áll. Szlovák filmpremierrel nyit a fesztivál, Bohdan Sláma Baba z ľadu című filmjével, amely azt mutatja meg, hogy minden életkornak meg­van a maga szépsége, és hogy idős­korban sem kell lemondani az örö­mökről. Szép példát mutat be a film arra is, hogyan tud ideálisan együtt élni három generáció. A mozi főhő­se egy özvegyasszony, Hana (Zuza­na Kronerová). Miután megismer­kedik egy jeges vízben rendszeresen úszó sportolóval, beleszeret nem­csak a férfiba, hanem a téli úszásba MOZIJEGY Hótköznapi hősök hétköznapi drámája Jóleső érzés kimondani, hogy az idei Oscar-díjas filmek mintha kicsit má­sok volnának, mintha végre eltérné­nek az eddig trendektől. Hiszen az Érkezésre, a Kaliforniai álomra, vagy a Holdfényre elég nehéz azt monda­ni, hogy csak a szokásosat nyújtja. A fentiekhez nyugodtan hozzávehetjük A régi várost is (Oscart kapott a fő­szerepet alakító Casey Afíleck, va­lamint a legjobb eredeti forgató- könyv kategóriában a filmet rende­zőként is jegyző Kenneth Lonergan). A címe alapján unalmas művész­filmnek tűnhet, aztán percek alatt ki­derül, hogy egészen mesteri alkotás­ról van szó, és éppen azért tud működni, mert annyira hétköznapi. Hétköznapi embereket látunk benne, ismerős autókat, egyszerű ruhákat, és számunkra is ismerős tragédiákat. A főhős, Lee gondnok egy bostoni tár­sasházban, pontosabban négy házért felel, és enervált arccal, de nagyjából mindent megcsinál. Lapátolja a ha­vat, szereli a csaptelepet, és a hisztis nőnek is megjavítja a zuhanyt, bár itt már van egy-két keresetlen meg­jegyzése. Úgy a tizedik perc környé­kén csörög a telefonja, és megkapja az értesítést, hogy a testvére kórház­ban van. Mire odaér a Manchester nevű kis városkába (innen a film eredeti címe), a bátyja már halott. Leállt a szíve. Valójában innen indul A régi város, és könnyen lehetne eb­ből melodráma, ám Lonergan még is, amitől új értelmet kap az élete. A nő fiúunokája szintén követi őket a Moldva jeges vizébe... A Febiofestet Agnieszka Holland Holtak csontjai című új filmjével zárják, amely a 67. Berlinalén Alfred Bauer-díjat kapott (az elismerést olyan filmnek ítélik oda, amely új perspektívákat nyit a filmnyelvben). A Holtak csontjai főhőse egy állat­barát nyugalmazott tanárnő. A törté­net egy kis településen játszódik, ahol titokzatos gyilkosságok történnek. Az áldozatok olyan emberek, akik véletlenül sem ilyet akart rendezni. Ami a felszínen zajlik kicsivel több mint két órában, az minden elemében realisztikus. Nincs A régi városban semmiféle giccs vagy közhely, csu­pán a hétköznapok olykor szörnyű valóságát látjuk. Mert Lee nem egyszerűen a testvére halálával szembesül, ott van a múlt is, amely szembejön vele, és néha úgy tűnik, lehetetlen feldogozni. Hogy meg­kapjuk a férfi jelenlegi állapotára a választ, szépen vissza kell menni a múltba, ahol gyerekek, család, vi­szonylagos boldogság és baráti sö­rözések jellemezték a mindennapo­kat. Persze, nem is drámát néznénk, ha nem volna egy erőteljes cezúra, és (Fotó: Febiofest) korábban állatokkal kegyetlenked- tek. A rendőrök hamarosan megje­lennek a nő lakásán. Agnieszka Hol­land is részt vesz filmjének szlová­kiai premieijén. A vasárnap este a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscarral díja­zott, Az ügyfél című iráni filmdrá­mát idehaza először a Febiofest kö­zönsége láthatja. Asghar Farhadi mozgóképe egy házaspár minden­napjainak a tükre attól a momen­tumtól indítva, hogy kényszerűen elhagyják otthonukat. Kapva kap­a film felénél nem dobna be egy olyan múltbéli fordulatot a rendező, amely kicsit átalakítja a Lee-ről al­kotott képünket. Ülünk, és alig tud­juk elhinni, hogy innen fel lehetett állni, és valahogy elkezdjük megér­teni az enervált arcot, a sztoikus be­letörődést. Könnyű volna elrontani a filmet, megtömi a dinamikát az idősíkváltá­sos elbeszéléssel, de Lonergan pon­tosan tudja, miként kell ezt elkerülni. A múltbéli, gyakran egészen hosszú jelenetek okosan illeszkednek a mo­ziba, árnyalják a képet, de nincs ben­nük semmi didaktikus felhang. Ami­kor Lee ül az ügyvédnél a végrende­let miatt, és másodpercekre, szinte nak egyik barátjuk segítségén, aki egy közeli ház emeletén ajánl nekik albérletet. Az előző lakó azonban nem tűnt el nyomtalanul. Pablo Larraín amerikai-chilei- francia életrajzi drámáját, a Jackie-t idehaza szintén a Febiofest tűzi elő­ször műsorra. A címszerepet, vagyis az amerikai történelem egyik legfi­atalabb elnökfeleségét alakító Nata­lie Portman is ott volt az Oscarra je­lölt legjobb női főszereplők mező­nyében. A román Radu Jude Sebhelyes szí­vek című munkája a 29 éves korában elhunyt Max Blecher román író ön­életrajzi ihletésű regényének adaptá­ciója. 1937-ben járunk. A 21 éves Emanuelnél csonttuberkulózist diag­nosztizáltak, és egy Fekete-tenger melletti szanatóriumba utalták be. A film a férfi kezelésének körülménye­it, leépülését és az életért való küz­delmét járja körül. Mozgalmas időket dolgoz fel a Ke­resztszélben című észt történelmi dráma. 1941. június 14-én a Vörös Hadsereg katonái megkezdték Észt­ország lakosságának erőszakos kite­lepítését. A Baltikumból 40 000 em­bert hurcoltak el túlzsúfolt teherva­gonokban Szibériába. A film egy fér­jétől elszakított fiatal nő és kislánya történetét meséli el. Több, érdeklődésre számot tartó dokumentumfilmet is bemutatnak a fesztiválon. Köztük Az extrémiz­mus képei című, négy rövidfilmből álló válogatást. Továbbá Zuzana Pi- ussi migrációról forgatott filmjét, a Cseh Allahot, vagy Robert Kirch- hoff roma holokausztról szóló Lyuk a fejben című munkáj át. csak villanásokra jelenik meg neki az egykori ház, a volt felesége, akkor lehet igazán megérteni, miért annyira nehéz a visszatérés, miért nem tudja teljes szívből azt mondani, hogy vál­lalja a bátyja fiának gyámságát, aki szintén küzd. Mert másfelől meg erről szól A régi város: hogyan lehet folytami, hogyan lehet ismét együtt lenni a barátnővel, újra hokizni egy jót, amikor nemrég halt meg az apám? Patrick (Lucas Hedges), az elhunyt Joe (Kyle Chandler) tinédzser fia ugyanazon megy keresztül, mint Lee valamikor. Nekik kellene megoldaniuk a hely­zetet, újra szeretni, örülni. Magyarán: élni. S mintha a film minden jelene­téből áradna az életszeretet. Paradox dolog ez, mert tragédiákat látunk, ki- beszéletlen fájdalmak úsznak a fel­színre, közben pedig mégis azt üzeni a rendező, hogy tessék folytami, tes­sék élni, újra kimenni a hajóval a tengerre, a másik szemébe nézni és őszintén beszélgetni. Leírva talán üres frázisnak tűnik, a vásznon vi­szont egyáltalán nem az. Ehhez viszont szükséges Casey Aff- leck természetességében nagyszerű alakítása. Ha ő nem volna, nyilván akkor sem lenne rossz film A régi város, így azonban olyan mozi, amelyhez hasonló talán ha szökő­évemé készül. Gera Márton A régi város (Manchester by the Sea). Amerikai dráma, 137 perc, 2016. Rendezte: Kenneth Loner­gan. Szereplők: Casey Affleck, Lucas Hedges, Kyle Chandler. Mélyponton az Oscar nézettsége Los Angeles. Az idei Oscar- gálát 32,9 millióan követték élő­ben az ABC tévécsatornán az Egyesült Államokban, ami a leg­alacsonyabb nézettség 2008 óta és a második legalacsonyabb a mé­rések 1974-es kezdete óta - kö­zölte a Nielsen piackutató intézet. A ceremónia nézettsége 1998-ban érte el csúcspontját, amikor 55 millióan látták, amint a Titanic elnyeri a legjobb filmnek járó Oscart. A nézők száma még 2013- bán és 2014-ben is meghaladta a 40 milliót, de 2015-ben már csak 37,7 millióan ültek a képernyők elé. Elemzők több tényezővel magyarázzák az idei csökkenést, amely szerintük részben egy tar- tósabb folyamat része, másfelől annak lehet a következménye, hogy gyakorlatilag mindenki kész ténynek tartotta, hogy a Kaliforniai álom nyeri a fődíjat, így nem volt miért végigizgulni a közvetítést. Közrejátszhatott a csökkenésben az is, hogy Do­nald Trump legelszántabb hívei a gála bojkottjára szólítottak fel az elnöknek címzett várható bí­rálatok miatt. További lehetsé­ges tényező, hogy a múlt év 20 legtöbb bevételt hozó mozifilm­je közül csak kettő került be aje­löltek közé. A csökkenés ellenére várható­an idén is az Oscar-díjkiosztó lesz a legnézettebb nem sport­jellegű esemény az amerikai te­levíziózásban. (MTI) Tragédiákat látunk, kibeszéletlen fájdalmak úsznak a felszínre, közben még­is azt üzeni a film, hogy tessék folytatni, tessék élni (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom