Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-01 / 50. szám, szerda

www.ujszo.com | 2017. március 1. KULTÚRA A színház mint politikum Megnéztük a szélsőjobbos „önkéntes cenzorokat" idegesítő Natálka című előadást JUHÁSZ KATALIN Marián Kotleba pártja komoly reklámot csinált a Natálka című előadásnak azzal, hogy bo akarják tiltatni. A Szlovák Nemzeti Színház oktató­nevelő projektje diákoknak készült, iskolákba járnak vele. Hétfőn kiderült, miért fáj ez Kotlebáéknak. Nem azért, mert a falon megjele­nik egy horogkereszt, amely elé a női főszereplő Szűz Mária-szobrot tesz a polcra, ezzel„meggyalázva a keresz­ténységet”. Hanem azért, mert az elő­adás a neonácizmus veszélyeire hívja fel a diákok figyelmét. Azok ellen a hazaszeretet köntösébe bújtatott ve­szélyes tanok ellen szól, amelyeket a Kotleba-féle ĽSNS egyre nagyobb sikerrel hirdet. A darab egy megtör­tént eseten illusztrálja, hogyan szip­pantja be a tudatlan fiatalokat ez a mozgalom. Itt a tudatlanság a kulcs­szó, és az empátia, a tolerancia a meg­oldás, ha sikerül gondolkozásra bírni azokat, akik sem otthon, sem az is­kolában nem beszélget(het)nek sen­kivel a másságról, a diktatúrák működéséről, a szélsőségekről és az agymosás módszereiről. Pár hete arról szóltak a hírek, hogy két ĽSNS-es képviselő cirkuszt csi­nált egy pozsonyi iskolában: látni akarták az előadást, de elküldték őket azzal, hogy a program nem nyilvá­nos, diákoknak szól. A fokozott ér­deklődésre való tekintettel a Szlovák Nemzeti Színház tett egy gesztust: néhányszor bemutatják az előadást felnőtteknek, hogy mindenki meg­nyugodjon. A tanító színház Az első ilyen alkalom hétfőn volt. Éreztük, hogy különleges estének nézünk elébe, mert a pozsonyi Nem­zeti bejárata előtt korábban még so­sem láttunk posztoló rendőröket. A két marcona egyenruhás ügyesen megteremtette az alaphangulatot, pe­dig nem tanultak színészmesterséget. Az előtérben várakozó ismerős arcok láttán pedig örömmel konstatáltuk, hogy a hazai politikusok igenis, jár­nak színházba. A Natálka a dokumentumszínház eszközeivel dolgoz fel egy csehor­szági bűntényt, amely nagy port vert fel 2009-ben. Adolf Hitler születésé­nek napján fiatal neonácik Molotov- koktélt dobtak be egy romák lakta ház ablakán. A kétéves Natálka olyan sú­lyos égési sérüléseket szenvedett, hogy az orvosok eleinte csupán húsz százalék esélyt láttak az életben ma­radására. Miriam Kičiňová, a Szlovák Nem­zeti Színház dramaturgja, nyilváno­san hozzáférhető anyagokból, rend­őrségi és bírósági jegyzőkönyvekből, híradós tudósításokból, internetes portálokon megjelent cikkekből és az ezekre érkező olvasói kommentekből állított össze egy darabot. Ezt neve­zik dokumentarista színháznak - tő­lünk nyugatabbra fénykorát éli, ná­lunk kevésbé ismert, Magyarorszá­gon már felfedezték (a legjobb példa talán Az Olaszliszkai című sikeres előadás a budapesti Katona József Színházban). A célközönség „belövése” fontos momentum, és a Natálkán érezhető, hogy diákoknak készült. Matúš Ba- chync rendező a lehető legegyszerűbb eszközökkel él: pörgős dialógusok, primer érzelmek, tévéképernyő, sti­lizált házfalak, amelyek táblaként is funkcionálnak - krétával írnak rájuk a szereplők. Richard Autner és Ma­rek Koleno, a két férfi szereplő fel­váltva játszik neonácit, ügyvédet, rendőrt. Bárdos Judit, a megégett kis­lány édesanyja pedig nem politizál, csak csendesen közöl és kérdez. Mit mondjon a kislányának, aki már kez­di kérdezgetni, miért hiányzik három ujjacskája, amikor mindenki másnak tíz van? A bőrátültetéseket ugyan fe­dezi a biztosító, de hogyan teremtse elő a fájdalomcsillapító kenőcs árát, napi 1300 cseh koronát? És hogy az állam ugyan segített volna a csalá­don, de úgy, hogy a négy gyereket in­tézetben helyezi el. Bárdos Juditból csak úgy árad a szomorúság, amikor azt mondja, a támadók pár év múlva szabadulnak, Natálka viszont „élet- fogytiglant kapott”, hiszen nemcsak a testén, hanem a lelkében is örökre hordozni fogja a nyomokat. Döbbe­netes az a jelenet, amelyben a neoná­cik ügyvédje szándékosan össze akarja zavarni a roma nőt a tárgyalá­son. És az is, amelyben a támadók bi­zonygatják, hogy elhagyatott raktár- épületnek nézték a romák lakta házat. A tények makacs dolgok Sok a filmbejátszás, hogy a diákok lássanak romáktól rettegő fehéreket, fehérektől rettegő romákat, agresszív fiatalokat, tüntető tömeget, és magát Natálkát, ahogy tetőtől talpig befás- lizva fekszik az intenzív osztályon. Ügyes rendezői húzás ez, hiszen a mai fiatalokra jobban hatnak a képek, mint a szavak. A 45 perces előadás során sokféle (de legalábbis kétféle) nézet ütközik, és a végén lehetetlen kibújni az állásfoglalás terhe alól. A tizen­éves nézőknek olyan kérdésekről kell véleményt formálniuk, amelyekkel talán először szembesülnek. Fontos beszélgetések Ezt hivatott megkönnyíteni az elő­adást követő beszélgetés, amelyet jogvédők és történészek vezetnek, és amelyet hétfőn a felnőtt közönséggel is abszolváltak. Martin Slávik törté­nész szerint egy átlagos szlovák kö­zépiskolásnak dunsztja sincs, milyen volt Csehszlovákia a rendszerváltás előtt, miben különbözik a demokrá­cia a totalitárius rendszertől, de még a holokausztról sem igazán tudják, mi­csoda. Történelemből az utolsó kö­zépiskolai tananyag a bársonyos for­radalom, ám odáig gyakran el sem jutnak. Beszélgetésre, vitára pedig szinte egyáltalán nincs lehetőség az órákon. „Pedig a huszadik század története az ő életüket is nagyban meghatározza. Ehhez képest sokan azt mondták, még soha senki nem be­szélgetett el velük ezekről a dolgok­ról”-állítja a fiatal történész. A Natálka dramaturgja sokat tanul ezekből a találkozókból. „Kiderül, mely témák izgatják leginkább a fia­talokat, mi az, amiről keveset tudnak, illetve mit tudnak rosszul. Már foly­nak a következő tanelőadásunk elő­készületei, amelybe be tudjuk építeni ezeket a tapasztalatokat. Közben megtanulunk váratlan helyzeteket kezelni, kordában tartani a beszélge­tést. Érdekes látni, hogy sokuknak gondot okoz nyilvánosan felszólalni, érvelni, illetve furcsállják, hogy va­laki kíváncsi a véleményükre” - mondta Miriam Kičiňová. Irány Kotleba megyéje Bárdos Judit szerint a pozsonyi di­ákok érezhetően nyitottabbak, maga­biztosabbak, bátrabban kapcsolód­nak be a beszélgetésekbe, mint a vi­dékiek. A zárkózottság fokozatait azonban csak az elkövetkező hóna­pokban tapasztalják meg az alkotók, amikor kelet-szlovákiai, rimaszom­bati, füleki, puhói és zsolnai iskolák­ba látogatnak el a Natálkával. Olyan vidékekre, ahol napi szinten gondot okoz a romák és nem romák békés egymás mellett élése. Ezért különö­sen örülnek ezeknek a meghívások­nak. Az előadást egyébként az ország bármelyik középiskolájába elviszik, méghozzá ingyen. A színház honlap­ján ott az elérhetőség. A hétfői beszélgetésen megtudtuk, hogy nem igaz a híresztelés, mely szerint a Besztercebánya környéki is­kolákból, Kotleba megyeelnök régi­ójából kevesebb meghívás érkezik, mert az igazgatók félnek a következ­ményektől. Pillanatnyilag elárasztják őket az érdeklődő e-mailek, amelyek alapján kezdődhet az időpont­egyeztetés. A felnőtt közönség pedig még kétszer, március 7-én és 10-én láthatja az előadást Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színház új épüle­tének emeleti stúdióterében. Ez a teátrum egyébként élenjár az extrémizmus elleni küzdelemben. Példa erre a Jonathan Littell Jóaka- ratúak című világhírű regényének színpadi változata (Láskavé bohy­ne), amelyben egy náci tiszt egyre nagyobb gaztetteket hajt végre, ám ezekre logikus magyarázatot képes adni. Vagy akár Jana Juráňová Tichý bič című darabja, amely Milo Urban írónak a Hlinka-gárdát dicsőítő pub­licisztikai tevékenységével foglal­kozik. Roman Polák, a színház prózai társulatának igazgatója szerint ma minden hazai színháznak társadalmi kötelessége, hogy véleményt mond­jon a világról, amelyben élünk, va­lamint próbálja a művészet eszkö- . zeivel nevelni azt a korosztályt, amely hamarosan a szavazóumák elé lép. Ézen a téren a Natálka csak a kezdet... Az előadást bármelyik középiskolába ingyen elviszik (SiTA-feivétei) Indul a szavazás a Libri irodalmi közönségdíjára Budapest. A napokban elin­dul a szavazás a Libri irodalmi közönségdíj tíz döntős jelöltjére: a libri.hu/irodalmi_dij internetes oldalon adhatják le voksukat az olvasók. A díjátadó május közepén lesz. Az előző év legjobb szép- és tényirodalmi könyveit díjazó, 2016-ban alapított presztízsérté­kű elismerésre jelölt 132 kötetből 88 neves közéleti személyiség szavazata alapján alakult ki az a tízes lista, amelyre a zsűri és a kö­zönség egyaránt szavazhat tavasz folyamán. A döntős könyvek kö­zött szerepel Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája, Ké­pes András Világkép, Kraszna- horkai László Báró Wenckheim hazatér, Nádas Péter Az élet sója, valamint Németh Gábor Egy mormota nyara című regénye. Szintén lehet szavazni Térey Já­nos Őszi hadjárat, Szabó T. Anna Törésteszt, Varró Dániel Mi lett hova? című verseskötetére, vala­mint Závada Pál Egy piaci nap és Zoltán Gábor Orgia című regé­nyére. A zsűri tagja Bálint And­rás, Kossuth-, és Jászai Mari-díjas színész, Beck Zoltán dalszerző, Fullajtár Andrea Jászai Mari­díjas színész, Károlyi Csaba iro­dalomkritikus és Szilágyi Zsófia Balassa Péter-díjas irodalomtör­ténész, kritikus. A szakmai zsűri tavaly Ra- kovszky Zsuzsa Fortepan című kötetének adta a Libri irodalmi díjat, a Libri irodalmi közönség­díjat pedig Bartis Attila A vége című regénye nyerte el. (MTI, k) RÖVIDEN Fotók a Bodrogközből Pozsony. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma pozsonyi székházában (Žižka utca 18.) ma 17 órakor nyílik kiállítás la­punk munkatársa, Németi Ró­bert fotóiból. A tárlat címe - Egy bodrogközi szemével - jel­zi, hogy a keleti régió természeti szépségei dominálnak a fény­képeken. Az április 16-ig látható kiállítást megnyitj a Zvolenský Gabriella, a Bodrogközi és Ung- vidéki Közművelődési Intézet igazgatója. 00 Az őskor kópéi Dunaszerdahelyen Dunaszerdahely. A Csallóközi Múzeum kiállítócsamokában holnap 17 órakor nyitják meg Róbert (Viktor) Némeček po­zsonyi képzőművész Paleoart című kiállítását. A tárlat egye­dülálló a maga nemében: az olajfestmények 90 ezer éves időutazásra hívják a közönséget, miközben őskori barlangrajzok „hasonmásait” mutatja meg nemcsak az európai lelőhelyek­ről, valamint „az emberiség bölcsőjéből”, Afrikából, hanem olyan kevésbé közismert hely­színekről is, mint a chilei Taira- barlang vagy az indiai Naga- barlang. A teljes anyag több mint 120 vásznat tartalmaz, ezekből látható válogatás április 29-ig a Sárga kastélyban. (as) A megégett kislány édesanyját Bárdos Judit játssza (Fotó: snd)

Next

/
Oldalképek
Tartalom