Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-02 / 51. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2017. március 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR A galántai botrány más, mint az állam kudarca A Čistý deň-ugy nem A galántai Čistý deň akk- reditációjának megha­gyása nem nevezhető másnak, mint botrány­nak. Egyben figyelmeztetés min­den szerencsétlennek, aki az állami szociális háló ölelésében találja magát: ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! A pátosz nem véletlen. A Čistý deň-iigy ugyanis az állam legsú­lyosabb hiányosságára mutat rá: arra, hogy nem képes, és nem is akarja védelmezni azokat, akik nem tudják magukat védeni. Ez rosszabb, mint a korrupció, a gyenge iskolaügy vagy a tehetetlen bíróságok. Azért is, mert itt nem pénzről van szó, hanem arról, hogy nincs meg a politikai akarat ahhoz, hogy az állam felülbírálja saját szerveit, ha ezzel esetleg saját hi­báira is rámutatna. Nem más ez, mint az állam kudarca, annak leg­kristálytisztább formájában. Mert mi is az állam legfontosabb funk­ciója, ha nem a gyengék védelmezése... Hibákból akad itt bőven. Még­pedig a rendszer valamennyi szint­jén, s ez a legaggasztóbb. Ezt ko­ronázta most meg a minisztérium a döntéssel, hogy nem zárja be az in­tézetet. Hogy hasonló döntés fog szület­ni, azt sejteni lehetett, s jelentek is meg ilyen célzások e hasábokon. Akkor azonban azt vártuk, legalább pro forma szankcionálják az inté­zetet, hogy „valamelyest kielégít­sék az igazságtételt követelő nyil­vánosságot, de úgy, hogy az nem fog nagyon fájni a felelősöknek”. Nos, tévedtünk. Igaz, csaknem fél évig tartott Ján Richter miniszternek, míg össze­szedte a bátorságot, és felmentette az intézetet. Nyilván médiatanács­adói úgy ítélték meg, elég régi már az ügy ahhoz, hogy újra felkorbá­csolja a kedélyeket. A Fico-kormány ezzel a dönté­sével újra azt bizonyítja, semmibe veszi a polgárok érdekeit, s csakis saját gazdasági, s ez esetben inkább politikai érdekei a fontosak szá­mára. Még akkor is, ha ennek szo­rult helyzetben lévő gyerekek az áldozatai.- És add, Uram, hogy ha egyszer politikusok leszünk, sose kelljen a korrupció fertelmes pöcegödrében megmerítkez- nünk, és mindig megtaláljukazegyüttműködéshezvezető utat... (TASR-feivétel) Csáky üzent - NEM az összefogásra Amikor azt olvastam, hogy az „MKP nem szeretne korrup­ciós pöcegödörbe lépni", azt hittem, álmodom. Nem hihető ugyanis, hogy tisztelt EP-képviselőnk az internet világában ne lenne naprakészen tájékozott. Sok kérdés merül fel egyrészt Csáky Pál­lal kapcsolatban, másrészt közössé­günk közügyek iránt való érdeklődé­sével kapcsolatban. Vitán felüli, hogy az utóbbi a fontosabb. Értem én, hogy„más Csáky” a kor­mányzati pozícióban lévő, és más az ellenzékiben lévő. De mégis, miről van szó? Ha nem vagyok kormá­nyon, nem érdekel, mi történik a kö­zösségünkkel idehaza? A hangya­munka helyett elhúzok Strasbourgba a rendkívüli jövedelem és a kiemel­kedő pozíció biztonságába? Te, gya­logmagyar, mezei választó pedig tűrd az otthon viszontagságait. Kit és mit képvisel Csáky Pál a konfliktus és harc politikájával? Va­jon nem elsősorban saját érdekét? Ki­nek használ az állandósított konflik­tus, és kinek az együttműködés? Me­lyik utat kellene közösségünk érde­kében választani? Részt vállalni az ország irányítá­sában kormányzati szerepvállalással, vagy csak ellenzéki pozícióból, csu­pán a markunkat tartva követelőzni? (Lásd Őry Péter MKP OT-elnök fel­vetését a magyar nyelvű sugárzással kapcsolatban, miszerint nem érde­kes, ki fizeti, és az sem, hogy a hazai magyar médiaszakemberek szerint pillanatnyilag nem volnának képesek érdemi tartalommal megtölteni a ren­delkezésre bocsátott sugárzási időt.) Vajon milyen példát követ Csáky Pál, s honnét az erő? A szomszédból? Sajnálatos módon annak a pártnak a képviselője értekezik „korrupciós pöcegödörről”, amely a mai napig nem tisztázta a magyar kormány által közösségépítésre adott több mint egymillió euró rendeltetésszerű el­költését. A sajtóból egyelőre annyit tudni, hogy MKP-közeli alapítvány, társulás kezelte a 600 ezer plusz és a 700 ezer plusz eurót, s hogy vizsgá­latok folynak az ügyben. Ami rendkívül érdekes, hogy az érintettek kerülik a nyilvánosságot. A sajtó kérdéseire nem válaszolnak, vagy kitérő válaszokat adnak. Pedig egyszerű lenne: teljes körű, nyilvá­nos elszámolás! Persze a jogszabá­lyoknak megfelelően. Ezzel egy csa­pásra el lehetne oszlatni a gyanút, mi­szerint kampányfinanszírozásról, netán „magánmutyiról” is szó van. Csáky Pál gáncsot vetett. Az üze­nete egyértelmű NEM az együtt­működésre, az összefogásra. Sajná­latos egy EP-képviselőtől, talán so­kan mást vártunk. Az együttműködés módozatainak kidolgozása a pártvezetők dolga. En­gem választóként nem kell érdekel­nie az összefogás módjának. Az eredménynek annál inkább! Igaz, most a megyei választások vannak napirenden, de az eredményes együttműködés előrevetítheti a par­lamenti választások eredményeit is. Nem mindegy ugyanis, ha a parla­mentben 8—10, vagy 20-22 képvise­lőnk van, ami szinte automatikus kormányzati részvételt biztosít. Ami azt jelentené, „tényezők” lehetünk, beleszólásunk lesz az ország irányí­tásába, s ily módon sorsunk alakítá­sába. De ha nem vállalunk kormány­szerepet, ellenzékben is a parlament lehet érdekérvényesítésünk terepe. Ezt csak az összefogás, a korrekt együttműködés hozhatja el. Több­ször leírtam, elmondtam, hogy az összefogásnak nincs alternatívája! E tekintetben mindannyiunknak van felelőssége és feladata. Vok- sunkat az együttműködésre képes demokratákra adjuk, ez közössé­günk elemi érdeke. Zászlós Gábor Hol végződik Közép-Európa? FELEDYBOTOND 7 hol kezdődik? Megkértem a hallgatóimat, hogy egy vaktér­I ,1 képen rajzolják be Közép-Európa határait. A húsz térkép kö­zül egyetlenegyen sem voltak azonos helyen a vonalak. Vol- M..U tak, akik egész Németországot is ide sorolták, mások kihagy­ták, megint mások besatírozták az egykori NDK területét. Egy pillanatra gondolkodjon el az olvasó is: hol húzná meg Közép-Európa határait? Régen a vallások mentén húzódott, ortodox-katolikus vonalon. Ennek rég vége, a cirill betűket használó Bulgária és az ortodox többségű Romá­nia is az Európai Unió tagja. A hidegháború idején politikai választóvonal volt, maga a vasfüggöny. Korábban a porosz-osztrák elképzelések verse­nyeztek, hogy kiket is kéne „Mitteleuropa” címén egyesíteni. Mindennek azért van jelentősége, mert ma egy hajszálnyit túlfutöttek az elvárások az­zal kapcsolatban, hogy „Közép-Európa” vagy akár csak a visegrádi né­gyek egységesen lépjenek fel. Soha nem volt a terület egységes a történe­lem során, leszámítva, amikor éppen nagy birodalmak foglalták el és bé­kében voltak egymással. Az orosz kérdés kiválóan mutatja, hogy a mai napig elképesztően kü­lönböző a felfogásunk a közvetlenül minket körülvevő valóságról. Szij- jártó Péter magyar külügyminiszter február utolsó hétfőjén az orosz állami propagandacsatomának, a Szputnyiknak nyilatkozta, hogy Oroszország nem jelent veszélyt - bár ebben eltér a véleménye Varsótól és a balti álla­moktól, és az ő álláspontjukat is elfogadj a. A balti államokat csak egyetlen hallgató rajzolta be Közép-Európa tér­képére. Nem is gondolunk ezekre a hídföállamokra, amelyek a lengyelek­hez hasonlóan hosszan küzdöttek azért, hogy ma önállóak lehetnek. Nem könnyű Oroszország közvetlen(!) szomszédjának lenni. Ennyiben érthető, hogy Prága, Pozsony és Budapest másképp fogja fel az orosz kérdést, hi­szen nem közvetlen szomszéd, míg a Lengyelország és Litvánia közé éke­lődő, orosz fennhatóságú Kalinyingrád a baltiak számára teljesen más stratégiai helyzetet teremt. A románoknak ugyanúgy közvetlen geopoliti­kai ügyük van Moszkvával Moldova és Transznyisztria miatt. így a föld­rajz is különválaszt minket, akik Ukrajnára ütközőzónaként tekinthetünk, azoktól, akik az orosz fenyegetést közvetlenül látják, ha egy pillantást vet­nek saját határaikra. A közelség-távolság relációja érvényes a balkáni migrációs útvonalra a következő évek várható emberáradata miatt, megemlíthető a közép­európai országok orosz energiafüggőségének alakulása, és még lehet so­rolni a különbségeket. Tehát a közép-európai bélyeg ugyan segít tájéko­zódni azoknak, akik messziről szemlélik Európa térképét, de nekünk, itt élőknek arra kell figyelni, hogy koalíciókat teremtsük a közös ügyek men­tén, hogy tudjuk egymást támogatni stratégiai ügyekben, még ha érintett­ségünk eltérő is. De ne higgyük, hogy ez az együttműködés adott pusztán azért, mert a térképen nagyjából egy kupacban vagyunk. Nem az. FIGYELŐ Trump új rendeleté a beutazási tilalomról Donald Trump amerikai elnök fe­lülvizsgált rendelete a beutazási ti­lalomról várhatóan a napokban je­lenik meg, és valószínűleg jogilag megalapozottabb lesz, mint aja- nuári változat, amelyet több szö­vetségi bíróságok felfüggesztett - írta a The Wall Street Journal. A ti­lalom valószínűleg csak a megje­lölt országok amerikai vízummal még nem rendelkező állampolgá­raira vonatkozik majd, ideiglene­sen. Az eredeti rendelet azokra is vonatkozott, akiknek már volt ví­zumuk. Az új rendelet viszont a muzulmán többségű országokból menekülő keresztényekre is vo­natkozni fog, és úgy kezeli a szíriai menekülteket, mint másokat. Az eredeti rendelet hét muzulmán ország állampolgárainak tiltotta meg a beutazást terrorveszélyre hivatkozva. Az új tervezetet isme­rők közül többen azt mondták, hogy az országok köre nem válto­zik, de egyikük szerint Irakot leve­szik a listáról, mert Irakban sokan segítették az amerikai haderőt, vagy ezeknek az embereknek va­lamelyik rokona szeretne beutazni az Egyesült Államokba, illetve mert Irak részt vesz az Iszlám Ál­lam elleni harcban. A listán sze­replő többi ország: Szíria, Irán, Szudán, Líbia, Szomália és Jemen. Az eredeti rendelet szerint nem térhetnek vissza az Egyesült Álla­mokba azok a nem amerikai ál­lampolgárok sem, akiknek van ál­landó tartózkodási engedélyük. Az új rendelet egyértelművé teszi, hogy ők bármikor visszatérhetnek. Áttért zsidó fórfi az Iszlám Államnál Feltartóztattak a tel-avivi repülőté­ren egy, az iszlám vallásra áttért izraeli zsidó férfit, aki az Iszlám Állam oldalán akart harcolni Szíri­ában -jelentette a Jediót Ahronót izraeli újság. A 39 éves Valentin Mazalevski 1996-ban érkezett Fe­héroroszországból Izraelbe zsidó származású bevándorlóként, de négy év múlva, katonai szolgálata alatt áttért a muzulmán vallásra. Sibi Um al-Ganam arab faluban telepedett le, ott élt-arab feleségével és öt gyerekével. Januárban üze­netet küldött a dzsihádista szerve­zet orosz nyelvű csoportjának, hogy harcolni akar. Azt az utasítást kapta, hogy utazzon Törökország­ba, az Iszlám Állam egyik tagja vásárolt neki repülőjegyet. Maza- levskit még januárban tartóztatták fel a repülőtéren, eddig hírzárlat volt elrendelve ügyében. A kihall­gatáson beismerte, hogy csatla­kozni próbált az Iszlám Államhoz. A rendőrség már régóta megfi­gyelte, sőt tavaly júliusban figyel­meztette is, hogy szakítsa meg kapcsolatát az iszlamistákkal. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom