Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)

2017-02-04 / 29. szám, szombat

8 KULTÚRA 2017. február 4. | www.ujszo.com Popriscsin köztünk él Egy őrült naplója - jól sikerült előadás pozsonyi magyar színművészetisektől Béhr Mártonnak azt is elhisszük, hogy negyvenkét éves (Sara Arrigotti felvétele) Három díjat is kaptak Emelláék Budapest. A fődíj mellett a legjobb rendezésért és a legjobb forgatókönyvért járó díjat is megkapta Hajdú Szabolcs Emel­láék Farkaséknál című filmje a Magyar Filmkritikusok Díjának tegnapi átadásán Budapesten. Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje két díjat vihetett ha­za: Szabó Gábor operatőri mun­káját ismerték el a film fényké­pezésért, míg Szamosi Zsófia A legjobb női epizódalakítás díját érdemelte ki - A martfűi rém mellett a Mindenki című, Oscar- díjra jelölt rövidfilmben nyújtott játékáért. A legjobb férfi epizód­alakítás díját Kulka Jánosnak ítélték oda a kritikusok a Félvilág és a Halj már meg című filme­kért. A legjobb női főszereplő Stefanovics Angéla lett a Liliom ösvényben látott alakításáért, a legjobb férfi főszereplő díját Thuróczy Szabolcs, a Tiszta szívvel „kerekesszékes hőse” ve­hette át. A tegnapi díjátadón a magyar filmkritikusok életmű­díját sok évtizedes kimagasló művészi munkájáért Tóth János, a Nemzet Művésze címmel is ki­tüntetett Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr, filmrende­ző, dramaturg kapta. (MTI) Munkatáborokba hurcolt nőkről forgat Szász Attila Budapest. Szovjet munkatá­borban játszódó játékfilmet ké­szít a Félvilág és Ä berni követ al­kotópárosa, Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyv­író. Az Örök tél két főszerepét Gera Marina és Csányi Sándor alakítja. Nem tablószerűen sze­retnénk megmutatni a korabeli eseményeket, hanem személyes történetet mesélünk el egy csa­ládjától elragadt nőről-mondta el Szász Attila. Kiemelte azt is: szí­nészközpontú filmet terveznek. Az Örök tél története 1944-ben kezdődik, amikor szovjet kato­nák egy dél-dunántúli sváb falu­ból elhurcolják a munkaképes nőket „egy kis munkára”, három hét kukoricatörésre. A férjét a frontról hazaváró Irén (Gera Ma­rina) abban a tudatban válik el hatéves kislányától és szüleitől, hogy hamarosan újra találkoz­nak. Azonban a megszállók mar­havagonokban egy ukrán mun­katáborba szállítják a nőket, ahol a helyi szénbányában kell kény­szermunkát végezniük. Irén itt találkozik egy Rajmund nevű férfival (Csányi Sándor). Az ember mindig, mindenhol élni akar, akár teljesen elember- telenedett körülmények között is. Erről érdemes filmet csinálni - fogalmazott Csányi. Hozzáfűzte: a film főhősei között olyan sze­relmi viszony alakul ki, amely szinte minden nagy érzelmet nél­külöz, egyszerűen van egy férfi, aki megtanít egy nőt a túlélésre. „A túlélés első számú szabálya, hogy arra kell gondolni, mi innen soha nem megyünk haza. Se gye­rek, se feleség, se férj, se szülő nincs, arra kell koncentrálni, ami itt van” - fogalmazott a színész. Az Örök tél forgatása február 26-án kezdődik, és várhatóan 28-30 napon keresztül tart majd. A film bemutatója várhatóan 2018 februárj ában lesz. (MTI) JUHÁSZ KATALIN Gogol, akinek köpönyegéből oly sokan kibújtak, majdnem kétszáz éve írta meg a kilátás- talanságba beleőriilő hivatal­nok naplóját, amelyen ma is ugyanannyit lehet nevetni, mint szomorkodni vagy éppen filozofálni. A novellából ké­szült monodrámával most egy pozsonyi színinövendék, Béhr Márton lepett meg minket. Az Egy őrült naplója jutalomjáték a színésznek, igazi one man show, amiben sok mindent meg lehet csil­logtatni - technikai fogásokat, érzel­mi libikókázást, beleélő képességet, színpadi rutint. A Popriscsin fejében növekvő káosz kicsapódásának mér­tékével is jól lehet játszani, ezért sze­retik annyira a rendezők (is). Ráadá­sul a szöveg abszolút mainak hat. Viszont Gogol Popriscsinja 42 éves. Általában középkorú színészek kapják ezt a szerepet. Egyszerűen azért, mert - ahogy a regényírókkal kapcsolatban szokták mondogatni - ehhez meg kell érni, tömérdek ta­pasztalatra kell szert tenni, szenvedni és szeretni kell, sokat, sokszor. És persze fenn kell tartani a néző érdek­lődését egy-másfél órán át. A mono­dráma tehát olyan kihívás egy szí­nésznek, mint a nagyregény egy író­nak. Fiatalok kizárva. Kivételek persze akadnak. Itt van például Béhr Márton, a pozsonyi Színművészeti Egyetem harmadéves hallgatója. Amikor rizsporral őszesí- tett hajjal, pápaszemesen megjelenik a színen, majd kimondja az életkorát, a nézők kuncognak. Tíz perccel ké­sőbb viszont már senkit sem zavar, milyen pimaszul fiatal ez a mi Pop- riscsinunk. Negyvenkét év? Hiszen ez a legjobb kor a karrierépítés megkez­MOZIJEGY A ketchupos amerikai álom Nincs abban semmi rendkívüli, hogy film készült a világ legismer­tebb gyorsétteremláncáról. Az vi­szont már tényleg meglepő, hogy Az alapitó sokkal több lett szimpla életrajzi filmnél - okosan provoka­tív dráma. Bár tegyük hozzá: aMcDonald’s désére - mondja a színinövendék a gogoli mondatot, és mindenki érzi benne a dupla csavart. Szegény főhős még nem tart sehol, legnagyobb munkahelyi sikere, hogy ő hegyez­heti ki a főnök lúdtollait. Valószínűleg nem is lenne képes sokkal többre. To­tál lúzer, mondanánk rá a 21. század­ban. Ráadásul beleszeret a főnök lá­nyába. Aki persze észre sem veszi. Egy nemeshez készül hozzámenni. De mitől nemes egy nemes, ha a lelke semmivel sem nemesebb, mint Pop- riscsiné, akinek nem telik jobb ruhá­ra, rendes cipőre? Ezért nézik őt le­vegőnek? Vagy amúgy is jelentékte­len? Minden másképp alakulhatna, ha mondjuk ő lenne a spanyol király? Ebbe bele lehet őrülni! A címzetes fogalmazó végül is szerethető fickó, csupán a körülmé­nyek áldozata. Sőt, talán a fejében is rend van. Odakint nincs rend. Ezt ér­zem végig, pedig nem először talál­kozom a művel. És ez Béhr Márton érdeme, aki szerethető fickó. Sok történetét feldolgozó mozi címe csalóka. Ez nem a szokásos életrajzi film, nem azt nézzük, hogyan indult a gyorsétterem. Valójában Ray Krocról, a gátlástalan ügynökről szól ez a két óra, és arról, miként csinált franchise-t egy San Ber- nardinó-i kis gyorsétteremből, amelyet úgy hívtak, hogy McDo­nald’s. John Lee Hancock vérbeli „karriertörténetet” rendezett: Ray nem zseni, a sajt- és hamburgereket mindent megtanult már, például tud­ja, mekkora jelentősége van egy gri­masznak, egy tétova fejvakarásnak, egy ideges felnevetésnek a hömpöly­gő monológban. V égig természetes és közvetlen hanghordozással beszél hozzánk. Úgy kommunikál velünk, mintha gondolatolvasó lenne. Ritka képesség ez. Például amikor nagyjá­ból a huszadik percben hirtelen kezet nyújt egy nézőnek, tudja, hogy az il­lető viszonozni fogja a kézfogást, és összenevethet vele, amikor kijelenti, hogy az ő főnöke olyan ember, aki mindig csak két ujját nyújtja. A díszlet egy kisebb és egy na­gyobb fadobozból áll, utóbbi pódi­umként és ketrecként is fünkcionál, jól ki van találva. A kellék egy vörös posztó (a későbbi palást) és néhány lúdtoll (a későbbi királyi korona al­kotóelemei). A minimalista tér gyak­ran megnehezíti a színész dolgát, sokan a monodráma műfajban is szeretik az aprólékos díszletet, a ka­paszkodóként funkcionáló kelléke­másodpercek alatt elkészítő techni­ka nem az ő találmánya volt, hanem Mac és Dick McDonald fejéből pattant ki, csak hát hősünk kiforgat­ja az amerikai álmot, és a cél érde­kében simán átgázol rajtuk is. Éppen azért tud működni Az alapító, mert nem a szokásos mesét kapjuk a tehetséges vállalkozóról: a rendező egy árnyalt figurát rak elénk, és hagyja, hogy mi döntsük el, mit is gondolunk Rayről. Erről az ötvenes két, az átöltözéseket. Mások pont fordítva vannak ezzel, náluk a lát­ványos körítés hiánya azt üzeni, hogy csak rájuk kell figyelnünk. Eb­ben persze a rendező (is) hivatott dönteni, neki kell felmérnie, mennyire boldogul a színész puri­tánabb körülmények között. Az előadás rendezője a szintén po­zsonyi színművészetis Rédli Károly, a jelmez- és díszlettervező, Molnár Ágnes ugyancsak egyetemista. Az Egy őrült naplója egyetemi produk­ció magyar nyelven, ami azért számít ritkaságnak, mert a pozsonyi Szín­művészeti Egyetem hallgatóinak szinte nincs szabad idejük. Reggeltől estig tanulnak, próbálnak, készülnek az elméleti és gyakorlati vizsgákra. Szóval ez nem egy „ebédjegy szak”, aki tengni-lengni akar Pozsonyban, nem ide felvételezik. Ezt a jól sikerült előadást a követ­kező hónapokban meg is tuméztat- ják, Érsekújvártól Rimaszombatig. Figyeljék a plakátokat, érdemes látni. fickóról, aki a film elején trikóban, whiskyvel a kezében hallgatja az életmódtanácsokat, majd később már a McDonald’s igazi alapítójá­nak hazudja magát. Nehéz eldönte­ni, kedveljük-e vagy tiszta szívből vessük meg az eredetileg turmixgé­pekkel házaló ügynököt, aki Mac és Dick autója előtt ordítja nekik, hogy franchise-t kell csinálni az étterem­ből, aztán néhány jelenet múlva ar­ról beszél, miként kell megszaba­dulni a testvérpártól. Persze, azért itt is találkozni az élet­rajzi alkotásokból ismert elemekkel -nagy veszekedések, párkapcsolati válság -, de alapvetően mégiscsak egy remek színészfilmet nézünk, mivel Michael Keaton úgy játssza Rayt, hogy nincs olyan jelenete a mozinak, amikor unatkoznánk. Nem tudunk nem odafigyelni rá, amikor például arról beszél, hogy a McDo­nald’s lesz az új amerikai templom. Egyik percben még gyűlöljük, a kö­vetkezőben már imádjuk. És pont emiatt olyan remek Az alapító. Gera Márton Az alapító (The Founder). Ame­rikai életrajzi dráma, 115 perc, 2016. Rendezte: John Lee Han­cock. Szereplők: Michael Keaton, Nick Offerman, John Carroll Lynch. Alapvetően egy remek színészfilmet nézünk, Michael Keatonnal a főszerepben (TASR/AP-feivétei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom