Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-05 / 4. szám, csütörtök
101 KULTÚRA 2017. január 5. | www.ujszo.com Filmnek kevés, reklámnak drága Az Assassin's Creed nem mutat semmi olyasmit, amiért érdemes lenne kiereszteni a kezünkből a játékkart Asszaszinoka 15. századi Spanyolországban: Lynch (Michael Fassbender) és Maria (Ariane Labed) (Fotó CinemArtSK) LAKATOS KRISZTINA Nem tudnék egyetlen épkézláb érvet sem felhozni, hogy az átlagos nézőnek miért kellene pont az Assassin's Creedre jegyet váltania a mozik pénztáránál. Másrészt: a Ubisoft videójátékának rajongóit nyilván semmilyen érvvel nem lehetne ettől a tettől eltántorítani. Justin Kürzel friss rendezése filmként evidens bukás, a jelenség mégis megér egy misét. Mértékadó médiaelemzők az utóbbi években rajta tartják a szemüket a videojáték-piacon, és a prognózisaikat érdemes megfontolni: azt mondják, az ágazat egyre komolyabban a filmipar nyakába liheg. Az egyre igényesebb grafikának, a mind több lehetőséget kínáló programozásnak, a kidolgozott történeteknek — valamint nem utolsósorban az élményt közvetítő és egyre elérhetőbb eszközöknek - köszönhetően a tinik, fiatal felnőttek korosztályában a videojáték lassan beelőzi a mozit. Végső soron: a monitorokon megnyíló virtuális világokban mindenki a saját filmjének a főhőse lehet. Most azonban, úgy tűnik, még átmeneti időket élünk: a két szórakoztatóipari ágazat nem játszik kiszorítósdit, hanem él a csatolt termékekben rejlő lehetőséggel. Nem az Assassin's Creed az első, mozikba küldött játékadaptáció - az elődök között olyan, inkább többé, mint kevésbé kínos próbálkozásokat említhetünk, mint a Mortal Kombat, a Tömb Raider vagy legutóbb a Warcraft. Érthető az Ubisoft elképzelése is, hogy igyekezett kimaxolni a nagy sikert aratott játékaiban rejlő esélyt. A gonosz, világuralomra törő Templomosok és az asszaszinok, azaz az orgyilkosok titokzatos rendje között évszázadokon át zajló háborút megrajzoló, időugrós-szupemin- dzsás AC-univerzum bővítéseivel előbb egy könyvsorozatban találkozhattak a rajongók, most pedig itt a Kurzel-féle filmváltozat, amely sok szempontból felcsillantotta a reményt, hogy valami érdekes is történhetne a mozivásznon. A rendező előző filmjéből, a látványos és akciódús Macbethből magával hozta korunk két sztáiját, Michael Fassbendert és Marion Cotillard-t, akikhez húzónévként Je- remy Irons is csatlakozott. A forgatókönyvíró csapat nem a már ismert Assassin's Creed-történeteket adaptálta, hanem a szériába illeszkedő, új epizóddal, új hőssel állt elő. Ez utóbbi Callum Lynch (Michael Fassben- der), egy elítélt gyilkos, akit méreginjekcióval végeznek ki, hogy utána Madridban, egy titokzatos kutató- központban térjen magához. Az azt működtető alapítványt egy Templomos (Jeremy Irons) és tudós lánya (Marion Cotillard) vezeti, Lynchet pedig azért szerezték meg, hogy az Animus nevű gépezettel szinkronba hozzák a 15. századi Spanyolországban élt ősével, az asszaszin Aguilar de Nerhával, így hozzáférve ez utóbbi emlékeihez. A tét nem kicsi: az Éden Almája az ember első lázadásának, a szabad akaratnak a magját rejti. Az orgyilkosok elrejtenék, a Templomosok megszereznék, hogy... Nos, erre a kérdésre már nem ad választ a mozi. Ahogy érdemben arra sem, kik FILMKOCKA Assassin's Creed ■ Amerikai-angol-francia akciófilm, 2016, 115 perc ■ Rendező: Justin Kürzel ■ Forgatókönyvíró: Bill Collage, Adam Cooper, Michael Lesslie ■ Operatőr: Adam Arkapaw ■ Szereplők: Michael Fassbender, Marion Cotillard, Jeremy Irons, Brendan Gleeson, Michael Kenneth Williams, Callum Turner, Ariane Labed, Matias Varela ©•pr®’’ A film előzetesét megnézhetik M, azujszo.com-on. is a szemben álló főszereplők, milyen motiváció vezérli őket, amikor meghozzák végső döntéseiket. A kétdimenziós figurák, a szinte nem létező cselekmény követése helyett a közel kétórás játékidőben egy darabig türelmesen elnézegetjük a valóban hatásos látványt (például a középkori spanyol városképeket), valamint a szinte klipszerűen felpörgetett kardozós, ugrós, menekülős akciókat - ezekre tényleg nem lehet panasz, már csak azért sem, mert izgalmasan idézik meg az AC- videójátékok grafikáját. A második félidőre azonban nyilvánvalóvá válik, hogy ez az „univerzumbővítés” bizony vérszegényre sikeredett. Az Assassin's Creed című film nem mutat, nem mesél semmi olyasmit, amiért érdemes lenne felállni a fotelból és kiereszteni a kezünkből a játékkart. Talán a leginkább úgy értelmezhető, mint egy jó drágán elkészült reklám- film, amely a játék rajongói körében az érdeklődés újabb hullámát generálhatja a Ubisoft termékei iránt. A Kaliforniai álom sikere PENGE New York. Az idei díjszezon fa- voritja, Damien Chazelle Kaliforniai álom című musicalje zsebelte be kedd este a legjobb filmnek járó elismerést a New York-i Filmkritikusok Egyesületének 82. díjátadó gáláján, amelyen Kenneth Lonergan A régi város, valamint Barry Jenkins Holdfény című drámája is tarolt. A Ryan Gosling és Emma Stone főszereplésével készült romantikus történetet, amely hét kategóriában esélyes a Golden Globe díjra, az idei Oscar-várományosok között tartják számon. A New York-i filmkritikusok Casey Afflecknek ítélték a legjobb férfi főszereplő díját A régi város című családi drámában nyújtott alakításáért. Kenneth Lonergan drámájában egy nagybácsi arra kényszerül, hogy gondját viselje árván maradt unokaöccsének. A legjobb női főszereplő díját Isabelle Huppert kapta meg Paul Verhoeven Elle című thrillerének, valamint Mia Hansen Love Az eljövendő napok című drámájának főszerepéért. Michelle Williams a legjobb női mellékszereplőnek járó elismerést kapta meg A régi város, valamint Kelly Reichardt Egyes nők című drámájában nyújtott alakításáért. Mahershala Ali a Holdfény című drámában nyújtott játékával győzte meg a kritikusokat arról, hogy ő érdemli a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat. Barry Jenkins rendezése egy fekete fiatalember életét ábrázolja, aki Miami egyik zord kerületében él. A mozi Jenkinsnek a legjobb rendező, James Laxtonnak a legjobb operatőr díját hozta meg. A mértékadó ítészeket tömörítő New York-i Filmkritikusok Egyesületét (NYFCC) 1935-ben alapították, értékítéletét a díj szezon során fontos jelzésként veszik figyelembe. Kihűlt lelkek Jászberényi Sándor író, haditudósító első, külföldön is elismerő kritikákat kapott novelláskötete, Az ördög egy fekete kutya magasra tette a lécet, olyannyira, hogy a most megjelent A lélek legszebb éjszakája című kötetet a debütáló könyvnél is naAYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA gyobb várakozás előzte meg. Félelemre nincs ok, a végeredmény magáért beszél: a most kiadott könyv a korábbihoz hasonlóan idegrázó, nyugtalanító és felforgató elemekben bővelkedő darabra sikeredett. A most tárgyalt opust a Jászberényire jellemző kemény, érzelmességet és giccsromantikát kerülő, erős mondatokból felépített, izgalmasan bravúros szövegek teszik ki. Hősünk, ha illethető ezzel a megnevezéssel, az altatók és alkoholok veszélyes szerpentinjén közlekedve a (nem)minöennapi élet fenyegetően süllyedő mélységeibe merül alá és bukkan fel a józanság egy másik pontján, hogy önmagát mintegy kellékként használóan hírt adjon az egyiptomi napokról vagy a szürke háború sújtotta övezetek színes forgatagáról, a nemi szerve környékén megcsonkított prostituáltról, valamint az ISIS-ről. Az Európától messze eső országokban történő tragédiák, háborús események, robbantások jobbára tényékké szegényedve érnek el hozzánk, anélkül, hogy megérintenének, nem másképp, mint számok és adatok formájában. Jászberényi húst és vért kölcsönöz a hideg tényeknek, húz emberi arcot a sorsokat alakító és megnyomorító események vázára. Jászberényi hideg fejű novellista, míg dokumentumokba oltott tényanyagát más hajlamos lenne rosszul, a szenzáció végénél megfogni, addig a szerző matematikusi pontossággal dolgozza fel, teszi irodalommá, kivonatolja a vélhetően valóságközelítő megannyi eseményt, mindazonáltal egy felesleges mondatnem sok, annyi sem zavarja az olvasást. Személyes kedvencem az eredetileg December címen a Szombatban megjelent, Tél az ígéret földjén című novella, amely egy gázai bevetést mutat be egy karácsonyra szánt játék ürügyén. A Dögevő és Marhanyelv című novellák túlságosan nem tesznek hozzá a kötethez, inkább gyengítik azt, pedig az olyan remekre sikerült szöveg, mint például a Varjúleves visszafogott hangvételével, finomságaival ültében csapja agyon az olvasót. Tetszik, hogy a szerző merészen mer élni az elhallgatásokkal, semmit nem tol feleslegesen az arcunkba vagy mond ki szájbarágósán, tetszik, hogy nem nézi hülyének az olvasót, hagyja, szépen jöjjön rá mindenre magától. Úgy, ahogy van, a nyers valóság hever előttünk, csak merjünk bátran élni vele. Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája. Kalligram Kiadódóié. Értékelés: 8/10 A New York-i filmkritikusok Casey Afflecknek ítélték a legjobb férfi főszereplő díját A régi város című családi drámában nyújtott alakításáért (TASR/AP-felvétel)
