Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)

2017-01-05 / 4. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2017. január 5. KULTÚRA 111 Tudomány, irodalom vagy szemfényvesztés Kipróbáltunk a gyakorlatban egy nemzetközi hírű altatókönyvet Aludj el szépen Bendegúz/ Car|-Jofian Forssén Ehrlin • Agócs írisi 1 JUHÁSZ KATALIN Az altatókönyv külön kategó­ria a gyermekirodalomban, amióta egy svéd pszichológus, Carl-Johan Forssén Ehrlin megírta az elaludni képtelen Nyúl Bendegúz történetét. A mese a szerző szerint garan­táltan működik. Nincs jogunk kételkedni szavaiban, hiszen a sarki kebabos is azt állítja, hogy az ő kebabja a legjobb. „Az Aludj el szépen,' Bendegúz! című könyv azért született, hogy a gyerekeket segítse az otthoni vagy akár az óvodai elalvásban” - áll az előszóban, amely részletes felolvasá­si útmutatót is tartalmaz a felnőttek számára. Akik kétségbeesésükben bármire ráharapnak. Legalábbis ez lehet az egyik magyarázat arra, hogy a könyv több mint negyven ország­ban tarolt a sikerlistákon. A másik maga a tény, hogy a mese mögött egy pszichológus áll, tudományos kuta­tásaival, amelyeken a történetgom- bolyítás alapul. És mivel a kebabos öntömj énező szavainak igazságtar­talmát is csak kóstolás útján ellen­őrizhetjük, ez a könyv is emberkísér­letet igényel. Induljunk ki abból, hogy egy öt év alatti, örökmozgó gyereket elaltatni sok családban komoly feladat. Az es­ti mese nem lehet túlságosan izgal­mas, sőt, megkockáztatom, hogy ki­fejezetten unalmasnak kell lennie. De vajon melyik szerző igyekszik tuda­tosan unalmas mesét írni? Nyilván egyik sem. Marad tehát a fejből me- sélés, ravasz üresjáratokkal, repetitív elemekkel, vontatottan. De ez sem működik minden esetben, a három éven felüli kis csibészek például si­mán rászólhatnak a mesélőre, hogy ezt vagy azt már mondta, minek is­métli harmadszor is. Carl-Johan Forssén Ehrlin agya­fúrtabb stratégiát alkalmaz. A sztori ugyanis látszatra rendkívül izgalmas. Nyúl Bendegúz, aki képtelen elalud­ni, anyukájával úrnak indul,hogy fel­keresse Ásító Pepitót, aki bárkit el tud altatni. Útközben új barátokra és többféle alvássegítő módszerre is szert tesz. Hőseink tehát mennek- mennek (és mennek, mennek, men­nek, mennek...), és rendszeresen út­jukba kerül valaki, akivel beszélget­nek egy jót. A dialógusok központi témája minden alkalommal az alvás. A házát a hátán cipelő Elcsigázott Csiga Úrtól például ezt kérdezi a nyu­szi: , Amúgy te hogy merülsz álom­ba?” A csiga pedig így válaszol: „Sé­tálj egyre lassabban... Mozogj egyre lassabban... A gondolataid is lassul­janak le, csakúgy, mint a légzésed... nyugodtan, lassan és könnyedén vedd a levegőt”. Hát ennyi a titok, állítja, és a nyuszi megígéri, hogy mindenképp kipróbálja a módszert. Maga a kipró­bálás azonban nem szerepel a mesé­ben, Bendegúz halad tovább a követ­kező bölcs tanácsadó felé. Ravasz, nagyon ravasz. A szerző ráadásul azt is megszabja, hogyan kell felolvasni a történetet. A vastagon szedett szövegrészt ki kell hangsúlyozni, a dőlt betűs részeket lassan és halkan kell olvasni, azok a részek pedig, amelyek zárójelben vannak, vagy valamilyen cselekvést (például ásítást) kémek a felolvasó­tól, vagy a gyerek nevét hivatottak beépíteni a mesébe. „Lazítsd el a ka­rod, (név)! Olyan nehéznek érzed a karod, mintha kőből lenne. A nyuszi és te most egyszerre ellazítjátok a ka­rotokat. Ellazítod a fejed, és most engedd, (név) hogy a szemhéjad egy­re nehezebbé és nehezebbé váljon, engedd, hogy ellazuljon a szemhéjad. Bendegúz és te most egyre jobban megnyugszotok. Már hagyod, hogy a szemhéjad annyira elnehezüljön, mint amennyire elnehezül éppen el­olvas előtt. Mint most. ” Tudom, félelmetesen hangzik, olyan, mintha hipnotizálnánk a gye­rekünket. Pedig csak mesélünk neki. Ezek az egyértelműen hipnotikus mondatok ugyanis szépen el vannak rejtve a kedves kis állatfigurák pár­beszédeiben. A tartalom tehát haté­kony relaxációs technikákon, ko­moly pszichológiai módszereken alapul. A szerző azt ajánlja, minden esetben olvassuk végig a mesét, még akkor is, ha a gyermek közben elal­szik. A könyv szókincse is alaposan vé­giggondolt módszertan alapján épül fel. Ettől helyenként fúrcsának érez­hetjük a szöveget, hiszen minden egyes szó pszichológiai céllal szere­pel benne. Emiatt a mondatoktól való eltérés a szerző szerint nem javasolt, mert ronthatja az eredményt. És itt jön az első bökkenő, tudniil­lik a könyv a sok felolvasás-mód­szertani instrukció miatt csakis vilá­gosban vagy lámpafénynél olvasha­tó. Az egyébként eléggé rövid mesét emiatt szinte lehetetlen fejből meg­tanulni, hogy sötétben adhassuk elő a gyereknek. Ráadásul - teljesen indo­kolatlanul és megmagyarázhatatlanul - a könyvet bájos, cuki, színes illuszt­rációk díszítik, minden páratlan ol­dalon. Agócs íriszt talán nem kell be­mutatnom a kisgyerekes szülőknek, hiszen sokan kifejezetten miatta vá­sárolnak meg bizonyos könyveket, azaz nem a tartalom, hanem a rajzok bűvölik el őket. Tudják ezt a kiadók is, köztük az Aludj el szépen, Ben­degúz! című könyvet magyarul meg­jelentető Kolibri Kiadó is, amely egyébként már a folytatást is piacra dobta. A Szép álmokat, Ella! című könyvben, a szülők újabb relaxációs technikákkal, a gyerekek pedig új szereplőkkel ismerkedhetnek meg. (Ella, az elefántlány egy varázslatos erdőn keresztül vándorol az álom ka­pujáig, magával hívva csemeténket is.) „A napi altatás rutinja így nem­csak tovább egyszerűsödik, de vál­tozatosabbá is válik” - áll a fülszö­vegben, én viszont nem tudtam ki­verni a fejemből a „kaszáljunk még több pénzt”- elméletet. Ézért úgy döntöttem, kipróbálom az altató­könyvet. Az emberkísérletet persze nem állt módomban tömegeken elvégezni, nem kopoghattam be óvodákba e célból. Ä könyve(ke)t birtokló isme­rőseim kb. feíe-fele arányban tartot­ták hatékonynak, illetve szemfény­vesztésnek. Úgyhogy szűkebb csa­ládomban kerestem kísérleti alanyt, a négy és féléves Ádám személyében, akinek esti altatása gyakran negyven percet is igénybe vesz, délutánon­ként pedig egyáltalán nem alszik. Eleve fúra volt a szituáció: sötét­ben, egy elemlámpa fényénél kezd­tem a felolvasást, egy olyan szobá­ban, ahol a kísérleti alany évente csu­pán négyszer-ötször alszik. Naná, hogy ő akarta tartani a lámpát, és ter­mészetesen kíváncsi volt az új könyvre, a szép illusztrációkra. (Ezért azt ajánlom, hagyják, hogy a gyerek előzetesen, mondjuk aznap délután nézegesse a képeket, ismer­kedjen a kötettel). Tíz percig nem történt semmi meglepő fordulat, Ádám forgolódott, ahogy szokott. Aztán egyszer csak abbahagyta a ta­karó alatti bulizást. Teste elemyedt, szemei lecsukódtak, légzése lelas­sult, pont, ahogy az a fránya pszi­chológus bizonygatta. És rá öt percre - ha hiszik, ha nem - édesdeden aludt. Én se hittem el. Carl-Johan Forssén Ehrlin: Aludj el szépen, Bendegúz!, (Sár­vári Töttös Györgyi fordítása), Kolibri Kiadó. 2015. RÖVIDEN Palya Bea nyitja a berlini filmfesztivált Berlin. A Django című francia életrajzi film világpremierével nyílik meg a 67. Berlini Nemzet­közi Filmfesztivál, a Berlinale feb­ruár 9-én. A címszereplő világhírű dzsesszzenész feleségét egy ma­gyar énekesnő, Palya Bea alakítja. A versenyprogramban szereplő film Etienne Comars rendezői be­mutatkozása. Jean Baptiste „Djan­go” Reinhardt a belgiumi Liberchies-ben nomád, vándorló roma családban született 1910-ben, de ifjúsága nagy részét már Párizs környéki cigánytáborokban töltöt­te. A második világháború idején származása miatt üldözték és zak­latták a nácik. „Django Reinhardt az európai dzsessz egyik legkivá­lóbb előfutára és a szinti szving alapítója volt” - emlékezett közle­ményében Dieter Kosslick, a film­fesztivál igazgatója, hozzátéve, hogy a zenészről szóló film meg­indító történet a túlélésről és lebi- lincselően mutatja be a muzsikus mozgalmas életének egyik fejeze­tét. (MTI, index) London. A Magyar Televízió­ban is többször vetített Waczak szálló (Fawlty Towers) című brit tévésorozatot választották minden idők legjobb szituációs komédiá­jának a brit komikusok, vígjáték­írók és színészek. Az 1970-es években futott széria annak elle­nére utasította maga mögé vetély- társait, hogy mindössze két évad - 12 epizód - készült belőle. A főleg vígjátékokat sugárzó Gold televí­ziós csatorna felmérésében több mint száz hivatásos komikust fag­gattak, ki kedvenc sitcomjaikról, azon belül is kedvenc jeleneteik­ről, és hogy az egyes szériákból mélyek voltak a kedvenc vicceik, mondataik. A felmérést egy olyan új sorozat felvezetéseként készí­tették, amely régi és új sitcomokat fog elemezni. A brit komikusok kedvencei közé tartozik még a Fe­kete vipera, a Ted, valamint Rieky Gervais kultikus sorozata, A hiva­tal (The Office) is. A Waczak szálló a Monthy Python-csoport egyik tagja, John Cleese nevéhez fűződik, aki akko­ri feleségével, Connie Booth-szal Avangárd művószek kapják a Wolf-díjat Tel Aviv. A fontos izraeli kitünte­tést a kémia, a matematika, a fizi­ka, az orvostudomány és a művé­szet egy-egy kiválósága kapja. A bizottság idén a művészet kategó­riájában az amerikai Laurie An­derson és Lawrence Weiner radi­kális avantgárd művészeknek ítélte a százezer dollárral járó Wolf-díjat munkásságukért és a jövő művészgenerációkat inspi­ráló hatásukért. A 69 éves Ander­son műveiben különböző kifeje­zési formákat-képeket, hangokat, történeteket, filmet, zenét - kap­csol össze, a 74 éves konceptuális művész, Wiener pedig szövegeket és különböző anyagokat alakít műalkotásokká, valamint filmes és zenei projektekben is dolgozott. Az ünnepélyes átadás júniusban lesz Reuvén Rivlin államelnök részvételével. A Nobel-díj után a második legfontosabbnak tekintett nemzetközi elismerést 1978 óta osztják ki az alapító Ricardo Wolf feltaláló, üzletember és diplomata adományából. (MTI) együtt írta a forgatókönyvet, és mindketten szerepelnek a törté­netben - Cleese a szálló igazgató­ját, Booth pedig a szobalányt ala­kította. A házaspár az első szériát követően elvált, a második évad készítése alatt már külön éltek. A Monthy Python repülő cirkuszá­hoz hasonlóan ezt a sorozatot sem engedték szinkronizálni sehol a világon, mindenütt csak eredeti hanggal, feliratozva vetíthették a tévécsatornák. Tavaly jutott John Cleese tudo­mására, hogy Ausztráliában 1997 óta nagy sikerrel működik egy ét­teremszínház a Waczak szálló ka­raktereivel. Ezek a megszólalásig hasonlítanak az eredeti szereplők­re. Amikor Cleese be akarta pe­relni a társulatot, kiderült, hogy az ottani előadások nem az eredeti forgatókönyvet koppint) ák, ha­nem rögtönzésen alapulnak. Mi­vel az alkotók annak idején csak a forgatókönyvet védették le, ma­gukat a karaktereket nem, Cleese- nek nem lett volna esélye meg­nyerni a pert, ezért elállt a keres­lettől. (MTI, juk) John Cleese, Connie Booth és a tavaly elhunyt Andrew Sachs (Archívum) A felülmúlhatatlan Waczak Szálló

Next

/
Oldalképek
Tartalom